Humor rovat

„Szembe jött reánk a Hold…”

fizika, csillagászat, naptárkészítés, luniszoláris év
Felső és alsó kép: az athéni Panathénaia ünnepi menetének ábrázolása a Parthenón frízén
Szobrászat és festészet az építőművészetben 70, 72. p.

Arisztophanész Felhők című komédiájában a hiábavaló próbálkozásokon tréfálkozik, hogy a napszámítást a Hold szerint rendszerezzék:

„Szembe jött reánk a Hold, és azt izente általunk:
Hogy köszönti Athen népét s mind a többi társakat;
Aztán, hogy neheztel rátok méltatlan bánástokért,
Bár, mint mondja, jóltevőtök, nem szóval, de tettel, ő.
Mert havonkint legalább is oszt egy drachma fáklyapénzt,
Úgyhogy este minden ember így kiált föl, ha kimén:
»Most ne végy fáklyát, fiú, mert lám, mily szép a holdvilág.«
Másban is gyakorta jóltesz; ám ti a napok sorát
Mégse tartjátok jó rendben, hanem összevissza csak,
Úgyhogy őt már minden isten megtámadja, hamikor
Áldozatban megcsalódott s haza kellett mennie
Ünnepély és lakma nélkül, bár ő lett vón’ a napos.
Mert ti áldozó-napon is patvarkodtok s pörletek;”

Valójában, az istenek hiába szidták a Holdat. A görögök – akárcsak a kaldeusok és a kínaiak – nem tiszta holdnaptárt használtak, hanem luniszoláris kalendáriumot: a napszámítást a Nap és a Hold szerint végezték. Ez pedig óhatatlanul bonyodalmakat okozott. Végül is el kellett vetni a nehézkes kettős naptárrendszert.

„A rendkívül bonyolult és részleteiben ma is vitatott görög ünnepi naptár – amely minden nagyobb területi egységen, sőt minden nagyobb poliszon belül eltérő módon alakult – jelentős részben mezőgazdasági ünnepeket foglalt magába. Az athéni naptár minden egyes hónapja egyik jellegzetes ünnepéről kapta elnevezését. Ezek az ünnepek kezdetben a termelés egyes szakaszaihoz és a megfigyelt természeti jelenségekhez kapcsolódtak, később, a holdnaptár bevezetésével kapták meg állandó naptári helyüket. A tavasz kezdetét a „fecskeifjak” alakos-maszkos körmenetével s a fecskedallal köszöntötték, majd megünnepelték a vetésnek, az aratás kezdetének és befejezésének, a cséplésnek, a szőlőszüretnek, a must hordókba zárásának és az első hordók megnyitásának, az újbor megkóstolásának ünnepét. A nyári napforduló utáni holdtölte ünnepe, a Panathénaia lett egyben Athén egyesítésének ünnepévé is, a hordók megnyitásának ünnepét, a „falusi Dionüsziát” a téli napforduló után tartották: ez adott alkalmat az álarcos felvonulásokból kialakult első drámai alkotások előadására is.

A luniszoláris év hónapjainak eltolódása a nap járásához képest a termelési ünnepek megtartásában is nehézségeket okozott. A szökőhónap beillesztésére gyakran azért volt szükség, hogy az aratási ünnep valóban egybeessék a megünnepelendő eseménnyel; arra kellett főképpen ügyelni, hogy az ünnep ne előzze meg a természet adta időpontot. Ezért a görög és a római ünnepek sorában voltak olyanok is, amelyeket nem kötöttek a holdnaptár valamely adott napjához, hanem alkalmilag hirdették meg őket. Más ünnepeknél éppen a Holdhoz való igazodás volt kívánatos. Mágikus naptári hiedelem szerint a termelés, a munka, a gyarapodás számára a Hold növekvő és kiteljesedő szakasza nyújt jó előjelet: ezért az ünnepeket előszeretettel tartották az egyes hónapok 7. napján, továbbá a holdtölte napján, vagy az azt közvetlenül megelőző napok egyikén. (A bibliai zarándokünnepek közül is kettő a holdtöltére esik.) Szentnek tartották – külön ünnepi alkalom nélkül is – a Hold megújulásának éjszakáját. Athénban újhold napján voltak a vásárok; a házasságkötések legkedveltebb napja pedig a gyermekáldásra jó előjelet adó telihold. A termelési ünnepekhez tartozott a rabszolgák időszakos egyenrangúsága, sőt: gazdáik által való megvendégelése is. Az ószövetségi szombat hangsúlyosan kiterjedt a rabszolgákra. Az ünnep ezenfelül a béke időszaka is. A görög városok egymás közötti háborúikban az ünnepeken – esetleg hosszabb ünnepi periódusokban is – fegyverszünetet tartottak. Fegyvertelennek kellett lennie négyévenként az Olümpia időszakának is. A dór törzsek közös ünnepe, a nyári napfordulót követő aratási ünnep, a Karneia ugyancsak békeünnep volt. A spártaiak erre hivatkozva maradtak távol a marathóni csatától.”

Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás. Csillagászati szempontból lektorálta Balázs Béla. (Gondolat Zsebkönyvek.) Budapest: Gondolat, 1983. 76–78. p.

A jobb oldalon látható kettős mellszobor egyik fele Arisztophanészt ábrázolja. Kit ábrázol a szobor másik fele?

Szophoklész (Kr. e. 496–406) görög drámaíró.
[A szobor a párizsi Louvre-ban látható.]

Arany imponáló magabiztossággal vette az ókori művek fordítása közben felmerülő akadályokat, akár természettudományos, akár malacságokat tartalmazó szövegrészekről volt szó. Jegyzetei igen hasznosak, csak egy-egy visszaadhatatlan szójáték volt számára megoldhatatlan. Nehéz helyzetekben is igazi fordítóként viselkedett, amit az alábbi jegyzete is bizonyít:

„Mennyire el volt terjedve ez az ocsmányság, hogy a néző közönségnek így szemébe meri mondani Ar[istophanes], melynek pedig sokszor nagyon hízeleg! E helyet vagy teljesen ki kellett hagyni, amit nem akartam, mert egy castrált Aristophanes nem lehet többé Aristophanes – vagy így meztelen lefordítni; szépítni egyáltalában nem lehetett.”

Mi volt a problémás szó és mi a jelentése?

Férfiringyó (átvitt értelemben: erkölcstelen férfi)

Arany János összes művei. IX. kötet. Drámafordítások 3. Sajtó alá rendezte Kövendi Dénes. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1961. 586, 508. p.