Az érzelem és a család előnyomulása, a szentimentális korszak (1887–1893)
Sokkal izgalmasabb a következő év regénye. Észak Dél ellen (Nord contre Sud, 1887) a szecessziós háború kellős közepébe vezeti az olvasót, akinek két köteten keresztül kell aggódnia a rabszolgáit felszabadító floridai ültetvényes és családja sorsáért. A nemes és szilárd Burbank Jakab kislányát, Dyt elrabolja Texar, a rabszolgatartók hírhedett agitátora, akit minden gazságának következményei alól megszabadít – alibije. A megoldás: két Texar van, akik úgy hasonlítanak egymáshoz, mint az antik vígjáték Menaechmije.1 Olcsó romantika s nagyon kihasználja a süllyedő detektívregény is. Verne romantikus elgondolásaira alig van jellemzőbb, mint az az antitézis, amely a két gonosz ember fivéri szeretetét emeli ki.2 Amikor végre az egyiket elfogják, a másik is melléje áll s együtt halnak meg.
Az alibi titkáról szóló bűnügyi regény szerencsére be van ágyazva a polgárháború mesteri rajzába. A szennyes pártharcok, a bennük küzdő tiszta és egyszerű polgári hősiesség az élet elevenségével töltik be a jól megválasztott kereteket.
Burbankék helyzetét érdekesebbé teszi, hogy amikor néger rabszolgáikat felszabadítják, voltaképpen természetes katonaságukat eresztik szélnek. De a négerek kitartanak mellettük.3
Az ismeretterjesztésre nem marad sok idő a lihegően izgalmas cselekvényben, – hacsak nem számítjuk a történelmi tájékoztatásokat, Florida ragyogó tájképeit és hangulatait. S jellemző szerzőnkre, hogy Texar menekülését egészen eredeti módon: egy vakító port szóró durranógomba révén akadályozza meg.
A Haza, Franciaországba (Le Chemin de France, 1887), a legkevésbé Verne-szerű regények közé tartozik. Egy porosz apától és francia anyától származó fiatalember a hőse, aki az 1793-i háború idején menekül Franciaországba, részt vesz a valmyi csatában4 s végül meglepetésszerűen megtudja, hogy francia honos, mert a haszonleső porosz állam kieresztette az indigenátusból. Hátránya, hogy az utazás nagyon is közeli vidékeken vezet keresztül, s a mese politikai háttere kellemetlen hangulatot terjeszt.
Annál teljesebb a sikere annak a gyermekrobinzonádnak, amely Kétévi vakáció (Deux ans de vacances, 1888) címen bájolta el az olvasókat. A Tizenöt éves kapitány hagyománya újul föl a nőolvasók örömére. Csakhogy Sand Dick történetének hatáselemeit szigorú következetességgel fejleszti ki és tisztítja meg minden idegen elemtől a Kétévi vakáció szerzője. Ott egyetlen serdülő gyermek küzdött az elemekkel és a cselszövőkkel s felnőttek vették körül; itt tizennégy gyermekre – a regény javarészében – egyetlen felnőtt sem jut s még a néger szereplő is a gyermekek közül kerül ki.5
Művészi szempontból nehéz feladat előtt állt az író, amikor tizennégy gyermeket kellett jellemeznie, megkülönböztetnie – köztük egész csomó hasonló nemzetiségűt: angolt. Könnyebb volt éles vonásokat adni a két francia fiúnak, s a komoly, megfontolt, békeszerető amerikai Gordonnak.6
A robinzonád súlypontja itt az anyagi, a technikai problémáról7 az erkölcsi, a társadalmi problémára csúszik át. A különböző korú és nemzetiségű gyermekek hogyan férnek meg együtt, tudnak-e szolidárisak lenni? – ez a kérdés. A gőgös angol, Doniphan hogyan puhul meg? Hogyan békül ki a fürgébb, eszesebb, tapasztaltabb Briant-nal? Úgy, hogy megmenti ellenfelét s az is visszaadja a kölcsönt. Erkölcsi gyógymód, amelyhez még a külső kényszer is járul. A kis társadalomnak egyesülnie kell a külső veszedelem: a kalózok ellen. A regény második részében a felnőttek is belépnek a gyermekköztársaság életébe. Az ilyen külső támadás, úgy látszik, nem maradhat el egy robinzonádból sem. S a támadókkal együtt jár az Ayrton-típus,8 a megtérő bűnös, aki életét is áldozza a jó ügyért.
Ilyen bűnös a gyermekek közt is akad. A nagyszerű Briant öccsének lelkére titokzatos súly nehezedik. Ez a regény „rejtélye”. S ő is nagy áldozattal akar vezekelni, de végül mégis a bátyja száll fel a sárkánnyal a vidék kikémlelésére.9 A Tizenöt éves kapitány óta Verne gyermekszemléletébe fájdalmasabb, érzelmesebb elem is vegyült, a „Petit Chose” érzékeny, önmagát marcangoló lelkülete. De Jakab s az érzelmes gyermek mégis csak kivétel. A robinzonok önálló, kemény, gyakorlati gyerekek; mérnökök, tudósok, hajósok, kereskedők lesznek belőlük, egyik se fog elsorvadni, tüdejének vagy idegeinek egyik sem enged sok beleszólást.
