Humor rovat

Borsszem Jankó-i tudomány

matematika, fizika, kémia, biológia

Lehócnádfalvay Kotlik Zirzabella tudós bájestéjei.

(részlet)

(Kotlik Zirzabella honleány ő nagysága a salonjaiban tar­tott tudományos és szépészeti estélyekre minket is megkíván, olva­sóink kedvében vélünk járni, midőn az első estély kivonatos leírá­sával gazdagítjuk lapunkat. Az arczképek Klicseri Bors műtermé­ből kerültek. Noha a hasonlatosság megdöbbentő, mégis művészileg van az szelídítve. Szerk.)

[…]

Zirzabella. Minden rendén van! Uraim, szomjas izgalom­mal műremegünk az ajkaikról csergedezendő tudomány szinméze után.

(Mély csend, az emelvényre lép:)

Than Károly* (vegytanár.) Az emberi vegytan nőnemen lévő tisztelt praeparatumai, az az: t. hölgyeim! A vegytan, melynek én, ha ez önöket nem zsenirozza, a magyar kir. egyetemen nyilv. rendes tanára vagyok, az emberre nézve annyiban fontos, a mennyiben a főzésnél is a szakácsnőn kívül a vegytan bizonyos törvényei működnek. (Hatás) Hihetetlen, de mégis igaz, hogy ha a t. hölgyek a rán­tást, a megapritott hagymát, a zsirt és a többi kotyelemeket az ételbe kavarják, ez által vegytani műveletet vittek véghez. A vegytan eleinte csak két elemet ismert: kenyeret és vizet; később azonban a vegyészek még néhány elemet fedeztek föl, u. m. a le­vest, húst, főzeléket, tésztást, pecsenyét stb. s még mainap is foly­vást fedeznek föl újakat; ez elemek igen szükségesek a földön, mert náluk nélkül nem lehetne főzni, azaz hogy lehetne, de nem volna passió, mert főzni csak akkor passió, ha van mit. A főzés vegytanilag eképen történik: A takaréktűzhelyen, magyarul spórherden, tüzet rakunk, mig a viz, melyet rá tettünk, fölforr; azután ha már a viz jól megfőtt, kiöntjük azt a dézsába s a szolgálót elküldjük a vendéglőbe ebédért, melyet aztán megeszünk. Én legalább igy teszek s az eredmény mindig fényes. Ez a főzés theoriája. A vegytani reagentiák tehát, melyek erre szükségesek: a tűzhely, a tűz, a viz és а fazék. E reagentiák minden patikában olcsón kaphatók, mig a főzésre való vegyészi útmutatást a kecses hallgatóság minden szakácskönyv­ben könnyen megtalálhatja. Mindezen fontos igazságokat a tudomány a nagy Liebignek köszönheti, ki jelenleg a világ vegyészei közt a legnagyobb szakács és a világ szakácsai közt a legnagyobb vegyész. (Zajos tetszés. A hölgyek kezet szorítanak vele.)

Zirzabella. Mily magasztos a tudomány! Mi minderről egy szót sem tudtunk….

[…]

Borsszem Jankó. 1868. Szeptember 27. 517. oldal.

  • * Than Károly Antal – (1834–1908) magyar kémikus, a budapesti tudományegyetem egykori kémiaprofesszora, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1872-től 1880-ig a Királyi Magyar Természettudományi Társulat elnöke.

A tűzről.

(Gyűlés az akadémiában.)

A mai ülésben a tagok nagy számmal vettek részt, s a közönség padjai is egészen megteltek.

Elnök azon közléssel nyitja meg az ülést, hogy a múlt héten az akadémiában tűz volt, melynek a balszárny födele áldozatul esett. Az Eszterházy-képtárnak hál’ isten baja nem lett, ámbár igen sokan iparkodtak azt megmenteni. A megmentés érdeme a véletlent illeti, miért jó is lesz a véletlennek bizalmat szavazni.

E közlés az akadémia tagjai közt a legnagyobb ámulatot gerjeszti. Csodálkozva hallja kiki a szerencsésen elhárított veszély hírét, és azonnal a legérdekesebb conversatio fejlődik ki e tárgy fölött.

Tóth Lőrincz* odaveti, hogy tulajdonképen a kár nem is oly nagy, miután már politikai szempontból is igen örvendetes, hogy a bal szárny födele égett meg, és nem a jobbé.

Toldy Ferencz nem akarja, hogy e baleset a politikával összefüggésbe hozassák, miután az tisztán nyelvészeti tárgy. Erre igen alaposan fejtegeti a „tűz” főnév, és „tűz” ige közti synonymika mibenlétét, és éles logikával bebizonyítja, hogy azok nagyban tévednek, kik a „tűz” szót a „tű” gyöktől származtatják.

Ipolyi Arnold az előtte szólott nézeteihez szít, s a tüzet a magyar mythologia szempontjából világitja meg; szerinte már a régi magyarok is ismerték a tüzet, sőt szentnek tartották, és kályháik nem lévén, oltáraikat fűtötték vele.

Hunfalvy János erre a magyar tűznek a finn tűzzel való rokonságát fényesen hebizonyitja, és miután még Reguly és mások nyomán a vogul és cseremisz tüzet is nyelvészileg védelmezte, azon következtetést vonja, hogy mind e tüzek egy nagy tüzcsaládot képeznek.

Fogarasi János Hunfalvy deductióit még tovább viszi és kiterjeszti az ural-altáji nyelvágazatokra is, nevezetesen a mongol tüzet mondván a magyar tűz legközelebbi rokonának, miután e kettő a tatárjárás alkalmával számos égések folytán teljesen egybeolvadt.

Vámbéry Ármin ugyanezt cselekszi a török, tatár és perzsa nyelvekre nézve, és experimentumok kíséretében leírja, a föld különféle népei hogyan fújják ki az orr… azaz hogy nem, hanem hogyan fújják el a tüzet.

Akin Károly e kedvező alkalmat szintén megragadván, a meggyőződés őszinte hangján, de egyúttal igen kíméletlenül is, azt állitja, hogy a magyar tűz korán sincs még a tökély azon fokára kifejlesztve, melyen a többi czivilizált nemzetek tüze áll, s a magyarországi tűz épen nem áll a mai tudomány polczán. Egyúttal eléad egy uj theoriát a melegségről, az általa felfedezett melegségi theoriák közt számszerint a 17-diket.

