Egy napilap tudománynépszerűsítő rovata hírül adta, hogy egy kutató – nemrég megjelent könyvében – közzétette az állati homoszexualitás tanulmányozásával kapcsolatos legújabb kutatási eredményeit. Ez adta az apropót, egy nagy magyar költő feljegyzésének közlésére. A szerzőnek különös hajlamai voltak, ezek azonban nem saját neméhez, hanem a természettudományokhoz vonzották. Megfigyelése – verseivel ellentétben –, korának tudományos nyelvén, latinul került feljegyzésre:
„OBSERVATIO DE TRIBADICO ANSERUM
Anno 1802, cum Kleistianorum
operum Hungarice translatorum editioni incumberem, eademque causa
Comaromii apud perillustrem Dominum Valentinum Laky, Comitatus Vicefiscalem
commorarer: observari anserem feminam, quae masculo usuque Veneris
carnis, pluribus vicibus, sociam suam instar maris concendisse,
viriliter sane uropygium suum, illius foramini applicuisse, moticasse,
lintamque Veneream, illius pace exercuisse, et demum seminem vel
petuitam, e natibus, caerulco albescentem, vitream, viscosam, ovim
odoris, albumini, vel spermati virili similem, bona copía ad terram
ejaculasse, quam quidem materiam, quia luso immersa fuit, uberiosi
examini subjicere non potui.
Starem claustrum moniale.
Anser femina post modum alacrior visa est die 28a Februarii.”
„MEGFIGYELÉS A LÚDAK FAJTALANKODÁSÁRÓL
1802-ben, mikor Kleist munkáinak magyar fordításán dolgoztam, s ez okból Komáromban, tekintetes Laky Bálint vicefiskális úrnál időztem, megfigyeltem egy liba tojót, amely szerelmeskedő hím módjára, mintha gúnár volna, több alkalommal rászállt egy másik tojóra, farát ennek végbélnyílásához illesztette, mozgatta, s miközben a másik nyugodtan tűrte, pajzánkodott vele, s végül hátsó részéből nyálkaszerű, kékesfehér színű, csillogó, nyúlós, tojásszagú, fehérjeszerű és férfiúi maghoz hasonló magot lövellt nagy mennyiségben a földre. De ennek anyagát, mivel eltűnt a sárban, nem tudtam alaposabban megvizsgálni.
A kerítés kapujában álltam.
Ekkor láttam ezt a szenvedélyes libát február 28-án.”