Hídverés rovat

Állatok és betegségnevek

Magyar László András
orvoslás, betegségnevek, orvosi szaknyelv, nevezéktan

A mesterségek, tudományok részben kényszerűségből, részben egyéb okokból1 előbb-utóbb kifejlesztik szakszókincsüket: az orvostudomány mindig is élenjárt e tekintetben. Az orvosi szaknyelv első kezdeményei már a hippokratikus corpusban fölfedezhetők, bár e diszciplína saját nyelvezete Európában inkább csak a középkorban, Salerno virágkorának évszázadai­ban (11–13. század) alakult ki: ekkoriban születtek a legfontosabb orvosi tárgyú fordítások, ekkoriban terjedt el a latinosított görög orvosi terminológia használata, továbbá ez idő tájt a tudományos kommunikáció eszköze, a latin, már eleve különbözött a hétköznapi nyelvtől, így szókészlete megállapodhatott2. (Annak, hogy mai orvosi szókincsünk – az anatómia szókészletétől eltekintve – elsősorban görög eredetű szavakból áll3, az az alapvető oka, hogy a legkiválóbb orvosok az ókorban nem latinul, hanem görögül beszéltek és írtak.) A szakszókincs azonban csak a nyomtatás megjelenésével kezdett rögzülni, bizonyára leg­előbb – a vesaliusi mű hatására – az anatómiában, s talán legkésőbb éppen a leginkább vitatható s az elméleteknek leginkább kiszolgáltatott noszológiai terminológia terén. Az alapjában tehát a középkorból örökölt görög–latin származású orvosi szókészletet ma – jelentősen kevesebb – német, angol, francia, arab stb. eredetű szó egészíti ki. A szakiroda­lom szerint ez a szókészlet ma kb. 130 ezer szóból áll!

Az orvosi szókincs nagyjából hat csoportba sorolható:

1. anatómiai kifejezések,

2. tünetek, tünetcsoportok nevei,

3. betegségnevek (a 2. és a 3. kategória nevei sokhelyütt fedik egymást, hiszen a beteg­ség voltaképpen önálló névvel jelölt tünetcsoport),

4. materia medica nevei,

5. eszközök nevei,

6. igék, illetve igékből képzett névszók (gyógyszerészeti, orvosi műveletek, illetve élet­folyamatok és kóros események elnevezései).

  • 1 Talán azért is, hogy a szakmát, s a vele kapcsolatos társadalmi pozíciót minél inkább a tulajdonukká tegyék. Megjegyzés: Az antik auktorok kritikai kiadásainál a lábjegyzetek esetében a zárójelbe tett szám a kiadás adatait jelöli.
  • 2 Baader, G.: Die Entwicklung der medizinischen Fachsprache in der Antike und im frühen Mittelalter. = Baader, G.–Keil, G. (Hrsg.): Medizin im mittelalterlichen Abendland. (Wege der Forschung Bd. 363.) 417–442. p.
  • 3 Érdekes módon az anatómiai szavak többnyire latinok, a noszológiai terminusok pedig görögök. Hogy ennek mi az oka, azt pontosan nem lehet tudni, talán az, hogy az ókoriak nem boncoltak embert. Vö.: Bendz, G.: Zur medizinischen Terminologie der Römer. = Verhandlungen des XX. Intern. Kong. für Gesch. der Med. Berlin, 1966. Hildesheim, Olms, 1968. 287. p.

A terminológia-történeti szakirodalom mindenekelőtt a materia medica névanyagát4, az anatómiai elnevezéseket5 és a betegségnevek egy szűk csoportját, a syndromákat dolgozta föl6. Tudomásom szerint azonban a betegségnevek teljes vizsgálata még nem történt meg: történeti elemzésük pedig csak egy-egy név tárgyalására szorítkozik.7 Többek közt ezért is reménykedtem abban, hogy ha összegyűjtöm azokat a betegségneveket, amelyek állatok neveiből erednek, munkám nem lesz hiábavaló, hiszen amellett, hogy e gyűjtemény – mint remélem – önmagában is érdekes olvasmánynak bizonyul, talán további kutatásokhoz is segítségül szolgálhat. (Természetesen tisztában vagyok avval, hogy rengeteg anatómiai illetve gyógyszernév is állatnévből ered, ám ezekkel jelen esetben nem foglalkozom.)

A betegségnevek típusait szemügyre véve, a név eredete szerint öt osztályt alkothatunk.

1. A beteg szerv, szervrendszer, testrész nevéből képzett betegségnevek. (Topografikus nevek.) Pl. tüdőgyulladás, csonttörés, endocarditis.

2. A betegség okának vélt vagy valós ismeretében alkotott betegségnevek. (Causalis ere­detű nevek.) Pl. hystoplasmosis, brucellosis.

3. Első leírójuk nevével jelölt betegségnevek. (Gyakran syndromák.) Pl. Bechterew-kór, Basedow-kór.

4. Tünetre utaló nevek. (Symptomatikus nevek.) Pl. androtrichia, burning-feet-syndroma.

5. Metaforikus nevek. Pl. elefantiasis, carcinoma, bursitis, hexensussz.

Felosztásunk nem tesz különbséget a köznyelvi és a tudományos nevek közt, egyrészt, mert e két csoport keveredhet, másrészt pedig azért, mert az ötből három osztály mind a köznyelvi, mind pedig a tudományos nevek közt megtalálható.

Az öt osztály szavai közül valószínűleg az ötödikbe sorolhatók, a metaforikus nevek ké­pezik a legrégebbi réteget. Erre nem csupán az mutat, hogy – mint látni fogjuk – az állat­név-eredetű betegségnevek (amelyek szinte mind metaforikusak) túlnyomórészt ókori ere­detűek és sok köztük a népnyelvi alak is, hanem az is, hogy a másik négy névcsoport közül kettő, a causalis és a syndroma-típusú szinte kizárható a nevek ősi rétegéből. Ha tehát e metaforikus nevek egyik csoportját vizsgáljuk, tisztában lévén a nomenclatura és az orvosi gondolkodás szoros kapcsolatával, az ókori orvostudomány története szempontjából érde­kes adatokhoz juthatunk. Mindenesetre hadd jegyezzem meg, hogy az állatnévből képzett betegségnevek esetében a noszológiai terminológia kétségkívül legköltőibb és legkülönö­sebb rétegével állunk szemben s e szavak segítségével talán bepillantást nyerhetünk az archaikus gondolkodás számunkra oly nehezen megközelíthető mélységeibe is.

Mivel az általunk összegyűjtött nevek zöme még abból az időből származik, mikor tudo­mányos rendszerek nem léteztek, s így nem létezett orvosi nomenclatura sem, egyes szavak jelentése nehezen határozható csak meg. A jegyzetben, ahol tudtam, igyekeztem a szó legko­rábbi előfordulásait föltüntetni: ez segítséget nyújthat a jelentés történetének kutatásához is.

  • 4 Pl.: Schneider, Wolfgang: Lexikon der Arzneimittelgeschichte. Bde. I–VII. Govi Verl. – Pharmazeutischer Verl., Frankfurt am Main, 1968–1975.
  • 5 Scarborough, John: Medical terminologies. Classical origins. University of Oklahoma Press, Norman–London, 1992. (Scarborough mindenről ír, kivéve a betegségneveket.), vagy: Mazzini, Innozenzo: Introduzione alla terminologia medica, Patron, Bologna, 1989.
  • 6 Leiber, Bernfried–Olbrich, Gertrud: Die klinische Syndrome, Bde 1–2. (6. Aufl.) Urban & Schwarzenberg, München–Wien–Berlin, 1981. Néhány történeti adatot is hoz.
  • 7 Eddig állítólag a legjobban használható kézikönyv e tekintetben az általam még nem látott következő két mű: Macovecchio, E.: Dizionario etimologico storico dei termini medici. Impruneta, Festina Lente, 1993. és Grmek, Mirko Drazen: Diseases in the Ancient Greek World. Baltimore, Johns Hopkins U. P., 1989.