Robur nemzetközi ábrándját gyermeki utópiával sem lehetett megvalósítani, de a szolidaritás leckéjének újra meg újra föl kellett hangzania.
Régebben felmerült ötletet bogoz tovább a Világfelfordulás (Sans dessus dessous,10 1889) is. „Ó, mi híja van ennek a mi bolygónknak, – kérdezte Ardan Mihály még 1865-ben hogy éppen olyan tökéletesek lehetnénk (mint a Jupiter)? Nem sok. Csak olyan tengely, amely kevésbé hajlik pályájának síkja felé. – Ejnye! – kiáltott egy vakmerőséggel teljes hang – egyesült erővel találjunk ki valami gépet és változtassunk a Föld tengelyén. Mennydörgéshez hasonló taps vihar zúgott fel erre az ajánlatra, melyet senki más nem kockáztathatott, mint Maston J. T.”11
Nos, több mint húsz év múlva a Gun-Club örökös titkára tényleg helyre akarja robbantani a Föld tengelyét – nem törődve azokkal a katasztrófákkal, amelyekkel az ilyen átalakulás járna. Végül elhangzik a nagy dörrenés s az eredmény – semmi. A kitűnő matematikus számításába hiba csúszott be, mert imádója, Mrs. Evangelina Scorbitt számítás közben hívta a telefonhoz, a telefonba becsapott a villám és a tudóst kézpótló vaskampójánál fogva lesújtotta. Soha nem volt ennyire szükség tévedésre, mint ennél a tervnél, amely a csapongó fantáziája ellenére is józan Verne-nél nem sikerülhetett. Egyébként a fantasztikus terv sem volt gyakorlati cél híján: Barbicane társasága a robbantással az északi sark kőszénterületeit akarja jégteleníteni. Francia itt is akad, de a szerepek felcserélődtek: ezúttal az amerikai a fantaszta s Alcide Pierdeux a pontos matematikus. Mintaképe, Badoureau amiens-i bányamérnök Garcet szerepét vette át és négy hónapig számolt Verne problémáján.12
Míg a Világfelfordulás csupa humor és szelíd irónia, évtársa, a Névtelen család című regény (Famille sans nom) hazafias tragédia. A hős halálával végződik s ebben mindeddig egyedül áll Verne művei között. A téma sardoui. A kanadai patrióták árulójának, Morgaz Simonnak „névtelen” családja egész életét a gyalázat lemosására szánta.13 Morgazné nemcsak a vérdíjat költi titokban hazafias célokra, hanem két fiát is népvezérnek nevelte. „Névtelen János” a kanadai franciák rejtelmes hőse; fivére, Joann pap, aki gyújtó prédikációkat mond s végül is feláldozza magát bátyjáért. A romantikus tragédia szabályai szerint Morgaz Simon fia s egyik áldozatának lánya szeretik egymást s a szabadságharc leveretése után a Niagara-zuhatagban lelik közös halálukat. A Szigettenger- és Sándor Mátyás-ciklus hangulatát a sokat emlegetett Cooper-miliő egyéníti. Verne gyermekkorában lelkes olvasója volt az Utolsó mohikánnak.
Chiméne feleségül mehetett apja gyilkosához: Clary de Vaudreuil csak a halálban egyesülhet Névtelen Jánossal. A modern történelmi dráma egyébként is sokhelyütt kilüktet a regény bőre alól. Amikor a szabadsághősök vereséget szenvednek, Jean megmenti s apja házában rejti el Vaudreuilé-ket. Házkutatás; a detektív meglátja Morgaz feleségét, gúnyosan hagyja abba a keresést: az áruló felesége nem rejtegethet rebellist! Clary így mindent megtud és János kirohan az éjbe.
A vidámabb jelenetekről az indián származású közjegyző, Nick Sagamore és versfaragó unokaöccse gondoskodnak.
Még ebben a rohanó cselekvényben is módját ejti Verne földrajzi ismeretek majdnem rendszeres közlésének, amit a fejezetcímek is bizonyítanak. Pedig ebbe az erősen drámai levegőbe nem illenek a regényes útleírások – hanem csak történelmi tájékoztatás. Ezt Garneau, Révilliaud és mások alapján el is végzi szerzőnk. Kiindulópontul talán Denis de Vitré esete szolgált, aki 1759-ben az angol flotta pilótája volt s neve egyértelmű lett az árulóval. A hazafias történet célja is az lehetett, hogy az elzásziaknak szolgáltasson példát.
Most egy darabig szép rendben váltakoznak a komoly és tréfás hangú regények. Cascabel Cézár (César Cascabel, 1890) a francia faj elpusztíthatatlan, egészséges kedélyének, életrevalóságának és józan optimizmusának emel szobrot – az akrobatacsalád gúlájának formájában. Messze vagyunk Goncourt Zemganno fivéreinek szubjektív színezésű, fájdalmas érzelmességétől.14 Cascabelék minden bajon épkézláb és ép idegekkel gázolnak keresztül, aminthogy pénzük fogytán arra is vállalkoznak, hogy a befagyott Bering-szoroson át igyekezzenek Amerikából Ázsiába.15 Nem tudja őket legyőzni sem a tolvaj, aki megtakarított pénzüket viszi el, sem az olvadás, amely a legveszélyesebb helyen éri őket utol, sem vendégüknek, az orosz menekültnek sorsa, amely végre is jóra fordul. S Narkin gróf pénzén Cascabel idősebb fia kitanulhat és feleségül veheti Kayette-et, az indián leányt.