Horváth Mihály erélyesen megfeddi Akin Károlyt ezen kíméletlen szavaiért, és a magyar tűz hátramaradásának okát abban fedezi fel, hogy mig a nyugoti nemzetek évszázadokig folyvást fejleszthették tüzöket, addig a magyar nemzetnek a törökkel kellett léteiéért küzdeni. Különben ő, bár ebben nem szakember, mégis azt hiszi, hogy a Zarzetzky féle részvénytársaság gyufái igen jó minőségű gyufát szolgáltatnak.

Akin Károly még egy lándzsát tör a bécsi Pollák-féle gyufa mellett, mint mely a mienket jóval fölülmúlja; kiemeli továbbá a svéd gyufákat is, az úgynevezett „säckerheds tändistickor”-t, melyeken se kén, se phosphor nincsen, s melyektől még csak egy lépés van a kén, phosphor és fa nélküli gyufákhoz.

Elnök fölszólítja az akadémiát, hogy már most térjen át a specialis akadémiai tűzre.

Jedlik Ányos határozottan azt hiszi, hogy az akadémiai tűz az által származott, hogy nem tudni, mi okból – kigyuladt.

Reitter Ferencz ellenkezőleg azon véleményen van, miszerint úgy származott, hogy mikor már lobogott, nem tudták eloltani, a miből újólag kiviláglik, hogy a Duna Pestnek épen nem elegendő, hanem a Reitter-csatorna mielőbbi létrehozása égető szükség.

Dr. Kovács Seb. Endre azt hiszi, hogy ha az akadémiai inflammatiót mindjárt eleinte antiphlogistikus szerekkel gyógykezelik, az bizonyosan lecsillapodott volna. Most persze az égés sebei már megvannak, és igy legjobb lesz az akadémia tetejét úgy gyógyítani, hogy collodiummal jól bekenik és vattával betakargatják.

Dr. Rózsay József a gyógykezelésre nézve máskép vélekedik, s az égési sebeket oly súlyosaknak látja, hogy Hebra** permanens vízfürdőjét akarja használni, melytől biztos sikert vár.

Horváth Cyrill jövendőbeli hasonló esetek elhárítása végett azt kívánja, hogy az akadémiai palota még meglevő födélzeti részei is romboltassanak le, s ezen indítvány támogatására idézi a görög paripathetikus bölcsek példáját, kik igen nagy bölcsek voltak, és mégis csak szabad ég alatt oktatták a népet.

Hollán Ernő ezt szükségtelennek tartja, és azt hiszi, teljesen elégséges, ha az akadémiát tűzkár ellen becsületesen biztositjak, ha aztán el is ég, az nem tesz semmit, az érte járó biztosítási összegért majd építünk – egy vasutat Kutya-Bagosról Akasztóra, a hol a rablók tanyáznak.

Weninger Vincze figyelmezteti a t. akadémiát a tüzkármentes pénztárak czélszerüségére, és szívesen látná, ha az akadémia palotáját az Eszterházy-képtárral együtt egy nagy Wertheim-féle tüzkármentes kaszszába tennék el, melynek kulcsa a kultuszminisztériumban őriztetnék.

Henszlman Imre ezt korán sem tartja szükségesnek, annál kevésbbé, miután ily eljárás által a műkincsek szemlélése a közönség előtt lehetetlenné válnék. Ő azt ajánlaná, hogy valamint a Dorottya utczai házak kapui alatt mindenféle festmények vannak közszemlére és eladásra kitéve, úgy az Eszterházy-képtár festményeit is akaszszák ki a váczi-utczai házak kapui alá, hol mindenki folyvást gyönyörködhetik bennök, és tűzvész sem érheti őket.

(Henszlman ajánlata acclamatióval*** elfogadtatik, s miután még hét akadémiai hála fejeztetett ki, nevezetesen: a városi tűzoltó közegeknek azért, mert a műkincseket oly sikeresen megmentették minden – vizveszélytöl; Kratzmann képtárigazgatónak pedig azért, mert oly ritka lélekjelenléttel megmentette a képtár – kulcsát, a gyűlés eloszlik.)

Borsszem Jankó. 1869. Február 14. 71. oldal.

  • * Akin Károly – (1830–1893) fizikus, az MTA levelező tagja. Fogarasi János – (1801–1878) magyar nyelvtudós, jogász, zeneszerző, néprajzkutató, az MTA tagja. Fő műve az első magyar értelmező szótára, melyet Czuczor Gergellyel közösen szerkesztett. Henszlmann Imre – (1813–1888) művészettörténész, építész, régész, kritikus, író, orvos, országgyűlési képviselő, egyetemi tanár, az MTA tagja. Hollán Ernő (1824–1900) – hadmérnök, altábornagy, államtitkár, főrendiházi tag, valóságos belső titkos tanácsos, az MTA tagja, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet alapítója és első elnöke. Horváth Cirill József – (1804–1884) író, filozófus, piarista áldozópap, egyetemi tanár, az MTA tagja. Horváth Mihály Imre – (1809–1878), magyar történész, katolikus címzetes püspök Csanádon 1848-tól 1849-ig. 1877-től 1878-ig a Magyar Történelmi Társulat elnöke. Hunfalvy János – (1820–1888) a magyar tudományos földrajz megalapítója, az MTA tagja, Ipolyi Arnold – (1823–1886) püspök, az MTA igazgató tagja, a Kisfaludy Társaság tagja. A magyar művészettörténet egyik úttörője. Jedlik Ányos – (1800–1895) természettudós, feltaláló, bencés szerzetes, kiváló oktató. Kovács Sebestény Endre – (1814–1878) orvos, sebész, az MTA levelező tagja. Korának legelismertebb sebészei közé tartozott. Reitter Ferenc – (1813–1874) mérnök, az MTA levelező tagja. Rózsay József – (1815–1885) orvos, gerontológus, az MTA levelező tagja Toldy Ferenc – (1805–1875) irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, az MTA tagja, titkára, 1841-től 1861-ig Kisfaludy Társaság igazgatója, majd másodelnöke. Tóth Lőrinc – (1814–1903) okleveles ügyvéd, kúriai elnök, drámaíró, szakíró; az MTA, a Kisfaludy Társaság, a Petőfi Társaság, valamint a Fővárosi törvényhatósági bizottság virilista tagja. Vámbéry Ármin – (1832–1913) Magyar orientalista, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja. Weninger Vince – (1834–1879) közgazdász, akadémikus.
  • ** Ferdinand von Hebra – (1816–1880) osztrák orvos, bőrgyógyász, egyetemi tanár.
  • *** acclamatio – közfelkiáltás.

