Szerzőnk a középkori Velencében található hajójavító műhely leírásával a Pokolbéli állapotokat kívánja érzékeltetni. Az eredeti (olasz nyelvű) szöveg:
« Quale ne l’arzanà de’ Viniziani
bolle l’inverno la tenace pece
a rimpalmare i legni lor non sani,
ché navicar non ponno – in quella vece
chi fa suo legno novo e chi ristoppa
le coste a quel che più viaggi fece;
chi ribatte da proda e chi da poppa;
altri fa remi e altri volge sarte;
chi terzeruolo e artimon rintoppa –;
tal, non per foco, ma per divin’arte,
bollia là giuso una pegola spessa,
che ’nviscava la ripa d’ogne parte. »
Babits Mihály fordításában:
„Mint szívós kátrány és szurok ha forrnak
télen a velencei arzenálban
amivel rossz hajókat orvosolnak
ha nincs hajózni jó idő s a gyárban
egyik új deszkát ácsol, régi bordát
foldoz a másik, mely már járt az árban,
egyik a gálya farát, másik orrát
kalapácsolja, evezőt faragja,
kötelet fonja, varrja a vitorlát:”