Rövid történetünk két szereplője közül remélhetőleg az egyiket, Simon Singhet legalább itt, a tudomány oldalán nem kell bemutatni az olvasónak, de biztos, ami biztos, foglaljuk össze: Singh indiai származású brit fizikus, aki a 1990-es években a BBC TV-nél dolgozott tudományos szerkesztőként, később több könyvével nemzetközi hírnevet szerzett.
Magyarul is megjelent A nagy Fermat-sejtés, illetve A nagy Bumm című könyve. Másik hősünk idehaza kevésbé ismert. Katie Melua, a mindössze 22 éves, grúz származású („szovjet” állampolgárnak született) énekesnő családjával még gyerekként került Észak-Írországba, onnan Londonba. Káprázatos tehetségű blues énekes, az elmúlt két évben a női előadók közül az ő lemezeit (két CD-je jelent meg) vásárolták a legnagyobb számban Nagy-Britanniában. Szerény megítélésem szerint ő lesz az évtized szupersztárja, ha így folytatja.
Mármost hogy jön össze e két személy? Történt, hogy Melua 2005-ös Piece by piece című albumán szerepel egy Nine million bycicles című szám, mely többek közt a következő szövegrészt tartalmazza (saját – értelmező – fordításomban):
„12 milliárd fényévnyire vagyunk az univerzum peremétől, így gondolják, és soha senki nem tudja megmondani, hogy ez igaz-e, de azt tudom, hogy én mindig veled leszek.”(1)
Nos, a verssor első fele megütötte Singh fülét (szemét) és a Guardian című lapban a kozmológusok munkájának pontossága elleni merényletként aposztrofálta Katie szövegét. A két fél leült egymással a BBC Today című műsorában, és az énekesnő szó szerint elénekelte az a változatot, amit Singh az eredeti helyett tudományos szemszögből tekintve helyesnek tart. Így:
„13,7 milliárd fényévnyire vagyunk a megfigyelhető univerzum határaitól; ez – a jelenlegi ismereteink szerint – jól definiált hibaszázalékkal jó becslés, és azt jósolom, hogy mindig veled leszek.”(2)
Megjegyzem, ez angolul épp olyan idétlenül hangozhatott, mint magyarul.
Hogy kell-e egy tudós-ismeretterjesztőnek kekeckednie egy dalszöveggel, döntse el ki-ki a vérmérséklete szerint. (A Guardianban annak idején pró és kontra tömegével érkeztek az olvasói levelek.) Szerintem ebben az esetben nem kéne. Vagy talán a szövegírónak nem kellett volna éppen a kozmológiában kalandoznia. Volt már hasonló példa a magyar könnyűzenében is. Katona Klári hajdan azt énekelte, „Tíz perc, míg a Földre ér a fény” (nyilván a Napból), ami természetesen nem igaz, hiszen ez nagyjából nyolc perc, de ez még úgy-ahogy elmegy. Igazi merénylet volt viszont Koncz Zsuzsa egyik szövegrészlete az Itt a két kezem című számból, ahol azt énekli: „A csillag a fényét a Naptól kapja”.
Szóval, kedves szövegírók, ha nem muszáj, inkább ne csillagászkodjanak. Mi pedig olvassunk Singhet és hallgassunk Katie Meluát, mindkettő világszám a maga kategóriájában. Előbbi okos, utóbbi nagyszerűen énekel (és ráadásul sokkal szebb Singhnél). Már csak a kilencmillió bicikli kérdését kéne megoldani, Melua ugyanis azt énekli, hogy ennyi van belőlük Pekingben. Még az hiányozna, ha bejelentkezne a kínai főváros egyik korifeusa azzal, hogy a pontos szám kilencmillió-kétszázötvennégyezer-hatszáznegyvenkettő. Azt vajon hogyan énekelné el Katie?
