A minap – afféle szakmai ártalomként – kezembe akadt Maróthi György professzor uram „föképpen a’ MAGYAR ORSZÁGON elö fordúlható Dolgokra” írott Arithmetikájának harmadik, 1782-es kiadása (egy időben Dr. Ballagi Mór tulajdona). A maga korában méltán népszerű számtankönyet és szerzőjét számos dicsérő szóval illeti Szénássy Barna, a Magyarországi matematika történetében.
„Külföldi útja alkalmával Maróthi összehasonlítást tehetett a magyar és a külföldi kulturális élet színvonala között, ez a párhuzamba állítás pedig igen elmarasztaló volt a hazai viszonyokra. E felismerés hatására hazatérte után rövid egymásutánban két kéziratos tervezetet (Idea, 1740; Opiniones, 1741) készített, amelyekben vázlatszerűen kifejtette a középiskolai oktatásra vonatkozó főbb pedagógiai elgondolásait. Elsősorban a magyar nyelvű oktatás bevezetését sürgette, továbbá fontossági sorrendet állított fel az egyes iskolai tárgyak között. Tervében a humán tudományok mellett jelentős szerepet biztosított a reáliáknak is. Így pl. azt kívánta, hogy a filozófia anyagában részletesen ismertessék a matematika elemeit; hogy a szokásos szerdai és szombati játékdélutánok helyét az aritmetika vegye át. A matematikai anyagra vonatkozólag is volt elképzelése, és a cél megvalósítása érdekében kérte egy megfelelő magyar nyelvű aritmetikakönyv kiadását.
Munkásságának legjelentősebb eredménye, hogy ennek a könyvnek a megírására maga vállalkozott – így született meg a kor európai színvonalán álló első magyar aritmetika. A könyv hatása nagy volt, komoly mértékben járult hozzá matematikai és természettudományi életünk további fejlődéséhez. Adatok szólnak arról, hogy még a 19. század elején is egyik legkedveltebb vezérfonalnak tekintették az országban az alapfokú számtani ismeretek oktatásához.”
A kötet „A’ Mesés Réguláról, vagy Regula Falsi-ról” című fejezete különösen érdekesnek mutatkozott. A módszer ismertetése így kezdődik:
„§. 178. A’ mit Deákúl Regula Falsi-nak hívnak, azért neveztem Magyarúl Mesés Régulának, mert ezen szokták leg-inkább meg-fejteni a’ Mese forma Kérdéseket, a’ mellyekkel a’ Számvetök edgymást próbálgatják. Deákul azért hívják Regula Falsi-nak, mert mikor rajta meg akarják fejteni a’ mesét; elsöben csak rá-fogják vaktában valamely számra, hogy az az: a’ mellyet keresnek; jóllehet nem az. De osztán ebböl a’ hamis számból találják-ki a’ Kérdésben levö igaz számot: a’ mint mindjárt meg-mondjuk.
Azt a’ vaktában fel-vett számot nevezhetjül Magyarúl Rá-fogásnak: Deákul nevezik Positionak; vagy Görög szóval, Hypothesis-nek. (És innen a’ Mesés Régulát is némellyek Regula Positium-nak nevezik.)
Kétféle már a’ Mesés Régula: Az edgyikben csak edgy a’ Rá-fogás: a’ Másikban kettő. Az elsöt hívják Edgyesnek; a’ Másikat Kettősnek. (Deákul Regula Falsi Simplex, & duarum positionum.) Az Edgyesen nem lehet mindent fel-vetni, a’ mit a Kettösön fel lehet. De a’ Kettösön mind fel-vethetni azokat-is, mellyeket az Edgyesen szoktak.
§. 179. Az Edgyes Mesés Regula (vagy Regula Falsi Simplicis positionis) ebböl áll:
(1.) Minekutánna jól meg-értetted a’ Kérdést, vagy Mesét; végy-fel akármelly számot: és fogd-rá, hogy az az, a’ mellyet keressz. És Mintha meg-akarnád probálni, ha ugyan eleget tészen-é a’ Kérdésnek? vigy véghez rajta mindent, valamit a’ Kérdés kíván.
(2.) Ha tészen eleget a’ Kérdésnek, (a’ minthogy ritkán lehet így edgyszeriben reá akadni;) azt a számot, a’ mely a’ te fel-vett számodból ki-jött, írd elöl: utánna a’ fel-vett számot, (vagy Rá fogást:) 3-dik helyre pedig azt a’ számot, a’ mellynek ki-kelett volna jönni. E’ három számhoz keress 4-iket a’ Hármas Régulán. A’ lészen az, a’ melly eleget tészen a’ Kérdésnek.”
Az egyes regula ismertetését két – megoldással is ellátott – feladat zárja.
Joggal mondhatja bárki, hogy szép-szép, de mire lehet mindezt használni. Az alkalmazhatóságot egy mai, életszerű példán keresztül szeretném bemutatni. Bizonyos, manapság igencsak divatos szakmáknál az alkalmazni kívánt személy életkorának ismerete – a hatályos törvényekkel való durva ütközés kivédése céljából – mindennél fontosabb. Ezért az interjú kezdetén az exhibicionizmussal bőven megáldott leánytól megkérdik hogy hány esztendős, aki akár így is felelhet:
„Az Anyám, úgymond, harmad-fél [azaz két és fél] annyi idős, mint én: az Atyám pedig három annyi idös. A’ hármunk’ ideje tészen mind öszve 117 Esztendöt.”
Ebben az esetben, az interjút vezető személynek – a Mesés Regula módszere szerint – az alábbi megfontolásokkal kell élni:
Ami pedig a dolog mese részét illeti, jópárszor kiderült már, hogy a leány csak 17 éves. De erről, biztosan nem a módszer tehet.
