„Aiszkhülosz egyik tragédiájában a mondai időkre, a trójai háború korára alkalmazza ennek a távfényjelző rendszernek az ismeretét, mikor elmondja, hogy Agamemnón Trója elfoglalásáról, közbeiktatott állomások segítségével, fényjelekkel küld tudósítást feleségének, aki, előzetes megbeszélés szerint, éjjel-nappal őrt állott a palota tetején, hogy bármely pillanatban felfoghassa férjének üzenetét. Aiszkhülosz elképzelését nem szabad anakronizmusnak tekintenünk…”

„Előző cikkűnkben bemutattuk a hét egydimenziós tércsoport előfordulását magyar népi hímzéseken. Nyilvánvaló, hogy mennyire hasznosak az ilyen szemléletes analógiák a krisztallográfia és a szimmetriajelenségek tanításában. Amikor annak idején összegyűjtöttünk néhány magyar népművészeti díszítést az egydimenziós tércsoportok illusztrálására, majd ezeket közöltük a Journal of Chemical Education folyóiratban, többen is arra biztattak, hogy állítsuk össze a tizenhét kétdimenziós tércsoport népművészeti megfelelőit is…”

„…pillantása máris a víz fizikai egyenleteire tévedt; ez volt az a pont, amelyen nem jutott túl. Homályosan emlékezett még rá, hogy Clarisse járt az eszében, amikor a víz három fő állapotától példát formált, hogy ezen szemléltessen egy új matematikai lehetőséget; és végül Clarisse térítette el a témától. Van azonban olyan emlékezés, amely nem a szavakat idézi fel, hanem az atmoszférát, melyben elhangzottak, és így gondolta most Ulrich egyszerre, hogy: »karbon«, és mintha a semmiből támadt volna az a benyomása, hogy továbbléphetne, ha ebben a pillanatban tudná, hányféle állapotban fordulhat elő a karbon; de nem jutott eszébe, s helyette azt gondolta: »Az ember két formában fordul elő. Férfiban és nőben.«…”

„Közismert tény, hogy a török kultúra kiemelkedő alakja, az első török nyomda megalapítója, Ibrahim Müteferrika magyar származású volt. Ezt a tényt maga is hangsúlyozta, amikor Riszále-i iszlámije címen ismert, kéziratban maradt memorandumát ezekkel a szavakkal kezdi: »Én igénytelen, szegény szolga, Magyarországon, Kolozsvár városában születtem«. Életének korai szakaszáról azonban vajmi keveset tudunk. Voltaképpen azt sem sikerült még tisztázni, hogyan került Törökországba. A legelterjedtebb életrajzi változat szerint…”

„[…] meg is hallgatta Apollón:
jött az Olümposz csúcsairól, haragudva szivében,
íját s kétfödelű tegezét hordozva a vállán:
és a haragvó válla fölött csörrentek a vesszők
minden mozdulatára: közelgett, mint a sötét éj.
Majd a hajóktól messze leült, s röpitette a vesszőt:
rettenetes pengés hangzott, bongott az ezüst íj.
Kezdetben csak az öszvérekre s a fürge kutyákra
lőtte hegyes nyilait, de utána magára a népre:
szűntelen és sűrűn tetemek máglyái lobogtak.
Hosszú kilenc napon át dúlt ott isten lövedéke;”

„Csillagászok állapították meg nemrég, hogy pontosan mikor festette Vincent van Gogh a »Holdkelte« című képét. Munkáinak nagy részéről kiterjedt levelezése alapján állapították meg a művészettörténészek, hogy hol és mikor alkotta őket. A Holdkelte képről is hírt adott egyik levelében, de a keltezés nélküli levél megírásának időpontját máig vitatják.”

