Ahhoz, hogy minőségi papír alapú vagy elektronikus kiadvány jöjjön létre, számos feltételnek kell eleget tenni. Egy ezek közül: a jól ismert technológiai lépések közül egyet sem szabad kihagyni. Mindehhez persze megfelelő szakemberekre is szükség van. Például, egy komolyabb honlap készítéséhez nagyjából a következő szakemberekre (a csillaggal megjelöltekre alkalmanként) van szükség: látványtervező grafikus és tipográfus*, ergonomus*, programtervező(k) és programozó(k)*, szakmai és nyelvi lektorok, korrektor, szerkesztő(k), karbantartó/rendszergazda. A korszerű fejlesztő eszközöket és technológiákat most nem részletezem. Mindez igen költséges, a honlapkészítők nagy többsége nem rendelkezik az ehhez szükséges pénzügyi forrásokkal. Ennél sokkal sajnálatosabb, hogy a könyv- és lapkiadók sem mindig. Feltehetően ennek is köszönhető a számos tárgymutató nélkül megjelenő szakkönyv stb. Ráth-Végh István A könyv komédiája című könyvében írja az alábbiakat:
„állítólag lord Campbell azt indítványozta az angol parlamentben, hogy vonják meg a kiadási jogot attól a történetírótól, aki a könyvét nem látja el tárgymutatóval.”
Ettől persze Isten ments’, hiszen ez a megoldás nem csupán túlszabályozást eredményezne, de egészségünket veszélyeztetné a törvénytervezet parlamenti vitájának meghallgatása. Nos, Ráth-Végh így folytatja a fent említett kötet A tárgymutató humora című fejezetében:
„Bölcs indítvány volt, ha igaz. Tudományos munkát nem lehet használni részletes tárgymutató nélkül. A régiek ezt tudták és sokszor el is túlozták. Nemcsak a vezérszavakat iktatták be az indexbe, hanem rövid, összezsugorított magyarázatokat is ragasztottak hozzájuk, olyannyira, hogy némely index valóságos olvasmánnyá bővült. A komikum ott kezdődött, ahol a szerző a könyv szubjektív kitételeit is belegyömöszölte a részletes tárgymutatóba.
Említettem a könyvcímekről szóló fejezetben Prynne hírhedt könyvét, a Histriomastixot. Amilyen hosszú a címe, olyan mértéktelenül bőséges a tárgymutatója. Ilyen utalások vannak benne:
„Mennyország – nincs benne színház.
Ördög – ő találta fel a színházat és a táncot. Pokolban minden Úrnapján színielőadás.
Királyok – meggyalázó rájuk nézve, ha színházba járnak és színészeket pártfogolnak.
Színészek – többen közülük pápisták és átkozott boszorkányok.”
Ilyen bő papucsban könnyen el lehet csúszni: Az angol index-irodalomban klasszikus példa gyanánt emlegetik Best főbíró esetét. Egy jogi munka tárgymutatójában ez mondatik róla: »Best főbíró, nagy bölcsessége«.
Felütvén a vonatkozó oldalt, az olvasóra ez a szöveg mosolyog: »Best főbíró szerint nagy bölcsesség nem kell ahhoz, hogy az illetőt bíróság elé állítsák.«
A felületesség ellentéte az alaposság. Egy angol munkában rövid történet foglaltatik a kakaduról. Az index így dolgozza fel:
„Kakadu; abszurd anekdota róla, 136.
Anekdota, abszurd, kakaduról, 136.
Abszurd kakadu-anekdota, 136.
Beszélgetés kakaduval, 136.
Kérdésekre felel kakadu, 136.
Gondolkodó kakadu, állítólagos, 136.
Állítás gondolkodó kakaduról, 136.
R. úr meséje a kakaduról, 136.
Mese a kakaduról, R. úr által, 136.
Csodálatos történet, kakaduról, 136.
Történet; csodálatos, kakadut illetően, 136.
Hihetetlen eset kakaduval, 136.
Eset, hihetetlen, kakaduval, 136.”
Az amerikai W. S. Walsh hitet tesz rá, hogy ez szóról szóra igaz.”