A 19. században beköszönt a kiegyezés utáni (1867) ipari forradalom. E forradalomban módosult hazánk teljes szerkezete a birodalmon belül. Az eddigi élelmiszer szolgáltató szerepét felváltotta az ércek és energiahordozók szolgáltatása a monarchia teljes területére. Ilyen környezetben élt és alkotott az új generációhoz tartozó Papp Károly.
A „hosszú” 19. században nagy mértékben átrajzolódott a Föld gazdasági térképe. Az 1867-es Osztrák–Magyar kiegyezés – kicsit megkésve Európa nyugati felétől – elindította a birodalom teljes területén az ipari forradalmat. A birodalom ipari központja Csehországban volt, de ott jóval előtte elindult az ipari forradalom, megközelítőleg a 19. század elején.
Ez a forradalom gyökeresen átrajzolja a birodalom minden szegmensét, különösen Magyarország szerepét. Hazánk a kiegyezésig csak élelemmel látta el a császárság lakosságát. Bányászat csak az eddig ismert felvidéki bányavárosokra és az erdélyi ércekre szorítkozott. Az ipar fejlődésével egyetemben a demográfiai forradalom is lezajlott. Ez, valamint az ipar fellendülése hazánk (és a birodalom, különösen a Cseh Királyság nehézipara) ki volt éhezve újabb ércekre és energiahordozókra. Erre az időre tehető a magyar geológia, és paleontológia kibontakozásának első hulláma, ahol olyan nagyszerű szakemberek emelkedtek ki, mint Szabó József, Hantken Miksa vagy Lóczy Lajos. E remek földtudósok újabb nagyszerű geológus nemzedéket neveltek ki, mint például Papp Károly vagy Simond Jenő.
Szentkirályszabadi Papp Károly idén született 150 éve. A neves geológus 1873. november 4-én látta meg a napvilágot az Alföldön, Tápióságon. Életében nagyon fontos szerepet töltött be a szülőfaluja. Ezt fogják majd mutatni életének utolsó évei is. Az Alföldön a 19. században a legjellemzőbb gazdálkodási forma megélhetés szempontjából a mezőgazdaság volt. Papp családjának is volt csekély földterülete, amelyet megműveltek. Ebből következően életévé vált a kitartás és a szívósság, amely majd a későbbi munkáiban visszaköszön.
Elemi iskoláit szülőfalujában végezte. A gimnáziumot Jászberényben kezdte meg, de egy évig járt a szegedi piarista gimnázium, majd újra Jászberénybe, és az utolsó két évet Iglón zárja. Az érettségit 1890-ben tette le, ahonnan a budapesti Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karára iratkozott be, ahol természetrajz–földrajz szakot választotta. A tanárai között olyan kiemelkedő oktatók és kutatók voltak, mint Lóczy Lajos, Szabó József, valamint Hankten Miksa. Papp csoporttársai között pedig olyanok voltak, mint Böckh Hugó vagy Vitális István. A tanári diplomát 1898-ban szerezte meg, a bölcsésztudományit pedig 1900-ban. Bölcsészdoktori szigorlatát föld-, és őslénytanból Koch Antalnál tette le, az ásvány-kőzettant Krenner Józsefnél, a földrajzot pedig Lóczy Lajosnál [Bogsch 1965].
Egyetemi évei alatt szellemi és munkakapcsolat alakult ki Papp Károly és Lóczy Lajos között. Lóczy 1895-től kezdődően tanársegédjévé fogadta Papp Károlyt a Műegyetemen. Papp első nagyobb kutató munkája is Lóczy Lajoshoz kötődik, aki elküldte Laczkó Dezsővel és Cholnoky Jenővel a Bakonyba. Ugyancsak Lóczy ajánlására vett részt 1898-ban a kaukázusi expedíción Déchy Mór szervezésében.
Az „erdélyi aranynégyszög”
Papp Károly földtani- és őslénytani tudományos munkássága nagyon széles skálán mozgott, ezen belül is az egyik legfontosabb a térképező munkássága volt, különösen Erdély területén. Az Ő terepi munkásságának köszönhető, az „erdélyi aranynégyszög” felfedezése, amelyről igen részletes tanulmánysorozatot készített.
Részletes leírást készít Almásszelistye (Almaş-Sălişte) ércteléreiről [Papp 1908]. Különös tekintettel a réz tartalmú telérekre, valamint a pirites és kalkopirites rétegekre. Ezek a telepteléreket megfelelőek lehetnek bánya nyílások nyitására is.