Az alábbi gyűjtemény 163 állatnévből képzett betegségnevet tartalmaz. A betegségnevek közül 89 származik emlősállat nevéből, 39 pók, rák vagy rovar, 17 hüllő és kétéltű, 10 madár, 2 puhatestű, egy pedig hal nevéből. (A maradék hét állat: pl. draco, chimaira, harpya, bestia stb. nehezen osztályozható.) Számításom szerint az állatnevek 38 belbetegséget, 17 bőrbetegséget, 15 más fertőző betegséget, 10 születési rendellenességet, 16 sebé­szeti terminust, 5 szembetegséget, 9 idegbetegséget és 7 egyéb betegséget jelölnek. (Ez csak 117, tekintve, hogy több szóalak ugyanazt a betegséget jelöli.) A nevek legtöbbje az állat és a betegség közös tulajdonságaiból indul ki, vagyis a kórt állathoz hasonlítja, ami elsősorban a naturális ember természetszemléletével, a betegség zoomorf megszemélyesítésével hozha­tó kapcsolatba.

A szavak gyűjtésekor a Real-Lexikon der Medizin (RLM: lásd a rövidítések jegyzékét) és Kraus etimológiai szótárának (KRAUS: lásd uo.) szókincséből indultam ki. Gyűjtemé­nyem nyilván nem teljes: minden kiegészítést előre is hálásan köszönök. A listára nem vettem föl a modern bakteriológiának, virológiának köszönhető betegségneveket Ugyanígy nem néztem utána a modern nyelvek köznyelvi betegségneveinek sem8 – kivéve a magyar neveket, amelyeket, mivel a magyarázatokban szerepelnek, helytelen lett volna kihagyni.

Állatnevekből képzett betegségnevek listája

Magyar László András (†2022)

acridophagia – akris ’sáska’ + phagein ’enni’ – (görög). Sáskaevés, vagy rovarevés ál­talában, illetve olyan daganatok (egyes szám: acridophagion) neve is, amelyek a hiedelem szerint sáska vagy rovarok fogyasztása nyomán támadnak a bőrfelületen. Más magyarázat alapján olyan daganatok, amelyekben rovarok (legyek, nyüvek) tenyésznek. (Lásd még: apotheriosis)9

aegilops – aigos ’kecskebak’ + opsis ’szem, arc’ (görög) (utótagban = ’szemű’, pl. kyklops) Celsusnál a szemzugban lévő és erősen gennyedző fisztula.10

aegophonia – aigos ’kecskebak’ + phóné ’hang’ (görög) mutáló hang vagy rekedtség. Lásd: capriloquium.

alopeces – alópex ’róka’ – (görög) Az ún. psoas-izmok rendellenes nagysága. Az „alopeces” a psoas-izmok anatómiai neve is egyben.11

alopecia vagy alopékia – alópex ’róka’ – (görög) Hajhullás, rüh következtében föllépő ko­paszodás. Rókáknál gyakori a szőrhullás: innen a név.12

alyssum (lyssa) – lyssa ’veszettség’, ’veszettségokozó-féreg’ (görög)13 Pliniusnál14 a kankutya nyelve alatt található „veszettségféreg” neve – az ókorban úgy hitték, hogy a betegséget ez a féreg okozza.

  • 8 Ezek többnyire a latin vagy a görög nevek tükörfordításai, vagy származékai.
  • 9 KRAUS 17.
  • 10 CELSUS VIII. 6. (III. 334.)
  • 11 KRAUS 48.
  • 12 CELSUS: De medicina VI. 4. PAULUS AEGINETA III. 2. (I. 129–130.), HIPP. De affectibus 6.346.5., GAL. XIX. 431., XIV. 757. et al. loc.
  • 13 lyssa alakban: HIPP. De veteri medicina 1.618.13., RLM L. 199.
  • 14 PLINIUS: Nat. Hist. 28.5.

anthelmenta diorrhoea vagy diarrhoea verminosa – helmins ’féreg’, ’bélféreg’ – (görög) férgek által okozott hasmenés.15

apotheriosis – thérion ’állat’ (görög) állati eredetű kiütés.

arachnodeitis – arakhné ’pók’ (görög) – az agyhártya egy rétegének, a „tunica arachnoides”-nek vagyis az agy „pókhálóhártyájának” gyulladása.16 Ma néha „arachnitis” alakban emlegetik.17 A tunica arachnoides kifejezés egyébként hippokratikus eredetű.18

arachnophobia – arakhné ’pók’ + phobia ’félelem’, ’iszony’ (görög) – pókokkal szem­ben érzett beteges félelem. Hasonló címmel sikeres amerikai horrorfilm is készült.

arietis morbus – aries ’kos’ + morbus ’betegség’ (latin). A szifilisz szinonimája Campus Franciscus: De morbo arietis (Lucca, 1586) című munkájában.19

ascaridiasis – askaris ’ugróféreg’ (görög)20 – Krónikus bélféregbetegség, következté­ben heves viszketés után kis barna élősdiek jelennek meg a bőrön.21 Mai meghatározása szerint szájon át beszerzett bélgiliszta-féle.21

asphalakia – lásd: talpa.

bárányhimlő – Első előfordulása nyelvünkben: 171923 – az előtag a betegség enyhe voltára utal, a fekete-himlővel szemben, valószínűleg a német Schafblattern, Schafpocken tükörfordítása. (Vö.: angol „chicken pox”, orosz „vetrjanaja oszpa” stb.)24

basiliscus – basiliskos ’királyocska’ (görög) Paracelsus a pestist25 (Kraus szerint a szifi­liszt26) nevezi Basilisk-nek, hosszan taglalva hasonlóságukat.

béka – ’Geschwulst’ ’daganat’ értelemben is használták a szót régebben, első előfordu­lása ebben a jelentésben 1577.27 – szólásokban is előfordul pl.: „Ki sok vizet iszik, béka nő a hasában”28. Megjegyzendő, hogy a szó a ’biceps’ izom jelölésére is használatos.29

bestialitas – bestia ’vadállat’ (latin). Nemi aberráció, az elmegyógyászati és törvényszéki orvostani szakirodalomban – szemben az általánosabb ’vadállatiasság’ jelentéssel – az állatokkal való közösülés terminus technicusa.30

  • 155 KRAUS 86.
  • 16 KRAUS 119.
  • 17 BECHER 41.
  • 18 HIPP. De carnibus 8.602.24.
  • 19 ASTRUC II. 809–810.
  • 20 GAL. XVII. B. 635. et al. loc., HIPP. Coacae praenotiones 5.618.14.
  • 21 KRAUS 132., GAL. XIX. 86., XVII. B. 635. stb.
  • 22 RLM A. 325.
  • 23 Nyr. 71.15., ETWung. I. 81.
  • 24 TESZ I. 245.
  • 25 Paracelsus: Sämtliche Werke. Übers. und hrsg. von Bernhard Aschner. Jena, Gustav Fischer, 1928. II. 543–544.
  • 26 KRAUS 156.
  • 27 ETWung I. 91.
  • 28 Margalits, Ede: Magyar közmondások és közmondásszerű szólások. Budapest, Kókai L. 1896. 61.
  • 29 TESZ I. 269. illetve Varjas Béla: XVI. századi magyar orvosi könyv. Kolozsvár, 1943. 122. – Ő egy 16. század eleji kéziratból veszi ezt a jelentést.

bogaras – „bogara van” – ’nem teljesen épeszű’. Első előfordulás: 1616. A német „Grille” ’tücsök’ vagy ’rigolya’ szóval függhet össze ez a jelentés.31

bőrfarkas – ’Hautwolf’: 1510 „farkas seb”, 1533 „farkas var”, 1631 „farkas fenn”32 alakban fordul elő nyelvünkben. A szó a latin lupus ’farkas’, ’bőrfarkas’ tükörfordítása. (Lásd ott.)

