Bevezetés
Pávai Vajna Elek a „hosszú” 19. században született Nagyegyeden. Születési időpontjáról pontos adat nincsen, de egyes feltevések ezt 1820-ra teszik. Elemi iskoláit a nagyegyedi kollégiumban végezte. A híres selmecbányai Bányászati Akadémia elvégzése után tanulmányokat folytatott Bécsben, Berlinben, Párizsban és Londonban. A híres német geográfus Humboldt ajánlására, mint geológus részt vett Wilke második dél-amerikai expedícióján, ahol a brazíliai ércmedencék élővilágáról és földtani összetételéről készített feljegyzéseket.
Hazaérkezése után egy ideig az Erdélyi Múzeum Egyesület múzeumának őre lett Kolozsváron. Egy publikálatlan kéziratot hagyott hátra a „Torockói bányászat és a kohászat ismertetése” címmel 1869-ből. Hasznos információkat szolgáltat a toroczkói-medencében rejlő vasércekről. Elmélete szerint a „heves rázkódások” (földrengések) miatti mészkőrepedések teltek meg vasérces anyaggal, amelyek a későbbiekben megszilárdultak. Sas, 2005
A múzeumot követően 1870-től egészen haláláig (1874) a Magyar Királyi Földtani Intézet geológusa volt. Pávai Vajna a kiegyezést követően a Magyar K. Földtani Intézet újjászervezése révén került új munkahelyére. Hantken Miksa, aki az újjászervezést kezdeményezte megbízta Pávait az ország feltérképezésével. Ő számított a legidősebbnek Hoffmann Károly, Böckh János és Koch Antal mellett.
Sajnálatosan betegsége miatt nagyon rövid ideig dolgozott az Intézetben, de ennek ellenére sikerült beírnia nevét a paleontológusok lexikonjába.
A tengeri sünök szakértője
Pávai Vajna Elek legnagyobb érdeme az Echinoidea (tengeri sünök) munkásságában volt. Hazánkban Ő rakta le az alapjait a tengeri sünök tanulmányozásában, a nevezéktanban és a paleobiológiában. Ez a munkássága nemcsak Magyarország paleontológus gárdájának volt fontos, hanem Franciaországban is a szakma legjobbjai közé tartozik.
Az Intézetben eltöltött rövid három éve során megírja Kolozsvár és környékének földtani viszonyait Pávai Vajna, 1871, amely után Haynald Lajos kalocsai érsek felhívja Pávai figyelmét, hogy a kor tudományos világnyelvén – francia – kívül németül is jelenjen meg a tengeri sünök leírása. Így került sor arra, hogy leírta a tengeri sünöket magyarul és németül is. Pávai Vajna, 1874
A 19. századi Franciaországban nem volt újdonság, hogy az újonnan felfedezett fajokat nem a hivatalos latin névvel jelölik meg, hanem franciául. Pávai Vajna ebben az esetben is a franciahonban felfedezett fajokat is latin névvel látta el.
Hazaszeretetéről és hazája iránti lojalitásáról sokat elmond az is, hogy a magyar szabadságharc idején félkarját elvesztő Eszterházy Kálmán családnevét kapta meg az általa felfedezett és leírt Gryphea (Grypheaeszterházyi). Az általa leírt fajokról rajzokat és ábrákat is készített.
Pávai ismerte fel annak fontosságát, hogy a nevezéktan és szaknyelv nélkül nincs szakirodalom. Talán nem véletlen, hogy hazánk egyik legnagyobb geológusát, Szabó Józsefet (1822–1894) is a magyar földtan szaknyelvújítójának tekintjük.
Pávai számos kortársát is megelőzi „forradalmi” gondolataival, például az evolúció darwini tanaival kapcsolatban:
„…vannak olyan fajok, melyeknek egymástól nem nagy távolságban élt egyedein a hely és életmódbeli különbség magán a vázon kisebb nagyobb eltérések nyomait hagyta hátra, de azért ezek nem tekinthetők a már érintett értelemben vett külön fajoknak se, hanem csak ugyanazon egy alak különböző változványainak”.
Az alkalmazkodás már a francia Lamarcknál is kiinduló pont volt a fajok túlélése szempontjából, de a legfontosabb szerepet majd Charles Darwinnál fogja betölteni a természetes kiválasztódásnál.
A hazai tudományfejlődésében Pávai Vajna Elek nagyon fontos szerepet játszott, ő egy elfelejtett őslénytan kutatója volt hazánknak. Csiky, 1976 Sajnálatosan nagyon rövid idő adatott neki az Intézet falain belül, ennek ellenére ő rakta le a hazai őslénytan alapjait is. Felismerte, hogy a szaknyelv elmaradottsága miatt nem tud magyar nyelven egy megfelelő tudományos tanulmányt publikálni hazánk őslényeiről, különös tekintettel a tengeri sünökre.
Ilyen teljesítmény után Pávai Vajna Elek megérdemelné az emlékezést, mint hazánk egyik úttörő paleontológusa. Idén halt meg 150 éve a tengeri sünök magyar szakértője.