Ugyancsak az aranynégyszöghöz kapcsolódik a Godinesden (Godineşti) végzett felvételezés. E területen nagy mennyiségben talált mangán- és vasérctelepeket, továbbá pirit teléreket [Papp 1911].
Az újabb erdélyi ércek felfedezése jelzi az ipari forradalom során kibontakozó fokozódó nyersanyag igényt az egész birodalomban.
Földgázkitörés Kissármáson
A mezőgazdaság számára oly fontos kálisó kutatása 1899-től kezdődően napirenden volt az Osztrák–Magyar Monarchiában. A telepek felkutatása érdekében Böckh János azt ajánlotta, hogy a sós források kálium-klorid tartalmát vizsgálják meg. E vizsgálatok azonban a kutatások hat éven keresztül nem szolgáltattak bíztató eredménnyel, ezért Lóczy Lajost kérték fel véleményalkotására. Lóczy, Cholnoky Jenő és Szádeczky Gyula társaságában bejárta a Mezőséget, aminek eredményeként a kutatók az első mélyfúrás helyét a Budatelke és Nagysármás közti szakaszra jelölte ki.
A részletes vizsgálatokkal Papp Károlyt bízták meg. Papp megfigyelései után Nagysármáson jelölte ki az első mélyfúrást. Az 1. számú fúrás nem hozott eredményt. A sikertelen fúrást követően Papp Károly Kissármás határában jelölte ki az újabb fúrást.
A fúrást 1908-ban kezdték el és 22 méteres mélységben érték el az éghető gázokat tartalmazó homok szintet. Mivel kis mennyiségben szabadult fel a gáz, ezért folytatták a fúrást és 144 méteres mélységben annyi gáz tört elő, hogy a fúrótoronyban lévő lámpa nagy dörej kíséretében meggyulladt [Ősz 2002]. A nagy mennyiségű gázt tározó homokrétegben a fúrást 301,9 méteres mélységben szüntették be [Papp 1910]. A földgáz felfedezéséért Ferenc József is kitüntette Papp Károlyt. Kálisó helyett tehát földgáz telepet fedezett fel, de ez összességében nem csökkenti érdemeit, mert már 1906-os cikkében is számol földgáz előfordulásával az Erdélyi-medencében [Papp 1906].
Az elhibázott kálisó kutatások miatt vizsgált sós források tehát meddőnek bizonyultak kálium-klorid tekintetében, azonban ebből következően Papp Károly számos gyógyforrás oldott ásványi anyag tartalmát megvizsgálta, valamint foglalkoztatta a Mezőség vízellátása is [Bogsch 1965].
Oktatói és társulati tevékenysége
A gyakorlati földtani munkája mellett oktatói munkája is kiemelkedő volt. A korábbi, nagy tekintéllyel rendelkező Koch Antal nyugalmazását követően 1915-től kezdődően Papp irányította a Földtani Tanszéket, az Őslénytani Tanszéket pedig Lőrenthey Imre. Lőrenthey 1917-es hirtelen halálát követően az Őslénytani Tanszék irányítását is Papp Károlyra bízzák. Papp eleinte Kadić Ottokárt magántanárt javaslata, mint vezetőt, azonban sikertelen volt. Az ok lehetett pénzügyi takarékosság, vagy Kadić személye ellen irányuló negatív nézet [Bogsch 1996].
Kadićhoz hasonlóan Papp 1934-ben szerette volna, ha Gaál István Szegedről Budapestre kerüljön, azonban Gaál korábban szabadkőműves volt, azért a Horthy-rendszerben elképzelhetetlen volt, hogy kinevezzék Budapestre.1
Számos kongresszuson vett részt, amelyen útitársa volt, az 1913-ban feleségül vett sok idegen nyelven beszélő dr. Balogh Margit. Pappné Balogh Margit volt az első földrajztanárnő, aki a Tudományegyetem bölcsészkarának nyilvános hallgatójaként szerzett diplomát.