bubo – Általában inguinalis daganat33, duzzanat neve, később a pestises daganatok ne­ve is. Valójában nem a bubo állatnévből (’uhu-bagoly’), hanem a „bubón” ’mirigy’ görög szóból származik. Itt mégis azért említjük, mert Kraus szótára szerint a daganat nagysága miatt kapta a nevét, hiszen a görögök a „bus” ’marha’ szó alapján azért nevezték a dagana­tot ekképpen, mivel „marhanagy” volt. Az is föltehető, hogy a bubón eredetileg valamilyen marhamirigyet, marhabetegséget jelölt.

bubonocele – bubón ’daganat’ + kélé ’daganat, fekély’ (görög). Inguinalis daganat.34

buecphlysis – (tehénhimlő) bus ’ökör, tehén’ és ecphlysis ’forrás, fölbugyborékolás’ (görög), gyorsan támadó, hólyagszerű daganat.35 A tehénhimlő tudományos neve a 18–19. század fordulóján.

buophthalmia, buphthalmos – bus ’ökör’ (görög) + ophthalmos ’szem’ (görög) ’ökörszem’, ’elefántszem’, ’hydrophthlamos’.36 Valószínűleg pajzsmirigy-betegség eredményezte szemdülledés.

cancer – cancer ’rák’ (latin). A magyarba, akár a szláv és a germán nyelvekbe a latin „cancer” tükörfordításaként került. A szó (a görögben „karkinos”) azért jelenti a rettegett betegségcsoportot is, mert bizonyos rákos daganatok – különösen a mellrák esetében – mind formájukban, mind színükben gyakran hasonlítanak az állatra.37 Az ókorban sokkal tágabb jelentése volt, mint manapság, fekélyeket, erysepelast, gangrénát, tumort, sőt övsö­mört is jelenthetett. Celsus szerint pl. a cancer görög neve „erysepelas”.38 A carcinoma és társai a cancer latin szó görög „karkinos” (’rák’) változatából erednek. A szó föltehetőleg – eredetileg – szintén a béka, egér, zsába, pók, bogár, gyík típusú nevek közé tartozha­tott, de jelentése az idők során szűkült.

caninus morbus – lásd: lycanthropia.

capriloquium – aegophonia, tragophonia. – caper, capra ’kecske’ (latin) vagy tragos ’kecske’ (görög) Hangtorzulás, beszédhiba neve, különösen gégedaganatoknál gyakori.39

caprizans pulsus – capra ’kecske’ (latin). Kecskemód ugráló pulzus: görögül, Galénosznál: „dorkadizón”, vagyis őzmódra ugráló.40

  • 30 Dittrich, Paul (Hrsg.): Handbuch der ärztlicher Sachverständigen-Tätigkeit. IX. Bd. Forensische Psychiatrie. II. Bd. Wien und Leipzig, 1912. 979–982. A kifejezést ebben az értelemben bizonyára Aquinói Szent Tamás használta először. = Divi Thomae Aquinatis Summa Theologia. Ed. J. P. Migne, Lutetiae Parisiorum, 1864. Tom. III. 1094. (2/2. Quaest. 154. Art. 11.4.). Lásd még: Magyar László András: A bestialitás története. = Café Babel. 95/4. (17.) 41–48. Első előfordulása nyelvünkben 1769. ETWung. I. 100.
  • 31 TESZ I. 321.
  • 32 ETWung. I. 358.
  • 33 HIPP. Epidemiorum I. 2.690.3., II. 3.84.3. stb., GAL. VII. 729., X. 881., XIV. 779. stb.
  • 34 CELSUS VII. 19.1. (III. 398.), PAULUS AEGINETA VI. 66. (II. 110–111.)
  • 35 KRAUS 335. és 175.
  • 36 KRAUS 175.
  • 37 CASTELLI: I. 155–156., TESZ III. 339., HIPP. Epidemiorum II. 5.136.15., V. 5.220.8. stb., GAL. XI. 140–141., X. 83., X. 976., XIX. 443. stb., ARETAIOS IV. 11.8. (81.21.), PAULUS AEGINETA IV. 26. (I. 348–349.), III. 67. (I. 284–285.)
  • 38 CELSUS V. 26. 31. (II. 98.)
  • 39 KRAUS 189.
  • 40 GAL. VIII. 553.

carcinoma – karkinos ’rák’ (görög). Rákos daganat. Celsusnál már ebben az alakban fordul elő a szó.41 Lásd még: cancer.

castratio – Bár ez a szó bizonyára a latin „castus” ’tiszta’ szó tövéből ered, mégis megemlítendő, mert latinul és görögül egyaránt castor (kastór) a hód neve, márpedig a hódról tudnivaló, hogy önmagát kasztrálja, nehogy a herezacskójában található pézsma miatt megöljék: leharapott heréit a vadászoknak veti, maga elmenekül, mint azt Plinius és Aelianus óta sokan leírták már.42

chenopus – khén ’lúd’ (görög) + pus ’talp, láb’ (görög) = lúdtalp. A lúd lábának és a lúd­talpnak hasonlósága miatt elterjedt név. A magyarba valószínűleg a németből (Gänsefuss), a németbe pedig a latin–görög orvosi nyelvből került.

chimaeroerotismus – khimaira (görög) ’mesebeli lény, akinek eleje kecske, közepe oroszlán, hátulja kígyó’ + erotismos ’szerelem’ (görög). Chimaeroerotismus-nak a 19. század elején a mániás szexuális képzelgéseket nevezték.43

choeras – lásd: scrofula44

choerocnesmus – khoiros ’disznó’ vagy ’vulva’ + knesmos ’viszketés’ (görög) – pruritus vulvae, kóros vulvaviszketegség, régebben, amíg a fürdőszobák ritkábbak voltak, gyakori tünet volt, főként élősdiek illetve gombák okozzák.45

choerolymphoceratoditis – Egyfajta scrofulosisos eredetű szaruhártyagyulladás. A choeras (scrofula) szóból ered.46

cicatrix – ’var’, ’sebhely’ (latin) Kraus szerint17 lehetséges, hogy a szó a latin „cici”, ’borsócska’ ’bogárka’ szóból ered, de ez nem bizonyított.

citta – vagy „kitta”, „kissa” ’szarka’ (görög) Kóros étvágy – lásd: pica.

coccygalgia vagy coccygoalgia – kokküx ’kakukk’ + aigos ’fájdalom’ (görög) A farkcsont kóros, állandó fájdalommá, járó elváltozása. A farkcsontot azért nevezik „kakukk”-nak, mert állítólag úgy görbül meg, mint a kakukkcsőr. (Latinul: „cauda” vagy „cuclus”48)

coccygocephalus – kokkyx ’kakukk’ + kephalos ’fej’ (görög). Szörnyszülött kis fej- és nyakcsontokkal, amelyek kakukkcsőr szerű hegyben végződnek.49

coccygodynia – kokkyx ’kakukk’ + odüné ’fájdalom’ (görög) farkcsonttáji fájdalom. Eredetére nézve lásd: coccygalgia.

coccygoschisis – kokkyx ’kakukk’ + skhisis ’hasadás’ (görög). – A farkcsont repedése. Lásd: coccygalgia.

coccysmus – kokkyx ’kakukk’-ból (görög). Mutáló hang, rekedtség.

csontszú – lásd: teredo.

culex – ’szúnyog’ (latin) A 16–17. században a kiütések (pl. bárányhimlő) elnevezése.50

