Humor rovat

Hamlet dán királyfi: Simonyi Úr

Előadóművészeink
In memoriam SIMONYI KÁROLY
(1916–2001)

VI. évfolyam 7–8. szám · 2002. július–augusztus

Budapesti Műszaki Egyetem, fizika, elméleti villamosságtan, Simonyi Károly, Műegyetem, Vicinális Dugóhúzó

Kiváló alkotók esetében csak nagyon ritkán tartom elfogadhatónak a túl komor/komoly megemlékezéseket. Lássuk inkább a műveiket – feltéve, hogy ennek nincs szerzői jogi akadálya. Ha viszont ebbe ütköznénk, segít(het) a Vicinális Dugóhúzó (esetünkben 1974, 17–19. p.). Az itt következő 12 kép Simonyi professzor úr előadásain készült – talán éppen elektronfizikát ad elő –, és az összeállítás vásott, de az előadót feltétlenül tisztelő szerzője Hamlet nagymonológjából választott képaláírásokat, melyeket gondos szerkesztőként – ezzel is ellensúlyozva az általam elkövetett egyéb hibákat – a Shakespeare összesben található Arany János-fordításhoz pontosítottam. (Valahogy csak be kellett bizonyítanom, hogy rám is szükség van.) Az összeállítás a TAN-TUSA rovatban jelent meg, amely a Vicinális Dugóhúzó legfőbb rovata. E rovat előző címei a ma hozzáférhető [1974] múltban:

1921	„A Katedráról”
1927	„A t. tanári kar”
1925	„A kathedráról”
1928	„A katedra mellől”
1926	„Kathedráról”
1929	„Röhögnünk szükséges”
1930	Külön cím nélkül váltakoznak érdektelenebb vagy még érdekesebb cikkecskékkel rovatocskákkal, vagy sorakoznak egy-egy darabig ennek a rovatnak a verzál- vagy kövérbetűs tanárnevekről jól felismerhető, az egész könyv nagyobb részét kitevő oldalai.
1933	„A katedráról”
1936	Mint 1930-ban.
1939	Mint 1936-ban.
1944	Mint 1939-ben.
1964	Jó 25 oldalnyi, múltbeli és közelmúlt-beli idézetes visszatekintés az 1902-es, 1910-es és 1911-es GM-I HÍRHARSONÁ-ra, az 1907-es, 1911-es, 1921-es és a fenti V. D.-kra, az 1928-as és 1937-es RETORTA-SZIPORKÁ-kra, továbbá az 1929-es, 1933-as és 1935-ös MEGFAGYOTT MUZSIKUS-okra, majd megemlékezés NEMES TIHAMÉR (1895–1960), VIKÁR TAMÁS (1913–1956) szerkesztőinkről (19. p.) és PATYI BÁ-ról (1885–1956), tanáraink örök mintaképéről (25. p.). Azután a rovat címe (33. p.): „Ma is van még, aki odafigyel!”
1968 (fejléc)	VAN MÉG, AKI ODAFIGYEL
1974 (címoldal és fejléc)	TANTUSA TANTUSA, TANTUSA.”

Sajnos a rendelkezésemre álló nyomat nem túl jó minőségű, ezért a képek némi kívánni valót hagynak maguk után.

Lenni, vagy nem lenni: az itt a kérdés
(Arany János ezt a megoldást jegyzetben adta meg. A fordítás szövegében a monológ első sora: „A lét, vagy a nem-lét kérdése ez.” A színpadi gyakorlat az előbbi megoldást szentesítette.)

Akkor nemes-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;

Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?

E meggondolás az,
Mi a nyomort oly hosszan élteti

Mert ki viselné a kor gúny-csapásit,

A hívatalnak packázásait

– a nem ismert tartomány,
Melyből nem tér meg utazó –

[…] inkább tűrni a
Jelen gonoszt, mint ismeretlenek
Felé sietni?

Eképp az öntudat
Belőlünk mind gyávát csinál

S az elszántság természetes szinét
A gondolat halványra betegíti;

Ponticulus Hungaricus