Marcel Duchamp egyik utolsó geometriai munkája az 1919-es Unhappy Readymade1 (Boldogtalan késztermék) volt. Amikor nővére, Suzanne, férjhez ment Jean Crotti-hoz, a művész utasításokat küldött az ifjú párnak Párizsba, miszerint az erkélyükön függesszenek fel zsinórokkal egy geometria könyvet. Duchamp később leírta, hogy milyen eredményt várt a kísérlettől:
„A szél átjárja a könyvet, kiválasztja a saját feladatait, megforgatja és kitépi a lapokat… Szórakoztató volt bemutatni, ahogy a boldogság és boldogtalanság eszményét beleviszem a késztermékekbe, aztán az esőbe, a szélbe, a szálló oldalakba – szórakoztató ötlet volt.”
Az Unhappy Readymade-ben az ismerősebb, tiszteletlen Duchamp újra átveszi a helyét az A l’infinif-ben megismert tudósnak. Mire 1915-ben elhagyta Franciaországot, Duchamp koncentrált geometriai tanulmányai már nagyjából végetértek, 1919-re pedig teljesen befejeződtek. Mégis, az Unhappy Readymade nem az új geometriák ellen irányult, hiszen az erkélyen függő szöveg euklideszi síkgeometriáról szólt [Az Unhappy Readymade fényképén látható egyik ábra a két kör ún. radiális-tengelyét ábrázolja, amelyből a két körhöz húzott érintők mindig egyenlő hosszúak lesznek.]. Valójában, a szél és az eső hatása nemeuklideszi: a könyvoldalak gyűrődései és szakadásai nemeuklideszi elváltozásokat okoznak a szövegben lévő euklideszi ábrákon. [Ha jól értem, egy nem állandó görbületű nemeuklideszi tér jön létre – A szerk.]
