Kézből kontrázzuk az Önök összes vádjait!
Mert mi is olvasunk szépirodalmat (pl. P. Howard nobel-díjas angol író munkáit), mi is hallgattunk klasszikus zenét (beat, beatles, T. Rex meg a Konc), de még mennyit, mi is járunk moziba, és megnézünk minden nekünk való filmet (18 éven felül), voltunk már az Operában is (és megnéztük a színpadtechnikai berendezéseket). Hogy a Becket (áliász Ricsaard Börtn) filmmel kapcsolatban nem jutott eszünkbe III. Béla (hogy ti. a filmen fenékberúgott Henrik trónörökös majdani özvegyét, a filmben szereplő jópofa francia király lányát veszi majd másodszor feleségül), az kizárólag annak tudható be, hogy III. Bélát már az Általános Iskolában kitananyagcsökkentették történelemoktatásunkból. – III. Béláról különben is tudjuk, hogy ott fekszik fönn a várban a Hilton mellett, a Colleggel sré-vizaví.
Ami a nyelvtudást illeti, hát arról Önök csak hallgassanak! Mi már az Általános Géptan első gyakorlati óráján megtanultunk perfekt görögül írni, fölírjuk életprogramunkat: Ανϑρωπον ξητω (gyengébbek kedvéért: hominem quaero).
Mert latinul aztán mink igazán jobban beszélünk, mint az orvosok: relációs jelekkel rögtön az anyatej után kezdünk foglalkozni, aztán jön a redundancia, approximáció, definíció, inflexió, integráció, infláció, menstruáció, abortus meg a többi. Az angollal sem állunk rosszabbul: bit, stop, read, begin, repeat, print, go to … hell. (Nem is beszélve az énekelt angolról: love, sex. Sex!!)
Sok rosszalló kritika éri magyar nyelvi stílusunkat. Pedig Kazinczy apánk megmondta, hogy a nyelv él. Alakul. Változik. Hát ippeg most változik. Van, aki nem tudja megemészteni a „csaj” szót. De az az érzésünk, hogy az mást sem tudna kezdeni vele már.
A „Kincses szigetet” író Stevenson, a Sarastro-t éneklő Antalffy Zsíros Berci, a 25. SZÍNHÁZ Don Quijote-ja, … a Latinovits, … a Miniszterünk… mind-mind mérnökök.
Minden valamire való ember mérnök! ! !