  • 41 CELSUS V. 28.2–3. (II. 128–132.)
  • 42 Aelianus: De animalibus. VI. 34. (Aelian: On the characteristics of animals (ed. and transl. by. A. F. Schofield). Cambridge–Massachusetts–London, 1959. II. 50–54.)
  • 43 KRAUS 222.
  • 44 Khoiras (görög) alakjában előfordul Hippokratésznál több helyen is, pl.: Aphorismi 4.498.7., De affectionibus 6.246.6., De glandulis 8.556.11., 562.12. stb.
  • 45 KRAUS 227.
  • 46 KRAUS 227.
  • 47 KRAUS 239.
  • 48 CASTELLI I. 278.
  • 49 KRAUS 250.
  • 50 KRAUS 282.

cynanthropia – kyón ’kutya’ + anthropos ’ember’ (görög) „Die Krankheit eines Kynanthropos, nicht die Wasserscheu, wie Manche meinen” – mondja Kraus.51 Galénosz szerint a lycanthropiával azonos kórság.52

cynanche – kyón ’kutya’ + ankhonáó ’megfojtok’ (görög) torokgyík. Már Hippokratés-nál előfordul a név.53 Caelius Aurelianus pedig a következőket írja a „Synanche”-nél: „Vannak, akik cynakhé-nek vagy lykankhé-nek nevezték ezt a betegséget, mivel ezek az állatok gyakran szokták megkapni… meg mivel a synankhé betegségben szenvedők ezekhez az állatokhoz hasonló hangokat vagy üvöltéseket szoktak kiadni magukból, ha fulladozni kezdenek…”54 Több ókori noszográfusnál is előfordul a név.55

cynodesmion – kyón ’kutya’ + derma ’bőr’ (görög) Az infibulatio vagy a fitymaszűkület egyik neve. A görögök egyébként a férfi nemi szervet, egyebek közt „kutyá”-nak is nevezték.

cynolyssa – kyón ’kutya’ + lyssa ’veszettség’ (görög). Caelius Aurelianusnál a névma­gyarázat így szól: „mivel veszett kutyák terjesztik a baj”56, „Hundswuth” (lásd: alyssum) Lásd még rabies canina.

cynorexia – kyón ’kutya’ + orexis ’vágy’ (görög) „Fames canina”, magyarul „Fernes lupine”, azaz farkaséhség, illetve farkasétvágy, más nevén fames bovina ’marhaétvágy’, kóros éhségérzet.

cynospasmus – kyón ’kutya’ + spasmos ’görcs’ (görög): Kutyagörcs, a rágóizmok gör­cse, amelynek során, a száj, az orr, a szem és az egész arc begörcsöl.57 Szájzár.

dragunculus vagy dracunculus – (drakontion) ’kígyócska’ drakón ’(sárkány)kígyó’ (görög)-ből. Galénos definíciója szerint valamilyen ideg-közeli, vagy ideget tartalmazó fe­kély, kinövés s „ezért nevezik így, mert mozgást hatására az ideg a fekélybe húzódik és belé rejtőzik”.58 További magyarázatait Castelli hozza.59 Ettől eltérő magyarázata egy féreggel, az ún. Dracunculus medinensis-szel, vagyis a medinaféreggel vagy guineaféreggel kapcso­latos: lehetséges, hogy egy, e féreg által okozott fekélyről, kelésről van szó. E féreg­betegség gyógymódjával (az állat lassú botra-tekerésével) magyarázzák egyébként néhányan a Aszklépiosz-szimbólum, a kígyós bot eredetét is.60

echinococcus – ekhinos ’sün’ + kokkos ’bogyó’ (görög) Cestoidea lárvaforma, a lárva tömlőjéből képződő hólyagokban keletkező ún. scolexek számos betegséget okoznak: ezek­nek a nevében benne van a szó. (pl. echinococcus hepatis, echinococcus cerebri stb.)

echinodermus – ekhinos ’sün’ + derma ’bőr’ (görög) Úgynevezett sündisznóember. Kó­rosan erős- és sűrű szőrzetű ember.

echinophthalmia – ekhinos ’sün’ + ophthalmos ’szem’ (görög) A szemhéj betegsége, amelynek során a szemhéj bőre rendkívül vastaggá válik.61

  • 51 KRAUS 286.
  • 52 GAL. XIX. 718.
  • 53 HIPP. De veteri medicina 1.616.12., Aphorismi 4.492.11., 494.17., 496.7. et al loc.
  • 54 CAELIUS AURELIANUS III. 1.2. (292.)
  • 55 Pl.: ARETAIOS I. 7.1. (8.21.)
  • 56 CAELIUS AURELIANUS III. 9.98. (350.)
  • 57 KRAUS 287., CELSUS 4.2.
  • 58 GAL. XIX. 449.
  • 59 CASTELLI I. 325–326.
  • 60 Müller, Reiner: Der Äskulapstab. = Umschau in Wiss. Techn. 50. (1950) 410.
  • 61 KRAUS 334.

egér – Magyar népi betegségnév, közelebbről meg nem határozható. Első előfordulása ’Geschwulst’ jelentésben: 1570–1580.62 Pl.: „Megindult az egere” (’jobban van’).63 (Bé­ka, féreg, süly típusú szó.)

elaphia – elaphos ’szarvas’ (görög) ún. szarvasbetegség, Catochus cervinus. Merevedés­sel, szívdobogással és szemforgással jár: különösen szarvasoknál és lovaknál gyakori, de embernél is előfordul.64

elephantiasis – elephas ’elefánt’ (görög) Lepraféle, gumós kiütés. A betegségnév a hippokratikus corpusban nem található meg.65 Lucretius szerint kizárólag egyiptomi kórság, amely Közép-Egyiptomban a Nílus mentén fordul elő,66 Plinius szerint Itáliában Pompeius kora előtt nem létezett, Egyiptomban azonban gyakori volt.67 Celsus részletes leírását adja az Itáliá­ban – szerinte is – ismeretlen betegségnek.68 Galénos, Aretaios és Paulus Aegineta súlyos bőrbetegségként írja le, „elephas” néven69, másutt Galénos „elephantiasis” néven említi, s azt írja, hogy azok, akik ebben szenvednek, elefántkülsejűek: innen a név.70 Ulysses Aldrovandi, 16. századi olasz természettudós rendkívüli alapossággal próbálta azonosítani a betegségnevet, de sikertelenül71: a név az ókorban valószínűleg a lepra egy fajtáját jelölte, s a csontozat vagy a bőr eltorzulására utal. (Közép- és újkori neve: Elephantiasis Graecorum, Lepra Arabum72) Arab elnevezése „dal-fil” szó szerint szintén ’elefánt-betegség’-et jelent, de ez a név valószínűleg egész más – szintén alig azonosítható – betegséget jelölt, mint a görög elephantiasis.

elephantopus – elephas ’elefánt’ + pus ’láb’ (görög) „Knollfuss”. Az alsó végtag elefantiázisa, elgumósodása.73 A szanszkritban is ismert betegségnév „gajapada” ’elefántláb’. Mai meghatározása szerint: „Pachydermia, hypersarcosis. A nyirokfolyadék centripetális áramlásának hosszantartó akadályoztatása következtében az illető testtáj irhájának, bőraljának állandósuló oedemája.”74

exanthema vaccina – lásd: buecphlysis.

facies leonina – facies ’arc’ + leo ’oroszlán’ (latin) A lepromatosus lepra egyik jelen­ségcsoportja az arcon. Az arc bőre barnásvörösen elszíneződik és vaskosan beszűrődik, az arc redői behúzódnak, a redők közei pedig elődomborodnak.75 Aretaiosnál („leonta” alak­ban)76 és Galénos-nál77 is előfordul a szó, szerinte a leontiasis kelésekkel, duzzanatokkal és sárga színnel járó, önálló betegség.

