Állatok és betegségnevek

A mesterségek, tudományok részben kényszerűségből, részben egyéb okokból¹ előbb-utóbb kifejlesztik szakszókincsüket: az orvostudomány mindig is élenjárt e tekintetben. Az orvosi szaknyelv első kezdeményei már a hippokratikus corpusban fölfedezhetők, bár e diszciplína saját nyelvezete Európában inkább csak a középkorban, Salerno virágkorának évszázadai­ban (11–13. század) alakult ki: ekkoriban születtek a legfontosabb orvosi tárgyú fordítások, ekkoriban terjedt el a latinosított görög orvosi terminológia használata, továbbá ez idő tájt a tudományos kommunikáció eszköze, a latin, már eleve különbözött a hétköznapi nyelvtől, így szókészlete megállapodhatott². (Annak, hogy mai orvosi szókincsünk – az anatómia szókészletétől eltekintve – elsősorban görög eredetű szavakból áll³, az az alapvető oka, hogy a legkiválóbb orvosok az ókorban nem latinul, hanem görögül beszéltek és írtak.) A szakszókincs azonban csak a nyomtatás megjelenésével kezdett rögzülni, bizonyára leg­előbb – a vesaliusi mű hatására – az anatómiában, s talán legkésőbb éppen a leginkább vitatható s az elméleteknek leginkább kiszolgáltatott noszológiai terminológia terén. Az alapjában tehát a középkorból örökölt görög–latin származású orvosi szókészletet ma – jelentősen kevesebb – német, angol, francia, arab stb. eredetű szó egészíti ki. A szakiroda­lom szerint ez a szókészlet ma kb. 130 ezer szóból áll!

Az orvosi szókincs nagyjából hat csoportba sorolható:

1. anatómiai kifejezések,

2. tünetek, tünetcsoportok nevei,

3. betegségnevek (a 2. és a 3. kategória nevei sokhelyütt fedik egymást, hiszen a beteg­ség voltaképpen önálló névvel jelölt tünetcsoport),

4. materia medica nevei,

5. eszközök nevei,

6. igék, illetve igékből képzett névszók (gyógyszerészeti, orvosi műveletek, illetve élet­folyamatok és kóros események elnevezései).

• ¹ Talán azért is, hogy a szakmát, s a vele kapcsolatos társadalmi pozíciót minél inkább a tulajdonukká tegyék. Megjegyzés: Az antik auktorok kritikai kiadásainál a lábjegyzetek esetében a zárójelbe tett szám a kiadás adatait jelöli.
• ² Baader, G.: Die Entwicklung der medizinischen Fachsprache in der Antike und im frühen Mittelalter. = Baader, G.–Keil, G. (Hrsg.): Medizin im mittelalterlichen Abendland. (Wege der Forschung Bd. 363.) 417–442. p.
• ³ Érdekes módon az anatómiai szavak többnyire latinok, a noszológiai terminusok pedig görögök. Hogy ennek mi az oka, azt pontosan nem lehet tudni, talán az, hogy az ókoriak nem boncoltak embert. Vö.: Bendz, G.: Zur medizinischen Terminologie der Römer. = Verhandlungen des XX. Intern. Kong. für Gesch. der Med. Berlin, 1966. Hildesheim, Olms, 1968. 287. p.

A terminológia-történeti szakirodalom mindenekelőtt a materia medica névanyagát⁴, az anatómiai elnevezéseket⁵ és a betegségnevek egy szűk csoportját, a syndromákat dolgozta föl⁶. Tudomásom szerint azonban a betegségnevek teljes vizsgálata még nem történt meg: történeti elemzésük pedig csak egy-egy név tárgyalására szorítkozik.⁷ Többek közt ezért is reménykedtem abban, hogy ha összegyűjtöm azokat a betegségneveket, amelyek állatok neveiből erednek, munkám nem lesz hiábavaló, hiszen amellett, hogy e gyűjtemény – mint remélem – önmagában is érdekes olvasmánynak bizonyul, talán további kutatásokhoz is segítségül szolgálhat. (Természetesen tisztában vagyok avval, hogy rengeteg anatómiai illetve gyógyszernév is állatnévből ered, ám ezekkel jelen esetben nem foglalkozom.)

A betegségnevek típusait szemügyre véve, a név eredete szerint öt osztályt alkothatunk.

1. A beteg szerv, szervrendszer, testrész nevéből képzett betegségnevek. (Topografikus nevek.) Pl. tüdőgyulladás, csonttörés, endocarditis.

2. A betegség okának vélt vagy valós ismeretében alkotott betegségnevek. (Causalis ere­detű nevek.) Pl. hystoplasmosis, brucellosis.

3. Első leírójuk nevével jelölt betegségnevek. (Gyakran syndromák.) Pl. Bechterew-kór, Basedow-kór.

4. Tünetre utaló nevek. (Symptomatikus nevek.) Pl. androtrichia, burning-feet-syndroma.

5. Metaforikus nevek. Pl. elefantiasis, carcinoma, bursitis, hexensussz.

Felosztásunk nem tesz különbséget a köznyelvi és a tudományos nevek közt, egyrészt, mert e két csoport keveredhet, másrészt pedig azért, mert az ötből három osztály mind a köznyelvi, mind pedig a tudományos nevek közt megtalálható.

Az öt osztály szavai közül valószínűleg az ötödikbe sorolhatók, a metaforikus nevek ké­pezik a legrégebbi réteget. Erre nem csupán az mutat, hogy – mint látni fogjuk – az állat­név-eredetű betegségnevek (amelyek szinte mind metaforikusak) túlnyomórészt ókori ere­detűek és sok köztük a népnyelvi alak is, hanem az is, hogy a másik négy névcsoport közül kettő, a causalis és a syndroma-típusú szinte kizárható a nevek ősi rétegéből. Ha tehát e metaforikus nevek egyik csoportját vizsgáljuk, tisztában lévén a nomenclatura és az orvosi gondolkodás szoros kapcsolatával, az ókori orvostudomány története szempontjából érde­kes adatokhoz juthatunk. Mindenesetre hadd jegyezzem meg, hogy az állatnévből képzett betegségnevek esetében a noszológiai terminológia kétségkívül legköltőibb és legkülönö­sebb rétegével állunk szemben s e szavak segítségével talán bepillantást nyerhetünk az archaikus gondolkodás számunkra oly nehezen megközelíthető mélységeibe is.

