Pitagorasz tétele
Logaritmus, szögfüggvény
most szinusszal alszom én.
Holnap jön a koszinusz
nem kell hozzá vízibusz.
Kotangenssel tele zsebem,
beleverem a tangensem…
Előveszem logarlécem,
az lesz majd a mankón nékem.
Szögfüggvényem a por eszi,
polcon van a helye neki!
Volt egy öreg, Pitagorasz
görög volt az és nem olasz,
rátalált egy jó törvényre,
heuréka végre, végre!
Négyzetet rak átfogóra,
ezzel lel rá a valóra.
Befogóknál vonhat gyököt,
megoldhatja, bármely lökött…
Így számolja ki az öreg
a szerelmi háromszöget.
Egyik végén neje várja,
költekező, híres pária!
Másik végén barátnője,
jó hogy egy van csak belőle!
Ő is pénzbe kerül neki,
mindig az új ruhát veszi.
Kell neki a finom étel,
Pitagorasznak ez tétel!
Kettő között keskeny ösvény,
kiszámolja a vén fösvény.
Így már tudja szögét, hosszát
s azt, hogy női őt kifosszák.
A szögfüggvényt nem ismeri,
de van új tétele neki!
Réka, répa, sárga béka,
Heuréka! heuréka!
a2 + b2 (az)= c2.
Erről szól most az ének!
Szerelmes matematika
Nincs eleje és nem is lehet vége.
Mégis örömmel nézünk a felére.
Habár gyök alatt termett a szorzó,
Egyenletét átölelte, mint bibét a porzó.
Négyzetre emelte, imádkozott érte,
Még a logikát is könyörgőn kérte,
Hogy szerelmét az ő halmazába rakják,
Vagy, adja az ég, hozzá is adják.
Jött a (sok)ismeretlenes kemény banda.
Drága hősünknek remegett a tagja.
Ő akarta megfejteni szíve választottját,
S joggal félt hogy azok zárójelben elrabolják.
Eldöntötte: szembeszáll a rosszal,
Ha kell, megküzd minden ponttal,
Hogy ne csak síkban lássa a teret,
S hogy övé legyen végre, akit szeret.
Minden éjjel csak egy testet látott,
Majd boldogan a tételért kiáltott.
Megoldotta számos problémáját,
Mert látta hogy a többit hogyan permutálják.
Mosolygott, biccentett. Nincs több variáns.
Ő a kulcs, a keresett megoldás.
Megesküdtek a Geometriában.
Nem volt még ily’lagzi a Matematikában.
Nászukon ott volt minden X és gamma,
Végtelen tánc és jó nagy csinnadratta.
A tompaszögek élesen húzták el a nótát,
A sinusok is megmutatták görbéjük hálóját.
Azóta a párunk osztódott is bátran,
S számtalan tényező van már a családban.
Övék a legszebb élet a Négyzetrácson,
S ők a legboldogabbak kerek e világon.”
Párhuzamosok
Se végük, se hosszuk,
végtelenbe nyúlnak,
ahol mégis (jópofa!),
mind egymásba fúlnak.
Lehet, hogy ez paradoxon,
bukfencet vet az ész is,
mégis ez a realitás,
bizonyított tézis.”
Apró felismerés a matematikában
Sem tudós, sem matematikus az nem vagyok,
Versemmel a tudományban nyomot nem hagyok.
Két apró matek érdekességet írok le,
A megértésébe senki nem rokkan bele.
Az egyik Pitagorasz tételén alapszik,
Amint szokott lenni, az ördög itt sem alszik.
Rajzoljunk egy egységnyi oldalú négyzetet,
Átlóját jól látjuk, nem kell hozzá képzelet.
Átló hossza gyök kettő a képlet alapján,
Ezzel szemben akad egy kis bökkenő csupán,
Ugyanis ilyen szám a számegyenesen nincs,
Pedig ez lenne nekünk a megoldáshoz kincs.
Négyzetgyök kettőt csak közelítőleg kapjuk,
Pedig rajzunkon teljes értékűnek látjuk.
Ez az egységnyi oldalú négyzet átlója.
Végtelen tizedes törttel sem kel valóra.
A másik ilyen számunk a Ludolph féle pi,
Bár minden nap jelen van, de nem mindennapi.
Egységnyi átlójú körkerület hossza az,
Jó, magunk előtt pontosan látjuk, az igaz,
Számszerűen pontosan értékét leírni
Sikertelen, biztos, hogy nem fog sikerülni.
Rajz nélkül is ki tudjuk számolni értékét,
Végtelen tört adja pontossága mértékét.
Az egészet a végén gyorsan összegezve
Gyök kettő pontos értéke az a szám lenne,
Négyzetre emelve kettőt eredményezne.
A számegyenesen ilyen számnak nincs helye.
A pi-nek pedig pontos értékét megkapnánk,
Ha kör kerületét átlójával osztanánk.
Ekkor is végtelen tizedes törtet kapnánk,
Amelyet pontosnak elfogadni nem tudnánk.”