  • 62 ETWung I. 296.
  • 63 Margalits, Ede: Magyar közmondások és közmondásszerű szólások. Budapest, Kókai L., 1896, 141.
  • 64 KRAUS 341.
  • 65 Maloney, Gilles – Frohn, Winnie (ed.): Concordantia in Corpus Hippocraticum. Olms-Weidmann, Hildesheim – Zürich – New York, 1986, Tomes I–V.
  • 66 LUCRETIUS VI. 1114–1115. (273.) „est elephas morbus, qui propter flumina Nili / gignitur Aegypto in media, neque praeterea usquam”.
  • 67 PLINIUS XXVL 5. (IV. 176.12.)
  • 68 CELSUS III. 25.1. (I. 342.)
  • 69 GAL XIX. 428., ARETAIOS IV. 13.1–21. (85–90.), PAULUS AEGINETA IV. 1. (I. 317–318.)
  • 70 GAL. XIV, 756.
  • 71 Aldrovandi, U.: De quadrupedibus solidipedibus. Bononiae, 161. 466.
  • 72 EULENBURG VI. 134–145. A név történetéhez: uo. 135–136.
  • 73 KRAUS 343.
  • 74 MOL II. 108.
  • 75 MOL II. 247.
  • 76 ARETAIOS IV. 13.8: (87.12.)
  • 77 GAL. XIV. 7.57.

farkasétvágy – lásd: cynorexia.

farkasfog – dens lupina ’fölös számú fog’.78 Talán arra a hiedelemre utal, hogy a fölös számú testrész (pl. hat ujj) táltosok, csordás farkasok és hasonló lények jellemzője.

farkastorok – palatoschisis, Wolfsrachen (faux lupina, uranoschisis, uranocoloboma). Az ajak és a szájpadlás hasadásával járó fejlődési rendellenesség.79 A nyúlszájjal (nyúlajak, lásd: lagostoma) jár általában együtt. Első előfordulása nyelvünkben 1840.80-81 A név oka az lehet, hogy az efféle rendellenességben szenvedő emberek gyakran torokhangon beszél­nek.

farkasvakság – hesperanopia, hemeralopia, mooneye, Nachtblindheit. A szürkületi lá­tás hiányossága, adaptációs zavar. Mechanizmusában az A-vitamin hiánya játszik szere­pet.82 A név onnan származhat, hogy a farkasvakságban szenvedő ember nem látja meg alkonyatkor a szürke farkast. Nyelvünkben első előfordulása ebben a formában: 1938, ko­rábban „Farkas hályog” alakban 1577-ből is van rá adat83. Németül érdekes módon „Hühnerblindheit”, vagyis tyúkvakság.

féreg – népi betegségnév, valószínűleg nem csupán a latin „vermes” kifejezés fordítása. Közelebbről meghatározhatatlan. Lásd: vermes.84

formica – formica ’hangya’ (latin) Serpigo Hispanica, viszkető kiütés. Ioannes Wierus: De morbo Gallico et Hispanica serpigine című művében valószínűleg a szifilisz egyik tünetének neve. (Egykori gyógyszere a hírneves aqua di cazzo volt).85

formica ambulatoria – formica ’hangya’ (latin) vándorherpesz. Lásd még: myrmecia.

formica corrosiva – formica ’hangya’ + corrodo ’megrágok’ (latin) ua. mint a herpes exedens.

formicatio – formica ’hangya’ (latin) (myrmékiasis) bizsergő érzés, zsibbadás.86 Formicans pulsus (myrmékizón): jellegzetes, bizsergő pulzus.

formix – formica ’hangya’ (latin) ua. mint a herpes esthiomenus.87

gallicatio – gallus ’kakas’-ból (latin) castratio. Talán mert a kakasokat gyakran herélték kappanná.

gangrena – karkinos ’rák’ (görög). Az egyik fekély vagy daganatfajta görög elnevezése Celsus szerint.88 A hippokratikus Mochlicum című traktátusban is előfordul megegyező alak­ban és jelentésben.89 Galénos szerint90 a még nem elhalt, de már halódó szövetet nevezik gangrénának. Paulus Aeginetánál ugyanez a jelentése („gangraina” alakban).91 Ma: üszök, üszkösödés, vagyis a galénoszi használat élt tovább.

giliszta – A latin „vermes” megfelelője. Lásd ott.

  • 78 Varga János: Erdélyi népi állatgyógyítások, hiedelmek. Jákotpuszta, Dél-Cserháti Ökológiai Tájközpont, 1996. 33–35.
  • 79 MOL. I. 89.
  • 80–81 ETWung I. 358.
  • 82 MOL II. 258.
  • 83 ETWung I. 358.
  • 84 ETWung I. 380.
  • 85 ASTRUC II. 807.
  • 86 GAL. VIII. 553., CAELIUS AURELIANUS V. 2.30.
  • 87 KRAUS 399.
  • 88 CELSUS V. 26.31. (II. 100.)
  • 89 HIPP. Mochlicum 4.376.9.
  • 90 GAL. XI, 135.
  • 91 PAULUS AEGINETA IV. 18. (I. 338–339.)

gyík – Magyar népi betegségnév. Azonosíthatatlan, béka, zsába, féreg-típusú név. Lásd még: Torokgyík.

hangya, hangyásság – Enyhe bolondság elnevezése, a bogarasság mintájára képzett metaforikus kifejezés: talán a teredo mentis, az agyszú betegségnév lehet annak a képzetnek az alapja, amely a nevet létrehozta. Lásd még: bogaras.

harpya – A 18–19. században az egyikfajta, különösen monstruosus foetust nevezték így.92

helminthiasis – helmyns vagy helmins, ’féreg’ (görög) Féregbetegségek gyűjtőneve. A görög „helmynthiaó” ige egyenesen azt jelentette, hogy ’féregbetegségben szenvedek’. (Vö.: vermes)

helmintopyra – helmyns ’féreg’ + pyr ’láz’ (görög) Febris verminosa. Féreg által oko­zott láz.

hippokoryzosis – hippos ’ló’ + koryza ’nátha’ (görög) Valaha többnyire halálos, ta­konykóros lovak által terjesztett fertőző betegség.93

hippus pupillae – A szemgolyó és a szemhéjak állandósult forgó, ugráló mozgása.94 A név eredete valószínűleg abban keresendő, hogy a tünet lovaknál gyakori, (hippos ’ló’) (görög)

hircizmus – hircus ’kecske’ (latin) bakszag, kórosan erős izzadságszag,

hirquitalitas – hircus ’kecske’ (latin) Paraphonia pubescentium95 vagy kamaszkori mutálás. (A kecske rekedten mekegő hangjáról.) Nem éppen betegség, de némileg idevág,

hives – bárányhimlő (angol) jelentése: ’méh(csípés)ek’.96

hystricismus (hystriciasis) – hystrix ’sün’ (görög)97 sündisznóbetegség, valószínűleg valamilyen bőrbetegség lehetett.

ichthyosis – ikhthys ’hal’ (görög) „Fischschuppenaussatz” (halpikkelykiütés): egyfajta skandináv nemibetegség, nyaki-, csont- és bőrbántalmakkal.98

icterus – ’sárgaság’ (görög). A betegség és az „ikterikos” más néven kharadrios vagy galgalus madár kapcsolatáról Plutarkhosz óta sokan írtak. Az ókori közhiedelem szerint ez a sárga színű madár tekintetével gyógyítja a bajt. Nem valószínű, hogy a betegség a madár­ról nyerte volna a nevét, de a két név azonossága és a madárral kapcsolatos hiedelmek miatt meg kell említenünk az icterust is.99

inopolypus – polypus fibrosus az izomrostok polipja: lásd polypus-nál.

kankó – nemibetegség. A „kankó” szó a középfelnémet „Sjankert” szóból eredhet, ami viszont valószínűleg a latin „cancer” ’rák’ szóra vezethető vissza.100 Első előfordulása nyelvünkben e jelentésben: 1795.

labium leporinum – labium ’ajak’ + lepus ’nyúl’ (latin) lásd: lagostoma.