„Henri Poincaré Utolsó Gondolatai (most jelentek meg a könyvpiacon) kétségkívül negyedik kötetéül voltak szánva a nagy gondolkodó filozófiai műveinek, s valóban ezzé is váltak. E nagy időközökben különböző helyeken megjelent cikkek gyűjteménye együtt egységes könyv, mint az előbbiek, s egységes az előbbiekkel mint folytatás és kiegészítés. Némi ismétlések zavarnak legfeljebb, melyek a megértésre nélkülözhetetlenek voltak a cikkekben, de a könyvben feleslegessé váltak. Azonban ez ismétlések még csak hangsúlyozzák a gondolat egységét. E gondolat egy modern francia kantista gondolata, francia: kerülve a homályos és kétértelmű szubtilitásokat, és modern: felszerelve az új tudomány minden fegyverével.”

Egy nyári konferencián – amúgy mellesleg – megtudtam, hogy a diákság mely kötelező olvasmányokat utálja a legjobban. Arany Toldija nem volt közöttük – igaz, azt sem tudom, hogy manapság szerepel-e a kötelező olvasmányok között. Egy azonban biztos: minden verstani bravúr ellenére a trilógia nem felel meg korunk követelményeinek, meseszövése csapnivaló, továbbá, a serdülőkorban lévő tanuló ifjúság gondolkodására káros elemeket is tartalmaz. Az alábbiakban ezeket az állításokat szeretném néhány példán keresztül igazolni… – A szerk.

„Amit most a t. Olvasó a kezében tart, az dacára annak, hogy az alcíme szerint könyvkritika is lehetne, valójában rosszabb és műfajtalanabb családba tartozik – öszvér. Olyan esszé, ami a filológia és a matematika határvonalán született abból az alkalomból, hogy néhány hnapra egy világállandó nyomába szegődtem, és hogy jobban kiismerjem magam a témában, elkerülhetetlen volt, hogy bizonyos fajta könyveket kezdjek vásárolni…”

„Amikor először kerestem fel a Saxon Szász János–Dárdai Zsuzsa házaspárt, akiket elsősorban mint az elektrografika képviselőit tartottam addig számon, azonnal kiderült, hogy Szász Jani nem csak az új, kísérleti műfajok közé sorolható elektrografika jeles képviselője, hanem »igazi festőművész« is, hiszen tele volt a lakása munkában lévő vagy már kész olajképekkel. A legtöbb festmény majdnem monokróm volt, mert ezek csupán két szín, az erőteljes tónusú kadmium-sárga és világító erejű fehér mezők kombinációiból épültek fel. De nem ez volt a különös, hanem az, hogy noha a képek első látásra nagyon is áttekinthetően tagolt konstruktivista kompozícióknak tűntek, és a geometrikus absztrakció jól ismert stílusát követték – valahogyan mégsem voltak azok! Az egyszerűnek tűnő arányok mögött ugyanis szokatlan bonyolultság rejtőzött, és ez a nehezen kibogozható feszültség szinte bizsergető volt…”

„Míg az Istenhívő Dosztojevszkij »Karamazov testvérek« című regényében hitbéli kérdések fejtegetése közben bukkan fel a geometria, a materialista M. progresszív értelemben használja fel azt. Regényében egy olyan világból indul ki, amelyben a jégnek – sok más dologhoz hasonlóan – nincs neve, megfordítva ezzel Szent János kijelentését: »Kezdetben vala az Ige«. Nála, ahogy az a materializmus nézetei szerint szokás, kezdetben vannak a dolgok. A tudást utazó cigányok hozzák, akik – inkább baconi, mint szenteskedő módon – a világot járják egyszerű tudományos kísérletekhez szükséges felszereléssel…”

„Otto Neugebauer 1899. május 26-án született az ausztriai Innsbruckban. Először matematikát és fizikát tanult, majd egyiptológiát a göttingeni egyetemen. Miután megvédte doktori értekezését az egyiptomi törtek használatáról, érdeklődése a babiloni ékírásos csillagászati és matematikai táblák felé fordult. 1939-ben, a nácik által elfoglalt Európából, az Egyesült Államokba emigrált. 1947-ben nevezték ki professzornak a Brown Egyetem újonnan alapított matematikatörténeti tanszékére. Kutatási területe a matematika és a csillagászat ókori történetének kutatása volt…”

