Humor rovat
Arisztophanészi természettudomány
Két részlet a vígjátékokból
Simonyi Károly jogutóda(i)
fizika, csillagászat, kozmogónia, meteorológia, villám
A parabasziszban a Madárkar a híres, orphikus kozmogóniát adja: a mitikus Orpheusz költőre visszamenő mondát a világrend (Kozmosz) születéséről. Kezdetben volt a Tátongó Űr (a Khaosz; Arany Zűrnek fordítja, de a feneketlen Ürességet jelenti), a Sötétség, a „fekete szárnyú” Éj és a Tartarosz (a feneketlen Mélység, később az Alvilág). A Sötétség ölében a fekete szárnyú éj szélnemzette tojást szül. A régiek hite szerint a madarak a tavaszi széltől megtermékenyítve tojást szülhetnek, mert a szél a lehelettel, az élettel rokon. Íme a szárnyasok élete áll a Mindenség kezdetén. S e tojásból kel ki Erósz, a Szerelem, vállán aranyos szárnnyal: ő is madár, szélforgattagyors. A szárnyas Khaosszal vegyülve ő nemzette a madarak nemzetségét. S csak ezek után született meg az Ég, a Föld, a Tenger. Valami ősi, örvénylő mozgás a világ ősállapota: ez a gondolat a görög bölcselőknél is visszatér) Empedoklésznél, Démokritosznál és Anaxagorásznál). Ennek kifejezői a szelek és a szárnyas Éj: a kettő rokon, mint a „szelek szárnyán” kifejezés is mutatja. S Erósz mindent összevegyít, egyesít: Empedoklész szerint is a Szerelem köti össze az ellentétes anyagokat. Nincs keletkezés és elpusztulás: csak az elemi részecskék vegyülése és szétválása: ez Parmenidész, Empdoklész, Anaxagórász és az atomisták (Leukipposz, Démokritosz) közös alapgondolata. Ez az orphikus kozmogónia még érthetőbb, teljesebb Euripidész töredékesen fennmaradt Melanippé című drámájában. […]
Arisztophanész nyilván jól ismeri Euripidészt és a korabeli természetbölcselők alapgondolatait is: ezekből építi fel költői-tréfás kozmogóniáját, hogy igazolja a madarak felhőkakukkvári igényeit.
„Kar.
(Parabasis)
Nosza hát ti bizonytalan életüek, hulló falevélre hasonló
Emberi nem, gyarló sáralkat, tehetetlen, erőtelen árnyak,
Egynapi csirkefiúk, nyomorúltak, tüneményszerü gyenge halandók,
Ide fordítsátok az elmétek, mireánk halhatalan örökké-
Élő, örökifju, romolhatlan végzésű légi urakra,
Hogy igaz tanokat hallván tőlünk a világürről, a teremtés:
Istenek és folyamok lénye felől, Erebos, Chaos eredetéről,
Helyesebben tudjátok s Prodikost csapjátok el a nyavalyába.
Legelébb vala Zür, a barna Sötét, meg az Éj, s a Tartaros öble:
De sem ég, sem föld, sem lég nem volt. A Sötétnek zordon ürében
Legelőször is a feketeszárnyú Éj hímnélkűli tojást szül,
Melyből, az idők betelése után, Szerelem báj istene költ ki,
Vállán ragyogó aranyos szárnnyal, mint a szélforgatag, oly gyors.
Ez, az éjfeli röpke Világzürrel közösűlve a Tartaros öblén,
Nemzette fajunkat fészkében s ezt hozta világra először.”
A másik részlet tartalma még inkább említésre méltó: a villám jelenségének magyarázatától van szó; még Arisztophanész ferdítéseiben is az igazság magvát találjuk: a nagy légnyomás jelenlétét. Mindez arra utal, hogy Szókratész a legkülönbözőbb természeti jelenségekkel, méghozzá igen behatóan foglalkozhatott.
„Strepsiades.
Hanem a fénylő tüzes istennyila honnan jő? erre taníts meg,
Mely éget, ha megüt, s ha kit a szele ér is, megpörzsöli élve;
Mert ezt már csak nyilván maga Zeüsz hajigálja az esküszegőkre.Sokrates.
Mért hát – te bohó, te Kronos-kori és hava-járó együgyü ember,
Ha az esküszegőkre dobálja tüzét – mért hát nem sujtja le Símont
Se Kleonymot, se Theorost?(1) hiszen ezek esküszegők, a milyen kell;
Hanem a maga templomait veri és »Athénnek Sunium ormát«
S a nagy cserfákat; mi okon teszi? a cser nem mond hamis esküt.Strepsiades.
Én nem tudom; úgy tetszik helyesen mondod. De mi hát az a villám?Sokrates
Mikor a száraz levegő fölmegy, s odafönn bézárul ezekbe,
Felfúja belül mint hólyagot, és azután, természeti kényszer
Által kirepesztve, tolul sebesen kifelé a sűrü nyomástól,
Zúgó rohamával együtt maga is meggyújtva magát, hogy elégjen.Strepsiades.
Zeüszre! tulajdon magamon történt nem rég a Diasiákon.
Rokonim számára süték bendőt, s folyvást szurkálni feledtem;
Nosza, felfúvódik hirtelenűl és szétpukkanva szemembe
Lő egyenest, az egész orcámat fertelmesen összesütötte.”