Eötvös Loránd.

A természettudományok, tisztelt hallgatóság, voltaképeni kifejezői a világegyetemnek. Mert ami van, az természetes. Ami pedig nincs, az úgy sem képezheti tárgyukat. Azt mondhatnám, hogy a természettudomány felölel mindent, ha ezen főtulajdonságának tüzetes fölemlitése által gyanúba nem keverném. Amit önök esznek, az természettudomány; amit isznak, természettudomány; ha önök most rám néznek, az optika; midőn fölolvasásom alatt beszélgetnek, acustika. Az önök arcza nekem vegytan, s az én nyakam p. önöknek physica. Az önök szeme nekem (meghajtva magát) astronomia, s ami belőlem önök felé sugároz, az delej s ami az álmot megakasztja, az a villany, melyet, ha előadásomban nem is, de Müller-Pouillet tankönyvében megtalálhatnak.

Ez előrebocsátásommal végezvén, fölolvasásomat, a befejezéshez fogok és tapsolok az önök bájos mosoly mögé rejtett ásításának.

Borsszem Jankó. 1873. Márczius 30. 4. oldal.

Belföld.

A képviselőházban tán még e héten szőnyegre kerül a nehézkedési törvény, melyet Angliába Newton hozott be. Mint biztos párnáról értesülünk, elfogadása már csak ásitási kérdés.

(A lajhár. Ásitásterjesztő képtelen kutyanéplap. 1-ső előtti szám. 1874. Budapest, eb-hó 10-én.)

Borsszem Jankó. 1874. Junius 14. 2. oldal.

Helyi ódonságok.

(Napszurásban) tegnap már csak 17 egyén halt el. Konkoly Thege Miklós* csillagászunk szerint a nap jelenleg Wheeler et Wilson-féle** varrógéppel szurkál, hogy gyorsabban végezzen.

Borsszem Jankó. 1874. Junius 14. 2–3. oldal.

  • * Konkoly Thege Miklós – (1842–1916) csillagász, meteorológus, az MTA tagja, zeneszerző, országgyűlési képviselő.
  • ** Wheeler et Wilson varrógép – 1853-tól gyártott amerikai varrógép. Később a céget a Singer vállalat felvásárolta.

Theatralia.

A „Hon” Konkoly Thege Miklós segélye nélkül fölfedez egy uj csillagot. A „Fövárosi lapok” hivatalosan kijelentik, hogy a „Hon” távcsöve messzelátó. A csillag csakugyan csillag; de nem fog-é hulló lenni, csak ezután világlik ki. Még „üstököst” fognak vele: már hogy csizmadiát”.

Borsszem Jankó. 1874. October 11. 7. oldal.

Tűnődés.

A régi jó időkben, mikor még nem voltak magyar gazdasszony-egyletek: minden magyar háznak megvolt a maga gazdasszonya.

Mikor még nem ismertünk színházi conservatoriumot: támadtak a Lendvaiak, Egressiek, Szentpéteriek sat.

Mikor még nyoma sem volt a magyar zeneakadémiának: működtek Lavota, Csermák, Bihari, Sódelné, Hollósi Kornélia, Liszt Ferencz, Csillag Róza etc.

Vajjon ha próbaképen eltörölnök az egyetemet, nem keletkeznének-e magyar Laplaceok, Newtonok, Galileik, Beccariák és hasonlók?

Morosus.

Borsszem Jankó. 1876. Április 16. 6. oldal.

M. t. akadémia.

A borászati osztály tegnapi ülésén első Wenzel Gusztáv tanár értekezett az erdélyi Bornemiszákról és az osztály zajos tapsai közt oklevelekből bebizonyitá, hogy azokat tulajdonképen Bormegiszáknak hivták s csak a kuruczok csúfolták meg ily érzékenyen.

Utána dr. Szabó József tett jelentést a szantorini barlangokban tett kutatásairól. Szerinte bizonyos, hogy az ottani troglodyták nem is barlangban, hanem borlangban (alkohol) éltek és csontjaik ezért maradtak fön oly sokáig.

Ezután dr. Kovács József mutatott be egy 3 latos borkövet, melyet egyik leghíresebb hazai bor-kóstolónk hólyagjából vett ki; ezen mütétet borkőmetszésnek (oinolithotomia) nevezi.

Erre a nyelvészeti osztály nuntiuma olvastatott föl, mely szerint az »oenologia« (helytelenül borászat) magyar szakneve gyanánt ezentúl az »Esványtan« (adnormam: ásványtan) kifejezést ajánlja közhasználatra. Egyhangúlag elfogadtatott.

Than Károly értekezett ezután a bornak boraxból való előállitásáról. Szerinte a nyert borsav (Borsäure) ugyan kitünő, de ha tovább kezeltetik, a borsavból borsó lesz bor helyett, igy tehát a kisérletek negativ eredményt adtak.

Jövő alkalommal az elnöki borszék uj betöltése lesz szőnyegen.

Borsszem Jankó. 1876. November 5. 9. oldal.

Utasitás: hogyan kell a tananyagot módszeresen, összhangzatosan megállapítani.

(Minden kezdetnek meg van a maga eleje.)
(részlet)


I. példa. Beresit barulc elohim. A föld puszta és üres volt. (Hittan). – A semmi elmélete. (Mathematika.) – A positiv és negativ semmi, »Philosophie des Unbevussten.« (Bölcsészet.) – A légüres tér, a Toricelli féle ür. (Physika.) […]

Borsszem Jankó. 1877. Április 15. 8. oldal.

Müvészeti hírek.

Than Károly kitünő vegytanárunk, az uj opera-épületet vegybomlasztván, styljében nagy mennyiségű jód-ot (Yblany) fedezett föl.

Borsszem Jankó. 1878. Deczember 8. з. oldal.

Szerkesztői üzenetek.

Kis Gauss. Jól theorémáz.

Borsszem Jankó. 1879. Február 9. 10. oldal.

Szerkesztői üzenetek.

Kis Gauss. Theorémei sikerültek.

Borsszem Jankó. 1879. Május 11. 10. oldal.

Tudomány.

Meteorologikus tekintetekből Télfy Iván tanár nyugdijaztatni fog s helyére b. Nyáry Jenő ismert búvárunkat volna jó kinevezni görög tanárnak. Máskülönben félrendszabály volna az egész.

A növénytan egyetemünkön ez idő szerint teljesen ferde uton jár, mert tény, hogy a philologia tanára mindent tradál, csak fűtologiát nem. Minek fizetik hát?

