… De amikor sok hányattatásim után egy jóltévő hab, ha idegen partra is, de csak partra kivetett vólna: úgy jártam én is, mint ama régi filozófus, ki hajótörése után egy esmeretlen szigetbe vettetett vólna, látta annak partjára rajzolva mathesisi képecskéket és figurákat, mellynek első megpillantására, a nem várt öröm megcsókoltatta vele a földet s így kiáltott ki belőle: Semmi baj sincs, édes társaim, emberek nyomdokait szemlélem! s örömmel fogadta el ennyi bajai után ez idegen földnek barátságos bíztatását. Ha nem fejtegetem is hosszasan, általlátjátok, tudom, célozásomat. Mert én is hányattatván az én gondolatim között egyfelé-másfelé, bizonytalan tévelygéssel, egy tőlünk idegen, tudjátok, mellyik partra vetett ki az akkor is nem kedvező szél, körűlnéztem bámúló szemekkel az esmeretlen vidéket, megláttam a reá írt mathematikai rajzolatokat, örűltem, megéledtem s ezt kiáltván: Semmi baj sincs, emberek nyomdokait szemlélem! elfogadtam e partot, mint nyugtató helyemet. A mathesis, Uraim, minden vallásba, minden országba, minden rend és gondolkodás formájába egy. Láttál-é olly ostoba babonást vagy olly vakmerő eretneket, aki valamelly ágazatját tagadta volna? Tudsz-é olly különböző rendtartású országot, mellyben a mathesis igazságairól ártikulusokat hoztak vólna, és vagy egy, vagy más cikkelye változást vagy tilalmat szenvedett vólna? Se klima, se temperamentum, sem társalkodás, sem nevelés, sem praeiudicium nem fonhat olly látást változtató ködöt ennek mindenfelé kiderűlt egén, mint amilyennel barnúl a vallásnak, a bőlcselkedésnek és a törvényezésnek, néha vékony homállyal, néha feketés felhőkkel borongó horizontja. Ezért megérdemli ő a tiszteletet, minden bizonytalanságot, visszálkodást és tilalmazott elmélkedést kerűlni óhajtó lélektől. Ezért lettem én is az ő felemelt gondolkodású híveinek, az értelem rendes nyomain, követője.