Mivel az általunk összegyűjtött nevek zöme még abból az időből származik, mikor tudo­mányos rendszerek nem léteztek, s így nem létezett orvosi nomenclatura sem, egyes szavak jelentése nehezen határozható csak meg. A jegyzetben, ahol tudtam, igyekeztem a szó legko­rábbi előfordulásait föltüntetni: ez segítséget nyújthat a jelentés történetének kutatásához is.

• ⁴ Pl.: Schneider, Wolfgang: Lexikon der Arzneimittelgeschichte. Bde. I–VII. Govi Verl. – Pharmazeutischer Verl., Frankfurt am Main, 1968–1975.
• ⁵ Scarborough, John: Medical terminologies. Classical origins. University of Oklahoma Press, Norman–London, 1992. (Scarborough mindenről ír, kivéve a betegségneveket.), vagy: Mazzini, Innozenzo: Introduzione alla terminologia medica, Patron, Bologna, 1989.
• ⁶ Leiber, Bernfried–Olbrich, Gertrud: Die klinische Syndrome, Bde 1–2. (6. Aufl.) Urban & Schwarzenberg, München–Wien–Berlin, 1981. Néhány történeti adatot is hoz.
• ⁷ Eddig állítólag a legjobban használható kézikönyv e tekintetben az általam még nem látott következő két mű: Macovecchio, E.: Dizionario etimologico storico dei termini medici. Impruneta, Festina Lente, 1993. és Grmek, Mirko Drazen: Diseases in the Ancient Greek World. Baltimore, Johns Hopkins U. P., 1989.

Az alábbi gyűjtemény 163 állatnévből képzett betegségnevet tartalmaz. A betegségnevek közül 89 származik emlősállat nevéből, 39 pók, rák vagy rovar, 17 hüllő és kétéltű, 10 madár, 2 puhatestű, egy pedig hal nevéből. (A maradék hét állat: pl. draco, chimaira, harpya, bestia stb. nehezen osztályozható.) Számításom szerint az állatnevek 38 belbetegséget, 17 bőrbetegséget, 15 más fertőző betegséget, 10 születési rendellenességet, 16 sebé­szeti terminust, 5 szembetegséget, 9 idegbetegséget és 7 egyéb betegséget jelölnek. (Ez csak 117, tekintve, hogy több szóalak ugyanazt a betegséget jelöli.) A nevek legtöbbje az állat és a betegség közös tulajdonságaiból indul ki, vagyis a kórt állathoz hasonlítja, ami elsősorban a naturális ember természetszemléletével, a betegség zoomorf megszemélyesítésével hozha­tó kapcsolatba.

A szavak gyűjtésekor a Real-Lexikon der Medizin (RLM: lásd a rövidítések jegyzékét) és Kraus etimológiai szótárának (KRAUS: lásd uo.) szókincséből indultam ki. Gyűjtemé­nyem nyilván nem teljes: minden kiegészítést előre is hálásan köszönök. A listára nem vettem föl a modern bakteriológiának, virológiának köszönhető betegségneveket Ugyanígy nem néztem utána a modern nyelvek köznyelvi betegségneveinek sem⁸ – kivéve a magyar neveket, amelyeket, mivel a magyarázatokban szerepelnek, helytelen lett volna kihagyni.

Állatnevekből képzett betegségnevek listája

acridophagia – akris ’sáska’ + phagein ’enni’ – (görög). Sáskaevés, vagy rovarevés ál­talában, illetve olyan daganatok (egyes szám: acridophagion) neve is, amelyek a hiedelem szerint sáska vagy rovarok fogyasztása nyomán támadnak a bőrfelületen. Más magyarázat alapján olyan daganatok, amelyekben rovarok (legyek, nyüvek) tenyésznek. (Lásd még: apotheriosis)⁹

aegilops – aigos ’kecskebak’ + opsis ’szem, arc’ (görög) (utótagban = ’szemű’, pl. kyklops) Celsusnál a szemzugban lévő és erősen gennyedző fisztula.¹⁰

aegophonia – aigos ’kecskebak’ + phóné ’hang’ (görög) mutáló hang vagy rekedtség. Lásd: capriloquium.

alopeces – alópex ’róka’ – (görög) Az ún. psoas-izmok rendellenes nagysága. Az „alopeces” a psoas-izmok anatómiai neve is egyben.¹¹

alopecia vagy alopékia – alópex ’róka’ – (görög) Hajhullás, rüh következtében föllépő ko­paszodás. Rókáknál gyakori a szőrhullás: innen a név.¹²

alyssum (lyssa) – lyssa ’veszettség’, ’veszettségokozó-féreg’ (görög)¹³ Pliniusnál¹⁴ a kankutya nyelve alatt található „veszettségféreg” neve – az ókorban úgy hitték, hogy a betegséget ez a féreg okozza.

anthelmenta diorrhoea vagy diarrhoea verminosa – helmins ’féreg’, ’bélféreg’ – (görög) férgek által okozott hasmenés.¹⁵

apotheriosis – thérion ’állat’ (görög) állati eredetű kiütés.

arachnodeitis – arakhné ’pók’ (görög) – az agyhártya egy rétegének, a „tunica arachnoides”-nek vagyis az agy „pókhálóhártyájának” gyulladása.¹⁶ Ma néha „arachnitis” alakban emlegetik.¹⁷ A tunica arachnoides kifejezés egyébként hippokratikus eredetű.¹⁸

arachnophobia – arakhné ’pók’ + phobia ’félelem’, ’iszony’ (görög) – pókokkal szem­ben érzett beteges félelem. Hasonló címmel sikeres amerikai horrorfilm is készült.

arietis morbus – aries ’kos’ + morbus ’betegség’ (latin). A szifilisz szinonimája Campus Franciscus: De morbo arietis (Lucca, 1586) című munkájában.¹⁹

ascaridiasis – askaris ’ugróféreg’ (görög)²⁰ – Krónikus bélféregbetegség, következté­ben heves viszketés után kis barna élősdiek jelennek meg a bőrön.²¹ Mai meghatározása szerint szájon át beszerzett bélgiliszta-féle.²¹

asphalakia – lásd: talpa.

bárányhimlő – Első előfordulása nyelvünkben: 1719²³ – az előtag a betegség enyhe voltára utal, a fekete-himlővel szemben, valószínűleg a német Schafblattern, Schafpocken tükörfordítása. (Vö.: angol „chicken pox”, orosz „vetrjanaja oszpa” stb.)²⁴

basiliscus – basiliskos ’királyocska’ (görög) Paracelsus a pestist²⁵ (Kraus szerint a szifi­liszt²⁶) nevezi Basilisk-nek, hosszan taglalva hasonlóságukat.