Cascabel Cézár francia kispolgár és rokonszenves bohém. Azért polgári mivolta nem köti meg fantáziáját s bohémsége tisztes ipar. Cascabelék reprezentálni akarják az átlagos franciát: a férfi normandiai, a feleség provence-i! Kornélia asszony becsületet szerez Dél-Franciaországnak,16 addig is, amíg Dardentor Clovis el nem jön, tiltakozni Tartarin ellen. Cascabel lángoló hazafi és bonapartista. Leányát Napoleonának hívják, majmának John Bull átkozott nevét adja. Szereti a szép pózt, a drámai meglepetést és félszemét behunyja az ártatlanabb hiúság fölött. Ötletekből sohase fogy ki s utolsó „coup de théâtre”-ja a két intrikusnak cirkuszi némajáték közben való elfogatása.
Scarron Roman comique-ja, nem az első francia regény, amely a vándorló komédiásoknak szerez becsületet és Théophile Gautier Capitaine Fracasse-a (1863) nem az utolsó.
A férfilelkű nő mellékalakból főalakká lép elő Mistress Branican17 regényében (1891). Branican kapitány ifjú felesége gyermekét a tengerbe ejti és megőrül. Amikor évek multán magához tér, megtudja, hogy férje eltűnt. Az az érzése, hogy a kapitány még él és éveken át keresteti; végre maga megy el Ausztráliába, ahonnan hírét vette. Szilárd hitét végre eredmény koronázza: nemcsak férjét találja meg egy belső-ausztráliai expedíció árán, hanem második fiát is, akinek születését gonosz sógora annak idején eltitkolta az őrült anya előtt. A feleség biztos ösztöne előtt hódol a Grant kapitány szerzője,18 aki hajdan a gyermekek biztos ösztönét is dicsőítette.19
Szerelem, mégpedig romantikus szenvedély lángol föl az elhagyatott Kárpáti várkastély (Le Château des Carpathes, 1892) romjai közül. Sokszor elmondták, hogy Magyarország Skóciája: Erdély. A Kárpáti várkastély Erdélye hasonlít a Fekete India Skóciájához: ez is babonás, rejtelmes, poétikus ország, ahol a puszta falak közül tűz tör elő s ez persze nem a tündérek, hanem egyéni bosszú munkája. Amott Silfax gyújt tüzet, hogy elrettentse ellenségeit; emitt Gorth Rudolf riasztja meg, kápráztatja el az elmaradt oláh falu lakosságát, hogy elvegye kedvüket a vár megvizsgálásától. A telefon, a vetítőgép és a fonográf akkor már nem egészen új csodáit20 állítja Gorth szolgálatába Orfanik, az ezermester, s végre felrobbantja az egész sötét várat, amelybe Telek Ferenc grófot, Gorth vetélytársát is behívogatja Stilla, a rég elhunyt operaénekesnő képe és hangja. A vár felrobbantása után csak Telek marad életben, de őrültségéből ő is kigyógyul, mint Mrs. Branican: Stilla lemezei gyógyítják meg.
Bár Sándor Mátyásban Erdélyt „elintézte” már Verne, most ismét visszatér hozzá Reclus és Félix de Gerando munkái alapján.21 Erdélynek oláhok lakta, elmaradt vidéke ez, valódi magyarok nem is szerepelnek a regényben.22
Stilla halálát talán Gorth Rudolf és Orfanik gyilkos szuggesztiója okozta.23 Ragyogó egyénisége, váratlan halála a színpadon: Mme Malibranra való emlékezés. Verne említi is Malibrant,24 de nem veszi észre, hogy Stilla tragédiájának eszméje Malibran hirtelen halálából származik.
Claudius Bombarnac (1892), a gascogne-i újságíró utazása a leendő transzszibériai vonaton: fáradt alkotás, kísértetként feljáró reminiszcenciákkal. Az Utazás a Föld körül és Strogof Mihály nélkül ez az új utazás aligha kapta volna meg mai alakját. Strogofból való a hőssel utazó gonosztevő (itt Faruskiar, a rablóvezér, aki a vonaton szállított kínai kincsre vetett szemet), Szibéria mint miliő, s maga az újságírótípus. Alcide Jollivet főhőssé előléptetett kollégája kedves, tanulékony,25 de színtelen és kissé naiv újságíró; elbeszélnivaló híján amerikai, angol és német különcöket fűz csokorba s útleírásszerűen ismerteti az új vonat főbb állomásait.26 Elbeszélésének fontos komikus fordulópontjai azok a táviratok, amelyek az ő rosszul értesültségéről tanúskodnak. Az első távirat: a párizsi lapok már régen tudják, hogy Bombarnac vonatának utolsó kocsijában nem mandarin holtteste van, hanem a kínai állam pénze. A második: lapja felkéri, hogy gratuláljon a hős Faruskiarnak, aki megvédte a vonatot a rablók ellen. (De mire ez a második sürgöny megérkezik, már kiderült, hogy Faruskiar maga az igazi rabló, aki a vonatot csak azért védte, hogy kincsét más banda el ne rabolhassa előle.)
