Megcsapottak rovat

Fejér Lipót

Marsall László
matematika, Fejér Lipót

Már ismertük. Ültünk a padban, fecsegésünk,
és a bekövetkezhető csoda zűrzavarában. Lotyogtunk:
a huszonegynéhány éves gyerek csak félig érti,
mondhatni balga, csak harmadában érti,
amikor betotyog a terembe, két nagy füle tartván a kalapját,
a XX. század matematikájának egyik csodálatosa:
Fejér Lipót.
Vén ember ekkor, de mint a kisfiúk, a reggel harmatos szeműek.
Csak járt-kelt fel s alá a padsorok között:
„Érted-e gyerek, most e végtelenül szigorú tudomány lelkéről,
a legcsöndesebben rejtőzködő axiómáiról beszélek.”
Miért nem pattantunk fel, és öleltük meg?
Miért nem öleltük magunkhoz azonnal?
Gyávák voltunk és kicsikék? Nevetgélve némák?
Mielőtt tudással tudtuk volna tudását,
hagytuk őt kiköltözni belőlünk örökre.

Fejér Lipót
(1880–1959)