A második főtétel triviálisnak mondható tapasztalati tényeket emel törvényerőre.
Azt, hogy hidegebb testről melegebbre hő önként megy át. És azt, hogy Kelvin
megfogalmazásában minden önként végbemenő folyamatnál bizonyos munka kárba
vész, termikus energiává alakulva szétszóródik, disszipálódik. Ezért van
az, hogy a természetben önként végbemenő folyamatok egyirányúak, megfordíthatatlanok,
irreverzibilisek.
Inkább meglepett.
Talán a Ponticulus Hungaricusban jobban
elkelne. Ez egy tök jó hely különben, érdemes benne bóklászni.
E témakör igazi vesztesége a dS, ha veszteség, mert: a természetes
folyamatok mindig az entrópianövekedés irányába mennek végbe – a dS, meg az
entrópia lenne, de kereshetsz egy fizikust, én csak mérnök vagyok.
A világ meg egyre rendetlenebb. Így.
A MAGAM MAGAM elgondolkodtatott: remélem a költői éned csak időszakosan
hozható fedésbe saját magaddal…
Kedves János!
Melyik én reméli? a prózaitól túl kevés, a költői meg, ugyan! hisz
taníthatod Pessoa Önlélekrajzát. (Autopszichográfia)
Az egyes számú az ír, ö egy kicsit mindig buggyant, de ezt értsd jól
légy szí! Mind a két magam az egyes lenne, vagy az egyik, az első magam
= a prózai, akit?l a remélem nekem kevés. Csak te tudhatod. (Lehet mind
a kettő magam a két lábon járó, arra orvosságot, vagy jobb esetben kikapcsolódást
javasolnak, egy Marriage Encouinter kurzust, vagy hasonlót.) A MAGAM MAGAMot,
meg írjad jobbra. A késes, a gázkamrás nekem nem jó. A tiplivel meg érdekesen
vagyok, az akkor működik jól, ha szorul és nem mozdítható. A borosüveged
dugója másként szorul jól.
A nehezen viselhető és nem szükségszerű megszorultságra találj valami mást,
légy már annyira optimista, hogy reáliákban utazók is olvasnak. Olykor…
Nomost én úgy vélem a Lackfi a hivatkozott poémában egy nyílt termodinamikai
rendszerként definiálja magát, így az entrópiával kapcsolatos rögzítéstechnikai
kitétel akár visszájára is fordulhat.
De az baromira érdekes, hogy tutta a Janó, hogy csókolom kedves. Nemsemmi.
Mai napon, mikor az írás mellett az Írás is alkalmat adott – János fővételének
történetén keresztül, – elgondolkodnom, hogy mivel jár, ha valaki kéretlenül
beleszól valamibe, az áskálósásról nem is beszélve: hová vezethetnek a dolgok!
Aztán meg késő a bánat, mert kedvébe akartunk ennek-annak járni…
A Hővesztésnek annyi. Szép megfogalmazása
egy érdekesnek alig mondható, ismert jelenségnek. A fizika mellé jöhetne
az élettan is, hogy a folyamat teljessége értelmezhető legyen. Kivárjuk
azt is! A valóban meglepő az entrópia, majd az entalpia.
Szívet melengető érzés lehet, ha valaki szembesül nyílt termodinamikai
rendszer mivoltával, s ez némileg ellensúlyozhatja a tapasztalt veszteségeket
is, bár arra a szalonnát hatékonyabban lehetne használni.
Köszi a meglátásodat Kelvin!
Ég veled János, hátha ez a köszöntés is besegít a veszteségek pótlásába!
További csókok a termodinamikán fennakadott emberiségnek.
Örvendezéssel: Szerző
Kedves János!
Az emberiség helyett inkább az embereknek, kicsit nehezebb, csókok helyett
inkább jó verseket.
Bár most drámát írsz, kivárjuk.
A termodinamika meg nem csipkebokor vagy mandulafa, fennakadni aligha
lehet rajta.
Az írás ma a hamis tiszteletről, képmutatásról, kijátszási
technikákról, hagyományról tanított, meg sok más hasonlóról: kívánok Nektek
bátorságot, sok-sok türelmet, kígyók okosságát, galambok szelídségét, hogy
ne folytassam.
Pontosan fogalmazott célokat, megfelelő eszközöket, a halDOKKlódhoz.
Én megyek, ez számomra így olvashatatlan, a képernyő felbontását nem
fogom állítgatni. (Dolgozom, nem csak szórakozom, s az első az első.) Nagy
képernyőnél nagyítíni kell, a
vers ajánló meg eltakarja a szöveget, ennyi. Egyéni szoc. probléma. A világ
meg elég érdekes dokk nélkül is, s a rendetlenség – entrópia (az a hő, ami
reménytelenül megy veszendőbe) – meg egyre nagyobb.
Ez a vers óriási karriert futott máris be, s a jövője beláthatatlan.
Rendszeresen adódó feladat számomra, hogy férjemre háruló különböző ünnepi
beszédek, megnyitók színesítéséhez idézeteket keressek. Mivel kizárólag
műszaki területen mozog, érthető, hogy ez sosem egyszerű.
Egy tavaly novemberi konferenciát követően ezt írhattam a T. Szerzőnek:
Az energetikai konferencia
megnyitóján, melyet a rektort helyettesítő dékán helyett Gábor tartott meg,
ahogy előre jeleztem – 60–80 úriember, mind szakmabeli vagy szakma közeli –
nagy sikert arattál!
Gondolj bele: mi újat tud mondani egy építészmérnök az
épületenergiáról energetikai szakembereknek? Mert semmit. Azon túl, hogy
megdicséri őket, mert derék dolog ilyesmit forszírozni.
Madách érettségi tétel, hát a nóvum az Te voltál.
Van rá komoly esély, hogy az összes épületgépészeti előadás, már amikor
elkezdik a bevezetőt, a Hőveszteségeddel kezdődik,
mert a BME Épületenergetikai és Épületgépészeti
Tanszék vezetője,
Dr. Kontra Jenő
is elkérte.
Azt mondta akárhogy jó, kézzel irka-firka is, majd a titkárnője beírja –
de hát gépben volt… s hogy a kötetnek is ez a címe, ők könnyen meg tudják
jegyezni, mert egész életük e körül forog…
Tulajdonképpen: gratulálok!