Az Utazás a Föld körül emléke kísért a vasúti jelenetekben, a Fogg Phileasszal versenyző, de egyre elkéső német báró alakjában, s különösen abban, hogy a megtámadott vonatot egy fiatalember hősiessége menti meg, aki ezzel tartozását akarja leróni. Passepartout szerepét itt a ládába zárt potyautas: a román Kinko játssza;27 felrobbantja a mozdonyt, hogy a ki nem épített vonalra vezetett vonat vesztébe ne rohanhasson.28
A Tizenöt éves kapitány és a Kétévi vakáció hagyományába kapcsolódott, de erős dickensi leckéket vett a P’tit Bonhomme29 (1893) szerzője. A regény első szava: Irland.30 S a regény földrajzi célja Írország körülutazása több részletre felosztva, a talált gyermek életének különböző korszakaiban. Jellegzetes angol gyermekregény. Hőse a szenvedő gyermek, aki a kegyetlen nevelőanya, a kemény bábjátékos,31 a züllött ragged-school, a hiú színésznő után végre egyszerű, de kedves parasztokhoz kerül. Írország nyomora, a lordok kapzsisága földönfutóvá teszi a lelenc fogadott családját,32 s hősünk egy gőgös lordfiú groomja lesz. Ezt a helyzetet sem bírja ki s egy másik kisfiúval üzletet alapít. Szorgalmával és ügyességével annyit szerez, hogy másokat is boldoggá tehet. Régi ragged-school-beli pártfogóját, a félénk Gripet megházasítja (ez is angol vonás: Verne gyermekalakjai eddig igazán nem törődtek a kislányokkal), a Mac-Carthy család számára pedig visszavásárolja a régi kerwani majort.
„Little Boy” azzal is angolos akar lenni, hogy gyermekségétől fogva kereskedőnek készült. Így nem az érzelgős regények sablonos gyermektípusa, hanem erősen önálló vonásai vannak. Szerencsés gondolat, hogy a lelenc mindvégig az marad: self-made-man-i kemény kis alakját nem övezi egy utólag fölfedezett előkelő származás cifra dicsősége. Az angol formán át-átüt a francia. Amikor Martin Mac-Carthy és felesége megtalálják a gyermeket, a férj így szól a feleségéhez: „Egy ilyen kis fiúcskával több a házban, ezt nem is vesszük észre. Úgy-e, Martine? – Nem Martin.” S ezzel az örökbefogadás ünnepélyesen el van intézve, akárcsak Hugó Les Pauvres Gens-jában. A lordok sötét vonásai is mintha a Nevető ember politikus költőjének szemével volnának nézve.
Az utolsó felvonások (1894–1905)
A dickensi történet könnyhullatását a kérabani jellemvígjáték humora ellensúlyozza Antifer mester csodálatos kalandjaiban (Mirifiques Aventures de Maître Antifer, 1894). Ez sem egészen eredeti: különösen Grant kapitány gyermekeinek alapgondolatát fűzi tovább. Glenarvanéknak egy szélességi körük volt; Antifer, a saint-malói öreg tengeri medve apjától örökölt „szélességéhez” a megfelelő hosszúsági adatot keresi, hogy rátaláljon Kamilk pasa örökségére.33 Egész életét tönkreteszi a várakozás, ő meg a családja életét teszi tönkre. Mint valamikor a Föld középpontja felé készülő hamburgi professzor, úgy Antifer sem engedi megtartani unokaöccse esküvőjét, amíg a kincsben remélhet. Juhelnek is, Enogate-nak is előkelő partit szán s csak akkor egyezik bele házasságukba, amikor a kincs szétfoszlott. Mert ez lesz Antifer ábrándjának a sorsa. Örökölt szélességéhez az egyiptomi Omárnál talál hosszúságot, de a keresztezési ponton, az ománi öbölben még nem a kincs van, hanem csak újabb hosszúság. Ehhez a szélesség Zambuco tuniszi bankárnál található, aki aggleány nővérét akarja rásózni a kincskereső tengerészre. Az új keresztezési ponton, a mayumbai szigeten megint csak hosszúság van, a szélesség Tyrcomel tiszteletesnél Edinburghban. Igen ám (s ez a jellem vígjáték legjobb helyzete), de a tiszteletes a földi javak ellen prédikál s a szélességet nem árulja el: inkább vesszen az átkos kincs!34 Csak az a kár, hogy a szélességi adat testére van tetoválva s így mégis csak kitudódik. A harmadik keresztezési ponton, a Spitzbergákon nincs semmi, csak egy rejtvény. Ezt a bájos Enogate ujja fejti meg a glóbuszon: rájön, hogy a három eddigi pont fekvéséből ki lehet számítani a negyediket. A negyedik, a Julia-sziget azonban nemrég elsüllyedt. Ez volt az a sziget, amely mindössze 1831 júliustól decemberig emelkedett ki a tenger színe fölé.35
A bohózatos regény kiindulási pontja ez az adat volt: a Julia-sziget rövid dicsősége. Ehhez járult a rejtvénykedvelő Verne új játéka: szélességekből és hosszúságokból összeállítani kapcsolatos pontjait.