béka – ’Geschwulst’ ’daganat’ értelemben is használták a szót régebben, első előfordu­lása ebben a jelentésben 1577.²⁷ – szólásokban is előfordul pl.: „Ki sok vizet iszik, béka nő a hasában”²⁸. Megjegyzendő, hogy a szó a ’biceps’ izom jelölésére is használatos.²⁹

bestialitas – bestia ’vadállat’ (latin). Nemi aberráció, az elmegyógyászati és törvényszéki orvostani szakirodalomban – szemben az általánosabb ’vadállatiasság’ jelentéssel – az állatokkal való közösülés terminus technicusa.³⁰

bogaras – „bogara van” – ’nem teljesen épeszű’. Első előfordulás: 1616. A német „Grille” ’tücsök’ vagy ’rigolya’ szóval függhet össze ez a jelentés.³¹

bőrfarkas – ’Hautwolf’: 1510 „farkas seb”, 1533 „farkas var”, 1631 „farkas fenn”³² alakban fordul elő nyelvünkben. A szó a latin lupus ’farkas’, ’bőrfarkas’ tükörfordítása. (Lásd ott.)

bubo – Általában inguinalis daganat³³, duzzanat neve, később a pestises daganatok ne­ve is. Valójában nem a bubo állatnévből (’uhu-bagoly’), hanem a „bubón” ’mirigy’ görög szóból származik. Itt mégis azért említjük, mert Kraus szótára szerint a daganat nagysága miatt kapta a nevét, hiszen a görögök a „bus” ’marha’ szó alapján azért nevezték a dagana­tot ekképpen, mivel „marhanagy” volt. Az is föltehető, hogy a bubón eredetileg valamilyen marhamirigyet, marhabetegséget jelölt.

bubonocele – bubón ’daganat’ + kélé ’daganat, fekély’ (görög). Inguinalis daganat.³⁴

buecphlysis – (tehénhimlő) bus ’ökör, tehén’ és ecphlysis ’forrás, fölbugyborékolás’ (görög), gyorsan támadó, hólyagszerű daganat.³⁵ A tehénhimlő tudományos neve a 18–19. század fordulóján.

buophthalmia, buphthalmos – bus ’ökör’ (görög) + ophthalmos ’szem’ (görög) ’ökörszem’, ’elefántszem’, ’hydrophthlamos’.³⁶ Valószínűleg pajzsmirigy-betegség eredményezte szemdülledés.

cancer – cancer ’rák’ (latin). A magyarba, akár a szláv és a germán nyelvekbe a latin „cancer” tükörfordításaként került. A szó (a görögben „karkinos”) azért jelenti a rettegett betegségcsoportot is, mert bizonyos rákos daganatok – különösen a mellrák esetében – mind formájukban, mind színükben gyakran hasonlítanak az állatra.³⁷ Az ókorban sokkal tágabb jelentése volt, mint manapság, fekélyeket, erysepelast, gangrénát, tumort, sőt övsö­mört is jelenthetett. Celsus szerint pl. a cancer görög neve „erysepelas”.³⁸ A carcinoma és társai a cancer latin szó görög „karkinos” (’rák’) változatából erednek. A szó föltehetőleg – eredetileg – szintén a béka, egér, zsába, pók, bogár, gyík típusú nevek közé tartozha­tott, de jelentése az idők során szűkült.

caninus morbus – lásd: lycanthropia.

capriloquium – aegophonia, tragophonia. – caper, capra ’kecske’ (latin) vagy tragos ’kecske’ (görög) Hangtorzulás, beszédhiba neve, különösen gégedaganatoknál gyakori.³⁹

caprizans pulsus – capra ’kecske’ (latin). Kecskemód ugráló pulzus: görögül, Galénosznál: „dorkadizón”, vagyis őzmódra ugráló.⁴⁰

carcinoma – karkinos ’rák’ (görög). Rákos daganat. Celsusnál már ebben az alakban fordul elő a szó.⁴¹ Lásd még: cancer.

castratio – Bár ez a szó bizonyára a latin „castus” ’tiszta’ szó tövéből ered, mégis megemlítendő, mert latinul és görögül egyaránt castor (kastór) a hód neve, márpedig a hódról tudnivaló, hogy önmagát kasztrálja, nehogy a herezacskójában található pézsma miatt megöljék: leharapott heréit a vadászoknak veti, maga elmenekül, mint azt Plinius és Aelianus óta sokan leírták már.⁴²

chenopus – khén ’lúd’ (görög) + pus ’talp, láb’ (görög) = lúdtalp. A lúd lábának és a lúd­talpnak hasonlósága miatt elterjedt név. A magyarba valószínűleg a németből (Gänsefuss), a németbe pedig a latin–görög orvosi nyelvből került.

chimaeroerotismus – khimaira (görög) ’mesebeli lény, akinek eleje kecske, közepe oroszlán, hátulja kígyó’ + erotismos ’szerelem’ (görög). Chimaeroerotismus-nak a 19. század elején a mániás szexuális képzelgéseket nevezték.⁴³

choeras – lásd: scrofula⁴⁴

choerocnesmus – khoiros ’disznó’ vagy ’vulva’ + knesmos ’viszketés’ (görög) – pruritus vulvae, kóros vulvaviszketegség, régebben, amíg a fürdőszobák ritkábbak voltak, gyakori tünet volt, főként élősdiek illetve gombák okozzák.⁴⁵

choerolymphoceratoditis – Egyfajta scrofulosisos eredetű szaruhártyagyulladás. A choeras (scrofula) szóból ered.⁴⁶

cicatrix – ’var’, ’sebhely’ (latin) Kraus szerint¹⁷ lehetséges, hogy a szó a latin „cici”, ’borsócska’ ’bogárka’ szóból ered, de ez nem bizonyított.

citta – vagy „kitta”, „kissa” ’szarka’ (görög) Kóros étvágy – lásd: pica.

coccygalgia vagy coccygoalgia – kokküx ’kakukk’ + aigos ’fájdalom’ (görög) A farkcsont kóros, állandó fájdalommá, járó elváltozása. A farkcsontot azért nevezik „kakukk”-nak, mert állítólag úgy görbül meg, mint a kakukkcsőr. (Latinul: „cauda” vagy „cuclus”⁴⁸)

coccygocephalus – kokkyx ’kakukk’ + kephalos ’fej’ (görög). Szörnyszülött kis fej- és nyakcsontokkal, amelyek kakukkcsőr szerű hegyben végződnek.⁴⁹

coccygodynia – kokkyx ’kakukk’ + odüné ’fájdalom’ (görög) farkcsonttáji fájdalom. Eredetére nézve lásd: coccygalgia.