  • 92 KRAUS 448.
  • 93 KRAUS 470., Hertwig–Wolff = Medizinische Zeitung von Verein für Heilkunde in Preussen. 1835, Nr. 1.2., Schmidt’s Jahrb. d. Med. IX. 36.
  • 94 KRAUS 471.
  • 95 KRAUS 471.
  • 96 KRAUS 472.
  • 97 KRAUS 519.
  • 98 KRAUS 552. vö.: KRAUS 880. (Radesyge).
  • 99 Bächtold-Stäubli, H. (Hrsg.): Handwörterbuch des deutschen Aberglaubens. Berlin–New York, 1987, De Gruber, II. Bd. 20–22.
  • 100 TESZ II. (Budapest 1970) 348. ETWung. I. 681., Blancard, Stephanus: Die belägert- und entsetzte Venus… Leipzig, 1689. 5–20.

lagophthalmus – lagos ’nyúl’ + ophthalmos ’szem’ (görög) ’nyúlszem’. Tüneteit Paulus Aegineta (6.1.) írta le elsőként: a felső szemhéj annyira felhúzódik, hogy a szemet lehetet­len teljesen lezárni. Oka lehet veleszületett rendellenesség és sérülés is.101

lagopus – lagos ’nyúl’ + pus ’láb’ (görög) ’nyúlláb’. Születési rendellenesség.

lagostoma – lagos ’nyúl’ + stoma ’száj’ (görög) ’nyúlszáj’, ’nyúlajak’. Születési rendel­lenesség, (latinul: labium leporinum). Általában a farkastorokkal (lásd ott) és a szájpad hasadásával jár együtt.

leontiasis – lásd: facies leonina.

lúdtalp – lásd: chenopus. Nyelvünkben először 1848-ban bukkan föl.102

lupia – bőrdaganat, Tumor cysticus, Tumor tunicatus, Glandula Avicennae, Nodus Avicennae, „lupus” ’farkas’ (latin)-ból. Bőrdaganat, csomó a bőrön. Lásd: lupus-nál.103

lupus – lykos (görög), lupus ’farkas’ (latin)-ból. Herpes exedens, lupus erythematodes, lupus erythematosus disseminatus. Bőrfarkas. Számos apró gömbből álló tuberkulotikus bőrjelenség, illetve különböző szerveket megtámadó, gyakran bőrjelenségekkel járó kollagén betegség. Régebben: Az alsó végtagok rákos daganata. Gyors terjedése utal – állítólag – a farkas falánkságára.104 Celsusnál az „ignis sacer” szinonimája.105

lycanche – lykos ’farkas’ + ankhó ’fojtogatok, gyötrök’ (görög) torokgyík, másutt: víz­iszony. Lásd: cynanche.

lycanthropia – lykos ’farkas’ + anthropos ’ember’ (görög). Elmebetegség, melynek so­rán a beteg úgy véli, hogy farkassá változott. A Real-Lexikon der Medizin szerint „heute extrem selten” – vagyis, ha ritkán is, de ma is létező betegség.106 Paulus Aegineta részle­tes leírását adja a kórnak107, mely valószínűleg kapcsolatban állt az indoeurópai népeknél elterjedt farkasember (Werwolf) képzetével. Galénos a következőképpen ír a lycanthropiáról108Akik kutya- vagy farkasemberségben szenvednek, február hónapban éjjel ki­járnak, mindenben a farkasokat vagy a kutyákat utánozzák és általában reggelig a sírokat nyitogatják. Az e bajban szenvedőket a következőkről ismered meg: Sápadtnak és gyöngé­nek tűnnek: szemük száraz: könnytelen, beesett, nyelvük is száraz, nyáluk sincs elég…” A kérdésnek mind néprajzi, mind orvosi szempontból óriási szakirodalma van.109

lycomania – lásd: lycanthropia-ánál.

lycorexia – lykos ’farkas’ + óregó ’vágyom’ (görög). Farkaséhség, kóros éhségérzet.110

lynx – A Hippokratés által is leírt111 gyomorbetegségnek csak a neve emlékeztet a hiúzéra (latin: lynx, görög: lynx): a lynx ugyans, hasonló írásképpel görögül ’csuklás’-t is jelent, mint hangutánzó szó!

lyssa – lásd: alyssum.

  • 101 KRAUS 553.
  • 102 ETWung. II. 913.
  • 103 KRAUS 577.
  • 104 CASTELLI II. 111. Forest. Chirurg. Obs. 3.7. in schol.
  • 105 CELSUS Appendix I. (III. 590.)
  • 106 RLM L. 188.
  • 107 PAULUS AEGINETA III. 16. (I. 159–160.)
  • 108 GAL. XIX. 718–720.
  • 109 A lycanthropia régebbi irodalma: PLOUCQUET II. 510. és GRAESSE 20–21.
  • 110 KRAUS 579.
  • 111 HIPP. Aphorismi 4.554.2., 4.578.12., 4.580.5., Epidemiorum IV. 5.184.12., V. 5.210.5. stb.

morbus pedicularis – phthiriasis. Pediculus ’tetű’ (latin) vagy phteir ’tetű’ (görög) Tet­vesség.

morbus porcinus – porcus ’disznó’ (latin). Urticaria porcellana, porcellánbetegség.

Csalánkiütéssel együttjáró lázas betegség: a név a kiütések közepének porcellán-színére utal.112 A porcelán szó egyébként a latin porcellus ’malacka’ szóból ered.113

myocephalon – mys ’egér’ + kephalos ’fej’ (görög) szembetegség, a szivárványhártya kisebesedésekor a második réteg kitüremkedése: ez fest úgy – Galénos szerint – mint egy egérfej.114

myodynia – mys ’egér’ + odüné ’fájdalom’ (görög). Izomláz, vagy reumás izomfájda­lom.115 A görög mys ’egér’ szó ugyanazt jelenti az orvosi nyelvben, mint a latin musculus ’egérke’, vagyis: izom. Ez szinte minden, myo- előtagú szóra igaz.

myoma – mys ’egér’ (görög) izomdaganat.

myomalacia – mys ’egér’ + malakos ’gyönge’ (görög) izomgyengeség.

myomelanosis – mys ’egér’ + melas ’fekete’ (görög)116 Froriep117 által is leírt betegség: az izmon belül fekete hússzövet kialakulása, valószínűleg egyfajta rákos elváltozás.

myonarcosis – mys ’egér’ + narkoó ’bóditok’ (görög)118 izomzsibbadás, izomláz.

myonosos – mys ’egér’ + noszosz ’betegség’ (görög) Közelebbről meg nem határozott izombetegség.

myoparalysis, myoparesis – mys ’egér’ + paralysis ’bénulás’ (görög) izombénulás.

myopathia – mys ’egér’ + pathia ’szenvedés, fájdalom’ (görög) Az izmok kóros elváltozása, melynek egyik tünete a krónikus fajdalom.

myopia, myopiasis – rövidlátás, valószínűleg a mys ’egér’ + opsis ’szem, látás’ (görög) szavakkal függ össze,119 talán mert az egér mindent közelről néz meg. Az ógörögben köz­nyelvi szó volt.

myoplegia – mys ’egér’ + plegma ’csapás, ütés’ (görög) szélütéses eredetű izombénulás.

myopexicarditis – mys ’egér’ + kardia ’szív’ (görög) szívizomgyulladás.

myositis – mys ’egér’ (görög) izomgyulladás.

myospasmus – mys ’egér’ + spasmos ’húzás, rángás’ (görög) izomgörcs.

myrmecia – kéz- és lábfejszemölcs, verruca, a görög myrméx ’hangya’ szóból, valószí­nűleg alaki hasonlóság miatt.120 Latinul: formica ’hangya’.

myrmeciasis – rhaphania, ergotisms, anyarozsbetegség.121 A görög myrmex ’hangya’ szóból.

myrmecion – myrméx ’hangya’ (görög). A nemi szerveken lévő súlyos fekély, nemibaj-féleség.122