Nagyszerű alakok és jellemző helyzetek bontakoznak ki előttünk. Az udvariatlan, zsarnoki természetű, mániákus hős, Kéraban méltó utóda megtalálja a maga Van Mittenjét a hatalmas termetű, bárányszelídségű Trégomain Gildasban, a szerelmesek tehetetlen pártfogójában. A tengeri medvével szemben áll az édesvízi hajós, a „Charmante Amélie” volt kapitánya, aki Antifer részéről csak lenézést és gúnyt arat. Markáns alakok: a vicsorgóan ördögi Szauk, a gyáva és ravasz Ben-Omar, a hidegen számító Zambuco, a fanatikus, de férfias Tyrcomel.
A különböző hosszúsági és szélességi fokok tulajdonosai ki akarják játszani egymást, ami a komikum állandó forrásává válik. Amikor Antifer barátjával először száll hajóra, egyre rémítgeti a derék „dereglyés”-t a tengeri betegséggel, – amit aztán ő maga kap meg. A jó Trégomain sajnálja, hogy nem lett tengeri beteg: „Sajnálom, – mondja – miután ez téged bosszantani látszik.” Verne előre kacérkodik a megoldással, mikor a Földközi-tenger fenekének vulkáni természetéről szól s így folytatja: „Juhelnek igaza volt, mikor így szólt nagybátyjához: Szerencse, hogy Kamilk pasa nem ezen a vidéken választott ki egy szigetet a kincsei rejtekéül. – Igaz, ez szerencse valóban… nagy szerencse! – hagyta helyben Antifer mester. És az arca egészen elhalványodott arra a gondolatra, hogy az ő szigete oly tengerből emelkedhetett volna ki, amely alatt vulkanikus erők folyvást működnek. Szerencsére az Omán-öböl biztosítva van az ily esetlegességek elől és nem ismer hasonló megrázkódtatásokat, a Kamilk pasa szigetét tehát ott fogják találni a kijelölt helyen.”
Verne sokat emlegetett tréfás kedvét szabadjára ereszti kollégájának, a tengerjáró Antifernek bohózatos történetében. A többé-kevésbé merész szójátékok (Omar-homard) csakúgy sziporkáznak, és az sem utolsó ötlet, hogy az Antiferre váró vénkisasszonynak Talisma a neve.
Az úszó sziget (L’Ile à hélice, 1895)36 tréfáiban több a szatíra, mint a jó kedély. Verne az amiens-i községtanács ülésein megismerhette a politikát, a pártoskodást, a minden nagy dolgot elsüllyesztő emberi kicsinyességet. És így a milliárdosok csavar hajtotta szigetén, amely a Csendes-óceán enyhe levegőjében kerüli ki a telet, minden emberi alkotás bomlását figyelteti meg velünk. Akármennyire érdekes is az úszó és kormányozható sziget technikai problémája, amelyhez a „jövő század regényének” kényelmi intézkedései: a telautográf, telefot, kinetográf s annyi más járulnak,37 a technikai érdeklődés eltörpül a „conte philosophique”38 vadászkedve mellett. A francia vonósnégyest átszökteti Standard-Islandre Barnum alteregója. Munbar Callistus, a páratlan impresszárió.39 A négy művész nemcsak független szemlélője a milliomosok versengésének,40 hanem eszményi ellensúlyul is szolgál a társadalmi szatíra realizmusához. Az eszményiség, a felsőbbrendűség egészen a zenébe: Mozart és Beethoven muzsikájába menekül;41 a trónja fosztott male-carliai királyt, brazíliai Don Pedro rokonszenves mását is42 ezzel vigasztalják meg jószívű zenészeink,43 akiket nem tud legyőzni az amerikai anyagiasság.44
A milliárdosok világában a zene s az eszmény csak szórakozás, nem irányjelzés. Amikor a sziget fizetett kormányzója elesik a maláji kalózok elleni harcban, a két vezérmilliomos két ellenkező irányba hajtatja a sziget két végét.45 S a sziget pusztulása után semmi akadálya annak, hogy az ellenséges táborok Rómeója és Júliája egyesüljön. Az emberi értelem remekét megalázta az emberi gyöngeség, de a megalázkodás belátással jár s új fejlődés alapjává válik.
A francia zászló (Face au drapeau, 1896) elkeseredett és őrült feltalálója, Thomas Roch is visszariad a trikolortól s tisztuló pillanatában nem az ellene küldött francia hajót süllyeszti el, hanem a rablók szigetét robbantja fel, s vele együtt sajátmagát is. A feltaláló olyan élethű, hogy pert is akaszt az író nyakába Turpin, a melinit feltalálója. Ám a per, amelyben az öreg Verne-t az ifjú Raymond Poincaré védi, újabb diadalmenet.