coccygoschisis – kokkyx ’kakukk’ + skhisis ’hasadás’ (görög). – A farkcsont repedése. Lásd: coccygalgia.

coccysmus – kokkyx ’kakukk’-ból (görög). Mutáló hang, rekedtség.

csontszú – lásd: teredo.

culex – ’szúnyog’ (latin) A 16–17. században a kiütések (pl. bárányhimlő) elnevezése.⁵⁰

cynanthropia – kyón ’kutya’ + anthropos ’ember’ (görög) „Die Krankheit eines Kynanthropos, nicht die Wasserscheu, wie Manche meinen” – mondja Kraus.⁵¹ Galénosz szerint a lycanthropiával azonos kórság.⁵²

cynanche – kyón ’kutya’ + ankhonáó ’megfojtok’ (görög) torokgyík. Már Hippokratés-nál előfordul a név.⁵³ Caelius Aurelianus pedig a következőket írja a „Synanche”-nél: „Vannak, akik cynakhé-nek vagy lykankhé-nek nevezték ezt a betegséget, mivel ezek az állatok gyakran szokták megkapni… meg mivel a synankhé betegségben szenvedők ezekhez az állatokhoz hasonló hangokat vagy üvöltéseket szoktak kiadni magukból, ha fulladozni kezdenek…”⁵⁴ Több ókori noszográfusnál is előfordul a név.⁵⁵

cynodesmion – kyón ’kutya’ + derma ’bőr’ (görög) Az infibulatio vagy a fitymaszűkület egyik neve. A görögök egyébként a férfi nemi szervet, egyebek közt „kutyá”-nak is nevezték.

cynolyssa – kyón ’kutya’ + lyssa ’veszettség’ (görög). Caelius Aurelianusnál a névma­gyarázat így szól: „mivel veszett kutyák terjesztik a baj”⁵⁶, „Hundswuth” (lásd: alyssum) Lásd még rabies canina.

cynorexia – kyón ’kutya’ + orexis ’vágy’ (görög) „Fames canina”, magyarul „Fernes lupine”, azaz farkaséhség, illetve farkasétvágy, más nevén fames bovina ’marhaétvágy’, kóros éhségérzet.

cynospasmus – kyón ’kutya’ + spasmos ’görcs’ (görög): Kutyagörcs, a rágóizmok gör­cse, amelynek során, a száj, az orr, a szem és az egész arc begörcsöl.⁵⁷ Szájzár.

dragunculus vagy dracunculus – (drakontion) ’kígyócska’ drakón ’(sárkány)kígyó’ (görög)-ből. Galénos definíciója szerint valamilyen ideg-közeli, vagy ideget tartalmazó fe­kély, kinövés s „ezért nevezik így, mert mozgást hatására az ideg a fekélybe húzódik és belé rejtőzik”.⁵⁸ További magyarázatait Castelli hozza.⁵⁹ Ettől eltérő magyarázata egy féreggel, az ún. Dracunculus medinensis-szel, vagyis a medinaféreggel vagy guineaféreggel kapcso­latos: lehetséges, hogy egy, e féreg által okozott fekélyről, kelésről van szó. E féreg­betegség gyógymódjával (az állat lassú botra-tekerésével) magyarázzák egyébként néhányan a Aszklépiosz-szimbólum, a kígyós bot eredetét is.⁶⁰

echinococcus – ekhinos ’sün’ + kokkos ’bogyó’ (görög) Cestoidea lárvaforma, a lárva tömlőjéből képződő hólyagokban keletkező ún. scolexek számos betegséget okoznak: ezek­nek a nevében benne van a szó. (pl. echinococcus hepatis, echinococcus cerebri stb.)

echinodermus – ekhinos ’sün’ + derma ’bőr’ (görög) Úgynevezett sündisznóember. Kó­rosan erős- és sűrű szőrzetű ember.

echinophthalmia – ekhinos ’sün’ + ophthalmos ’szem’ (görög) A szemhéj betegsége, amelynek során a szemhéj bőre rendkívül vastaggá válik.⁶¹

egér – Magyar népi betegségnév, közelebbről meg nem határozható. Első előfordulása ’Geschwulst’ jelentésben: 1570–1580.⁶² Pl.: „Megindult az egere” (’jobban van’).⁶³ (Bé­ka, féreg, süly típusú szó.)

elaphia – elaphos ’szarvas’ (görög) ún. szarvasbetegség, Catochus cervinus. Merevedés­sel, szívdobogással és szemforgással jár: különösen szarvasoknál és lovaknál gyakori, de embernél is előfordul.⁶⁴

elephantiasis – elephas ’elefánt’ (görög) Lepraféle, gumós kiütés. A betegségnév a hippokratikus corpusban nem található meg.⁶⁵ Lucretius szerint kizárólag egyiptomi kórság, amely Közép-Egyiptomban a Nílus mentén fordul elő,⁶⁶ Plinius szerint Itáliában Pompeius kora előtt nem létezett, Egyiptomban azonban gyakori volt.⁶⁷ Celsus részletes leírását adja az Itáliá­ban – szerinte is – ismeretlen betegségnek.⁶⁸ Galénos, Aretaios és Paulus Aegineta súlyos bőrbetegségként írja le, „elephas” néven⁶⁹, másutt Galénos „elephantiasis” néven említi, s azt írja, hogy azok, akik ebben szenvednek, elefántkülsejűek: innen a név.⁷⁰ Ulysses Aldrovandi, 16. századi olasz természettudós rendkívüli alapossággal próbálta azonosítani a betegségnevet, de sikertelenül⁷¹: a név az ókorban valószínűleg a lepra egy fajtáját jelölte, s a csontozat vagy a bőr eltorzulására utal. (Közép- és újkori neve: Elephantiasis Graecorum, Lepra Arabum⁷²) Arab elnevezése „dal-fil” szó szerint szintén ’elefánt-betegség’-et jelent, de ez a név valószínűleg egész más – szintén alig azonosítható – betegséget jelölt, mint a görög elephantiasis.

elephantopus – elephas ’elefánt’ + pus ’láb’ (görög) „Knollfuss”. Az alsó végtag elefantiázisa, elgumósodása.⁷³ A szanszkritban is ismert betegségnév „gajapada” ’elefántláb’. Mai meghatározása szerint: „Pachydermia, hypersarcosis. A nyirokfolyadék centripetális áramlásának hosszantartó akadályoztatása következtében az illető testtáj irhájának, bőraljának állandósuló oedemája.”⁷⁴

exanthema vaccina – lásd: buecphlysis.

