Dienesék levelei Babitshoz

„Négy szerelmem volt: a zene, a matematika, a filozófia, az orkesztika.
Mind a négy révén valami többletet kerestem a világból…”

Dienes Valéria

Dienes Pál és Dienes Valéria levelei

Párizs, 1911. április 19.

KEDVES MIHÁLY,

mikor a leveledet elolvastam, az első akaratom az volt, hogy azonnal válaszolok; mégsem tudtam megtenni, mert éppen egy munkám (mondhatom neked, hogy első munkám) befejezése előtt álltam. Az utolsó lapjait írtam egy nagyon sok erőfeszítéssel készült tanulmányomnak, ami az első öntudatos dolgom, s ami előtt semmit sem lett volna szabad kiírnom. Mikor elgondoltam, hittem, hogy igaz; mikor írtam, majdnem gyönyörködtem benne, hogy igaz; most, mikor befejeztem és tudom, hogy ott van Bergson¹ íróasztalán, most úgy érzem, hogy sápadt, szegényes dolog az egész, hogy korán volt megírni, korán volt odaadni, hiába tudom, hogy meg kellett írni és oda kellett adni. Majd ha nyomtatásban lesz, elküldöm neked; hogy nézd meg, mit próbáltam eddig és mit akarok ezután csinálni.

Hanem a leveledre de sok mondanivalóm volna! Jobban értelek, mint hiszed, mert mosolygásról, nevetségesről beszélsz, és te tudod, hogy csak akkor nevetünk, mikor nem értünk eléggé. Ha egyszer eljönnél hozzám egy hosszú, őszinte beszélgetésre, megtudnád, hogy én nagyon rosszul ismerem a nevetést. Nem vagyok szomorú, sohasem vagyok talán egészen szomorú, túlságosan szép hozzá az élet, aminek csak az egyik fele az enyém, a másik egy másiké, aki olyan nekem, mint a világosság. Nem vagyok szomorú, de valami nagy kénytelenséggel tolul belém az élet komolysága. Van egy ártatlan komolyság, az állaté, aki még nem nevet. De van egy másik komolyság, azé, aki már nem nevet, s ez az enyém, amin nem tudok változtatni. Nehéz nekem kinevetni valakit, az igazán kacagnivalóból is a komoly felét érzem. Nem vidám adomány ez, de nem bánom, hogy megvan, mert talán segít látni; úgyis olyan nehéz igazán látni.

Mégis, mégis, téged talán jobban látlak, mint bárki mást. Mért hallgassam el, jólesik megmondanom, hogy amit odasejtek a szavaid mögé, az félelmesen hasonlít az én átélt nagy sírásaimhoz, amiknek nem nagyon régen lett vége. Engem máshol kezdett ki az élet, nem volt egy olyan parancsoló valamim, mint neked a poézis. Engem a science² precizitása kábított el, de nem volt elég erős megállni a versenyt sok minden egyébbel, szertehúzó vággyal, amik mind egyszerre követelték minden erőmet.

Nem véletlenül tettem én neked azokat a kérdéseket. Nem mintha hinni mertem volna, hogy ismerlek ismeretlenül, oh, sokkal jobban tisztelem én az egészen élő, mindenestül élő lelkeket, semhogy jósolni, kitalálni merjem őket. De ott voltál előttem valami ismeretlenségbe takarva; egy ember, aki még tudta érezni azt a csodálatosan nagy gondolatot, amit annyian ismernek félre, s aminek én a megváltozásomat köszönöm; gondolhattam volna rád ilyenforma kérdések nélkül: hogyan élhet tebenned az a nagy szerelme a gondolkodásnak, ami nélkül nem éljük meg, fel sem ismerjük azt a gondolatot? Lehetett volna-e nem hinnem, hogy tebenned élni kell erőknek, amiket még nem próbáltál meg? mit akarhatsz velük, hova szántad őket? Mert nem férnek bele a költészet legeslegtávolabb országába sem. Most ki merem írni, előbb nem mertem, hátha nem lett volna igaz. És az ilyen várásoknak nagyon szomorú a meghazudtolás.