A Sardou-szerű dilemmán kívül egy technikai kérdés is izgatja az írót: a tengeralattjáró. Mikor a rablók az őrültet elszöktetik, hogy a fulgurátor titkát ellessék tőle, ebbe a tengeralattjáróba zárják s így kerüli ki a francia vámőrség figyelmét. Verne évek óta készül hajó, tengeralattjáró, automobil és repülőgép egyesítésére, hogy ezzel megkoronázza technikai ábrándjait.
Clovis Dardentor (1896) játékos intermezzo, nagy problémák nélkül. Mert azt csak nem lehet verne-i problémának nevezni, hogy a nagy perpignani a dél-francia rehabilitációja, Tartarin cáfolata is akar lenni?46 Dardentor maga az egészség: józan, kedélyes, szókimondó és „nincsenek idegei”. Molière- vagy Labiche-féle nagybácsi, aki az élet lényegét látja a rövidlátó szereplők feje fölött. Igaz, hogy a savanyú és félszeg Désirandelle-ék csemetéjét kíséri háztűznézőbe Észak-Afrika partjaira; de önkéntelenül mégis annak a két derék, tűzrőlpattant fiatalembernek segít, akik az egészséget képviselik Agathocle gépiességével szemben s akik közül az egyik végül is elüti a szép Elissane kisasszonyt az unalmas kérő kezéről.
A regény cselekménye és alaphangulata Labiche leghíresebb vígjátékából van kölcsönvéve, nyilván öntudatlanul. A Le Voyage de M. Perrichon (Perrichon úr utazása) két különböző módszerű fiatalembert mutat be, akik közül az egyik úgy akarja megnyerni az após kegyeit, hogy megmenti az életét; a másik, a cinikusabb és tapasztaltabb, úgy, hogy magát menteti meg Perrichon úrral. Verne-nél a reminiszcencia egészen transzponálva van az ő hangnemébe. A víg és életrevaló Jean Taconnat örökbe akarja fogadtatni magát a gazdag perpignani kádármesterrel s ezért meg akarja menteni az életét. A kocka úgy fordul, hogy a törvénykönyv 354. paragrafusa által felsorolt megmentési lehetőségeket (tűzből és vízből) Dardentor meríti ki, úgy hogy ő menti meg Jeant és barátját, a szerelmes Marcelt! Az utolsó alkalmat (harc az oroszlánokkal) sem tudja kiaknázni Jean: most meg a menyasszony menti meg Dardentort, aki végül is ezt fogadja örökbe.47
„Micsoda?… hiszen ez a história úgy végződik, mint egy bohózat! – mondja a nyájas olvasó… Természetesen, mi is volna egyéb, mint bohózat, csupán a kuplék hiányzanak belőle, s házasság a vége, mire a függöny alágördül.”
A tőrőlmetszett vígjátékok sora Kérabannal kezdődött és Dardentorral végződik.48
Mint az antik színpadon, a komoly és víg darabok váltakozása szinte kötelességszerű. A Jégszfinx-szel (Le Sphinx des Glaces, 1898) régi adósságot vált be Poe tanítványa és tanulmányozója: befejezi Arthur Gordon Pym történetét. A jégszfinx a középkori mondák mágnes hegye, a déli delejes pólus, amely annak idején fegyverénél fogva magához rántotta szegény Pymet. Verne regényének legnagyobb érdekessége az, hogy a titok nyitját az eltűntek hozzátartozóival keresteti s főalakja Dirk Péter, Pym társa és barátja. Néha szinte filológiai analízissel boncolja Poe könyvét, amely auktorrá, textussá válik számára. Könyvet továbbálmodni, Verne-nek kedves feladat, aki Robinson Crusoe témáját is annyiszor írta újra s látta el gyönyörű variációkkal.
Az Orinocón fölfelé (Le Superbe Orénoque, 1898) szerzőnk egyik leggyöngébb alkotása. Földrajzi szempontból pendant-nal akar szolgálni az Amazonas regényéhez a másik nagy dél-amerikai folyó regényével. Három ciudad-bolivari egyetemi tanár elmegy eldönteni, hogy melyik az Orinoco igazi forrása. Célt nem érnek s tovább fognak vitatkozni kedvenc témájukról. Ugyanekkor indul fölfelé az Orinocón, férfiruhában Jeanne Kermor, aki végül némi veszedelmek után megtalálja apját a misszióstelep lelkészében. A tudományos rész kiindulópontja €haffanjon sokat idézett s közelről követett útirajza. Hőseink találkoznak is azokkal, akiket Chaffanjon említ. A szépirodalmi rész Grant kapitány hajójának sodrában úszó szerény sajka: az apját kereső leány és a kalauznak ajánlkozó rosszindulatú fegyenc eléggé bizonyítják ezt a tételt.
A sok rejtvény után még egy gyermeki szórakozást engedélyez magának: a Különös végrendelet49 (Le Testament d’un Excentrique, 1899) nagyszabású libajáték az Egyesült-Államok térképén. A különc millióit a játék győztese, egy szerelmespár nyeri meg, s hogy semmi üröm ne vegyüljön a költői igazságszolgáltatás örömébe, az örökhagyó is feltámad a tetszhalálból.