Than Károly jeles vegyészünk, a vegy Than Thanára, igen szépen megfejtette azon zavarba ejtő kérdést, hogy miért volt múlt vasárnapra következő nap hétfő és nem vasárnap? T. i. a vasárnapban foglaltatott nap által az ugyancsak benn foglalt ár gőzzé változván, egy része a nemkülönben hozzátartozó vasra csapódott le s azt elrozsdásodás által megsemmisitette, mig a gőz többi része mint felhő a napot tette láthatatlanná. Igy tehát a vas, az ár s a nap elfogyván, hétfőnek kellett következnie.

Borsszem Jankó. 1879. Augusztus 3. 9. oldal.

Herman Ottó pókászati tanulmányai a parlamentben.

Amennyire képviselőségem rövid ideje alatt észrevehettem, a t. házban legtöbb pók az úgynevezett »házi pók« fajához tartozik. És pedig ebből két válfajt különböztettem meg: a felső házi pókot s az alsó házi pókot. Amazok születés, ezek pedig választás (Darwin fajválasztása) által szaporodnak. Mindkét családban keresztes pókok is fordulnak elő, melyek a mellökön viselt kereszt s a rágó szervek hatalmas fejlettsége által föltünők s ha ingerlik, igen mérgesek szoktak lenni. Éghajlati tekintetben nevezetes tény, hogy a jobb oldalon, hová a malaszt melegebben süt, a tardigradák vagyis lassan haladók osztálya csaknem kizárólagosan fordul elő. Ugyanott a madárpók (vulgo: jómadár-pók) is gyakori, mely egész madarakat is fölfal, a kétfejüeket kivéve. Igen hatalmas fajt képeznek továbbá a »sedentariae«, azaz ülésezö pókok, melyeknek összes életföladata ülésből áll, miért is ülőszerveik rendkívül ki vannak fejlődve. Ezek hálókat szőnek s azokban a kövér legyeket rakásra fogdossák, Darwin incompatibilitási törvényével egyenesen ellenkezve. Különös szerepet játszik az úgynevezett Tiszakötö (a szitakötő egy neme), mely csak a Tisza vidékén észlelhető, sőt a Tisza hátán legszívesebben költ. E faj ravaszsága igen kiváló és zsákmányát nagy ügyességgel tudja biztosságba helyezni. Ennek ellentéte a vérmes és nyughatatlan tarantella, mely a hevesebb tájakon mindenféle nagy- és kis-kállai kettősöket, kalamajkákat járat az általok fülön szúrt egyénekkel. Számos példányban látni a kaszás (helyesebben: kasszás) pókot is, mely hosszú lábaival mindent magához ölel. Egyetlen a maga nemében a skorpió, mely egyszerre két ollóval dolgozik, mégis egyet ért és különösen az itatós papiros között található, melyen fekete nyomokat hagy hátra. Hajdan ugró pókot is találtak erre felé, de az megugront.

Borsszem Jankó. 1879. November 16. 8. oldal.

  • * Herman Ottó – 1835–1914) természetkutató, zoológus, néprajzkutató, régész és politikus.

Artézi vegybontás.

Than Károly tanár az artézi vizet, minthogy kutviz, természetesen Brunner módszere szerint elemezte. Ez abból áll, hogy a kútba konyha- és glaubersó dobatik, mire a vizben jelentékeny só-tartalom mutatható A ki hiszi, az glauber-sót is érez benne. Szénsav-tartalma oly jelentékeny, hogy ha a savat közönbösiteni fogják, s csak a szén marad meg, a kút vize fütésre szolgálhat. (Vizfütés.) Hiányzik ellenben a szénsavas átrium melyet azonban hozzá lehet épiteni, s a széntartalmu gáz, mely majd csak akkor lesz érezhető, ha az ivótermet a mi hires gázunkkal világitjuk meg. Lepárolás által e nevezetes vizből aqua destillata készithető, mely tudvalevőleg a patikákban nagy szerepet játszik. Tény továbbá, hogy artézi vizünk a leghíresebb hévizek tulajdonságait egyesiti; csak olyan nedves mint a karlsbadi sprudel, folyékonysága az emsi Krähnchenével vetélkedik s minthogy a fúrás alkalmával sokan már keresztet vetettek rá, a marienbadi Kreuzbrunnhoz hasonlitható. A margitszigeti viztől alig különbözik, úgy hogy szedőnket figyelmeztetjük, hogy margitligeti és városszigeti vizet ne szedjen, mert az egészen mindegy volna. Az orvosok igen jól használhatják irrigatiókra, borogatásokra, száj öblitésre stb. Hőfoka miatt melegvíz gyanánt is jó szolgálatokat tehet. Vizfestőinket ezután figyelmeztetjük rá; különösen a vizet igen jól lehet vele ábrázolni s a viszintes területek általa maguktól jönnek létre. Igaz ugyan, hogy a viz csöppet sem alkalikus, de a fönebbi czélokra annál alkalmikusabb, s evvel bízvást beérhetjük. A magyar kultúrára mindenesetre csak kedvező befolyással lesz, ha a lefolyó vizet Sáros-Patak alakjában than-czélokra fordítják; az ugyis magától megjő. Igy egy csöpp sem fog haszontalanul elveszni a haza földjének drága nedveiből.

Borsszem Jankó. 1880. Április 25. 2. oldal.

A vándorjogász mennybevándorlása.

Saját vándorjogászunktól.