Most tudom, hogy igazak. Másképp talán, mint én végigjártam, te is jársz egy nehéz utat, ahol túlságos sok szépség hívogat, s nehéz a választás. Adhat-e neked valami bizalmat az, hogy valaki arra járt és választott mégis, majdnem úgy, hogy minden, minden megmaradt, amiről azt hitte, le kell mondania. El tudnád hinni nekem, hogy a te belső életed is megtalálhatja a maga nagy gazdag folyamát, ahol összeömlik a soká egymásnak ártó ezer kívánság, s egymást szépíti, igazabbá, teljesebbé teszi. És ha azt mondanám, hogy talán az a nagy kielégítetlenség, amit érzel, csak azt jelenti, hogy nagyon sok erőre van szükséged, s ha az a mindent egybeszorító nagy erő késik az eredménnyel, ennek csak az az oka, hogy nagyon nehéz a munkája, de nem lehetetlen –, tudnál benne hinni, csak addig, míg átfut rajtunk egy gondolat?

Szeretnék segíteni neked; te fiatalabb vagy, mint én, s ha pár évvel ezelőtt engem úgy kérdezett volna valaki, mint én kérdeztelek téged, nagyon szomorú választ kapott volna. Szeretnék valahogy egy gondolatnyit segíteni néked; nem úgy, mint gyöngéknek segítünk, hanem úgy, amint csak az erőseknek lehet, akik még nem ismerik az erejüket, de maguktól is eljutnának oda, ahova el kell jutniok. Sok mindent tudnék kérdezni tőled, és talán felelnék sok mindenre, amit nem kérdezel. Te poéta vagy, malgrè toi,³ annál jobb, mert különben nem lehetnél oly igazán szépen és mélyen az. De más is vagy, kell hogy más is légy, még valami dolgozik benned, és csak lassan tud előtörni, mert nem olyan spontán eldalolása magunknak, aminek a szépségeit te ismered és meg tudod ismertetni. Erő kell neki, külön neki szánt erő, és te meg fogod adni neki, oh, bizonyos. Te tudod, hogy a legnagyobb írók és költők Platón óta filozófusok, és Bergson után még inkább azoknak kell lenniök.

Nagyon várom a könyvedet,⁴ küldjed, ne késsél vele, a címem ott van a levél elején. És írj nekem olyan őszintén, mint én írtam neked. Nem tudom, milyen helyet kell elfoglalnunk egymás életében, de nem maradhatunk egymásnak idegenek, mert már most se vagyunk azok.

Küldd el a könyvedet, még egyszer mondom, hogy nagyon várom. Őszinte rokonérzéssel köszönt

VALÉRIA

8. rue de la Barouillére

Budapest, 1912. február 12.

KEDVES MIHÁLY,

az x-ek és ω-ák legfrissebb barátja⁴⁴, jó lesz-e, ha csütörtökön folytatjuk nálad a szám és rend titkainak kikémlelését? Különben én csak szombaton vagyok elfoglalva, tégy jobb propozíciót, ha szükség van rá. Jó lenne, ha pár szóval értesítenél, hogy elejét vegyük a félreértésnek.

Szívből üdvözöl leendő barátod

DIENES PÁL

Budapest, 1912. április 15.

KEDVES BARÁTOM,

a hét végén – valamint elején és közepén is – teljesen szabad vagyok, szombat du. 3–5 időt kivéve, mit nálam két mérnök foglal le, kik a matematika rejtelmeibe vezető út iránt érdeklődnek. Nagyon várlak, ha még jólesnék, függvénytani csemegékkel is. Épp e végből, ha nem átallod, írd meg a napot. Ez azonban nem lényeges.

Üdvözöl szívből s mihamar elvár

DIENES PÁL

Budapest, 1912. október 4. péntek reggel

KEDVES MIHÁLY,

az eső hatása alatt veszem észre, hogy megállapodásunk a találkozást illetőleg kiegészítésre szorul. Bármily idő lenne is vasárnap, legalább én ott leszek 11+½-kor a Vígszínházhoz címzett kávéházban, hogy a továbbiak felől intézkedhessünk. – Úgy képzelem, hogy addigra megbarátkozol kissé Picard⁵ barátunkkal. – Szervusz, megyek törni a fejemet az egész számok kemény szegletein.

PALI

[1914]

PAUL DIENES PRIVATDOCENT

a l’honneur de vous présenter son mémoire destiné au Congrès de philosophie mathématique avec ses hommages les plus respectueuses.⁶

[Dienes Pál egyetemi magántanár mély tisztelettel bemutatja önnek értekezését, melyet a matematikai filozófia kongresszusára szánt.]