Az új hazában (Seconde Patrie, 1900) csak a „svájci Robinson” átdolgozása s meglátszik rajta, hogy a fantázia nem tudott hozzáférni a készen kapott anyaghoz. A Város a levegőben (Le Village aérien, 1901) egy egzaltált német doktor kísérlete a kongói állatemberek50 megfigyelésére és kiművelésére. A kísérlet nem sikerül, mert a doktor maga hasonul át alattvalói képére. Dr. Johansen, a „Tükör apó” csak annyiban rokona a Bégum német professzorának, hogy ő is különleges elhivatottságot érez; de gyöngébb, ártalmatlanabb és iróniát érdemel csak, nem gyűlöletet. A már-már elfáradó öreg író el tudja képzelni, hogy van valami jó is az eszelős doktor nirvánájában: „Ami pedig a német doktort illeti, az ott maradt eszétől megfosztva, s föltéve, hogy egyszer mégis visszanyerné öntudatát, ki tudja, vajon nem sajnálkozással gondolna-e vissza arra az időre, mikor Tükör apó Mselo-Tala-Tala néven fáradság nélkül uralkodott, s vajon nem fog-e eszébe jutni, hogy azokat a félértékű embereket Németország alattvalóivá tegye?” A regény rejtelmes hangulata,51 kesernyés humora itt-ott Conan Doyle, Rider Haggard vagy Wells regényeire emlékeztet.52
Még egyszer felcsillan az igazi játékos humor Antifer mester halvány utódának, a Le Havre-i hajókádárnak történetében, akit nem is szívesen vesznek föl a hajóra, mert igazi vészmadár s különösen a tengeri kígyótól fél. A cetvadászok (Les Histoires de Jean-Marie Cabidoulin,53 1901) egyetlen tárgya a tengeri kígyó mondájának ésszerű magyarázata. Hőseink egyszer egy hosszú tengeri algát vélnek tengeri kígyónak, majd egy sebes hullámot, mely hajójukat a jégzátonyon összezúzza. Az epizódokat az angolok gőgje szolgáltatja. Érdekes, hogy itt – szokásától eltérőleg – nem kirajzol valamely tudományos lehetőséget, hanem éppen eloszlat egy hiedelmet: nem teremt fantáziájával, hanem mások fantáziájának termékét pusztítja el.
Paul fivérének halála az utolsó nagy csapás, amely Verne-t éri. A legnagyobb csapás, mert a két testvér szívvel-lélekkel és értelemmel is össze volt forrva: Paul Verne volt a Jules főpróbai közönsége, ő mondott véleményt a regényről s ő mérlegelte a tengerre vonatkozó állításait. A testvéri szeretetet valamikor a gonoszságban is felmagasztalta az Észak Dél ellen írója. Most A két Kip-testvérben (Les Frères Kip, 1902) olyanféle emléket állít a tiszta fivéri ragaszkodásnak, mint Goncourt a Zemganno fivérekben. De van tudományos témája is: a gyilkossággal vádolt hollandi testvérpárt úgy rehabilitálják, hogy a meggyilkolt nagyított fényképén, a szemekben meg van örökítve az igazi gyilkos képe. Ez a gondolat nem volt új. Verne ismerhette barátja, Claretie
L’Accusateur című regényét, melynek ugyanez a tárgya s amelynek előszava részletesen foglalkozik a kérdés tudományos előzményeivel.54
Mint a Két Kip-testvérnek, mely az óceániai szigettengert intézte el, Az Antillák világa (1903) című regénynek is földrajzi célja van. S mind a kettő bűnügyi regénybe burkolja a bédekkerszerű ismeretközlést. Itt is, mint amott, gazemberek lopóznak a hajóra s úrrá akarnak lenni fölötte. Egyéb emlékeket is felhasznál a fáradt író. Hősei diákok, az Antilian School ösztöndíjas növendékei (innen a francia cím: Bourses de voyage, utazási ösztöndíjak), a Kétévi vakációból járnak fel kísérteni. Will Mitz a „tizenöt éves kapitány” utóda, a tengertől rettegő Patterson Horatio pedig mielőtt az Antilian School gazdasági igazgatója lett volna, a Robinzonok iskolájában volt tánctanár.55
Sokkal szívesebben fogadjuk a reminiszcenciákat, ha az új regény egy réginek elejtett fonalát nyíltan, szemünk láttára veszi föl. A világ ura (Le Maître du Monde, 1904), aki a Sziklás-hegység sasfészkében az automobil, a motorcsónak s a repülőgép hármas feladatát egy géptestben oldotta meg, nem is lehet más, mint Verne legmerészebb feltalálója: Robur, a mérnök. De ez a Robur már nem a régi, bár jelleme a régi Robur vérmérsékletéből szervesen nőtt ki. Gépének neve nem „Albatros” már, hanem „Rémület”. Gőgje és mizantrópiája a világ urává, zsarnokává teszi; lázadó lett, mint az a Verne-hős, aki az oeuvre elején bukott el s azóta nem ütötte fel a fejét. Robur őrült, mint Maître Zacharius s pusztulása jelképi erejű: a villámok közé emelkedik s a dac magaslatáról hull a mélységbe. A végső ábránd tragikus erővel hangsúlyozza a verne-i leckét a tudomány alázatosságáról.
