Míg Tháles a nagy égnek
Tüzeit csudálva nézi:(1)
Behúlla egy verembe.
Ah Lilla! a te orcád
Illyen gödört csinál ám,
Mikor reám mosolygasz;
És akkor abba lelkem
Melly nyakra-főre hull bé,
Míg andalogva bámúl
Ragyogó tüzes szemednek
Két földi csillagára!