Papp Károlyt, a Magyar Tudományos Akadémia 1920-ban levelező tagjává választotta, székfoglalóját azonban nem tartotta meg. A második világégést követő kommunista időszak kezdetén, 1948-ban kizárta soraiból.2
A Magyarhoni Földtani Társulatnak 1909–1918 között első titkára volt. A Társulat 1942-ben elnökévé választotta, majd 1943-ban tiszteletbeli tagjává. Nagy szerepe volt a Földtani Szemle megindításában is, amellyel kimagasló tudományos eredményeket publikáltak a hazai földtan területén belül [Bogsch 1964] Lényegében a Papp Károlyhoz írt doktori disszertációkat. Sajnálatosan a nehéz gazdasági helyzetben lévő országban a Szemle nem maradt sokáig életben.
Papp Károly oktatói tevékenysége megközelítőleg 30 évre terjed ki. Előadásai alaposak, részletesek voltak, vázlattal kiegészítve. Didaktikai oldalról egyetlen bírálat érheti Papp Károlyt, mégpedig az, hogy 30 éves pályafutása alatt kettő vizsgázót buktatott meg. Egyszer azt mondta: „Nem buktatom meg a hallgatókat, ha rosszul állják meg a helyüket, úgyis megbuktatja őket az élet” [Bogsch 1974].
A második világháború teljesen megváltoztatta Papp Károly eddigi életét, egyre inkább magára maradt. Nyugdíjba vonult 1945-ben. Ugyanebben az évben a felszabadult Magyarországon a Szövetségi Ellenőrző Bizottságnak (hazánkat a szovjetek szabadították fel, így az SZEB elnökséget is, Kliment Jefremovics Vorosilov szovjet marsall töltötte be) szüksége volt Papp Károly budapesti lakására, ezért a kutató egy ideig a Földtani Intézetben kapott szállást, de mikor az Intézetet újjáépítéséhez kezdtek nem volt már maradása, így visszatért a számára oly fontos szülőfalujába, Tápióságba. E hely fontosságát mutatja, hogy minden egyes hosszabb időt igénybe vevő utazása során hazatért szülőfalujába. Alkotó éveiben nagyon sokat foglalkozott otthonával, ahol a fővárost követően élte mindennapjait. A világháborút követően 1946-tól kezdődően élt politikai okok miatt. Itt is érte a halál 90 éves korában 1963. június 30-án.
Papp Károly nemcsak kiemelkedő kutatásairól és eredményeiről marad ismeretes, sokkal inkább hányattatott sorsáról, amit mi sem bizonyt jobban, mint az, hogy kétszer fosztották meg katedrájától. Az első esetben a Tanácsköztársaság idején, majd a második világháború végén a szovjet megszállás idején.
A politika negatív hatása harmadik alkalommal is feltűnik életében, amikor is a ’50-es években a Rákosi-korszakban „kuláklistára” került, és megvonták tőle a szerény nyugdíját is, azért, mert volt néhány hold földje. Élete teljesen ellehetetlenült, könyveit és értéktárgyait eladogatta, hogy megtudjon élni szeretett feleségével, Balogh Margittal [Kun–Tóth 1996].
A megtépázott hírneve ellenére „szakmabeli” maradt, még az 1950-es években is, amikor több ártézi kút fúrását tervezték Tápióságon. Az egyik fúrásnál Papp megvizsgálta a felszínre hozott üledék mintákat, és azt tanácsolta, hogy itt nem biztos, hogy vizet találnak. A fúrómester elküldte a neves geológust, és nem fogadta meg a tanácsot. Papp Károly tanácsa bevált, ugyanis sokadszori próbálkozás után sem vizes szintet találniuk a fúrásoknak [Kun–Tóth 1996].
A szélsőséges rendszerekben, mint például a kommunistában nem lehetett a rendszert illető hibákat, tévedéseket megemlíteni, főképp egy magas pozícióban lévő személyeknek, ezért következett az be, hogy a Papp Károly emlékezete című művet nem is szerzője, Bogsch László [Körössy 1996] olvasta fel 1964-ben, hanem Körössy László.
Emlékét szülőfalujában utcanév, valamint a helyi általános iskola is őrzi. Papp Károly pontosan olyan korban született, amikor hazánk területén kibontakozott az ipari forradalom miatti földtudományos kutatások. Kiemelkedő eredményeket ért el, mint térképező geológus, és gyakorlati geológus. Neki köszönhetjük az erdélyi „aranynégyszög” feltárását, valamint a kissármási földgázmezőt is. (Nem ő volt az első, aki tárt már fel Erdélyben földgázt, de a kissármási a nevéhez fűződik.) Ebből következően a munkássága és a megtépázott embersége utáni talpra állása után mintaként követhető az őt követő nemzedék számára.