„BUDDHA idejében, a perzsák hadjáratával (DAREIOSZ i.e. 520-ban csatolta birodalmához Északnyugat-Indiát) kerülhetett el Indiába PÜTHAGORASZ, akinek filozófiájában valóban számos indiai tanítást fedezhetünk fel. Indiában sok matematikát nem tanulhatott, mert a hindu matematikai kultúra a számírás bevezetésénél tarthatott. Ekkor a számfogalom kialakulásának a kezdetén, mint mindenütt, Indiában is a nagy számok varázsában éltek. Emlékeztet ez az állapot a gyermeki versengésre: ki tud nagyobb számot mondani?…”

„Nemrégiben csillagászok nyilvánosságra hoztak egy képet, melyet sok műértő ismerősnek találhat. A képet a Hubble űrteleszkóp készítette, és feltűnően emlékeztet Vincent van Gogh egyik leghíresebb képére, a Csillagos éj címűre, melyben vaskos spirálok tekeregnek a viharos éjszakában…”

Sokáig morfondáltam azon, hogy az alábbi megjegyzést a humor vagy az errata rovatban tegyem-e közzé. Egyrészt adott egy zseniális szobrász gyönyörű szobra, másrészt egy – ki tudja miért –, szerencsétlenül megválasztott műcím: Gondolkodó… – A szerk.

„Leonhard Euler ontotta magából a szebbnél szebb eredményeket, tudományos felfedezéseket, azzal a természetes könnyedséggel, ami élete végéig minden munkáját jellemezte. Találóan írta róla a francia csillagász, Dominique Arago, hogy »számításait minden látható erőfeszítés nélkül végzi. Úgy, ahogy az ember lélegzik, vagy ahogy a sas szárnyal«…”

„A pap az oltár előtt térdel, vele szemben, az oltár túloldalán a pápa, II. Gyula. A két alakot három lépés választja el egymástól és négyszáz év: a nagy reneszánsz pápa a késői középkorban játszódó esemény, a bolsenai csoda szemtanúja Raffael freskóján a vatikáni palotában. Bolsena papját kételyek gyötörték, hogy a szentmisében valóban Jézus testévé változik-e az ostya. A képen azt a jelenetet látjuk, amint az átváltoztatott és megtört ostyából néhány csepp vér hullik. Emberi fogalmakat, földi várakozásokat, anyagi tapasztalatokat megcáfoló esemény, Isten akaratából való, természetfeletti jelenség: a búzából sütött kenyér emberi testté lesz. Van tudománytörténész, aki úgy gondolja, erről és nem Kopernikuszról volt szó Galilei pörében…”

„Missouri állam (USA) Florida nevű városkájában, 1835. november 30-án született a derék jogász és balszerencsés vállalkozó John Samuel Clemens negyedik gyermeke Samuel Langhorne Clemens. Akkor a még alig száz lakosú helységben sem keltett szenzációt ez az esemény. Annál kevésbé, mivel azokban a hetekben az érdeklődő – vagy babonás – embereket egy csillagászati jelenség tartotta izgalomban: két héttel korábban, november 16-án haladt át a napközelponton a nevezetes Halley-üstökös (miután hat héttel a Clemens-bébi születése előtt alig 0,19 Csillagászati Egység – 28,4 millió km – távolságban elszáguldott a Föld mellett)…”

„…nem volt dolga a látható, hallható, érzékelhető figurákkal, melyek cikornyás faragásukkal, fa voltukkal, anyagiságukkal mindig is zavarták – számára az anyag csupán durva, földi burka volt a gyönyörűséges, láthatatlan sakkerőnek. Ha vakon játszott, ezeket az erőket a maguk eredeti tisztaságában érzékelte. Ilyenkor nem látta sem a ló meredek sörényét, sem a gyalogok fénylő fejét – viszont pontosan érezte, hogy bizonyos képzeletbeli négyzetekre milyen hatalmas erők összpontosulnak, ennélfogva a figurák lépéseit olyanformán képzelte, mint kisülést, mint csapást, mint villámot – az egész sakktábla remegett a feszültségtől, és e feszültség fölött ő uralkodott, ő fogta vissza vagy szabadította fel a delejes erőt….”

