Fizikus lány induló
Kényes bölcsész girl, nem ittál a sörömből
Csak nézed, nézed-nézed-nézed-nézed bambán
Lány, ki fizikus – én vagyok az ész, a csúcs
Majd láthatsz a Gólyavárban
Fizikus lányka
Milyen szép a lába
Virraszt éjeket, sok srácot leégetett
Ők mégis sorba-sorba-sorba-sorbaállnak
Száz srác ránézett, de egy se sokat kérdezett
Mert tudta, hogy nincs esélye
Fizikus lányka
Milyen szép a lába
Asztrofizika, téridő és optika
Gondot egy se jelenthet
Egyenlet hegyek – én mindent megérthetek
S ezt mind kisujjból rázom
Fizikus lányka
Milyen szép a lába
Fizikus lány epekedő
Itt látható a fizikus leányka
Ő ez a csodalény
Csinos, elegáns, ír, olvas, beszél
Kész főnyeremény!
El se képzeled, hogy ővele az életed
Milyen szórakoztató, milyen vidám lehet
Hát lássuk e pompás fizikus leányt!
Ha bölcsészlány lennék, mindig szomorkodnék
A fizikus lányra mindig irigykednék
Irigyelném eszét, sok-sok tudományát
Fizikus fiúkkal együtt vetett ágyát
Atomok mélyébe ható pillantását
Fiúkat igába hajtó kurjantását
Morfium, morféma – mindez mind hiába
Fizikus lány mellett nem rúgok labdába
Fizikus lány vagyok – mi más is lehetnék
Minden gólyatúrán tóban megfürödnék
Gradiens-túrára zokszó nélkül mennék
Medvével, vadásszal barátságban lennék
Sörivó csapatnak lennék a vezére
Nem adnám magamat matekos kezére
Hódolat, dicséret sem tenne hiúvá
Fogadjatok engem fizikus fiúvá!