Fibonacci-verssorok

Bonacci
fia
Filius Bonacci,
más néven Fibonacci,
találta ki a Fibonacci-sort.
Tán meglepő, de ihletője a nyulak szaporodása volt.

A
fönti
példából látható,
hogy mire képes
akár egyetlen egy önismétlő szabály.
Jó lesz vigyázni: épp így szaporodik, ami írva áll.

Egy
meg
egy egykettőre
hárommá válik, és
saját folytatásáról máris maga dönt.
Hagyjuk abba versünket idejében, amikor jobb a csönd.

A
fönti számsor
összeadva
ennyi
(szünet vagy csönd):
suttog a Semmi.

a² + 1 = 0
mint egy krimiben egy képzelt hulla,
a² = –1
az egész csak átverésre megy,
a = √–1
létezik is, nem is – na ki ez?

Imaginárius létező,
mint egy önmagán fekvő mező,
forma, de amelynek nincs alakja,
tiszta öntvény, melynek nincs salakja,
a rímben van ott, nem a szavakban,
az időben, nem a pillanatban,
ott van a zenében, nincs a hangban,
nincs a parole-ban, ott van a langue-ban,
a formátlan, az egyetlenegy:
a = √–1