„Mire [Sándor] huszonkét éves lett, lázadásokat vert le messzi északon, a Dunánál, lerombolta Thébai városát, és rákényszerítette a korinthoszi szövetséget, hogy nyilvánítsa egész Görögország uralkodójának. Felállított egy harminckétezer gyalogosból és ötezer lovasból álló hadsereget, melyet egy százhatvan hajóból álló flotta támogatott, és már átkelt a Hellészpontoszon Perzsiába, azokra a távoli földeken való hódításokra, amelyekkel élete hátralévő tizenegy évét töltötte. Arisztotelész nem ment vele….”

„Hölgyeim és Uraim. Gyerekek. Azt, fájdalom, nem mondhatom: kedves kollégák (eltekintve a jelen lévő titkos regényíróktól). Amikor utoljára ebben a teremben jártam (művészeti) akadémiai széket foglalandó, akkor a fölolvasásomnak, egy elbeszélésnek, hogy mégis valamiképpen komoly embernek látszódjam, az Optimális bináris keresőfák elméletéből ideiglenes címet adtam. Mindez megvalósította a kóklerség minősített esetét, ami azonban nekem, immár, munkaköri kötelességem, talán.”

„Bármennyire is elütő legyen egy ember két érdeklődési területe – mint esetemben a csillagászat és a numizmatika – előbb-utóbb felmerül benne a kérdés, van-e a két területnek közös része, átfedése. Bennem ez akkor merült fel, mikor a Millennium 2000 érme hátán megláttam a Naprendszer stilizált képét a gondolkodó ember alakja mögött. Talán én lepődtem meg a legjobban, mikor kiderült, hogy a kora középkorban – és így az Árpád-házi királyok idejében is – ez nagyon gyakori volt! De a gyökerekhez még inkább vissza kell mennünk az időben…”

„Gyakran esik szó arról, hogy vajon nem túlságosan elméleti és élettől idegen-e az a tudás, amit a gimnáziumban elsajátítunk, s hogy vajon a technika és természettudomány korában megfelelő gyakorlati irányú képzés nem készítene-e célszerűbben elő az életre? Ezzel a humanisztikus műveltség és a mai természettudomány viszonyának sokat taglalt kérdését érintjük.”

„»A természeten s törvényein az éj sötétje ült. / Isten így szólt: Legyen Newton! S mindenre fény derült.« Ahhoz azonban, hogy ez a fény bevilágítsa Európát, hogy Newton felfedezései tért hódítsanak a tudományos világban, csaknem egy évszázadra volt szükség. A ragyogó XVIII. századra, melyet a franciák a Fény Századaként tartanak számon. / Talán jelképesnek is tekinthető az a tény, hogy a kor természettudományos érdeklődésének homlokterében – főleg Descartes óta – épp a fény viselkedésére, terjedésére vonatkozó problémák álltak.”

„A magyarországi csillagászat »újjáteremtője«, Konkoly Thege Miklós 1904-ben egy érdekes cikket közölt a csillagászati ismeretek tudományos és kulturális jelentőségéről. Írásának végén felsorolja az akkori Magyarország (részben már múzeummá avult) obszervatóriumait, majd hozzáfűzi a listához: »Ezeken kívül még több magánembernek van nagyobb távcsöve, úgymint: Latinovits Frigyesnek Visegrádon, Polikeit Károly igazgatónak Pozsonyban, Jókai Mór hazánk nagy költőjének, s még többeknek«. Ez a felsorolás azért is figyelemre méltó, mert megmutatja, hogy az író tudós kortársai mennyire számontartották a csillagászat iránti érdeklődését.”

