Csillagászok állapították meg nemrég, hogy pontosan mikor festette Vincent van Gogh a Holdkelte [Esti táj kelő Holddal] című képét. Munkáinak nagy részéről kiterjedt levelezése alapján állapították meg a művészettörténészek, hogy hol és mikor alkotta őket. A Holdkelte képről is hírt adott egyik levelében, de a keltezés nélküli levél megírásának időpontját máig vitatják.
Van Gogh 1889. május 8-tól 1890. május 16-ig kórházban volt Dél-Franciaországban, Saint-Rémyben, a Szent Pál apátságban. Az ott töltött egy év alatt 150 festményt és 140 rajzot készített, e képek egyike a Holdkelte. A műveiről 1928-ban összeállított katalógusban az F735 jelű kép még Naplemente címmel szerepelt. 1937-ben már Felkelő Hold néven említik, 1939-től pedig Holdkelte a címe. A művészettörténészek nem tudtak egyezségre jutni a megfestés időpontját illetően, az egyes szerzők szerint szóbajöhető időpontok: 1889. augusztus–szeptember, szeptember, július 6. (A két szélső határ: május 9., a Saint-Rémybe érkezés napja és szeptember vége, akkor küldte el a képet testvérének.)
Van Gogh leveleiből egyértelmű, hogy kórházi szobája keletre nézett, tehát a képen csak felkelő égitest szerepelhet, lenyugvó nem. A kép iránt érdeklődő csillagászok szerint a fényes narancssárga gömb vagy napnyugta táján felkelő telihold, vagy egy csaknem teljes hold, amely röviddel napnyugta után, az esti szürkületben kelt föl. Megfelelő számítógépi programmal meghatározták a fenti feltételeket 1889-ben kielégítő holdkeltéket, ilyenek lehettek május 15–17., június 13–15., július 12–14., augusztus 11–13. és szeptember 9–11. idején. A lehetséges időpontok további szűkítésére a helyszínre utaztak. Ma is áll a képen látható kettős ház és ugyanilyen a szirt, a dombok vonala, persze helyenként már új épületek takarják. Helyszíni mérésekkel meghatározták a jellegzetes tereprészletek magasságát, irányszögét (azimut). Ebből kiszámították a képen látható Hold pozícióját, a számítógép pedig visszakereste, hogy mikor látszott éppen olyan magasságban és szögben a Hold a kórházi ablakból. (A kutatást némileg nehezítette, hogy a ma is kórházként működő épületben nem juthattak be Van Gogh egykori szobájába.) A mérések alapján két időpont maradt végül: május 16. és július 13. Ezek között már könnyű volt a választás, hiszen a képen aratás utáni mező látható sárga boglyákkal.
Van Gogh tehát 1989. július 13-án festette a Holdkeltét. A Hold aznap helyi idő szerint 9 óra 8 perckor kelt fel, a meteorológiai feljegyzések szerint tiszta volt az égbolt. A képen a boglyák árnyéka nem felel meg az éppen felkelő Hold helyzetének, a magasabban álló, délebbről világító Hold vet ilyen árnyékokat. Eszerint Van Gogh előbb a domborzatot és a Holdat festette meg, ezután látott hozzá a mezőhöz. A valódi természetet festette meg, nem emlékezetére és képzeletére hagyatkozva dolgozott.
Pontosan 6 darab 19 éves Hold-ciklus telt el azóta, ezért 2003. július 13-án ugyanúgy, ugyanott kelt fel a Hold, mint hajdan Van Gogh szeme előtt. A Southwest Texas State University csillagászai erre az időpontra időzítették közleményük megjelenését a Sky & Telescope című folyóiratban.
A texasi csillagászok Van Gogh iránti érdeklődése nem korlátozódott erre az egyetlen képre. Néhány éve az Út ciprussal és csillaggal című festménnyel kapcsolatban is új felismerésre jutottak.
A képen az esti félhomályban két fényes, csillagszerű objektum látható az alkonyi égen a Hold vékony félholdja közelében. A művészettörténészek nem tárták fel, mik is lehetnek ezek az égitestek, ezért a csillagászok álltak neki a feladat megoldásának. Ez a kép is Saint-Rémyben született, a művész egyéves ottlétének vége felé. Van Gogh 1890. május 16-án utazott el Saint-Rémyből. A csillagászok három kérdést tettek fel. Május 16-át megelőzően mikor volt újhold? Melyik napon jelent meg az esti égbolton a telőben levő félhold? Voltak akkor a közelében fényes csillagok vagy bolygók?
A mai adatbázisokkal és megfelelő számítógépi programmal a kérdésekre gyorsan megkapható a válasz. A művész elutazását megelőző újhold április 19-én egyetemes időben 8 óra 6 perckor jelent meg. A következő újhold május 18-ra esett, Van Gogh addigra elutazott. Saint-Rémyből a holdsarló április 20-án, helyi idő szerint este 7 órától látszott, ekkor az újhold még csak 35 órás volt, sarlója ezért volna oly keskeny. Fényes csillag azonban nem volt a közelében azon az estén, a legközelebbi fényes csillag, az Aldebaran 20° távolságban volt. A kutatók meglepetésére viszont közel, 4°-on belül volt a Vénusz bolygó, fényességével uralta az egész nyugati eget. A Vénusztól 3° távolságban és kissé lejjebb, a horizonthoz közelebb a Merkúr látszott, akkor fényesebbnek látszott a Szíriusz csillagnál. 1890. augusztus 20-án este, röviddel naplemente után a Vénusz, a Merkúr és a Hold volt az égen egymáshoz közel látható három fényes test. A Hold gyors mozgása miatt a három égitest egymáshoz ennyire közel csak azon az egyetlen estén, április 20-án látszott, a következő este már nem. (A Hold 13°-ot mozdul el naponta.) Megvolt a megfejtés, egyetlen kis hibával. Az égbolton balról kezdve Hold, Vénusz, Merkúr volt a sorrend, a festményen pedig éppen fordítva, a Holdtól balra látszanak az égitestek. A változtatásnak valószínűleg kompozíciós, művészi elrendezési okai voltak. A ritka égi jelenségre egyébként a korabeli sajtó előre felhívta a figyelmet. Van Gogh Saint-Rémyben április 20-án este láthatta a Hold, a Vénusz és a Merkúr tündöklését és ez adta az ihletet a festményhez.
