„Szembe jött reánk a Hold…”

Arisztophanész Felhők című komédiájában a hiábavaló próbálkozásokon tréfálkozik, hogy a napszámítást a Hold szerint rendszerezzék:

„Szembe jött reánk a Hold, és azt izente általunk:
Hogy köszönti Athen népét s mind a többi társakat;
Aztán, hogy neheztel rátok méltatlan bánástokért,
Bár, mint mondja, jóltevőtök, nem szóval, de tettel, ő.
Mert havonkint legalább is oszt egy drachma fáklyapénzt,
Úgyhogy este minden ember így kiált föl, ha kimén:
»Most ne végy fáklyát, fiú, mert lám, mily szép a holdvilág.«
Másban is gyakorta jóltesz; ám ti a napok sorát
Mégse tartjátok jó rendben, hanem összevissza csak,
Úgyhogy őt már minden isten megtámadja, hamikor
Áldozatban megcsalódott s haza kellett mennie
Ünnepély és lakma nélkül, bár ő lett vón’ a napos.
Mert ti áldozó-napon is patvarkodtok s pörletek;”

Arany János fordítása

Valójában, az istenek hiába szidták a Holdat. A görögök – akárcsak a kaldeusok és a kínaiak – nem tiszta holdnaptárt használtak, hanem luniszoláris kalendáriumot: a napszámítást a Nap és a Hold szerint végezték. Ez pedig óhatatlanul bonyodalmakat okozott. Végül is el kellett vetni a nehézkes kettős naptárrendszert.