„Janus Pannonius csillagászati és asztrológiai érdeklődését szinte minden életrajza megemlíti, de ilyen irányú ismereteit mindeddig még alig vizsgálták meg behatóbban. Amint Huszti József gondos elemzéssel kimutatta, főként életének utolsó tíz esztendejében fordult egyre fokozódó figyelemmel korának asztronómiája felé, amiben vélhetőleg nagybátyjának, Vitéz Jánosnak is szerepe volt. Janus idősebb korában kibontakozó tudományos érdeklődését támasztja alá Guarino fiának egy 1467. április 9-én keltezett levele is, amelyben többek között ezt írta: »Magyarország örült lángeszének, de ő meg nem elégedve a költők és réthorok ismeretével, a matematikai és fizikai tudományokra […] adta magát…«”

„Célunk az, hogy a régebbi csillagászati művek, hivatkozások olvasói megismerhessék a közeli vagy távolabbi múltunk jelentősebb személyiségeit, vagy tájékozódhassanak a hazai csillagászat egy-egy korszakának tudósairól. A felsorolásba több műkedvelő csillagászt, valamint a csillagászatot támogató személyt is felvettünk, amennyiben a magyarországi tudományt és közművelődés ügyét jelentősen előmozdították. Terjedelmi okokból azonban csak a legfontosabb életrajzi adatok felsorolására szorítkozhatunk. A kislexikonban olyan magyar csillagászok is helyet kaptak, akik külföldön dolgoztak, de magyar származásukat nem tagadták meg. Ugyan így szerepel néhány külföldi származású csillagász, aki jelentősebb munkát végzett Magyarországon.”

„Bartha Lajos nevét alighanem a Meteor valamennyi Olvasója ismeri. Jellegzetes alakja minden rendezvényen feltűnik, rengeteg előadást tartott, még több cikket írt az elmúlt évtizedekben. A vele folytatott beszélgetésnek csak töredéke kerülhetett ezekre a lapokra, de talán így is képet kaphatunk a magyar amatőrcsillagászat évtizedeiről, méghozzá Bartha Lajos szemüvegén keresztül.”

„Az alábbi felsorolás felöleli az összes hozzáférhető nyomtatásban megjelent munkát, bele értve a rövid közleményeket és a könyvismertetéseket/-kritikákat is. Az évkönyvekben, sorozat kiadványokban, folyóiratokban közölt írások a megjelenés helye, azon belül pedig időrend szerint vannak csoportosítva, lehetőség szerint teljes adat felsorolással. A napi sajtóban megjelent cikkek felsorolása azonban megközelítőleg sem tekinthető teljesnek. A közölt bibliográfia igen változatos szintű és színvonalú írásokat tartalmaz: publicisztikát, ismeretterjesztő műveket, könyv kritikákat, észlelési adatok közlését, illetve történeti dokumentumok ismertetését, szakcikkeket, nagyobb tanulmányokat stb.”

„Konrád erdőőrnek híres méhese van itt a szomszédban. Nem afféle hárságyas pipázó, ahol olyan fölséges alvások estek a hajdankorban, míg fontosalmák sárgultak a polcokon, és hűtött borocska várta a nemzetes úr ébredését a sarokban. Ezekbe a régifajta méhesekbe csak ürügynek kellettek a méhek, s az iksz-lábú asztal alatt esztendőszámra felbontatlanul hevert az első magyar méhészeti újság. (Nem tudom, megvan-e még. Kár volna érte, ha megszűnt volna, mert olyan tekintélyes című újság nem lesz többet a világon, A Közelben és Távolban Körültekintő Szorgalmas Méhész – ez volt a címe. Könyvben csak egyet tudok ilyen kifejezésteljes címűt: A szenvedelmes dinnyészt. Azt, gondolom, Szontagh Gusztáv írta. Szinte maga előtt látja az ember a szenvedelmes dinnyészt, amint puskával a vállán és tomahawkkal az övében eltapossa a lóbogarakat.) Most persze minden másképp van, mint régente volt…”

