A nagyon rövid életű hazai orvoskaroknak, minden ünnepélyes deklaráció ellenére, nem volt, mert nem lehetett jelentős befolyása az orvosképzésre és az orvosi életre. Ismerve az egyetemek meghatározó szerepét az európai orvosi műveltségben s tudva azt, hogy Magyarország orvosai tudásukat és műveltségüket a reneszánsz idején külföldi egyetemeken szerezték, az ezek stúdiumaiba való betekintés képet ad a magyar és hazánkban működött külföldi orvosok felkészültségéről.
A status quaestionis-hoz
Az elmúlt fél évszázad reneszánsz-kutatása két irányban haladt. Jacob Burckhardt 1860-ban írott remek könyvében1 kialakított reneszánszképet nem minden alap nélkül kritizáló középkor kutatók2 a reneszánsz és a középkor között élesen megvont határokat elmosva, a középkorkutatás új eredményeinek birtokában a reneszánsz eredetét és eredetiségét is kétségbe vonva,3 a korszakot csak a „12. századi reneszánsz”4 quasi függelékének tartják.5
- 1 Burckhardt, Jacob: Die Kultur der Renaissance in Italien (Phaidon Ausgabe, Leipzig, s.a.)
- 2 Ferguson szerint egyenesen „revolt of the medievalists”-ről van szó. Ferguson, W. K.: The Renaissance in Historical Thought. Five Centuries of Interpretation (Boston, 1948) 18. p.
- 3 Nordström, J.: Moyen Âge et Renaissance (Paris, 1933); Gilson, E.: Humanisme médiéval et Renaissance. = Les idées et les lettres (Paris, 1932) 171–196. p. Különösen Curtius volt azon az állásponton, hogy a nyugati kultúra az antikra folyamatosan épülő egységes szubsztancia, beleértve a természettudományokat is. Vesd össze Curtius, E. R.: Europäische Literatur und lateinisches Mittelalter (Bern, 1954) p. 30 ff
- 4A »renaissance of the twelfth century« kifejezést Rashdall, H.: The Universities of Europe in the Middle Ages (Oxford, 1895) című alapvető munkájában használja. Tulajdonképpen a Karoling-humanizmus periódusa.
- 5 Buck, A.: Gab es einen Humanismus im Mittelalter? = Romanische Forschungen 15 (1963) 213–230. p.
A medievisták argumentumainak kizárólagosságával szemben a reneszánsz- és humanizmus-kutatás, mai legjelesebb képviselői (Buck, Garin, Kristeller, Keil és mások),6 a középkorból a reneszánszba vezető út kontinuitásának messzemenő figyelembevételével igyekeznek a középkor történeti fejlődését a reneszánsz önállóságával összeegyeztetni és mint saját, az antik forrásokból merítő,7 a középkorral összefüggő és összhangban álló, ám mint mégis önálló korszakot kutatni és tárgyalni. A reneszánsz individualizmusa viszont nem kezdődik Petrarca előtt, aki változatlanul a reneszánsz kezdetén áll.
- 6 Buck, A.: Zum Begriff und Problem der Renaissance (Darmstadt, 1939); ugyanaz: Der Beitrag des Renaissance-Humanismus zur Ausbildung des naturwissenschaftlichen Denkens. = Sitzungber. Geschichte zur Beförderung der gesamten Naturwissenschaften zu Marburg 37 (1966) 33–45. p.; ugyanaz: Das Geschichtsdenken der Renaissance (Krefeld, 1957); Kristeller, P. O.: Humanism and Scholasticism in the Italian Renaissance. = Byzantion 17 (1944–45). 346–774. p.; ugyanaz: Medieval Aspects of Renaissance Learning (Durham, 1974); ugyanaz: Renaissance Thought. 2 vols, (New York, 1961–65); ugyanaz: Studies in Renaissance Thought and Letters (Róma, 1956, reprint: 1969); ugyanaz: Iter Italicum. 2 vols (Leiden, 1963–65); ugyanaz: The Classics and Renaissance Thought (Cambridge, Mass. Harvard University Press: 1955); Garin, E.: L’umanesimo italiano (Bari, 1952); ugyanaz: Scienza e vita civile nel Rinascimento (Bari, 1968); ugyanaz: La cultura filosofica del Rinascimento (Firenze, 1961), Keil, G. – Schmitz, R. (Hrsg.): Humanismus und Medizin (Weinheim, 1994).
- 7Ami az antik orvostudományt illeti, a reneszánszban az valóban „nem újrafelfedezés, hanem újjáélesztés volt”. Vesd össze Magyar László A.: Az antik orvostudomány újjáéledése a reneszánsz hatására. = Orvostörténeti Közlemények 109–112 (1985) 82. p.