KEDVES MIHÁLY,

ma délelőtt fizikaóráim után megzavarni készültelek azzal a kéréssel, hoznád be a Jahrbuch d. Radioactivität számát magaddal délután. Pali holnap szeretne belenézni, s aztán ismét rendelkezésedre bocsátja.

Várunk a fiaddal⁷

VALI

KEDVES MIHÁLY,

olvasd el vagy olvassuk el együtt ezt a kis értekezést, mely első skicce és ...... a te általad már részben ismert matemati ....... lataimnak. Ez matematikus használatra lesz szánva ....... ha Aladár is átnyögné, Csillag Pálnak⁸ is küldök egy ....... A kapott megjegyzések esetleges hiányo ....... fogom aztán kidolgozni. Én a jövő hét végén 2–3 hétre elutazok (Máliékhoz Körtvélyesre),⁹ s nagyon ....... addig elintézni. Azért adtam ilyen keveset. Telefonálj (J. 66–45) vagy gyere ki.

Ölel

PALI

Aberystwyth, 1921. május 2.

KEDVES MIHÁLY,

hozzájutok végre, hogy írhassak neked, mert hogy úgy mondjam hivatalos írnivalóm is van (egy kérés Kerékjártó¹⁰ érdekében). De magamon kezdem.

Sok mindenen átmásztam, mióta utoljára együtt voltunk. A nyomorúságból, aggodalmakból (a gyerkőcöket illetőleg) bőven kijutott. Végre láttam, hogy Bécsben lehetetlen talpra állni, félholt város, csak éppen hogy tengődik szegény, hát írtam Párizsba Hadamard-nak¹¹ egy elég hosszú levelet, őszintén előadva (inkább túlozva mint enyhítve) összes viselt dolgaimat és akkori helyzetemet. Moziszínészkedtem akkortájt, s ment is valahogy, de utáltam szörnyen. Hadamard azonnal intézkedett, írt Youngnek¹² (sejtvén, hogy itt van állás), és szóval is ráparancsolt, hogy helyezzen el engem (mert éppen akkor volt egy mat. kongresszus). Így kerültem levelezésbe Y.-vel, s ő tényleg bedugott ide. Az Angliába jutás volt kissé nehéz, de Bécsben szereztem osztrák útlevelet (egész jót), s így az is ment valahogy. Február 1-én kötöttem ki Doverben, s három hónap alatt sikerült itt megkedveltetnem magam. Nagyon jó emberek, segíteni akarnak mindenben. Aranyos kis tengerparti város. Nekem az a szerepem, hogy a magasabb (és főleg mélyebb) kontinentális nívót (Párizst) képviseljem. Egyelőre csak a leghaladottabbaknak adok elő „modern” dolgokat pl. Dirichlet-problémát!¹³ Noch nie dagewesen¹⁴ a brit szigeteken. Az egyetem nem karokra, hanem szűkebb department-ekre van osztva pl. Math. Department, Applied Math. Dep.,¹⁵ Physics etc. Csak a head of dep.-et¹⁶ hívják professzornak, a többi lecturer,¹⁷ ha akármilyen öreg is. A professzorság fogalma közel van a középiskolai igazgatóéhoz, de abszolút rendelkezési joggal. Az én jövőm itt biztosítottnak látszik. A fizetésem nem sok, 300 £ egy évre, de kijövünk belőle úgy, hogy a gyerekek Párizsban élnek. S reményem van lényeges emelkedésre.

A családi és egyéb ügyeimről legközelebb (?). Ti. rengetegül el vagyok foglalva. Minden előadást előre leírni (angolul!), s tömérdek írásbeli példa kell az angol studentnek, ami soha nem volt erős oldalam. Azonkívül Y.-nek segítek mindenben. Pl. a könyvtár miserábilis.¹⁸ Erre fel Y. kikiáltott Honorary Librarian-nek,¹⁹ s tömérdek dolgom van a reorganizációval, listák készítésével, a National Library-val kooperálni etc. S mindezeken felül a jövő évre programot kidolgozni, az egész mat.-i anyagot – amit posszibilisnak ítélek itteni tapasztalataim szerint – két évi kurzusokra szedni, s a jó isten tudja mi (olyan irodásféle is vagyok. Mädchen für Alles²⁰). De hasznossá kell magam tennem. Nemcsak Y. miatt, hanem az angol mumus, a man in the street²¹ miatt is. Ti. evidensnek kell lenni, hogy szükség van rám.