Szeptember 1-jén indultam el Balaton-Füredről lóháton, t. i. a Szent-Mihály lován. Nagyon mérges voltam, mert elfelejtettem gyufát vinni s hideg volt a pipám. De mikor fölértem az Istennyila-csúcsra, ki ül ottan? Hát Szent-Antal! Mindjárt kértem tőle Szent-Antal tüzét s avval szerencsésen rágyújtottam. Már most per füst mentünk tovább. A Szent-Mihály lova csak a Montblanc csucsáig visz; ott van az istállója, melyet Szent-Mihály (hajdan Augiás király) maga tisztit mindennap. A Montblanc hegyén oly hideg van, hogy jéggel fütik a levegőt, különben ki nem lehetne állani. Onnan már per léggolyó kell tovább utazni, mert ez az utolsó földi stáczió. Ballonunkat »Angyal Bandi«-nak hitták és Ördög Róbert kormányozta, ki igy vezeklik a mióta a Meyerbeer muzsikája már nem fog rajta. Mikor az aetherbe fölszálltunk, elaludtam, mert aetherizálva éreztem magamat. De az aetheren túl egy chloroform-rétegbe értünk, mely ismét felköltött. Szörnyü hideg volt, úgy hogy egy velem utazó kilenczven éves urhölgynek, ki teljesen fogatlanul halt meg, lenn a földön maradt minden foga oly hangosan vaczagott, hogy egészen föl hallatszott hozzánk. Aztán meg roppant éhes voltam, mert reggeli előtt haltam meg, a tejutnál előbb pedig nem lehetett reggelire számítani. Egy óráig tartott, mig oda értünk. Ott elég jó kávéház van, de fájdalom csak jeges kávéval; a Mohammed közeli paradicsomából hordják s mokkamedánus illatja van. Ellenben a tejut tejét nagyon hamisitják vizzel s egy csepp szin sincs rajta. A kávé findzsája 20 krajczár, ami elég drága; de minthogy az uristen fizeti meg, hát senki sem bánja. A kávéház közelében nagy felleghajtógyár áll, melyben vagy 10,000 elhalt szürszabó müködik; ezek hajtják a föllegeket.

Innen tovább chloroform-gőzhajón utaztunk a tejut hullámain két óra hosszat egész az Órion csillagig. Jobb szerettem volna a Szilvórionig utazni, de a kedvemért nem változtatták meg a járásrendet. Ama nagy csillagban egyebet sem tesznek, csak jégmadarakat tenyésznek, minők a föld sarkvidékein is vannak. E jégmadarak persze csak jégtojást tojnak, mely százezrével zuhanván le a földre, jégesőt képez. Enni ott mást nem kaptunk, csak szentelt ostyákokat; az ostyák népfaj t. i., halála után oda kerül, föl szenteltetik és étel gyanánt szolgál. Onnan egy órai ut még a Marsplanéta, a mennyei seregeknek exerczirozó helye. Ott partra szálltunk és gönczöl-omnibuszon mentünk tovább a zodiakus országutján, melyen tizenkét korcsma van, t. i. a koshoz, a bikához, a kettősökhöz, a szüzlányhoz stb. stb. Mindenütt leszálltam és ittam valami csekélységet, csak a vízöntőnél nem, mert vizet nem iszom. A bor nem igen jó, mert a Noé szőllejét ellepte a phylloxera és Emich Gusztáv nem tudta megmenteni; de a pálinka igen jó, különösen a skorpió-törköly, melyet skorpió méregből égetnek, és a chartreuse, melyet az elhalt karthausiak főznek, kiknek most báró Eötvös József az apátjok. De ha ital volt is elég, utoljára jól megéheztem, ugy hogy mikor a fiastyuk mellett robogtunk el, csöndesen lesiklottam a gönczöl szekérről s a kövér tyúkot elcsípvén, hamarosan kitekertem a nyakát, megkoppasztottam és egy szerencsére épen arra vetődő üstökös lobogó tüzén ropogósra megsütvén, el is költöttem. (Izenjék meg ezt Konkoly Thege Miklósnak, nehogy ezentúl hiába keresse szegény a fiastyukot az égen.)

Jóllakni már most jóllaktam, de hát gyalog kellett tovább kutyagolnom. Pedig a mennyországig még jó távgyaloglás esett; Bädeckert sem hoztam magammal és igy még a pokolba is eltévedhettem volna. Szerencsére ott lógott az orrom előtt a sarkcsillag, azt hát szépen leakasztottam a szegéről és kezemben tartván, e mágnes után igazodtam el. Hét órai gyaloglás után elértem a Mennyország kapuját. Csak egyszer botorkáltam bele útközben egy nagy mocsárba, mely valami sürü felhő volt, és összevissza szaggattam, ugy hogy a földön mindenesetre felhőszakadás lett a következménye.

A Mennyország kapujánál Szent-Péter fogadott, kinek portás-szobája fölött e szó áll: »Szent-Pétervár.« »Jézusom, hát itt is a muszka az ur!« kiálték hazafias borzadálylyal és rögtön kereket oldtam. Csak egyet kukkanthattam befelé a Mennyország első utczájába. Annyit láttam, hogy sok bolt van benne, persze mennybolt mind és mindenik fölött fényes firma, persze firmamentum. Aztán futottam, mint a kit a kozák kerget.

Most nem tudom, mit csináljak. A muszka mennyországba be nem megyek, ha hat ökörrel húznak is. Majd irok Konkolynak: tegyen meg csillagképnek »Vándorjogász« név alatt. Hadd legyen az égen magyar constellátió is!

Borsszem Jankó. 1880. Szeptember 19. 8. oldal.

Darwin.

Nekrológ a »Magyar Állami«-ból.

Az emberiség egyik legmakacsabb és legveszedelmesebb ellensége múlt ki az imént Angliában, ahová a bölcs természet internálta. Már 1809-ben megszületett, tehát legzsengébb korában tette meg élete legfontosabb lépését és nagyon kétséges, váljon előre meggondolta-é ennek következményeit. A cambridgei egyetemet látogatta s a világegyetemet nézegette, úgy, hogy amit ott tanult, azt itt megint elfelejtette. 1831-től 1835-ig körülutazta a földtekét, mint a hold szokta, s ez által holdkóros eszméinek bizonyítékát adta. Tehetetlenségének legjobb jele, hogy ezután 24 évig mit sem adott ki, úgy, hogy az angol könyvpiaczon csak ismeretlenséget aratott. 1859-ben »a fajok keletkezéséről« czimű munkájában a fajtalanság eszményét igyekezett megközelíteni. Ezután behozta a »létért való küzdelmet«, melyet ő előtte nem ismertek, s ezáltal az összes emberiség létét fölöttébb küzdelmessé tette. De még evvel sem érte be, hanem az ember eredetét is majomra vezette vissza, ami gyávaság, mert az élőktől félvén, azoknak őseit szidta majmoknak. Könyvet irt a húsevő növényekről s ezáltal az emberiség végképeni elpusztulását hozta szőnyegre, mert azon növények közt, melyek Darwin könyvét olvassák, azt a vágyat ébreszté föl, hogy az őket fölfaló állatokat s utóbb embereket viszont fölfalják ők is, mely esetben a sokkal szaporább növényvilág mindenesetre győzni fog. Nem különben az állatok arczkifejezéséről is irt munkát, bebizonyítván, hogy az igazán emberi érzelmek az állatoknál, az igazán állatiak pedig az embernél fordulnak elő. Végre, midőn már halálát érezte, hogy a föld férgeit saját személye iránt könyürületességre bírja, nagy könyvet irt a földkéregben turkáló férgekről, melyekben a világ legnagyobb jótevőit hirdette ki s nevezetesen a gilisztát emelte arra a trónra, melyről egy évtized előtt az embert lekergette. Ily alacsony törekvéseinek teljesen megfelelt magánélete is. A kőszívű ember »Wedgwood« leányt birt nőül.

