150 éve született nagysúri Böckh Hugó geológus, a magyar földtan legnagyobb alakjainak egyike. Az elismert földtudós 1874. június 15-én született Budapesten. A földtudományokkal való foglalatosság családi hagyomány volt. Édesapja Böckh János volt, a Magyar Királyi Földtani Intézet igazgatója volt 1882–1908 között. Édesanyja Hoffmann Antónia, a ruszkabányai bányatulajdonos Hoffmann Zakariás lánya és a nagynevű geológus Hoffmann Károly nővére volt.
Budapesten érettségizett a Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziumában 1892-ben. A vizsgáit követően leszolgálta önkéntes éveit az 52-es önkéntes gyalogezredben, ahol tartalékos hadnagyi rangot ért el. A középiskolát követően beiratkozott a budapesti Bölcsésztudományi Karra 1893-ban. Nagynevű magyar geológusok oktatták, mint például Szabó József, Hantken Miksa, Krenner József és Lóczy Lajos, valamint részt vett Eötvös Loránd előadásain is. Eötvös előadásai nagy hatást gyakoroltak rá, különösen az elkészült torziós ingáról.
Utolsó éveiben már a Műegyetem Ásvány-Földtani Tanszékén már Schmidt Sándor tanársegéde volt. A tanári oklevelet 1898-ban szerzi meg. Ugyanebben az évben az Akadémia főhatósága kinevezi Böckht a selmeci Bányászati és Erdészeti Akadémia élére Kőszegi Winkler Benő utódjaként. A minisztérium előzőleg azonban egy évi tanulmányútra küldi Böckh Hugót Münchenbe. A bajor fővárosban tett tanulmányútján fejezi be doktori értekezését.
A sikeres tanulmányút után 1899-ben megkapja rendkívüli tanári kinevezését a selmeci Akadémiára. A kinevezést követően házasságot köt Kresz Erzsébettel. Házasságukból egy lány-, és két fiúgyermek születik.
A földtan fejlődése megmutatkozott a tananyag és az oktatandó tárgyak mennyiségében és minőségében is. Ez arra késztette az Akadémiát, hogy kétfelé kell osztani a tanszéket. A pénzügyminisztérium is támogatta a tervet, így kinevezik főiskolai tanárrá Vitális Istvánt, aki az ásvány-földtani tanszéket irányította, mag Böckh Hugó tanszéke földtan-telepismerettani tanszék néven működött tovább.
Az oktatói munka mellet az Erdélyi-medencében folyó kálisókutatásokkal bízták meg 1910-ben. A kutatásokat Lóczy Lajos irányította, de mellette aktív szerepet játszott Papp Károly, Bőhm Ferenc és Cholnoky Jenő. Ezek a kutatások eredményezték a kissármási földgázmezők felfedezését. A mező pedig arra sarkalta a geológusokat, hogy feltérképezzék az Erdélyi-medence szerkezeti viszonyait.
Így vette kezdetét Böckh szénhidrogénkutató munkássága. Megbízták 1913-ban a Pozsony megyei kőolajmező kutatásával (Csiky 1976). A következő évben – a világháború kitörése előtt – lemond a főiskolai tanári kinevezéséről. A háború legelején a galíciai fronton teljesít szolgálatot. Rövidesen felmentették, hogy folytathassa kutatásait.
Szénhidrogének kutatása torziós ingával
A 19. század gyors fejlődést hozott a természettudományokban. Ilyen innovatív fejlődés következett be a földtanban is.
Eötvös Loránd 1886-ban kezdett a Coulomb-féle ingával gravitációs méréseket végezni. Pontosította a Coulomb-ingát, ezáltal pedig nagypontosságú méréseket tudott végezni. Eötvös folyamatosan tökéletesítette elgondolását (gravitációs multiplikátor, görbületi variométer), így építette meg 1890-ben az első „Eötvös-ingát”, amelyet horizontális variométernek nevezett. Az első tényleges terepi mérésre 1891. augusztuságban került sor a Ság-hegyen. Az itteni eredményeket felhasználva pontosította Eötvös az ingát és megszületett az egyszerű nehézségi variométer (Szabó 1999).
A terepi méréseket Eötvös maga értékelte ki és nem publikálta, tehát közvetlen nyoma nincs annak, hogy a földtudósok fölhasználták volna eredményeit. Az egykori diákja, Böckh Hugó volt az első, aki a legnagyobb érdeklődést mutatott találmánya irányába. Böckh 1915-ben a Pénzügyminisztérium figyelmébe ajánlotta Eötvös találmányát, annak is a terepen való gyakorlati alkalmazását, ugyanis az eszköz kiváló szolgálatot tehet üledékgyűjtők és sódomok felkutatására, nem utolsó sorban szénhidrogének keresésében.
Az első bizonyíték Egbell környékén volt. Böckh javaslatára Eötvös és munkatárasai 1915-ben felmérték a területet és a negyedidőszaki üledékek alatt szénhidrogéneket fedeztek fel. Böckh kijelentette, hogy „a mélyben meggyűrt medencékben, ahol holocén és pleisztocén üledék a szerkezeti geológiai megfigyelését lehetetlenné teszik, és ahol az altalaj szerkezetének kinyomozására eddig csak mélyfúrások segítségével volt lehetséges, a nehézségi mérések megbecsülhetetlen szolgálatokat tehetnek a szénhidrogénekre való kutatásnál”.
Böckh egbelli sikere után 1915 és 1918 között földtani felvételezéseket vezetett Horvát-Szlavóniában, valamint a Dunántúl délnyugati részén.
Az első világháború miatt leszegényedett országban nem volt lehetőség a szénhidrogénkutatásra. Az Angol–Perzsa Olajtársaság 1920-ban a Magyar Állammal kötött egyezményt, így megalakult a Magyar Olajszindikátus, ahol Böckh végezte a kutatásokat. A „jó szerencse” elkerülte 1921 és 1925 között, hiszen három meddő fúrást végeztetett az országban. A támadások miatt elment az országból, így kutatott Ázsiában, Közép-, és Dél-Amerikában. Kutatásaiban kulcsszerepet játszott egykori tanárának, Eötvös Lorándnak a találmánya, a torziós inga, amely Böckh segítségével világhódító útjára indult 1920-tól kezdődően.
Hazatérés
Böckh távolléte hazájától, egészen 1929-ig tartott, amikor is a Földtani Intézet vezetője, Nopcsa Ferenc lemondott és helyére Őt nevezték ki. A szervezetet újjászervezi, bevezeti az angolszászokra jellemző műszeres földtani felvételi módszereket. Átveszi a szénhidrogénkutatás irányítását, megszervezi az érckutatást, továbbá elindítja Ruttkay Udó öntözési tervéhez szükséges földtani előtanulmányokat (Rozlozsnik 1931).
A Szent István Akadémia levelező taggá választotta 1930-ban Böckh Hugót, míg a Magyarhoni Földtani Társulat pedig tiszteleti tagjává. A halál 1931. december 6-án éri utol Budapesten.
Böckh Hugó tudományos munkásságában két időszakot különítenek el. Az elsőben ásványtani, őslénytani és földtani kutatásokat végez, míg később kizárólag szénhidrogén kutatással foglalkozik (Bogsch 1976). A legnagyobb sikereket a szénhidrogének kutatásában érte el, köszönhetően egykori oktatójának Eötvös Loránd torziós ingájának. Böckh Hugó fontos szerepet töltött be Magyarország geológiai tudománytörténetében.