facies leonina – facies ’arc’ + leo ’oroszlán’ (latin) A lepromatosus lepra egyik jelen­ségcsoportja az arcon. Az arc bőre barnásvörösen elszíneződik és vaskosan beszűrődik, az arc redői behúzódnak, a redők közei pedig elődomborodnak.⁷⁵ Aretaiosnál („leonta” alak­ban)⁷⁶ és Galénos-nál⁷⁷ is előfordul a szó, szerinte a leontiasis kelésekkel, duzzanatokkal és sárga színnel járó, önálló betegség.

farkasétvágy – lásd: cynorexia.

farkasfog – dens lupina ’fölös számú fog’.⁷⁸ Talán arra a hiedelemre utal, hogy a fölös számú testrész (pl. hat ujj) táltosok, csordás farkasok és hasonló lények jellemzője.

farkastorok – palatoschisis, Wolfsrachen (faux lupina, uranoschisis, uranocoloboma). Az ajak és a szájpadlás hasadásával járó fejlődési rendellenesség.⁷⁹ A nyúlszájjal (nyúlajak, lásd: lagostoma) jár általában együtt. Első előfordulása nyelvünkben 1840.^80-81 A név oka az lehet, hogy az efféle rendellenességben szenvedő emberek gyakran torokhangon beszél­nek.

farkasvakság – hesperanopia, hemeralopia, mooneye, Nachtblindheit. A szürkületi lá­tás hiányossága, adaptációs zavar. Mechanizmusában az A-vitamin hiánya játszik szere­pet.⁸² A név onnan származhat, hogy a farkasvakságban szenvedő ember nem látja meg alkonyatkor a szürke farkast. Nyelvünkben első előfordulása ebben a formában: 1938, ko­rábban „Farkas hályog” alakban 1577-ből is van rá adat⁸³. Németül érdekes módon „Hühnerblindheit”, vagyis tyúkvakság.

féreg – népi betegségnév, valószínűleg nem csupán a latin „vermes” kifejezés fordítása. Közelebbről meghatározhatatlan. Lásd: vermes.⁸⁴

formica – formica ’hangya’ (latin) Serpigo Hispanica, viszkető kiütés. Ioannes Wierus: De morbo Gallico et Hispanica serpigine című művében valószínűleg a szifilisz egyik tünetének neve. (Egykori gyógyszere a hírneves aqua di cazzo volt).⁸⁵

formica ambulatoria – formica ’hangya’ (latin) vándorherpesz. Lásd még: myrmecia.

formica corrosiva – formica ’hangya’ + corrodo ’megrágok’ (latin) ua. mint a herpes exedens.

formicatio – formica ’hangya’ (latin) (myrmékiasis) bizsergő érzés, zsibbadás.⁸⁶ Formicans pulsus (myrmékizón): jellegzetes, bizsergő pulzus.

formix – formica ’hangya’ (latin) ua. mint a herpes esthiomenus.⁸⁷

gallicatio – gallus ’kakas’-ból (latin) castratio. Talán mert a kakasokat gyakran herélték kappanná.

gangrena – karkinos ’rák’ (görög). Az egyik fekély vagy daganatfajta görög elnevezése Celsus szerint.⁸⁸ A hippokratikus Mochlicum című traktátusban is előfordul megegyező alak­ban és jelentésben.⁸⁹ Galénos szerint⁹⁰ a még nem elhalt, de már halódó szövetet nevezik gangrénának. Paulus Aeginetánál ugyanez a jelentése („gangraina” alakban).⁹¹ Ma: üszök, üszkösödés, vagyis a galénoszi használat élt tovább.

giliszta – A latin „vermes” megfelelője. Lásd ott.

gyík – Magyar népi betegségnév. Azonosíthatatlan, béka, zsába, féreg-típusú név. Lásd még: Torokgyík.

hangya, hangyásság – Enyhe bolondság elnevezése, a bogarasság mintájára képzett metaforikus kifejezés: talán a teredo mentis, az agyszú betegségnév lehet annak a képzetnek az alapja, amely a nevet létrehozta. Lásd még: bogaras.

harpya – A 18–19. században az egyikfajta, különösen monstruosus foetust nevezték így.⁹²

helminthiasis – helmyns vagy helmins, ’féreg’ (görög) Féregbetegségek gyűjtőneve. A görög „helmynthiaó” ige egyenesen azt jelentette, hogy ’féregbetegségben szenvedek’. (Vö.: vermes)

helmintopyra – helmyns ’féreg’ + pyr ’láz’ (görög) Febris verminosa. Féreg által oko­zott láz.

hippokoryzosis – hippos ’ló’ + koryza ’nátha’ (görög) Valaha többnyire halálos, ta­konykóros lovak által terjesztett fertőző betegség.⁹³

hippus pupillae – A szemgolyó és a szemhéjak állandósult forgó, ugráló mozgása.⁹⁴ A név eredete valószínűleg abban keresendő, hogy a tünet lovaknál gyakori, (hippos ’ló’) (görög)

hircizmus – hircus ’kecske’ (latin) bakszag, kórosan erős izzadságszag,

hirquitalitas – hircus ’kecske’ (latin) Paraphonia pubescentium⁹⁵ vagy kamaszkori mutálás. (A kecske rekedten mekegő hangjáról.) Nem éppen betegség, de némileg idevág,

hives – bárányhimlő (angol) jelentése: ’méh(csípés)ek’.⁹⁶

hystricismus (hystriciasis) – hystrix ’sün’ (görög)⁹⁷ sündisznóbetegség, valószínűleg valamilyen bőrbetegség lehetett.

ichthyosis – ikhthys ’hal’ (görög) „Fischschuppenaussatz” (halpikkelykiütés): egyfajta skandináv nemibetegség, nyaki-, csont- és bőrbántalmakkal.⁹⁸

icterus – ’sárgaság’ (görög). A betegség és az „ikterikos” más néven kharadrios vagy galgalus madár kapcsolatáról Plutarkhosz óta sokan írtak. Az ókori közhiedelem szerint ez a sárga színű madár tekintetével gyógyítja a bajt. Nem valószínű, hogy a betegség a madár­ról nyerte volna a nevét, de a két név azonossága és a madárral kapcsolatos hiedelmek miatt meg kell említenünk az icterust is.⁹⁹

inopolypus – polypus fibrosus az izomrostok polipja: lásd polypus-nál.

kankó – nemibetegség. A „kankó” szó a középfelnémet „Sjankert” szóból eredhet, ami viszont valószínűleg a latin „cancer” ’rák’ szóra vezethető vissza.¹⁰⁰ Első előfordulása nyelvünkben e jelentésben: 1795.