„Hosszú útra indulok. Kilométerben nem tudom mennyi, nem is nagyon érdekel, nem tartozom a kilométergyűjtő férfiak közé. Különben sem hiszek a kilométereknek, mióta a kunágotai nagyutcán kipróbáltam őket. Az olyan hosszú utca, hogy amint mondják, egyszer elindult az innetső végiről egy fiatal lány, és mire a túlsó végire ért, nagymama lett belőle. Hát én a túlsó végéről indultam el nagypapának, de nem lett belőlem fiatal legény, mire elvonszoltam magam az innetső végére. Ahogy az úti marsallom állítja, most még ennél is hosszabb útra húzom fel a bocskort…”

„Ezt a címet az a csodálatos növénybiológiai könyv viseli, amelyet egy fiatal barátom, Greguss Pál főiskolai tanár írt, s amely pár hónapja ijesztgeti a könyvkedvelő magyarokat a kirakatokban. Csakugyan szittyaijesztgetésre való könyv, nyalábos negyedrét, majd hatodfélszáz oldalas, s négyszáznál több illusztrációja miatt – az is majd mind a szerző kezemunkája – húsz pengőn felül van az ára. Ez bizony detektívregénynek is sok volna, hát még tudománynak! S méghozzá botanikának, amitől minden rendes embert úgy elriaszt az iskola, hogy még álmában is beleizzad, ha nem tud előle elszaladni! Nos, ha a Greguss Pál könyve csak tudomány volna, akkor én se tenném egy napilap vasárnapi asztalára. Se jussomat nem érezném hozzá, se bátorságom nem futná annyira…”

„Azt hiszem, ma már felesleges fejtegetnem a Bugát-féle természettudományi műnyelv lehetetlen voltát. Szabó József okos fellépése idejekorán útját állta a nagyobb veszedelemnek, de meg a Bugát műszavainak és műneveinek legnagyobb része magában hordta halálítéletét. A legújabb nemzedék már nem ösmeri a rövröpöt és a karnyüt, a cibakot és csüngbüngöt, csak mulatság okáért emlegeti a párduc-teve-nyakorjánt, és csak elvétve talál ciklászt, geurnusszakárt (Hippuris) és nyulgát (Erucastrum). Éppen úgy fölösleges bizonyítgatnom azt is, milyen üdvös dolog ezeket a mondva csinált szavakat olyan nevekkel helyettesíteni, melyeket a nép eleven beszédéből leshetünk el. Kevésbé közkeletű, inkább csak szakkörökben ismeretes az a körülmény, hogy e tekintetben a zoológus sokkal kedvezőbb helyzetben van, mint a botanikus…”

„Nézd, doktor, hagyj nekem békét a Pasteuröddel meg a mikrobáival s a toxinokkal meg az antitoxinokkal. Majd akkor beszljünk rluk, ha te leszel influenzás, és én biztosítalak téged, hogy nem nagy dolog az egész, egyszerű tonsillitis, már az antitoxinképződés is megindult, nem lesz semmi baj, csak álljad férfiasan a borogatást, gurgulázz a szép lila vízzel, és tápláld magad a keserű porokkal. Meglátod s meghallod, doktorom, hogy én akkor az összes akadémiai emlékbeszédeket elmondom neked Pasteurről, és olyan előadást fogok neked tartani a mikrobákról, hogy egyszerre nem érzed poklok parazsával töltöttnek az ágyadat. Azt fogod érezni, hogy Gulliver vagy, megkötözve fekszel Liliputában, milliószámra mászkálnak alattad, fölötted, rajtad, benned a piros sapkás mikrobák, és parányi tűket szurkálnak a halántékodba, parányi bombákat robbantanak föl a füledben, parányi fűrészekkel nyiszogtatják az idegeidet, parányi vésőkkel recsegtetik a koponyacsontjaidat, és parányi talicskákban hordják össze a vérsejtek piros tégláit, hogy piramist rakjanak belőle Pasteurnek. Mondom, erről majd akkor beszéljünk, amikor te nem akarsz ágyban maradni, mert csak egészen közönséges tonsillitised lesz…”