Akik a haladás egyik apostolának hirdették őt, nem kevéssé fognak megütközni ama körülmény fölött, hogy csiga módjára, a saját házában lakott. Mód nélkül rettegvén a rendőrségtől, soha senkivel össze nem veszett. Hirhedetté vált nevét ártatlan fiaira is ráruházta, akik az ily nevet még semmi gonoszság által meg nem érdemelték, s evvel bebizonyította, hogy még saját gyermekeihez sincsen jó szívvel. Hogy mindig roszlelkü volt, azt legjobban halála bizonyítja, mely szivbaj által történt. Mint hitel s forrásból értesülünk, a pokolban Darwin számára külön Siemens-féle kályhát állítottak föl, mely egészen uj rendszerű fütéssel bir és 475 fok hőséget bir kifejteni.

Pater Nixnucius Bacaphantus természet-titkár.

Borsszem Jankó. 1882. Április 30. 7. oldal.

Szerkesztői üzenetek.

Impar. A »Nemzet« jó benyomással van a közönségre. Ránk olyan formán hat, mint a Helmholtz-féle kisérletek alapján szerkesztett ama sztereoszkop, melybe a beleillesztett, két képnek vonásai egy harmadik arczban összevegyülve jelennek meg. »Hon« is, »Ellenőr« is egyúttal. De a vegyi összeszürődés is nyereségére vált. A bicarbonas sodae s az acidum tart. külön-külön nem valami élvezetes dolog; összekerülve, kellemetes pezsgésre buzdulnak. Ezt látjuk a »Nemzet«-ben is: Hegedüs+Csernátony=kellemes pezsgés. A főszerkesztő, az külön jár: Jókai seul. Nagyon el tud rontani egy lapot, ha nem ir bele. L. az immárom gyámoltalan »Ü–st.«

Borsszem Jankó. 1882. Szeptember 17. 10. oldal.

Apró hirek.

Nem jól tette Zimándy, hogy letért az egyenes útról, a tisztesség fehér vonaláról s rálépett arra a mocskos útra, melynek a mértanban linea curva a neve.

Borsszem Jankó. 1884. Október 26. 9. oldal.

Szellemi életünk és az akadémia.

Előre megyünk-e vagy hátra, mi magyarok, a tudományos irodalom mezején? Előre. Virágzik-e vagy parlagon hever szellemi életünk ama hüvös tölgyfája, melynek árnyékában a müveltség forrása buzog? Virágzik. Fénylünk-e az európai tudományosság egén? Fénylünk.

Hagyjuk magunkat megnyugodva lenni: mindezt csak a nyegleségeket röfögő léhaság tagadhatja. Hasonlítsuk csak össze mai tudományosságunk gyöngyfüzérét a múlt idők dilettáns irodalmának szerény mezei virágaival.

Igaz, hogy költészetünk mennyboltján nem ragyognak többé oly nagy csillagok, mint 1867 előtt. De van regényirodalmunknak nehány drágaköve, melyből az egész világ élvezetet merit. Jókait úgy Norvégia mint Brazilia csodálja. És ha a norvégok és portugallusok magyarul értenének, a Jókai regényei korszakalkotóan nagy méretekben kelnének el. Budenz magasan fénylik irodalmunk egén. Müködése ugy Kazánban, mint Helsingforsban tekintély súlyával bir. Vámbéry már kissé alacsonyabban fénylik, de ő is igen népszerü Bokharában és a londoni Academyben. Thewrewk Emilt komolyan veszik Berlinben, Torma Károlyt Dácziában, Hoitsy Pált Gyomán.

A történelmi irodalom legszebb kalászai ép mai napság virágzanak. Pauler Gyulának a kis ujjában is több van, mint volt a korán elhunyt nagy érdemű Jászay Pál öblös kobakjában. A földrajzi irodalom göröngyös talaján is figyelemre méltó az emelkedés. A buzgó és érdemgazdag Vállas Antal nem is konyitott ahhoz, amit most minden gyermek tud. A bölcsészeti irodalom látóhatárán is mind nagyobb a haladás. A különben érdemes Horváth Cyrillnek párája (dunst) sem volt arról, amit mi tudunk. Mihálkovics, Than Károly, Apáthy, Lubrich és Herczegh különféle tudományokban olyan jelességek, a kiknek saruit megoldani sem volnának érdemesek a különben derék Hanák és érdemteljes Petényi Salamon, ha élnének. Ami pedig a mathematicát s ennek európai szinvonalú mivelőit: Hunyadyt és König Gyulát illeti, ezeknek egy mondatában sokkal több tudomány van, mint volt a különben érdemdúsgazdag Tatay András tökfedője alatt. Bámulnak bennünket Londonban, Edinburghban, Belgrádban, Heidelbergában, Münchenben és Lipcsében. Sőt Csettinyében is. S kinek tartozunk hálával a virágzás e magaslatáért? Az Akadémiának.

Az Akadémiának van mintegy 2607 rendes és 24 zászlóalj tiszteleti tagja. S ennyi ember közt ne találkoznék 5–6 tudós ember is!? Ugyan kérem! Már az én munkáim is, melyeket a szász eredetiből vend nyelvre is leforditottak, fényesen czáfolják meg mind ama tűszurkálást, melyekkel némely urficskák meggondolatlanul hajigálják meg az akadémiát.

Toqueville Gyula.

Borsszem Jankó. 1889. Január 6. 9–10. oldal.

Napfogyatkozás.

Egy végzett ur és csillagász följegyzései után.

Egy inczinfinczi napfogyatkozásba…
Mily bagatell, csipetnyi csöpp dolog! –
Mi másokról emlékszem én, ha néha
Mélán merengve visszagondolok.

Fogyatkozásival fényes napoknak,
Megértem több, sok ezer hold-fogyást,
Mikről irás-tudók tapasztalásit
Ne a naptárban – telekkönyvben lásd.

Sőt elvonult előttem még az is, mi
A csillagászattanban oly csodás,
Tudnillik egy – nem holmi »részleges«, de
Végképpen »teljes« – föld-fogyatkozás.