Utolsó művei közül nincs magyar fordítása a következőknek: Un Drame en Livonie (Dráma Lettországban, 1904), a két Kip-testvér történetének megismétlése. Dimitri Nicoleffet, a szegény rigai tanárt gyilkossággal gyanúsítják, de nem tisztázza magát, nehogy veszélybe döntse leendő vejét a szökött szibériai száműzöttet. A gyilkos kocsmáros Dimitrit is megöli s csak halálos ágyán vallja be bűnét. A rehabilitáció tehát későn érkezik.
L’Invasion de la Mer (A tenger betörése, 1905) a szaharai beltenger megvalósításának regénye Roudaire kapitány tervei alapján. Le Phare du bout du Monde (Világítótorony a világ végén, 1906) az argentínai kormány toronyőreinek harca egy rablóbandával. Az Aranyvulkán (Le Volcan d’or, 1907) az aranyláz eposza morális befejezéssel. Az aranyláz veszélyezteti az orosz (?) nagyhercegből Istent és államot tagadó anarchistává, majd belátó, mérsékelt államfővé alakuló Kaw-djer tűzföldi kolóniáját is; de azért a Jonathán hajótöröttjei (Les Naufragés du Jonathan) igazi témája nem az arany, hanem a szociális utópia. Jókai kicsúfolta Cabet Icariáját; Verne – s ebben megint modern és korszerű – nagy türelemmel, de ugyanannyi gyakorlati érzékkel mutatja be a marxizmus csődjét. Jókai a jövő század regényében nemcsak technikai, hanem politikai problémákat is látott; Verne ez egyetlen alkalommal szintén beiktatta jövő ábrándjaiba a szociálpolitikai válság problémáját.
A Thompson és Tsa ügynökség (L’Agence Thompson et Co., 1907) utazást hirdet az Azori-, Madeira- és Kanári-szigetekre. A tolmács – egy elszegényedett francia márki – hősszerelmes szerepet játszik s a gonosz Jack Lindsay cselvetéseit meghiúsítja. Bennünket közelebbről érdekel Wilhelm Storitz titka (Le Secret de Wilhelm Storitz), mert színhelye a dél-magyarországi Ragz (?). Marc Vidal, az ifjú francia festő a híres magyar orvos, Dr. Roderich lányát, Myrát akarja eljegyezni. Vetélytársa, a német Wilhelm Storitz – Wells előtt – saját találmányú szerrel láthatatlanná tudja tenni magát, s bár megölik, szere tragikus bonyodalmakat okoz.56
Magyarul is megjelent, de Lemire bibliográfiájából hiányzik: Az arany meteor (La Chasse au météore, tehát pontosabb fordításban: Hajsza a meteor után), egy aranytartalmú égitestért való komikus versengés története. Egy fiatal francia tudós, Zéphyrin Xirdal készülékével lecsábítja a kincses meteort a Földnek egy előre megvett pontjára; de mert a készüléket takarítás közben odébb tette Xirdal pedáns gazdasszonya,57 a meteor néhány méterrel közelebb esik a tengerhez és a kincskeresők nagy bánatára beléje is csúszik. A dunai hajós (Le Pilote du Danube) bűnügyi és földrajzi regény összeolvasztása, magyar vonatkozásokkal.
A La Prodigieuse Aventure de la Mission Barsac (A Barsac-misszió csodálatos kalandja) Verne egyik legérdekesebb regénye. Barsac, a dél-francia képviselő, egy meggondolatlan pillanatban síkraszállt a Kongó hajlásában lakó négerek választójoga érdekében. Ezért egy expedícióval kell fölkeresnie pártfogoltjait, hogy a helyszínén győződjék meg kultúrájukról. Útközben egy nagystílű fehér bandavezér, Harry Killer karmaiba kerül az expedíció. Killer a sivatagban a modern technika minden vívmányával fölszerelt várost alapít s az elrabolt rabszolgákkal termékennyé teszi a környéket is. De francia mérnöke, amint kiismeri Killert, tönkreteszi a maga nagy, de káros művét.
Az Hier et demain (Tegnap és holnap) címen egybegyűjtött novellák közül kiemeljük Az örök Ádám (L’Éternel Adam) címűt, melyet egy jegyzete kivételesen pesszimisztikus világnézet termékének mond. A szárazföld elsüllyed (olyanféleképpen, mint ahogy a Világfelfordulás szerzője kacérkodik vele), csak néhány mexikói tudós s néhány egyszerű tengerész menekül. Az új Noék a fölmerült Atlantiszon mindent elölről kezdenek s évszázadok múlva egy tudósuk mereng el a dolgok örök újrakezdődésén.58 Érdekes a melomán Verne ábrándja arról a magyar orgonistáról, aki egy svájci falu orgonájának kijavítására vállalkozva a sípokba gyerekeket akar bujtatni s az erőszakos lángész lenyűgöző varázsával akarja megoldani az eleven orgona problémáját.
Ezek a regények már alig ismertek, csak részben vannak lefordítva,59 s alig adnak valamit hozzá Verne képéhez, aki 1905-ben csöndesen elaludt.