„Tárgyalásunk szempontjából sok érdekességgel szolgál Danténak ugyancsak a nép nyelvén írt Convivio (Vendégség) című munkája, amely négy Értekezés-re oszlik. A költő tervei szerint ezt 14 Dal és az ezeket bőven kommentáló 15 prózai Értekezés alkotta volna. A kész műben csak négy prózai rész, vagyis Értekezés található, amelyeket három Dal szakít meg. A nem fizikai étkekből álló lakomára Dante azokat hívja meg, akik képesek a szellemi táplálékok és a hozzájuk tartozó, azok megemésztéséhez szükséges »kenyér« fogyasztására.”

„Minden észlelő amatőr ismeri az elfordított látás technikáját. Kezdőként, ha még nem hallott vagy olvasott róla, magától is megtapasztalja, hogy ha nem szegezi tekintetét a halvány célobjektumra, hanem szabadon nézelődik a látómező csillagai között, néha néhány tized magnitúdóval is fényesebbnek látszik a vizsgálandó objektum, s közvetlen látással észre nem vehető csillagok is felvillannak. Később bizonyára tudatosan is alkalmazza a módszert. A jelenség fiziológiai okairól pontos, tudományos magyarázatot olvashatunk Bakos Gáspár tollából az Amatőrcsillagászok kézikönyve 388–390. oldalain. Kevesen tudják azonban, hogy a fent említett észlelési eljárás – pusztán pár soros példázatként ugyan – egy 19. századi szépirodalmi műben is említést kap, méghozzá az amerikai irodalom klasszikusánál és megújítójánál, Edgar Allan Poe-nál (1809–1849).”

„Makk József ezredes 1849-ben meg akarta akadályozni a komáromi vár föladását, és a »Csallóközi Köztársaság« kikiáltásával próbálta folytatni a forradalmat. Börtön, kalandos bujdosás lett később a sorsa. 1851 nyarán eljutott Törökországba Kossuthhoz, aki írásban felhatalmazta az új forradalmi mozgalom előkészítésére. A csírázó mozgalmat azonban már 1851 őszén elárulták; az emigrációtól kapott utasítások, a levelezés rejtjelkulcsa az osztrák hatóságok kezébe került. A következő év januárjában a székelyföldi Habsburg-ellenes mozgalom hatvan résztvevőjét letartóztatták, majd kétévi vallatás után a vezetőket kivégezték. A mozgalom vezetője, Makk József Angliába, majd az Egyesült Államokba vándorolt ki, ahol egy katonai akadémia matematikatanáraként halt meg 1868-ban.”

„Az Epepe játék morális, társadalmi, politikai látlelet volt. Egy jellem alapvonásait, ellentmondásait, vagyis a lényegét vette célba. Megértéséhez jól kellett ismerni a hős tulajdonságait és tetteit. Előadásihoz ezért nem volt szükség a nyelvre. Elégséges volt a helyszín és a szereplők bemutatása. Ezt még értelmes nyelven, prológusként az adott előadás kitalálója-rendezője mondta el. Ezután a játék szereplői, a commedia dell’arte mintájára, rövid helyzeteket, szituációkat jelenítettek meg a hős életéből. Csak a megértéshez elengedhetetlen eszközöket, mozdulatokat, kellékeket használhatták. A dialógus csakis epepe nyelven szólalhatott meg. Vagyis értelmes szó nem hagyhatta el a szereplők ajkát, csupán ez a minden érzést, indulatot kifejezni hivatott egy szótag: ep. Ezt azonban végtelen mennyiségben lehetett ismételgetni. Epepepepepe… vagyis: epepe.”