Vaj’ látok én még több ily tüneményt is!
Nem tudja még az astronomia…
Egy onklim* él ugyan, de néki is van
Két szenvedélyes csillagász fia…

Technikus dalok.

Kénsavképlet a H2SO4
Hová olyan sebbel-lobbal, merre mégy?
Fölkeresem a lombikot, melyben zincum áll,
A fejlődő hydrogén-gáz messze-tova száll.

Amphiteatrumnak hűvös árnyában
Pythagoras üldögélget magában,
Addig ül, mig nagy kő esik fejére,
Ez aztán a szabad esés törvénye.

Jó Socrates is megjárta valaha,
Xantipp’** néni erről sokat mondhatna,
Olykor lábast vágott ura fejéhez. –
Ne bánd öreg! – hajítás törvénye ez.

Tanultam én analizist, fizikát,
Ábrázoló és más geometriát,
Komáztam a csillagokkal, – hej! te atom, molekül!
Hypothesis, sok igazság mind ott a fejemben ül.

A rajzterem fala ki van festve,
Technikus ül ottan reggel-estve,
Ottan ül a czirkalmos,
Czirkalmával czirkalmoz
Reggel, estve.

Dali-dali-haj! – az már régi baj!
Hogy jól érti a chemiát doktor Ilosvay***
Ha nem értené, könnyen megtenné,
Hogy még kálkulust is irna a nevem mellé.

Ritka pára, ritka vizgőz, ritka gáz,
Ritka a góth stilű ház,
Lám az enyém is renaissance ablakos;
Kicsike, alacsony, nem magos
– Hej! – te König Gyula****, Gyula, eszem a szép szádat,
Ha egy kicsit nagyobb volnál, ha egy kicsit nagyobb volnál
Mindjárt megcsókolnálak. –

Borsszem Jankó. 1890. Junius 22. 8. oldal

  • * onkli – nagybáty, nagybácsi.
  • ** Xanthippé – Szóratész felesége.
  • *** Ilosvay Lajos – (1851–1936) kémikus, egyetemi tanár, akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, országgyűlési képviselő és államtitkár. 1914-től 1936-ig a Királyi Magyar Természettudományi Társulat elnöke.
  • **** Kőnig Gyula – (1849–1913) matematikus, egyetemi tanár, az MTA tagja, aki matematikai analízissel, algebrával, halmazelmélettel és matematikai logikával foglalkozott; a halmazelméletben szereplő „Kőnig-féle egyenlőtlenség”-i szabály megalkotója.

Gondolatok.

Eötvös Loránd b. beszédére.

„Nincs külön magyar tudomány!” – Hát a ferbli*, hát a tásztozás?** Talán a fűzfán termettek?

„Elvész a nép, mely tudomány nélkül való.” – Ezt Jézus mondta. – Könnyű volt neki, nem volt magyar akadémiai tag.

„A tudományt magáért a tudományért kell szeretni.” – De bizony jobb egy kis hivatal száz doctrinánál és egy kis protekczió fölér minden tudománnyal.

Borsszem Jankó. 1889. Junius 30. 5. oldal.

  • * ferbli – magyar kártyajáték.
  • ** tásztozás – ?.

Technikus nóták.

Endrőd község szép helyen van,
Temploma közepében van,
Gothikusan van boltozva,
Betonnal van alapozva.

Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizára,
Nagy a kocsik mozgási energiája.
Elől ül a masiniszta,
Meg a mérnök, ki az utat tracirozta*.

Kohn kollega hova olyan szaporán
Azon a tajtékozó pej paripán?
»Hej! – most colloquál Lövi, a szegény!
Annnak a temetésére megyek én.

Zöldre van a Howe-féle rácsos tartó** festve,
Ki is húztam tussal tegnap este,
Alig győzlek Pecz Samukám*** várni:
Nem tudom a, nem tudom a metszetét csinálni.

Borsszem Jankó. 1890. November 2. 5. oldal.

  • * tracírozás – a vasút nyomvonalának kitűzése.
  • ** Howe-féle rácsos tartó – hídszerkezet.
  • *** Pecz Samu – (1854–1922) építész, műegyetemi tanár, udvari tanácsos.

Fületlen gombok.

Szerelmi lyra.

Pöngeti egy matheseos professor.
Hogyha derékszögü háromszög szivem, s oldala Euler
Megnevezése szerint a, b, c (a befogók itt
A, b; légyen a hypotenusa a c, ha a β-t
A s c képeznék) és hogy ha a szörnyü szerelmem,
Lányka, mit én érzek te irántad: – úgy a te édes,
Drága szerelmedet óhajtom, hogy ez a befogónak
Mentül előbb c – azaz cosinus β-ja lehessen.

Borsszem Jankó. 1892. Április 3. 5. oldal.

Leány-gymnasium.

II. Mértan.

A Borsszem Jankó tantervezete szerint.

Kedves kis nagysádkáim! A mértan igen szükséges tudomány. A mértanból megtanuljuk a szögletek titkát, hogy ne legyünk szögletesek. Mértan nélkül hogyan vehetnénk mértéket másokról. Mérték nélkül még egy babaruhát se lehet készíteni.

A mértan rövid története.

Már a legrégibb görögök foglalkoztak mértannal. Sőt a verseiket is mérték szerint csinálták. A mérnökök mértan nélkül semmit se tudnának. Az isten volt az első mérnök, még pedig folyam-mérnök. Hiszen olvashatták kegyetek Berzsenyinél: Az idők folyamát kiméri.

Sikmértan.

Mikor a síkról van sző, mindig csak a sikkre gondoljanak. A sík idomokról nem mondok többet, úgyis elfelejtik, a sikk idomok előadása pedig más órára tartozik. A háromszögek, négyszögek stb. ne verjenek szöget az önök fejecskéibe.

Körtan.

A kör olyan görbe vonal, melynek se eleje se vége. Vannak szükebb, tágabb körök. Családi körök, társas körök, önképző körök. Sőt van körtáncz is.

Háromszögtan.

A trigonometria korántsem olyan érdekes, mint a tricotnometria, azért csak röviden végezünk vele. A trigo- és tricotnometriában legfontosabb functio a kebel (sinus). A tudománynak még nem sikerült a kebel összes rejtélyeit kikutatni. Különben a kebelről szóié tan a testmértanba tartozik, ott is a gömbölyű testek közé. – Pótkebel (cosinus) nevű függvény is szerepet játszik. Vajha kegyeteknek sohase volna szükségük, hogy evvel megismerkedjenek. – A tangenst és cotangenst csak per tangentem emlitem föl és a secanssal nem szekálom kegyeteket tovább.