Mindezeket a Kerékjártó eset teljes megértése végett írtam le neked. Őt ugyanis Young csaknem egészen elejtette. De mégsem véglegesen, úgyhogy én még meg tudnám menteni számára a helyzetet (ami nem énmiattam romlott el, mert afelől most is itt lehetne). Arra kérlek, hogy ítéld meg a helyzetet és főleg a fiút, s ha nem restelled, beszélj vele. Nagyon nem szépen és oktalan módon viselkedett Y.-éknél, legalább is az én értesülésem szerint. Ezért is szeretném hallani a másik felet is. Először is nem dolgozott eleget. Y. meglehetős sokat kíván, de errefelé tényleg dolgoznak az emberek. Másodszor, összetéveszti a tudományos munkásságát a megélhetéssel, ami két egészen különböző dolog. Legjobb esetben egyetemi tanárság formájában egyesíthető, de ekkor is rengeteg rutinmunka és egyéb adminisztratív meg más teszi ki a java részét. Ebből Poincaré²² is alaposan kivette a részét. S viszont az is megesett már, hogy tudós éhen halt, lásd Abel.²³ Harmadszor inkorrekt viselkedés sohasem menthető, legfeljebb elnézhető. Erre nézve a fő tény, hogy Y.-né első leveleiben hozzánk K.-ról mint adoptív fiáról beszélt, annyira szerette (okt.), s most véglegesen elejtette. Pedig mi folyton tapasztaljuk ismeretlenül, hogy mennyire jóakaró. Sohase felejthetjük el, mi mindent tett a gyerekeinkért. Y.-ot pedig jól ismerem, ő nagyon jó és feltétlenül becsületes ember. Nagyon valószínű tehát, hogy inkább K.-ban van a hiba. – A kérésem az lenne, hogy kérdezd ki a fiút, s írd meg nekem őszintén, mi a véleményed róla. Nekem feltétlenül kellemetlen lenne, ha az én felelősségemre idejönne s nem válna be. Ide egy becsületes munkás tanár kell, aki üres óráiban – ami kevés lenne – lehet Cauchy vagy Newton. Ahogy Cauchy²⁴ és Newton²⁵ is csinálták. Itt mindenki, a studentek is, annyira derekasan dolgoznak, hogy képtelen helyzetbe kerülne ő is, mi is, ha nem állja a sarat. Viszont ha van rá garancia, hogy jól fog tanárkodni, biztosíthatom, hogy őszre idekerül. Elég fontos ügy, mert én őt igazán tehetségesnek tartom, s így nagyon szeretnék rajta segíteni. –

Nagyon szeretnék rólad sok mindent hallani. Nagyon komolyan hallottam, hogy megházasodtál.²⁶ Ha igaz és ha, amint felteszem, olyan amilyennek lennie kell, nagyon örülök neki. Sok igaz örömöt és szépséget fogsz benne átélni, aminek különben mink, az olvasóid, fogjuk a legtöbb hasznát venni. Bécsben kaptam tőled egy veszettül komoly kötetet.²⁷ Külön nem voltak annyira mélyen vágók, inkább szépek. Így együtt, hatalmas komor lendületet tesznek ki. Borzasztó jó volna, ha ide is küldenél valamit. Tudod, megérdemlem. Írj magadról (vagy magatokról), s küldj újabb verseket. Ha nem is sokat. A régi ragaszkodással szeretlek

PALI

Légy oly jó, juttasd el a mellékelt levelet Kerékjártónak. Azért van angolul, hogy Y. is elolvashassa. Célszerű lenne, hogy Pesten senki se tudja, hogy én itt vagyok. Sok kellemetlenségnek vehetjük elejét így.

Kremsmünster (Ausztria), 1922. szeptember 4.

TISZTELT HŰTLEN BARÁTOM, MIHÁLY!

