Az a bizonyos história Archimedesszel ugyanis nem egészen úgy történt, ahogyan megírták; igaz ugyan, hogy megölték, amikor a rómaiak elfoglalták Szirakuzát, de nem felel meg a tényeknek, hogy házába egy fosztogató római katona tört volna be és Archimedes, mértani rajzaiba merülve, haragosan rámordult, hogy: „Ne bántsd a köreimet!” Először is, Archimedes nem volt amolyan szórakozott professzor, aki nem tudja, mi történik körülötte; ellenkezőleg, természetétől fogva igazi katonaember volt, aki hadigépeket szerkesztett a szirakuzaiaknak a város megvédésére; másodszor pedig az a római katona sem volt valami részeg fosztogató, hanem egy művelt és becsvágyó vezérkari százados, Lucius nevezetű, aki jól tudta, kivel beszél és nem fosztogatni jött, sőt a ház küszöbén feszes vigyázzba vágta magát, tisztelgett és így szólt:
– Üdvözöllek, Archimedes.
Archimedes felemelte pillantását a viasztábláról, melyen valóban rajzolgatott valamit és azt mondta.
– Mi az?
– Archimedes – kezdte Lucius –, mi jól tudjuk, hogy a te hadigépeid nélkül ezek a szirakuzaiak egy hónapig se tarthatták volna magukat; így meg két esztendeig bajlódtunk velük. Ne gondold, hogy mi, katonák, nem becsüljük meg az ilyesfélét. Nagyszerű masinák. Gratulálok.
Archimedes legyintett.
– Ugyan kérlek, semmi az egész. Közönséges hajítógépek, amolyan nagyobbacska játékszerek. Tudományos szempontból nézve nem sokat jelentenek.
– De katonai szempontból igen – vélekedett Lucius. – Ide figyelj, Archimedes, azért jöttem, hogy felszólítsalak, dolgozz velünk.
– Kivel?
– Velünk, rómaiakkal. Elvégre tudnod kell, hogy Karthágó hanyatlóban van. Kár segíteni nekik. Most majd úgy ellátjuk Karthágó baját, hogy bámulni fogsz! Inkább velünk tarthatnátok mindnyájan.
– Miért? – dünnyögte Archimedes. – Mi, szirakuzaiak, véletlenségből görögök vagyunk. Miért kellene veletek tartanunk?
– Mert Szicíliában éltek, és nekünk Szicíliára szükségünk van.
– S miért van rá szükségetek?
– Mert uralkodni akarunk a Földközi-tengeren.
– Aha – jegyzete meg Archimedes, és töprengve meredt a viasztáblára. – És mi célból akartok uralkodni rajta?
– Aki hatalmában tartja a Földközi-tengert – jelentette ki Lucius – az egyben a világ ura is. Ez már csak világos.
– Mi az, hát nektek az a kötelességtek, hogy a világ urai legyetek?
– Igen. Róma hivatott uralkodni a világon. S én mondom neked, hogy uralkodni is fog.
– Meglehet – szólt Archimedes és valamit letörölt a viasztábláról. – De én nem tanácsolnám nektek, Lucius. Ide figyelj, a világ urának lenni, ez egykor kegyetlen sok munkát ad majd nektek. Kár a fáradságért, ami rátok szakad.
– Mindegy; de nagy birodalom leszünk.
– Nagy birodalom – morgott Archimedes. – Akár kis kört rajzolok, akár nagy kört, mindenképpen csak kör az. Határa van így is, úgy is – sohasem szabadultok meg a határoktól, Lucius. Azt hiszed, hogy a nagy kör tökéletesebb, a kicsinél? Azt képzeled, hogy nagyobb geométer vagy, ha nagyobb kört rajzolsz?
– Ti, görögök, egyre csak érvekkel játszadoztok – vetette ellen Lucius százados. – Mi másképpen bizonyítjuk be a magunk igazát.
– Mivel?
– Tettekkel. Elfoglaltuk például ezt a ti Szirakuzátokat. Szirakuza tehát a miénk. Világos bizonyíték ez?
– Világos – mondta Archimedes, és az íróvesszővel beletúrt a hajába. – Igen, elfoglaltátok Szirakuzát; csakhogy ez már nem az a Szirakuza, soha többé nem is lesz, ami eddig volt! Nagy és dicső város volt ez, ember; most már nem lesz nagy soha többé. Kár Szirakuzáért!
– Róma azonban nagy lesz. Róma lesz a legerősebbnek a földkerekségen. És így is kell lennie
– Miért?
– Hogy megmaradjon. Minél erősebbek vagyunk, annál több az ellenségünk. Ezért van rá szükség, hogy mi legyünk a legerősebbek.
– Hát ami az erőt illeti… – dünnyögte Archimedes. – Tudod, én egy keveset értek a fizikához is. Lucius, és most mondanék neked valamit. Az erő lekötődik.
– Mit jelentsen ez?
– Hát ez amolyan törvény, Lucius. Az erő, amely hat, ezáltal lekötődik. Minél erősebbek lesztek, annál több erőtök használódik fel hozzá, és egyszer eljön az a perc…
– Mit akartál mondani?
– Ugyan, semmit. Nem vagyok én próféta, jóember, csupán fizikus. Az erő lekötődik. Többet nem tudok.
– Ide hallgass, Archimedes, nem akarnál velünk dolgozni? Fogalmad sincs róla, micsoda óriási lehetőségek nyílnának előtted Rómában. Te építenéd a világ legerősebb hadigépeit…
– Már meg kell hogy bocsáss, Lucius, öregember vagyok, és szeretném még kidolgozni, kifejteni egy-két gondolatomat… Amint látod, most is éppen rajzolgatok valamit.
– Archimedes, hát nem csábít az a gondolat, hogy velünk együtt megszerezd a világuralmat? Miért hallgatsz?
– Ne haragudj – pusmogott Archimedes a viasztáblájára fölé hajolva. – Mit is mondtál?
– Hogy a magadfajta ember kezébe keríthetné az uralmat az egész világ fölött.
– Úgy, világuralom – szólt Archimedes töprengve. – Ne neheztelj rám, de most fontosabb dolgom van. Tudod, tartósabb, időállóbb valami, ami valóban megmarad.
– Mi az?
– Vigyázz, ne töröld el a köreimet! Arról van szó, hogy hogyan kell kiszámítani egy körcikk területét.
Később hivatalos jelentést adtak ki, hogy a tudós Archimedes szerencsétlen baleset következtében életét vesztette.