  • 112 MOST II. 255., IV. 644–646.
  • 113 TESZ III. 254.
  • 114 GAL. XIV. 774.
  • 115 KRAUS 643.
  • 116 KRAUS 643.
  • 117 Notizen aus dem Gebiete der Natur und Heilkunde. Hrsg. von L. Froriep, Erfurt, 1821–1836. Not. 1197.
  • 118 KRAUS 643.
  • 119 GAL. XIV. 776.
  • 120 KRAUS 645., GAL. XIX. 444., PAULUS AEGINETA IV. 15. (I. 333.)
  • 121 KRAUS 645.
  • 122 CELSUS V. 28.14. (II. 160.)

myrmecosis – ugyanaz mint myrmeciasis.

nyúlajak, nyúlszáj – lásd: lagostoma. Első előfordulása nyelvünkben 1808.123

oculus leporinus – lásd: lagophthalmus.

oculus pullinus – lásd: tyúkszem.

onocephalaion – onos ’szamár’, ’öszvér’ + kephalosz ’fej’ (görög) szamárfej. Születési rendellenesség.

ophiasis – ophis ’ophis-kígyó’ (görög)124 Foltos hajhullás, vagy – Galénos szerint – bőrhámlás. Az alopecia (lásd ott) egy fajtája, A név a kígyó pikkelyességére és szőrtelenségére utalhat (lásd: tyriasis), vagy éppen a hajhullás vagy bőrhámlás alakjára, mint Galénos mondja.125 Hippokratés nem említi a betegséget.

ophis – ’ophis-kígyó’ (görög). Bőrfolt, anyajegy a fejen, jellegzetes alakjáról és kúszó növekedéséről kapta nevét… „a similitudine ophis appellatur” – ahogy Celsus írja.126

oroszlánarc – lásd: facies leonina.

ovinus morbus – ovis ’birka’ (latin) A szifilisz egyik elnevezése.127

phthiriasis – lásd: morbus pedicularis.

pica – citta, pitta, pissza, pica ’szarka’ (latin). A terhes nők csillapíthatatlan éhsége. A szarka ugyanis közmondásosán falánk (ma már csupán tolvaj) madár,

picacismus – lásd: pica.

pók – izületi gyulladás, általában lovaknál. Jelentése a béka, zsába, egér, gyík, rák mintájára alakulhatott ki.128

polip – lásd: polypus. Ebben az értelemben először 1832-ben bukkan föl a magyarban.129

polypus – polypos ’polip’ (görög). Nyúlványos húskinövés: alakjáról nyerte a nevét.130 Többnyire az orrban lévő hasonló kinövéseket nevezik így. Celsus meghatározása szerint: „A polypus pedig olyan vagy fehér vagy halványpiros húsocska, amely az orrcsonthoz tapad…”131

porcellus Cassoviensis – porcellus ’malacka’ (latin) + Cassovia (Kassa latin neve). Ma­gyarországon egykor gyakori nehézlézéses, aszthmás betegség, melynek során a hypochondrium bal oldala megduzzadt.132

porcus – ’disznó’ (latin) A scrophulosis – lásd ott – latin elnevezése.133

psyllion – psyllos ’bolha’ (görög) (A psyllion tkp. ’bolhafü’-vet jelent.) A 19. században a kanyarós kiütés neve: azért nevezték így mert a bolhacsípéshez hasonlított.134

  • 123 TESZ II. 1058., ETWung. II. 1049.
  • 124 KRAUS 691. GAL XIV. 757., XIX. 431.
  • 125 GAL. XIV. 325–326.
  • 126 CELSUS VI. 4.2. (II. 182.) – Vesd össze GAL. XIV. 325–326. az ophiasisról.
  • 127 ASTRUC II. 809–810.
  • 128 TESZ III. 238–239., ETWung. II. 1180.
  • 129 ETWung. II. 1183.
  • 130 GAL. XII. 681., PAULUS AEGINETA VI. 25. (II. 64–65.). Úgy tűnik, a hippokratikus corpusban nem szere­pel a betegségnév.
  • 131 CELSUS VI. 8.1. (II. 244.)
  • 132 KRAUS 834.
  • 133 KRAUS 834.
  • 134 KRAUS 862.

pulsus araneosus – aranea ’pók’ (latin) A kaszáspók letépett lábához hasonlóan reszke­tő, gyönge pulzus.135

pulsus formicans – formica ’hangya’ (latin) A hangya mozgásához hasonlóan bizsergő, matató pulzus.136 Caelius Aurelianusnál „pulsus formicabilis” alak olvasható.137 Lásd: formicatio.

rabies canina – cynolyssa. rabies ’düh’ + canis ’kutya’ (latin) Veszettség, lásd: alyssum.

rák – lásd: cancer. Ebben a jelentésben első előfordulása nyelvünkben: 1585.138

ranula (lapidica) – ranula ’békácska’ + lapis ’kő’ (latin) batrakhion. A nyálból képző­dött és a nyelv alatt található kőféle, vagy a nyelvféknél és az ereknél kialakult nyelvalatti daganat.139

scrofula (choeras) – scrofa ’koca’ (latin). Gümőkóros eredetű nyaki nyirokcsomó­duzzanat, vagy struma.140 (Lásd még: Choeras, Porcus.) A név valószínűleg a scrophulosisos ember dagadt nyakára, disznószerű küllemére utald41

serpentinus morbus – serpens ’kígyó’ (latin). A szifilisz egyik szinonimája a 16. szá­zadban.142 A név a bibliai bűnbeesés történetére utal: a kígyó és a nemiség összekapcsolása a pszichoanalitikus irodalomban is gyakori.

spongiosis – sphongos ’szivacs’ (görög). Spáó ’húz, szív, szürcsöl’-ből (görög) csontszö­vet szivacsosodása.

spongocynanche – spongos ’szivacs’ + kynankhe vagy synankhe ’összeszorulás’ (görög) manduladuzanat.

synocha vaccina – lásd: buecphilisis.

szamárköhögés, szamárhurut – „szamárhurut” alakja 1791-ben, „szamárköhögés” alakja 1862-ben fordult elő először.143 Talán egy német kifejezés tükörfordítása. A szamár hangja és a szamárköhögés hangja közti hasonlóság lehet a névadás oka.

talpa – talpa ’vakond’ (latin) lapos faggyúmírigy-duzzanat a fejen.144 E duzzanatnak a vakondtúráshoz való hasoalósága miatt alakulhatott ki a név. Görög neve „asphalakia”145 (helyesen: aspalakia, aspalax ’vakond’ (görögből), noha Galénosnál is előfordul, érdekes módon nem terjedt el.

tarantizmus – (latin) A tarantula-pók csípése által kiváltott, görcsroham. Állítólag zené­vel lehet gyógyítani (tarantella-tánc!).146

tehénhimlő – lásd: buecphlyisis.

teredo – ’szú’ (latin) csontszú.147

  • 135 KRAUS 119.
  • 136 KRAUS 867.
  • 137 CAELIUS AURELIANUS II. 14.198. (664.)
  • 138 TESZ III. 339.
  • 139 CASTELLI II. 292., KRAUS 81.
  • 140 CASTELLI II. 329.
  • 141 KRAUS 936.
  • 142 ASTRUC II. 745.
  • 143 TESZ III. 668.
  • 144 KRAUS 1054, GAL. XIV. 542, 558.
  • 145 GAL. XIV. 542.
  • 146 AETIUS Amidenus: Tetrabibl. IV. I. 18., Albiaus, Bernhardus: Dissertatio de tarantismo. Francofurti ad Viadr., 1691. Egyéb bibliográfia: PLOUCQUET IV. 149–150.
  • 147 HIPP: Peri nouszón 2.

therioma – thér ’vadállat’ (görög). Fekélyféleség.148

torokgyík – Diftéria. Első előfordulása 1489-ben.149 A gyík, béka, zsába típusú nevek egyike.150

tragomaskhalia – tragos ’kecskebak’ + maskhalé ’hónalj’ (görög).151 Kórosan erős hónalj-verejtékszag. A tragus szóalak egyébként önmagában is jelent hónaljbűzt.

