„Mindenki feltámadt”

A sejt sejtenyére – a rost rostonyára – a sejtállomány sajtonyára változása irreverzíbilis folyamat ugyan, de a sejtmag a maga nedvenyéjében és a gerincvelő gesztje a maga gesztenyéjében felfüggesztve („szuszpendálva” mintegy in vitro) rezisztens maradván, a környezet antikataklizmikus pillanatában a metakatalizátor behatására sorra mind lavinaszerűen visszagurult abba a tengeléti/vegetatív állapotba, amelyben a szénláncok felfeszülnek, cytoplazmakuláris begerjedés következik be, amely indukálja az idegáramkör, „élőfeszültségét”, s ezáltal lehetővé teszi a feléledést (szenzomotoros „lavina-hatás”). Azóta tudományosan beigazolt tény és nem idegen tőlünk az „ellenmozgással” hegynek dolgozó gleccserek, hőlégviheder okozta „hógörgenyek” kumulatív görg-örvényből előálló s a meredeknek nekirohanó hólavinák, valamint a felfele nyargaló kőgörgeteg gondolata – mely ritka természeti tünemények lankáról nyeregre, gerincről oromra ugrálva, vágtató sziklákkal, hóporlasszal-jégárral olykor 60–80 méterrel is feltolják és „megemelik” a csúcs tengerszint fölött mért magasságát (vö. dr. Prof. Ebenezer McCullan, FORDÍTOTT LAVINÁK, ZÚDULATOK ÉS MÁS ÁRELLENPÖRGÉSEK, University of Oklahoma Press).