labium leporinum – labium ’ajak’ + lepus ’nyúl’ (latin) lásd: lagostoma.

lagophthalmus – lagos ’nyúl’ + ophthalmos ’szem’ (görög) ’nyúlszem’. Tüneteit Paulus Aegineta (6.1.) írta le elsőként: a felső szemhéj annyira felhúzódik, hogy a szemet lehetet­len teljesen lezárni. Oka lehet veleszületett rendellenesség és sérülés is.¹⁰¹

lagopus – lagos ’nyúl’ + pus ’láb’ (görög) ’nyúlláb’. Születési rendellenesség.

lagostoma – lagos ’nyúl’ + stoma ’száj’ (görög) ’nyúlszáj’, ’nyúlajak’. Születési rendel­lenesség, (latinul: labium leporinum). Általában a farkastorokkal (lásd ott) és a szájpad hasadásával jár együtt.

leontiasis – lásd: facies leonina.

lúdtalp – lásd: chenopus. Nyelvünkben először 1848-ban bukkan föl.¹⁰²

lupia – bőrdaganat, Tumor cysticus, Tumor tunicatus, Glandula Avicennae, Nodus Avicennae, „lupus” ’farkas’ (latin)-ból. Bőrdaganat, csomó a bőrön. Lásd: lupus-nál.¹⁰³

lupus – lykos (görög), lupus ’farkas’ (latin)-ból. Herpes exedens, lupus erythematodes, lupus erythematosus disseminatus. Bőrfarkas. Számos apró gömbből álló tuberkulotikus bőrjelenség, illetve különböző szerveket megtámadó, gyakran bőrjelenségekkel járó kollagén betegség. Régebben: Az alsó végtagok rákos daganata. Gyors terjedése utal – állítólag – a farkas falánkságára.¹⁰⁴ Celsusnál az „ignis sacer” szinonimája.¹⁰⁵

lycanche – lykos ’farkas’ + ankhó ’fojtogatok, gyötrök’ (görög) torokgyík, másutt: víz­iszony. Lásd: cynanche.

lycanthropia – lykos ’farkas’ + anthropos ’ember’ (görög). Elmebetegség, melynek so­rán a beteg úgy véli, hogy farkassá változott. A Real-Lexikon der Medizin szerint „heute extrem selten” – vagyis, ha ritkán is, de ma is létező betegség.¹⁰⁶ Paulus Aegineta részle­tes leírását adja a kórnak¹⁰⁷, mely valószínűleg kapcsolatban állt az indoeurópai népeknél elterjedt farkasember (Werwolf) képzetével. Galénos a következőképpen ír a lycanthropiáról¹⁰⁸ „Akik kutya- vagy farkasemberségben szenvednek, február hónapban éjjel ki­járnak, mindenben a farkasokat vagy a kutyákat utánozzák és általában reggelig a sírokat nyitogatják. Az e bajban szenvedőket a következőkről ismered meg: Sápadtnak és gyöngé­nek tűnnek: szemük száraz: könnytelen, beesett, nyelvük is száraz, nyáluk sincs elég…” A kérdésnek mind néprajzi, mind orvosi szempontból óriási szakirodalma van.¹⁰⁹

lycomania – lásd: lycanthropia-ánál.

lycorexia – lykos ’farkas’ + óregó ’vágyom’ (görög). Farkaséhség, kóros éhségérzet.¹¹⁰

lynx – A Hippokratés által is leírt¹¹¹ gyomorbetegségnek csak a neve emlékeztet a hiúzéra (latin: lynx, görög: lynx): a lynx ugyans, hasonló írásképpel görögül ’csuklás’-t is jelent, mint hangutánzó szó!

lyssa – lásd: alyssum.

morbus pedicularis – phthiriasis. Pediculus ’tetű’ (latin) vagy phteir ’tetű’ (görög) Tet­vesség.

morbus porcinus – porcus ’disznó’ (latin). Urticaria porcellana, porcellánbetegség.

Csalánkiütéssel együttjáró lázas betegség: a név a kiütések közepének porcellán-színére utal.¹¹² A porcelán szó egyébként a latin porcellus ’malacka’ szóból ered.¹¹³

myocephalon – mys ’egér’ + kephalos ’fej’ (görög) szembetegség, a szivárványhártya kisebesedésekor a második réteg kitüremkedése: ez fest úgy – Galénos szerint – mint egy egérfej.¹¹⁴

myodynia – mys ’egér’ + odüné ’fájdalom’ (görög). Izomláz, vagy reumás izomfájda­lom.¹¹⁵ A görög mys ’egér’ szó ugyanazt jelenti az orvosi nyelvben, mint a latin musculus ’egérke’, vagyis: izom. Ez szinte minden, myo- előtagú szóra igaz.

myoma – mys ’egér’ (görög) izomdaganat.

myomalacia – mys ’egér’ + malakos ’gyönge’ (görög) izomgyengeség.

myomelanosis – mys ’egér’ + melas ’fekete’ (görög)¹¹⁶ Froriep¹¹⁷ által is leírt betegség: az izmon belül fekete hússzövet kialakulása, valószínűleg egyfajta rákos elváltozás.

myonarcosis – mys ’egér’ + narkoó ’bóditok’ (görög)¹¹⁸ izomzsibbadás, izomláz.

myonosos – mys ’egér’ + noszosz ’betegség’ (görög) Közelebbről meg nem határozott izombetegség.

myoparalysis, myoparesis – mys ’egér’ + paralysis ’bénulás’ (görög) izombénulás.

myopathia – mys ’egér’ + pathia ’szenvedés, fájdalom’ (görög) Az izmok kóros elváltozása, melynek egyik tünete a krónikus fajdalom.

myopia, myopiasis – rövidlátás, valószínűleg a mys ’egér’ + opsis ’szem, látás’ (görög) szavakkal függ össze,¹¹⁹ talán mert az egér mindent közelről néz meg. Az ógörögben köz­nyelvi szó volt.

myoplegia – mys ’egér’ + plegma ’csapás, ütés’ (görög) szélütéses eredetű izombénulás.

myopexicarditis – mys ’egér’ + kardia ’szív’ (görög) szívizomgyulladás.

myositis – mys ’egér’ (görög) izomgyulladás.

myospasmus – mys ’egér’ + spasmos ’húzás, rángás’ (görög) izomgörcs.

myrmecia – kéz- és lábfejszemölcs, verruca, a görög myrméx ’hangya’ szóból, valószí­nűleg alaki hasonlóság miatt.¹²⁰ Latinul: formica ’hangya’.

