A levelet, amelyre Maurras hivatkozik, Paul Painlevé kérte Henri Poincaré-tól, a kor kétségtelenül legkiválóbb és a széles közönség által legjobban ismert francia tudósától, hogy szálljon szembe a Bertillon által használt áltudományos szóhasználattal, és különösen az állítólag valószínűségszámításon alapuló érvelés alkalmazásával. Poincaré a Sorbonne-on a valószínűségszámítás és matematikai fizika tanszékének vezetője volt, és az egyetlen olyan neves francia matematikus, aki abban az időben a valószínűségszámítással foglalkozott. Tehát a híresség és a szakértő kettős minőségében van szükség a vallomására, hogy megcáfolja Bertillon állítólagos számításait, amelyeket a közvélemény számára feltártak a perről szóló igen részletes krónikák, és amelyeket különböző újságok, mindenekelőtt a Figaro közölt. Így Poincaré megírhatta Painlevé-nek a következő szöveget, amelyet 1899. szeptember 4-én olvastak fel a bíróságon:
»Kedves barátom,
A véleményemet kérdezi a Bertillon rendszerről. Az ügy érdemi részét illetően természetesen elutasítom. Nekem nincs elég ismeretem, és csak azokra támaszkodhatok, akiknek több van, mint nekem. Én sem vagyok grafológus, és nincs időm ellenőrizni a méréseket. Nos, ha csak arra kíváncsi, hogy abban az érvelésben, amelyben Bertillon úr a valószínűségszámítást alkalmazza, az alkalmazás helyes-e, akkor elmondhatom a véleményemet.
Ez a kolosszális hiba gyanússá tesz mindent, ami ezután következik.
Mivel nem tudok minden részletet megvizsgálni, ezért a rendszer egészének vizsgálatára szorítkozom.
Röviden, Bernard úr számításai helyesek, Bertillon úréi nem. Ha így lenne, semmilyen következtetés nem lenne legitim, mert a valószínűségszámítás alkalmazása az erkölcstani tudományokra, ahogy nem tudom, ki mondta [Auguste Comte lehetett], a matematika botránya, mert Laplace és Condorcet, akik jól tudtak számolni, olyan eredményekre jutottak, amelyek nélkülözik a józan észt! Mindez nem tudományos, és nem értem az aggodalmát. Nem tudom, hogy a vádlottat el fogják-e ítélni, de ha igen, akkor más bizonyítékok alapján. Lehetetlen, hogy egy ilyen érvelés bármilyen benyomást keltsen olyan emberekben, akik nem elfogultak, és akik alapos tudományos oktatásban részesültek.
Tisztelettel,
H. Poincaré«
Amint látható, Poincaré, akinek politikai érzékenysége nem kifejezetten Dreyfus-féle, igyekszik a technikai beavatkozásra szorítkozni, és elkerülni, hogy az ügyben érdemben állást foglaljon. A Bertillon-rendszer megítélése mindazonáltal megkérdőjelezhetetlen volt: abszurditások szövevénye, amely csak a látszatát keltette a tudományos módszernek. Figyelemre méltó, hogy Poincaré ragaszkodik ahhoz, hogy az antropométert a helyére tegye, és hozzá nem értését azzal is hangsúlyozza, hogy megemlíti, Valerio kapitány egy kicsit értett a valószínűségekhez, még ha ez nem is akadályozta meg abban, hogy ostobaságokat írjon.
Alphonse Bertillon (1853–1914) – francia rendőr és biometrikus kutató, aki alkalmazott antropológiai technikája antropometriai bűnüldöző létre egy azonosítási rendszer alapján a fizikai mérések. Az antropometria volt az első tudományos rendszer, amelyet a rendőrség használt a bűnözők azonosítására. Ezelőtt a bűnözőket csak név vagy fénykép alapján lehetett azonosítani. A módszert végül felváltotta az ujjlenyomatvétel. · Ő az arcfényképezés feltalálója is. A bûnözõk fényképezése az 1840-es években kezdõdött csak néhány évvel a fényképezés feltalálása után, de Bertillon csak 1888-ban szabványosította a folyamatot. · Hibás bizonyítékait arra használták fel, hogy tévesen elítéljék Alfred Dreyfust a hírhedt Dreyfus-ügyben. (Wikipedia)
Paul Painlevé (1863–1933) – a Harmadik Köztársaság 52. és 60. miniszterelnöke volt. Első megbízatását az első világháború legkritikusabb időszakában, a másodikat pedig az 1925-ös pénzügyi válság során látta el. Emellett matematikus és a repülés támogatója volt. (Wikipedia)
