1968 nyarán a Központi Statisztikai Hivatal számítóközpontja (IBM 360/20, ICT 5 típusú gépekkel) munkatársakat keresett. Miután akkoriban tűzoltó készülékek csomagolásával múlattam az időt, jelentkeztem a hirdetésre. A programozói és a gépkezelői kiképzésről már lekéstem – állítólag az első, illetve a második x jelentkezőt vették fel ezekre a munkakörökre –, így háromnegyed éven át a lyukkártya-előkészítő részlegben dolgoztam szorteren, doppleren, kollátoron. A lyukkártyák azóta igencsak kimentek a divatból (1969-ben már én is ODRA–1013 típusú lyukszalagos gépen dolgoztam és csak rövid ideig tértem vissza a lyukkártyához egy CDC 3300-as kedvéért), ezért örömmel láttam viszont az Elektronikus művészeti és animációs katalógusban Peter Patchen jóvoltából két példányukat – immár műalkotások részeként – az alábbi szöveg kíséretében:
Peter Patchen · 1998 · Iris Print · 15 inches × 32.5 inches
Peter Patchen · 1998 · Iris Print · 15 inches × 32.5 inches
„Krakk. Amikor az előember 2,5 millió évvel ezelőtt egyik követ a másikhoz koccantotta, hogy ezáltal egy eszközt fabrikáljon, egyszer s mindenkorra begyújtotta a fizikai, kulturális és technikai fejlődés motorját. A mi jelenlegi technológiánk azért olyan amilyen, mert mi olyanok vagyunk, amilyenek, és a kultúra végsősorban a technológiát működtető rendszerként funkcionál. Az új kontextusba helyezett mai és történelem előtti képekről és szimbólumokról, valamint kulturális és technikai örökségünk hasonlóságáról szól az Ösztönös Technológia (Instinctive Technology) sorozat. Ez a mű két emberi tapasztalathoz szolgáltat adalékokat, az egyik az, amely által az ember a vizuális történelem részévé válik, a másik, ehhez hasonló pedig az, amikor a régiek visszatérnek egy adott helyre, hogy ott őseiket ábrázolják.”