A természetrajzi költemény képtelenségét beláttató költő egyik balladájában (akarva vagy akaratlanul) arra mutatott példát, hogy a természettudományos tények nagyon is jó helyen lehetnek a versben. Azt szemlélteti itt, de költői nyelven, nem szakszerű meghatározással, hogy a fény sokkal gyorsabban terjed, mint a hang:
„Holdvilágos éjjelenkint,
Mikor a víz fodra csillog,
Maradozó csattanással
Fehér sulyka messze villog,
Oh! irgalom …”