Yellowstone

Az Egyesült Államokat nagy csapás érte az elmúlt héten, olyan csapás, amelyet még a legkalmárlelkübb yankee is úgy fog érezni, mint valami nemzeti szerencsétlenséget.

Mert csalóka európai fogalom az, amely csak a nagy világvárosok otromba, esztétikátlan és mértani rideg vonalakra szabott kőtömbökön, meg a business-en keresztül látja az amerikai ember psychéjét. Van abban romantika is, esztétikai érzés is, sőt szentimentalizmus is, ami nemcsak a szinte bigottságig menő vallásosságukban nyilvánul meg, hanem az olvasnivalóikban is. Mint egyáltalán az egész angolszász fajnak a guvernánt-ízű regényirodalomban és vallásosságában, amelyre szinte meglepő bizonyíték az, hogy például Brightonban, a világhírű fürdőhelyen – igaz, hogy pár százezer főnyi a bennszülött lakossága is – nem kevesebb, mint hetvenegy templom van. Közülök egy a római katolikusoké, egy a zsidóké, a többi hatvankilenc mind a különböző protestáns „church”-ök temploma. A közel milliomos Budapesten, azt hiszem, fele annyi templom sincsen, amit azonban egyáltalán nem panaszképpen említek itt fel, de sajnos, Brighton kórházi és iskolai statisztikája nincs a kezem ügyében.

A yankee lelke sem csupa üzlet, erről megint azután beszélhetnének az Európából lassanként Amerikába átvándorló műkincsek és beszél a Yellowstone National Park, amelyet most az a katasztrófa ért, hogy nyolcvanezer hektárnyi területén leégett a mesésen szép erdősége. Igaz, hogy ez a veszteség területbelileg nem látszik túlságosan nagynak, mert hiszen a Yellowstone Park valamivel nagyobb az Erzsébet térnél, sőt még a Városligetnél is, mert körül belül tizennégyezer négyszögkilométer a területe, tehát csaknem akkora, mint Szászország, vagy mint Magyarországnak egy tizennyolcad része, avagy két Montenegró. De azok az erdőségek, amelyeknek a gyilkosa kétségtelenül az Amerikában most uralkodó rettenetes hőség volt, egyik pompás smaragd-ékszerétől fosztotta meg az Egyesült Államok nemzeti parkját.

A Yellowstone vidékét, mint általában az Egyesült Államok nyugati részét, azok a rough kalandorok fedezték fel először, akik mint erdőirtók, skalpvadászok és aranykeresők nyomultak előre nyugat felé. Azoktól érkezett hír, hogy az akkor még indiánoktól meglehetősen népes Wyoming, Idaho és Montana államok összeszögellésénél valami egészen különös föld található. Nagy, sárga (yellow angolul annyit jelent, hogy sárga) hegy őrzi ezt a vidéket, amelynek csodálatosan rétegezett sziklahasadékaiból forró víz, fojtó szagúan pöfögő pára, különös massza, úgy látszik olvadt kő ömlik ki. Ezek a hírek bírták rá azután 1863-ban Lacy kapitányt – persze itt a kapitány néven sem Hauptmannt, sem pedig Rittmeistert nem kell érteni, hanem brethartei és marktwaini ca’taint, akik maguk ajándékozzák maguknak ezt a címet – tehát Lacy kapitányt arra, hogy útnak induljon és felkereste ezt a vidéket. A sárga hegy aranyat sejttetett vele, de ő is, a társai is nagyot csalódtak, mert a Yellowstone szikláit nem az arany festi sárgára, hanem a kén.

Lacy azután csalódottan nem is járta be az egész területet, hanem a Yellowstone-vidék alsó medencéjének az átkutatása utána visszafordult. Csak hét évvel később, 1870-ben kutatta át ezt az egész világon páratlanul álló területet egy most már igazán katona, Washburne tábornok és olyan mesés dolgok hírét hozta onnan, hogy egy év múlva már hivatalos expedíciót küldtek a terület felkutatására Hayden vezetésével, amikor pedig az visszatért és beszámolt a csodás vidék meseszerű szépségeiről, 1872-ben a kongresszus törvényben határozta el, hogy a Yellowstone vidéke az Egyesült Államok nemzeti parkja legyen. Hogy az egész világ legszabadabb országának legyen a népe számára olyan üdülőhelye, olyan csodákkal teljes tündérvidéke, ami szintén páratlan az egész világon. És a három állam területén fekvő csodavidék kongresszusi határozattal, törvénnyel egészen, hogy úgy mondjam, exterritóriummá vált, külön államközi területévé az Unió államainak. És az egész nagy territórium igazgatása sajátságosképpen az Egyesült Államok hadügyminiszterére, korrektebb kifejezéssel, hadügyi államtitkárára van bízva. Sőt nyáron át a Yellowstone Park állandóan az Unió lovashaderejének gyakorlótere.