myrmeciasis – rhaphania, ergotisms, anyarozsbetegség.¹²¹ A görög myrmex ’hangya’ szóból.

myrmecion – myrméx ’hangya’ (görög). A nemi szerveken lévő súlyos fekély, nemibaj-féleség.¹²²

myrmecosis – ugyanaz mint myrmeciasis.

nyúlajak, nyúlszáj – lásd: lagostoma. Első előfordulása nyelvünkben 1808.¹²³

oculus leporinus – lásd: lagophthalmus.

oculus pullinus – lásd: tyúkszem.

onocephalaion – onos ’szamár’, ’öszvér’ + kephalosz ’fej’ (görög) szamárfej. Születési rendellenesség.

ophiasis – ophis ’ophis-kígyó’ (görög)¹²⁴ Foltos hajhullás, vagy – Galénos szerint – bőrhámlás. Az alopecia (lásd ott) egy fajtája, A név a kígyó pikkelyességére és szőrtelenségére utalhat (lásd: tyriasis), vagy éppen a hajhullás vagy bőrhámlás alakjára, mint Galénos mondja.¹²⁵ Hippokratés nem említi a betegséget.

ophis – ’ophis-kígyó’ (görög). Bőrfolt, anyajegy a fejen, jellegzetes alakjáról és kúszó növekedéséről kapta nevét… „a similitudine ophis appellatur” – ahogy Celsus írja.¹²⁶

oroszlánarc – lásd: facies leonina.

ovinus morbus – ovis ’birka’ (latin) A szifilisz egyik elnevezése.¹²⁷

phthiriasis – lásd: morbus pedicularis.

pica – citta, pitta, pissza, pica ’szarka’ (latin). A terhes nők csillapíthatatlan éhsége. A szarka ugyanis közmondásosán falánk (ma már csupán tolvaj) madár,

picacismus – lásd: pica.

pók – izületi gyulladás, általában lovaknál. Jelentése a béka, zsába, egér, gyík, rák mintájára alakulhatott ki.¹²⁸

polip – lásd: polypus. Ebben az értelemben először 1832-ben bukkan föl a magyarban.¹²⁹

polypus – polypos ’polip’ (görög). Nyúlványos húskinövés: alakjáról nyerte a nevét.¹³⁰ Többnyire az orrban lévő hasonló kinövéseket nevezik így. Celsus meghatározása szerint: „A polypus pedig olyan vagy fehér vagy halványpiros húsocska, amely az orrcsonthoz tapad…”¹³¹

porcellus Cassoviensis – porcellus ’malacka’ (latin) + Cassovia (Kassa latin neve). Ma­gyarországon egykor gyakori nehézlézéses, aszthmás betegség, melynek során a hypochondrium bal oldala megduzzadt.¹³²

porcus – ’disznó’ (latin) A scrophulosis – lásd ott – latin elnevezése.¹³³

psyllion – psyllos ’bolha’ (görög) (A psyllion tkp. ’bolhafü’-vet jelent.) A 19. században a kanyarós kiütés neve: azért nevezték így mert a bolhacsípéshez hasonlított.¹³⁴

pulsus araneosus – aranea ’pók’ (latin) A kaszáspók letépett lábához hasonlóan reszke­tő, gyönge pulzus.¹³⁵

pulsus formicans – formica ’hangya’ (latin) A hangya mozgásához hasonlóan bizsergő, matató pulzus.¹³⁶ Caelius Aurelianusnál „pulsus formicabilis” alak olvasható.¹³⁷ Lásd: formicatio.

rabies canina – cynolyssa. rabies ’düh’ + canis ’kutya’ (latin) Veszettség, lásd: alyssum.

rák – lásd: cancer. Ebben a jelentésben első előfordulása nyelvünkben: 1585.¹³⁸

ranula (lapidica) – ranula ’békácska’ + lapis ’kő’ (latin) batrakhion. A nyálból képző­dött és a nyelv alatt található kőféle, vagy a nyelvféknél és az ereknél kialakult nyelvalatti daganat.¹³⁹

scrofula (choeras) – scrofa ’koca’ (latin). Gümőkóros eredetű nyaki nyirokcsomó­duzzanat, vagy struma.¹⁴⁰ (Lásd még: Choeras, Porcus.) A név valószínűleg a scrophulosisos ember dagadt nyakára, disznószerű küllemére utald⁴¹

serpentinus morbus – serpens ’kígyó’ (latin). A szifilisz egyik szinonimája a 16. szá­zadban.¹⁴² A név a bibliai bűnbeesés történetére utal: a kígyó és a nemiség összekapcsolása a pszichoanalitikus irodalomban is gyakori.

spongiosis – sphongos ’szivacs’ (görög). Spáó ’húz, szív, szürcsöl’-ből (görög) csontszö­vet szivacsosodása.

spongocynanche – spongos ’szivacs’ + kynankhe vagy synankhe ’összeszorulás’ (görög) manduladuzanat.

synocha vaccina – lásd: buecphilisis.

szamárköhögés, szamárhurut – „szamárhurut” alakja 1791-ben, „szamárköhögés” alakja 1862-ben fordult elő először.¹⁴³ Talán egy német kifejezés tükörfordítása. A szamár hangja és a szamárköhögés hangja közti hasonlóság lehet a névadás oka.

talpa – talpa ’vakond’ (latin) lapos faggyúmírigy-duzzanat a fejen.¹⁴⁴ E duzzanatnak a vakondtúráshoz való hasoalósága miatt alakulhatott ki a név. Görög neve „asphalakia”¹⁴⁵ (helyesen: aspalakia, aspalax ’vakond’ (görögből), noha Galénosnál is előfordul, érdekes módon nem terjedt el.

tarantizmus – (latin) A tarantula-pók csípése által kiváltott, görcsroham. Állítólag zené­vel lehet gyógyítani (tarantella-tánc!).¹⁴⁶

tehénhimlő – lásd: buecphlyisis.

teredo – ’szú’ (latin) csontszú.¹⁴⁷

therioma – thér ’vadállat’ (görög). Fekélyféleség.¹⁴⁸

torokgyík – Diftéria. Első előfordulása 1489-ben.¹⁴⁹ A gyík, béka, zsába típusú nevek egyike.¹⁵⁰

tragomaskhalia – tragos ’kecskebak’ + maskhalé ’hónalj’ (görög).¹⁵¹ Kórosan erős hónalj-verejtékszag. A tragus szóalak egyébként önmagában is jelent hónaljbűzt.

tragophonia – lásd: capriloqium.

tragopodia – tragos ’kecskebak’ + pus ’láb’ (görög) a lábcsont befelé görbülése.