„A művelődés kezdeti fokán álló népek számadásai is halmazokkal való számadások. (Halmaz: Zermelo, Fraenkel, Pauler stb. szerint oly egység, oly összesség, melyet csak elemei határoznak meg.) A modern halmazelmélet visszatér, bizonyos matematikai célok érdekében arra az ősi »szám«-talansági érzésre, amely a »számos«-sági fogalom felbukkanása előtt az ősállapotú lélekben uralkodik. (Szép és költői leírását találjuk a halmazokkal való ősállapotú számolásnak Thomas Mann: Joseph, der Ernährer című műve »Ihrer siebzig« fejezete első néhány bekezdésében.)”

„A Görgey-kérdést és történetét először Kosáry Domokos foglalta össze és elemezte a százéves per könyvtárnyi irodalmát. A Görgeyvel foglalkozó könyvek, tanulmányok ugyanis a mindenkori politikai irányzatok, pártállások szerint vádoltak vagy védtek; a dualizmus alatt például az 1867-es kiegyezés és az 1848-as függetlenségi párt hívei csaptak össze.”

„E tanulmánynak nem feladata a Görgey-kérdés eldöntése: célját már akkor is elérte, ha történetét egy eddig kevéssé ismert oldalról sikerült valamivel jobban megvilágítani. Görgey Artúr pályafutását katonaként kezdte, és közel három évi megszakítással ekként is fejezte be fiatalon, hogy előbb kényszerű száműzetésben, majd önkéntesen választott magányban élje le az életét.”

„Hát igen, olykor foglalkozom tudományokkal is, de azért énrám senki meg ne haragudjon, hiszen nem értek hozzájuk semmi. Aztán meg csupa olyan tudomány az enyim, ami nem kell már az ördögnek sem, tehát nem veszem el a kenyerét senkinek. Olaus Magnus a mesterem, meg az öreg Gesner, Cardanus meg Lullus Raimundus. Aki a legfiatalabb köztük, Kircher Athanasius, az is van már vagy négyszáz esztendős…”

„A több mint 400 éves tübingeni egyetem 1980. szeptember 27. és október 31. között egy különös kiállítást rendezett az Egyetemi Könyvtárban a Német Orvostörténeti, Természettudomány- és Technikatörténeti Társaság fennállásának 63. évfordulója alkalmából. A katalógus 101 dokumentumot – képek, könyvoldalak és levelek gyűjteménye – tartalmaz, a Psychiatrie zur Zeit Hölderlins című kiállítás összegyűjtött anyagát számtalan képpel illusztrálva.”

„Több évvel ezelőtt egy flottagyakorlat alkalmával egy délelőttön lenn voltam hajónk géphelyiségében. Mindennapi látogatásomat a gépeknél részben kíváncsi tudásvágyból tettem, amennyiben rendkívül érdekeltek a legmodernebb gépkolosszusoknak impozáns dimenziói, geniális apróságai és ezeknek bámulatos együttműködése, részben pedig azért voltam lenn, mert a hajó-egészségügyi szabályzatok értelmében – »muszáj« volt.”

„De megváltozott ettől az esttől kezdve teljesen a viszony Anjuta és Fjodor Mihajlovics között, mintha érzelmük egészen más fázisba ment volna át. Most már nem imponált többet Dosztojevszkij Anjutának, sőt ellenkezőleg, szinte jól esett bosszantania, ellentmondania neki; Dosztojevszkij pedig olyan ideges volt, mint még soha, mindig veszekedett.”

„Tavasz ébredése. Ez ennek az írásnak az igazi címe. De nem mertem azt biggyeszteni ide, mert még valami szégyenlős olvasót elriasztanék magamtól. Azt hinné, Wedekindet akarok játszani. Pedig inkább meg akarom cáfolni minden morális lelkek örömére. Nem úgy ébred a tavasz, ahogy a színpadon mutogatják.”

„A verseny egyik napján például nagy ambícióval szerkesztette a névsort egy ambiciózus reporter. Sorrendet persze nem tartott. Bajos is lenne hölgyek között az elsőség felett dönteni. De arra vigyázni akart az óvatos reporter, hogy utolsó senki se legyen.”