Ezek a katonák vetettek gátat annak a pusztulásnak is, amely az egész Yellowstone Park csodálatos növényzetet fenyegette veszedelemmel. Mert a kietlenül nagy erdőégéstől veszedelemben forgott az egész nagy nemzeti büszkesége a yankeeknek, amely pedig még csodálatosabb alkotása a természetnek még a Niagaránál is. Ha a kénkövet pöfögő sofatarakba is belegyuladhatott volna a láng, talán beette volna magát a föld alá is és most úgy égne a nemzeti park földjének a méhében a mélység, mint ahogyan ég elolthatatlan tűzzel az angolországi Devonshire egyik szénbányája. Bár földalatti tűzben egyáltalán nincs hiányosság a Yellowstone Parkban így sem. Sőt épen az adja meg ennek a területnek az egészen különös, minden más világtájéktól elütő karakterét. A föld forróságának a kövei, a vulkanikus kőzetek itt sajátságosan találkoznak össze a föld leghidegebb, hogy úgy mondjam, legjózanabb kőzetével, a mészkővel. A bazalt, a riolit, a láva, a dolomit, a kéntartalmú kőzetek az iszapos krétakövekkel találkoznak itt össze. Valami aránylag egészen fiatal geológiai korszaknak az erőszakos szülöttje, talán idétlen, héthónapos gyermeke ez a terület, amelyet bizonyosan valami nagy elemi katasztrófa, a föld alig elcsillapult lelkének, a tűznek a keresztültörése a föld csontvázán, a mészen, hozott létre. A józan mészkő milliónyi hasadékokra válik itt szét, hogy utat adjon a föld tűzijátékának. Örökké hófedte ormok alatt, mint a Snowy Range, a Teton és Windriver ormai, a Gallatin és Absaroca, jeges hidegségű levegőből leszállva, elkezdődik a még mindig fiatal Föld tüzének a játéka. Polinézia vulkánikus szigetei öreg legények ehhez az aránylag kis területre szorult helyhez képest, amelyet talán az öreg Héfaisztosz adott játszóhelynek a gyermekei – már hogy a felesége, az Afrodité gyermekei – számára. Körülbelül hatezer meleg forrás fakad a riolit réteges hasadékaiból és közel kétszáz gejzír lövell ki a földből, hol állandóan, hol időközi megszakításokkal a forró vizét. A gejzíreknek a legnagyobb csoportja a Mammoth Hot Springs, amely hetven természetes, forró vizű szökőkútból áll. A Great Fountain Geyser negyvenöt méter magasra lövell fel magából a vizet, a gejzírek óriása pedig, az Excelsior váltakozva hol hatvan, hol kilencven méter magasságra. Van azután egy másik gejzírcsoport is, amelyik negyven természetes szökőkútból áll.

A hegyek birodalmát tavak szakítják félbe. A nagy Yellowstone-tó csendes, mintha ő volna az uralkodója az egész vidéknek. De a kisebb tó, a Prismatic Lake csodálatos szivárvány-színeket játszik a beléje folyó és vulkánikus iszapot hordó patakok vizétől, épen úgy, mint ahogyan kobaltkék, nem az ég visszatükröződésétől, hanem a saját színétől a Turquoisie-források vize is. És víz és tűz játéka mellett ott van a kénnek a tréfája is, a folyton gőzölgő solfatarák, apró kráternyílások, amelyekből nem láva, csak kénköves gáz ömlik elő.

A vulkánikus talajnak mindez a szeszélye fantasztikus sziklaalakulatokká marta szét a Yellowstone vidékének a hegyeit. Az egyik hegy elefánt alakját utánozza, a másiknak az oldala olyan sima és szinte ragyogóan tiszta kő, hogy Mirrornak, tükörnek nevezték el. Itt áll az a mesebeli Üveghegy is, amit azért neveztek el így, mert az áttetsző és üvegként csillogó obszidiánkő, ez a vulkán kohóján hegedt üveg a matériája.

Ahol a föld már nyugodalmasabb, a magaslatokon – bár 2400 méternél sehol sem emelkedik magasabbra a tenger színe fölé a Yellowstone-vidék területe – ott azután a legcsodálatosabb növényvilág van otthon a melengető földnek itt is érzett kegyelméből. Smaragderdők, sötétlombú pagonyok és ligetek koszorúzzák a völgyeket és a folyók canonjait. Ezekben az erdőkben őrzi a yankee azt az utolsó hatszáz bölényt, a híres buffalok ez utolsó óriás-csordáját, amely megcáfolja az utolsó egy szál bölényről szóló szállóigét. Más vadban is gazdagok ezek az erdők, de a vadászat bennük tiltva van. A folyókban és tavakban azonban szabadon halászhat Amerika legszegényebb fia is.

Ez a kép ad valami halovány fogalmat az Egyesült Államok nemzeti parkjáról, amely, mint mondtam már, páratlan az egész világon. És ezt a világcsodáját támadta meg az elmúlt héten a tűzveszedelemnek legijesztőbb formája, az erdőégés. Nyolcvanezer hektár elpusztult, de mindegy, a hamva nyomán új, csodálatos flóra fog támadni, mint újabb szenzációja ennek a szenzációban telhetetlen vidéknek.