tyriasis – tyros ’kígyófajta’ (görög) kóros hajhullás. Leprás eredetű hajhullás, melyet a fejbőr elpikkelyesedése okoz: ophiasis. A nevet az magyarázza, hogy a kígyó szőrtelen és pikkelyes bőrű.¹⁵²

tyúkszem – ’kerek bőrkeményedés’. Első előfordulása nyelvünkben e jelentésben 1585.¹⁵³ A középlatin „oculus pullinus” tükörfordítása, más nyelvekben is előfordul: pl. német Hühnerauge, francia oeil de poule, olasz occhio pollino. Oculus ’szem’ + ’pullus’ csirke (latin).

urina araneosa – urina ’vizelet’ + araneosa ’pókszerű’ (latin) kórosan elváltozott vize­let, amelyben pókhálószerű, valószínűleg gennyes eredetű homály foltok terjengenek, A régi diagnosztikában (uroszkópia) fontos tünet, sőt néhol betegségnév.

vaccina – lásd: buecphlysis.

variola vaccina – lásd: buecphlysis.

vermes – ’férgek’ (latin) többféle féregbetegség, sőt számos egyéb belbetegség elneve­zése is.¹⁵⁴

vermiculans pulsus – féregmódra „kúszó” érverés. Görögül: skolékizón: skoléx ’féreg’, ’szú’ (görög).¹⁵⁵

víziborjú – Azonosíthatatlan népi betegségnév, illetve kórokozónév.¹⁵⁶

zsába – szláv eredetű betegségnév, eredetileg ’béká’-t jelentett (lásd: ott is), általában idegfájdalmat, izületi fájdalmat jelent, talán valami púp- vagy daganatféle neve lehetett, amelyet az alakja miatt nevezhettek így. Első előfordulása nyelvünkben 1595¹⁵⁷ vagy 1578¹⁵⁸.

A gyakrabban idézett munkák rövidítéseinek feloldása

• AETIUS = Attius Amidenus: Libri medicinales I–IV. Ed. Alexander Olivieri. Lipsiae–Berolini, Teubner, 1935. (Corpus Med. Graec. 8.)
• ARETAEUS = Aretaeus. Edidit Carolus Hude. Ed. altert. (Corpus Med. Graec. 2.) Berolini, Academia Scientiarum, 1958.
• ASTRUC = Astruc, Johannes: De morbis veneris libri novem. Lutetiae Parisiorum, G. Cavelier, 1740. I–II.
• BECHER = Becher, I.–Lindner, A.–Schultze, P.: Latenisch-griechischer Wortschatz in der Medizin. Berlin, Volk und Gesundheit, 1989.
• BRENCSÁN = Brencsán János: Új orvosi szótár. Budapest, 1983.
• CAELIUS AURELIANUS = Caelii Aureliani Celerum passionum libri III., Tardarum passionum libri V. ed. Gerhard Bendz, übers. von Ingeborg Pape. Teil I. (Corp. Medic. Latin. VII.) Berolini, Akademie Verlag, 1990.
• CASTELLI = Castelli, Bartholomaeus: Lexicon medicum Graecolatinum. I–II. Patavii, 1762.
• CELSUS = Celsus: De Medicina. With an English translation by W. G. Spencer. London–Cambridge, Heinemann–Harvard Un. Press, 1971–1979. I–III.
• ETWung = Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen. Band I. A–Kop., Band II. Kor–Zs. Budapest Akadémiai K. é. n. (1992–1996).
• EULENBURG = Eulenburg, Albert (Hrsg.): Real-Encyelopädie der gesammten Heilkunde. Wien und Leipzig, Urban & Schwarzenberg, 1885–1890. I–XXII. Bde.
• GAL. – Claudii Galeni opera omnia. Ed. Carolus Gottlob Kühn., Lipsiae, 1821–1833. Tomi XX.
• GRAESSE = Grässe, Johann Georg Theodor: Bibliotheca magica et pneumatica. Hildesheim, Georg Olms, 1960.
• HIPP. – A következő munkák jelöléseit használjuk az idézetek megadásakor: Littré, E.: Oeuvres complétes d’Hippocrate. Tom. 10, Paris 1839–61. (Utánnyomás: Amsterdam, 1961–1962.) Kühn, Josef-Hans–Fleischer, Ulrich: Index Hippocraticus, Fasciculi I–IV. Gottingae, Vandenhoeck & Ruprecht, 1986–1989.
• KRAUS = Kraus, Ludwig August: Kritisch-etymologisches medicinischas Lexicon. Göttingen, Verlag der Deuerlich- und Dieterichschen Buchhandlung, 1844.
• LUCRETIUS = T. Lucretii Cari De rerum natura libri sex. rec. Josefus Martin. Lipsiae, Teubner, 1953.
• MICHLER = Michler, M.–Benedum, J.: Einführung in die medizinische Fachsprache. 2. Aufl. Berlin–Heidelberg–New York, Springer, 1981.
• MNy = Magyar Nyelv (folyóirat).
• MOL – Hollán, Zsuzsa (főszerk.): Magyar Orvosi Lexikon, I–IV. Budapest, 1967–1975.
• MOST = Most, Georg Friedrich: Encyklopädie der gesammten medizinischen und chirurgischen Praxis. Leipzig, Brockhaus, I–IV. 1833–1834.
• Nyr. – Magyar Nyelvőr (folyóirat).
• PAULUS AEGINETA = Paulus Aegineta. Ed. I. L. Heiberg. Pars III. (Corpus Med. Graec. IX. 1–2.) Lipsiae–Berolini, Teubner, 1921–1924.
• PLINIUS = C. Plini Secundi Naturalis Historiae libri XXXVII. Recogn. atque indicibus instruxit Ludovicus Janus (Carolus Mayhoff) Lipsiae, Teubner, 1. vol. 1906., 2. vol. 1909, 3. vol. 1892., 4. vol, 1897.
• PLOUCQUET = Ploucquet, Guilielmus Godofredus de: Literatura medica digesta sive repertorium medicinae practicae… Tubingae, 1809. Tomi I–IV.
• PSCHYREMBEL = Pschyrembel, Willibald: Klinisches Wörterbuch mit klinischen Syndromen. Berlin–New York, Walter de Gruyter, 1971.
• RLM – Real-Lexikon der Medizin und ihrer Grenzgebiete. München–Wien–Baltimore, Urban & Schwarzenberg, 1977. I–V. Bde.
• TESZ = A magyar nyelv történeti etimológiai szótára. I–III. Budapest, 1967–1976.