tragophonia – lásd: capriloqium.

tragopodia – tragos ’kecskebak’ + pus ’láb’ (görög) a lábcsont befelé görbülése.

tyriasis – tyros ’kígyófajta’ (görög) kóros hajhullás. Leprás eredetű hajhullás, melyet a fejbőr elpikkelyesedése okoz: ophiasis. A nevet az magyarázza, hogy a kígyó szőrtelen és pikkelyes bőrű.152

tyúkszem – ’kerek bőrkeményedés’. Első előfordulása nyelvünkben e jelentésben 1585.153 A középlatin „oculus pullinus” tükörfordítása, más nyelvekben is előfordul: pl. német Hühnerauge, francia oeil de poule, olasz occhio pollino. Oculus ’szem’ + ’pullus’ csirke (latin).

urina araneosa – urina ’vizelet’ + araneosa ’pókszerű’ (latin) kórosan elváltozott vize­let, amelyben pókhálószerű, valószínűleg gennyes eredetű homály foltok terjengenek, A régi diagnosztikában (uroszkópia) fontos tünet, sőt néhol betegségnév.

vaccina – lásd: buecphlysis.

variola vaccina – lásd: buecphlysis.

vermes – ’férgek’ (latin) többféle féregbetegség, sőt számos egyéb belbetegség elneve­zése is.154

vermiculans pulsus – féregmódra „kúszó” érverés. Görögül: skolékizón: skoléx ’féreg’, ’szú’ (görög).155

víziborjú – Azonosíthatatlan népi betegségnév, illetve kórokozónév.156

zsába – szláv eredetű betegségnév, eredetileg ’béká’-t jelentett (lásd: ott is), általában idegfájdalmat, izületi fájdalmat jelent, talán valami púp- vagy daganatféle neve lehetett, amelyet az alakja miatt nevezhettek így. Első előfordulása nyelvünkben 1595157 vagy 1578158.

  • 148 CELSUS V. 28.3. (II. 131.)
  • 149 MNy. 70.474., TESZ III. 947., ETWung. II. 1533.
  • 150 TESZ III. 947.
  • 151 KRAUS 1058.
  • 152 KRAUS 1070.
  • 153 TESZ III. 1021., ETWung II. 1571.
  • 154 Irodalom: PLOUCQUET IV. 310–322.
  • 155 GAL. VIII. 553.
  • 156 Lásd: Kicsi, Sándor András: A víziborjú természete. = Orvostörténeti Közlemények. 121–124. (1988) 71–90.
  • 157 TESZ III. 1207.
  • 158 ETWung. II. 1671.

A gyakrabban idézett munkák rövidítéseinek feloldása

  • AETIUS = Attius Amidenus: Libri medicinales I–IV. Ed. Alexander Olivieri. Lipsiae–Berolini, Teubner, 1935. (Corpus Med. Graec. 8.)
  • ARETAEUS = Aretaeus. Edidit Carolus Hude. Ed. altert. (Corpus Med. Graec. 2.) Berolini, Academia Scientiarum, 1958.
  • ASTRUC = Astruc, Johannes: De morbis veneris libri novem. Lutetiae Parisiorum, G. Cavelier, 1740. I–II.
  • BECHER = Becher, I.–Lindner, A.–Schultze, P.: Latenisch-griechischer Wortschatz in der Medizin. Berlin, Volk und Gesundheit, 1989.
  • BRENCSÁN = Brencsán János: Új orvosi szótár. Budapest, 1983.
  • CAELIUS AURELIANUS = Caelii Aureliani Celerum passionum libri III., Tardarum passionum libri V. ed. Gerhard Bendz, übers. von Ingeborg Pape. Teil I. (Corp. Medic. Latin. VII.) Berolini, Akademie Verlag, 1990.
  • CASTELLI = Castelli, Bartholomaeus: Lexicon medicum Graecolatinum. I–II. Patavii, 1762.
  • CELSUS = Celsus: De Medicina. With an English translation by W. G. Spencer. London–Cambridge, Heinemann–Harvard Un. Press, 1971–1979. I–III.
  • ETWung = Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen. Band I. A–Kop., Band II. Kor–Zs. Budapest Akadémiai K. é. n. (1992–1996).
  • EULENBURG = Eulenburg, Albert (Hrsg.): Real-Encyelopädie der gesammten Heilkunde. Wien und Leipzig, Urban & Schwarzenberg, 1885–1890. I–XXII. Bde.
  • GAL. – Claudii Galeni opera omnia. Ed. Carolus Gottlob Kühn., Lipsiae, 1821–1833. Tomi XX.
  • GRAESSE = Grässe, Johann Georg Theodor: Bibliotheca magica et pneumatica. Hildesheim, Georg Olms, 1960.
  • HIPP. – A következő munkák jelöléseit használjuk az idézetek megadásakor: Littré, E.: Oeuvres complétes d’Hippocrate. Tom. 10, Paris 1839–61. (Utánnyomás: Amsterdam, 1961–1962.) Kühn, Josef-Hans–Fleischer, Ulrich: Index Hippocraticus, Fasciculi I–IV. Gottingae, Vandenhoeck & Ruprecht, 1986–1989.
  • KRAUS = Kraus, Ludwig August: Kritisch-etymologisches medicinischas Lexicon. Göttingen, Verlag der Deuerlich- und Dieterichschen Buchhandlung, 1844.
  • LUCRETIUS = T. Lucretii Cari De rerum natura libri sex. rec. Josefus Martin. Lipsiae, Teubner, 1953.
  • MICHLER = Michler, M.–Benedum, J.: Einführung in die medizinische Fachsprache. 2. Aufl. Berlin–Heidelberg–New York, Springer, 1981.
  • MNy = Magyar Nyelv (folyóirat).
  • MOL – Hollán, Zsuzsa (főszerk.): Magyar Orvosi Lexikon, I–IV. Budapest, 1967–1975.
  • MOST = Most, Georg Friedrich: Encyklopädie der gesammten medizinischen und chirurgischen Praxis. Leipzig, Brockhaus, I–IV. 1833–1834.
  • Nyr. – Magyar Nyelvőr (folyóirat).
  • PAULUS AEGINETA = Paulus Aegineta. Ed. I. L. Heiberg. Pars III. (Corpus Med. Graec. IX. 1–2.) Lipsiae–Berolini, Teubner, 1921–1924.
  • PLINIUS = C. Plini Secundi Naturalis Historiae libri XXXVII. Recogn. atque indicibus instruxit Ludovicus Janus (Carolus Mayhoff) Lipsiae, Teubner, 1. vol. 1906., 2. vol. 1909, 3. vol. 1892., 4. vol, 1897.
  • PLOUCQUET = Ploucquet, Guilielmus Godofredus de: Literatura medica digesta sive repertorium medicinae practicae… Tubingae, 1809. Tomi I–IV.
  • PSCHYREMBEL = Pschyrembel, Willibald: Klinisches Wörterbuch mit klinischen Syndromen. Berlin–New York, Walter de Gruyter, 1971.
  • RLM – Real-Lexikon der Medizin und ihrer Grenzgebiete. München–Wien–Baltimore, Urban & Schwarzenberg, 1977. I–V. Bde.
  • TESZ = A magyar nyelv történeti etimológiai szótára. I–III. Budapest, 1967–1976.
Summary

The historiography of medical terminology has not created yet its comprehensive etymological dictionary. The history of the terminology of illnesses, however seems to be an especially neglected field of research. The present article—as a small step to full this gap—attempts to give a complete list of illnesses named after animals. The collection—arranged in alphabetical order of the Latin or commonly used Hungarian names—consists of more than 150 items. Entries include the first appearance of the name, a short historical explanation of the word or expression and an etymological note, respectively. According to the author this group of termini represents perhaps the most ancient stratum of the medical vocabulary.