A vers szerzője a magyar irodalom méltatlanul elfeledett XX. századi klasszikusa. Életében sokat szenvedett, a halálát okozó hematológiai betegség sajátosan jelenik meg költészetében:
„Szememet húzza le az álom
ez a legfelső emelet.
Itt járkálok a másvilágon,
kérem vissza a véremet.Itt minden érc és minden ajtó,
itt minden csupa cső, üveg,
itt a mennydörgés nesz lesz, halk szó
és puszta szám a feszület.Harminc ezüstért hagyta cserbe
Krisztust Judás, a vak zsidó –
de mennyi volt Krisztus vérsejtje:
négymillió? ötmillió?Miféle vért hurcolt magával
az Olajfák szelíd hegyén?
Meddig küzdött a sírhomállyal?
Meddig vérzett ott fent szegény?Itt a zárt vért eleven
börtönéből kiemelték,
és egy fénylő lemezen
mérik a sötétség lelkét.Egy fénylő lemezre hintve
bolygó vérem itt remeg!
Mily sötétség vasbilincse
tartja fogva véremet?”