Remélem szégyelled magad, mikor eme sorokat olvasod. Így megfeledkezni szegény számkivetett barátodról! Szerencséd, hogy nem vagyok alkalmas haragvásra, s így mégiscsak megpróbálkozok veled. Mert szeretnék mégiscsak hírt kapni felőled, ha csak hébe-hóba is. Most pedig hallj rólam: Hát legelsőbben is: megházasodtam. Erről persze sokat írhatnék, de hát te mint pszichológ, értesz a rövid szóból is. Megállapítottuk Valival, hogy ő annyira csak a maga életét képes élni, hogy az túlságosan az enyém rovására megy. Neki olyan fáradtságos a jelent kiélni, egyik pillanatból a másikba átvánszorogni, hogy az én erőm, életem javarésze is erre ment el. Ő már sok éve nem volt (vagy legalább nekem nem látszott) hozzámkötve lenni, s ez, sok keserves nyavalygás után, bennem is leszerelte az iránta érzett érzeményeket. Mindazonáltal perfekt barátságban voltunk és vagyunk állandóan. Semmi durvaság vagy ridegség nem fordult elő köztünk. Te, ismervén némileg a személyeket, ezt jól rekonstruálhatod egy mokka mellett, ha egyszer jobb valami nem jut eszedbe. Tehát ebből elég.

A gyerekek egyelőre V.-nél vannak. A múlt évet Franciaországban töltötték egy kis gyerektársaságban (7-én) az anyjukkal együtt, s egészen francia csibészek lettek. A kisebbik, Zolti,²⁸ egész elfelejtett magyarul, de persze az könnyen visszajön. Most Pápán vannak a V. anyjánál. Egészségesek, jól fejlődnek. A kicsi, az egy kis tatár és nagy játékos. Saját részéről a püfölést tartja a jogrend legbiztosabb alapjának. Nekimegy akár az anyjának is, teljesen zabolázhatatlan. Mégis mindenütt szeretik, különösen a gyerekek, mert mindig kieszel valami furcsa játékot. Gida²⁹ ellenben a „legjobb” fiú akar lenni. Máris érzelmi viharai vannak (7,5 éves) szerelmi ügyekkel. Neki szüksége van társadalomra. Azt hiszem a másikra meg szüksége lesz a társadalomnak. Látod ilyen az apa, fantáziál. Külsőleg szép kis kölykök.

Szerencse, hogy ismered első feleségemet is (ti. a mostanit), legalább mint volt porkolábomat. Akkortájt Chylinski Sára³⁰ névre hallgatott. Most végleg beszegődött porkolábnak, bár elegáns angolsággal (tudod nálunk már csak angol járja) secretary-nek neveztetik (többek között). Róla csak annyit, hogy pont nekem való aranyos kis feleség a szónak praktikus, tehát igazi értelmében. Most jön velem Angliába.

Magamról. – Öregszem. Komolyodok. (Ugyan milyen is lehettem azelőtt?) Az utóbbi két év alatt sokat dolgoztam, csaknem túl sokat. De kellett, hogy valami becsületes alapot teremtsek a még hátralévő munkáimnak, főleg pedig a rám bízott embereknek és emberkéknek. Az egyetemi előadások kidolgozása, főleg az angol miatt, alaposan elővett, úgy hogy csak itt-ott tudtam csípni időt magamnak a privát munkára. Múlt ősztől kezdve ez sikerült mindig jobban és jobban, úgy hogy tavasszal már szép eredményeim voltak a relativitáselméletre vonatkozólag. Első közleményem pont május elsején jelent meg a francia akadémiánál. Mivel eredményeim sok tekintetben ellenkeznek a hivatalos (Weyl-féle)³¹ elmélettel, június végén átmentem Párizsba, s ott személyesen védtem ki pozíciómat. Eredményképp újabb közleményem jött ugyanott, s épp most küldök el egy nagy értekezést Langevin-nek³² (Collége de France-i fizikus), akit legjobban sikerült megdolgoznom. Különben Einsteinnel³³ is, a főbb relativity people-lel, most levelezek. Szóval, sikerült elérnem, hogy benne vagyok a turmoil-ban³⁴ ismét. Csak kissé belefáradtam a szünet nélküli erőlködésbe.

Lehet, hogy egy év múlva Amerikába megyek. Ha ugyanis nem sikerülne Aber.-ben, ahol most vagyok, lucratívabb³⁵ állást szereznem. A városka egy kedves watering-place,³⁶ becsületes, jó kálvinista emberekkel tele. Tél, azaz hideg nincs, de viszont nagyon nedves és vadul szeles.

A mellékelt könyv. Szerzője nekem kollegám. Ősz hajú, alapos műveltségű lady, körülbelül a legtanultabb az egész frekvenciában.³⁷ Shakespeare-kutatásait nagyon értékelik. Ezt a példányt ő küldi neked azzal a kéréssel, hogy ismertetnéd vagy kritizálnád.

Nagyon szeretném, ha visszamenet – szept. végén – már tudnék neki valamit mondani benyomásaidról. Azért arra kérlek, hogy fusd át mielőbb, s firkants le pár sort róla. Sári – a cókmókokért – pár napra visszamegy Pestre 15–19 táján. Ha lehet, felkeres. Akkor átadhatnál neki egy vastag levelet magadról – magatokról –, valamint valamit jó öreg Macbethről, King Learről. Ha S. nem bír feljutni hozzád, ami valószínű, akkor ugyanezt megtehetnéd először tenmagad, vagy ha ez nem smakkolna, küldhetnéd a lakására (Lónyai u. 7. I. 14/a folyosón). Szóval nagyon illene, hogy valamiképp kirukkolj már egy episztolával.

Magadról és „otthoni” irodalmi viszonyokról, lehetőségekről, fiatalokról, öregekről, Aladárról s egyéb volt vagy lett barátaidról csevegj nekem, ha jól esik. De legjobb szeretnék saját életed alakulásáról és munkáidról hallani. S ha nem átallod, küldj valamit olvasni is belőlük. Úgyis alig látok magyar betűt.

Terv szerint szept. 24-én indulunk Bécsből: Addig Kremsmünster N° 43 a címem, azután pedig University College of Wales, Aberystwyth, England.

Barátsággal, szeretettel üdvözöl téged s mindenkit, aki a tiéd.

Yours, very affectionated³⁸

PAUL

Enclosures: two papers on tensors³⁹ & Miss Winstanly’s Machbeth etc.

Oberammergau, 1923. augusztus 7.

KEDVES MIHÁLY,

minthogy nem tudom bizonyosan, kijössz-e kedves feleségeddel ezen a nyáron is erre a barátságos alpesi vidékre, levélben háborgatlak meg a következő kérdéssel: foglalkoztál-e a relativitás elméletével, s volna-e kedved és hajlandóságod Bergsonnak erre vonatkozó könyvéről, mely rövidesen megjelenik magyarul,⁴⁰ valamelyik rendelkezésedre álló lapban megemlékezni. Azt hiszem, nem kell mondanom, hogy a magyarországi olvasóközönségen kívül engem is, sőt Bergsont is leköteleznéd vele még akkor is, ha csak ezt az alkalmat használnád fel ennek a problémának átgondolására.

Ha igenlőleg válaszolnál (levelezéstől való irtózásodat ismerve igen természetesnek, sőt szeretetre méltónak találnám, ha kis feleséged írna pár sort) akkor intézkedném, hogy a Pantheon a könyv megjelenésekor egy példányt azonnal hozzád juttasson. A könyv nagyon szép, és Pál, a nagy relativitás-szakférfiú, a magyar szövegnek az eredetivel való összehasonlítása közben helyenként szintén erősen megmagasztalja.⁴¹ Ezt csak azért mondom hozzá, hogy dicséretemet ne redukáld teljesen a tanítvány bámulatára mestere iránt.

Szép volna, ha a nyáron mégis találkozhatnánk, nagyon szeretném Ilonkádat megismerni és szívből köszöntöm. Téged is a régi baráti érzéssel

DIENES VALÉRIA

Oberammergau, 1923. augusztus 23.

KEDVES MIHÁLY,

nem vetődtök-e mostanában errefelé? Jó lenne találkoznunk, mert az írás sehogy se fungál. Én élvezem a gyerekeket, a jó levegőt, mászásokat és a papírmárkát. Szilasitól hallom, hogy Aladár „költő”. Hát a matematika? Terólad meg azt, hogy nagy költő lettél. Does it pay?⁴² Októbertől új a címem (University College). Kaptam végleges állást Swansea-ban.

Ölel régi, de jó barátod

PÁL

Dienes László levelei

[1917]

KEDVES URAM,

a Borel-könyv⁴³ végre ma megérkezett. Nálam bármikor megtalálja a Könyvtárban 9 és 2 között.

Őszinte híve

DIENES LÁSZLÓ