A mértanon ezennel szerencsésen átestünk. A holnapi órán a fizikával bánunk el.

Borsszem Jankó. 1892. Julius 17. 10. oldal.

Tudomány.

Politikai fizika.

Eötvös Loránd a fizika jeles tanára, most, hogy a politikai pályára lépett, nem hagyja cserben eddigi kedves tárgyát. Kutatásait csak más térre viszi át. A politikai természet annyira elüt a közönséges természettől, mint pl. a politikai ész a közönséges észtől, a becsület a közönséges becsülettől. A politikai természetnek törvényei még nincsenek tudományosan megállapítva; annál dícsérendőbb Eötvös Loránd úttörő munkája.

A »Politikai fiziká-ból közöljük az alábbiakat.

Bevezetés.

A közönséges, hogy úgy mondjuk természetes természetben nincs ugrás. A politikai természetben az ugrás látszik természetesnek. Mekkora nagy ugrás pl. az, mellyel Ugrón eddigi álláspontjáról a perronra jutott. A közönséges természetben pl. a testek lefelé esnek; a politikai természetben fölfelé akarnak esni. A természetes természetben a nagy mindenség közös nagy törvényhez alkalmazkodik. A politikai természetben mindenki a maga, hogy úgy mondjuk szája-íze szerint akarja módosítani a törvényt. A politikai természet-tudományokban nagyon kezdetlegesek a mi ismeretink, mert a közönséges fizikai törvények itt éppen nem állanak. Nem is annyira törvényeket, mint külső jelenségek észleleteit közöljük egyelőre:

A politikai testek általános tulajdonságai.

1. Tehetetlenség.

Tudjuk, hogy a természetes testek tehetetlensége abban áll, hogy a test mindaddig megmarad helyzetében (aki mozog, mozgásában; aki áll, állásában) mig valami külső erő meg nem változtatja azt a helyzetet. A politikai testek tehetetlensége abban nyilvánul, hogy rugkapálnak, ordítanak, köpködnek, gyanúsítanak, rágalmaznak, perronra járnak, stb.

2. Áthatlanság.

A közönséges természetben az áll: ha valamely test egy helyet betölt, ugyan-abban az időben más test ugyan-azt a helyet el nem foglalhatja. A politikai testek pedig éppen mindig azt a helyet akarják elfoglalni, melyet más jól betölt, és ha ez a test elmozdul a helyéről, akkor nem bírják betölteni a helyét. Ez megint a politikai tehetetlenségre vezethető vissza.

3. Nehézség.

A közönséges test mind lefelé törekszik a föld középpontja felé. A politikai test mind fölfelé igyekszik.

4. Halmaz-állapot.

A természeti testek háromféle állapotban fordulhatnak elő: szilárd, cseppfolyós és légnemű állapotban. A politikában is háromféle állapot van: liberális, nemzeti párti és szélbali.

a) Szilárd test az, melynek részei szorosan függenek össze, határozott alakja van és a külső erőszaknak ellenáll. Ez a liberális párt.

b) Cseppfolyós test, melynek nincs határozott alakja, csak az edény alakját veszi fel. Készei könnyen szétválnak, megint összefolynak. Ez a nemzeti párt. Ezt különben lehetne vizpártnak is nevezni, mert mint a viz: színtelen, szagtalan, izetlen, hig test.

c) Légnemű testek azok, melyeknek részei maguktól válnak el. Semmi összetartó erő nincs köztük Ez a szélbal-párt. A légnemű testeket terjengős testeknek is nevezik.

A politikai fizikában legérdekesebb a politikai hangtan. Majd erről bővebben a következő alkalommal.

Borsszem Jankó. 1894. Junius 17. 3. oldal.

Helmholtz.*

Az életnek tanát hirdette katedrán,
A halálnak tanát hallgatja most némán.

A természetben nem vész el semmi; ha ugylátszik is, mintha elveszett volna, bizonyosan megkerül.

Borsszem Jankó. 1894. Szeptember 16. 8. oldal.

  • * Hermann von Helmholtz – (1821–1894) német orvos és fizikus. Több tudományterületen is maradandót alkotott.

Jedlik Ányos.

Akadémikusok névsora hiányos,
Kimaradt közülök tudós Jedlik Ányos.
A természet örök titkait feltárta,
Míg az örök rejtély őt magát elzárta.

Borsszem Jankó. 1895. Deczember 22. 11. oldal.

Technikus-dalok.

Ég az ólom, olvad a drót,
Kapcsold ki azt a dinamót!
De mig ólmot teszel, újra
Tönkre megy az armatúra.

A Ganz-gyárba* kenne menni,
Transformátort kéne venni.
Siess öcsém, nagy a szükség,
Óriási a feszültség!

Édes anyám ha bejön,
Édes anyám ha bejön Budapestre:
A rajzterem ablakán
A rajzterem ablakán hej nézzen be!
Ott lát engem a technikus bandába,
A zenekart Zerkovitz** – a zenekart Zerkovitz
Dirigálja.

Befordultam a gépházba
Ránéztem a kapcsolásra.
Azaz, hogy ránéztem volna
Hogy ha világos lett volna.

Hanem látni akartam én,
És a kontaktus kerekén
Fordítottam egy jó nagyot.
Csinálni akarván napot.

Ördögadta szerelője
Mit is hagyott ki belőle?
Mert hiába csavargattam,
Fényt, világot csak nem kaptam.

Erre bicskám előszedtem,
Áram drótját elmetszettem –
Hej, a bicskám elolvadott,
De a lámpás meggyuladott.

Borsszem Jankó. 1898. Április 3. 11. oldal.

  • * Ganz-gyár – 1878 augusztusában alakította meg Mechwart András a Ganz Eletrotechnikai Osztályát Budapesten, a II. ker. Kacsa utca 18-ban.
  • ** Zerkovitz Rudolf (1878–1950) – A budapesti Műegyetemen szerzi meg gépészmérnöki diplomáját. Még elsőéves egyetemi hallgató, amikor 1896-ban megalapítja a Műegyetemi Zenekart, amelynek 1904-ig karmestere.

Tinike levele Birikéhez.

(részlet)

Képzeld! Azt a stokfis bakfis Arankát eljegyezte a Laczi, aki most lett főhadnagy. Egy 26 éves tacskó! Igazán classicus. Eljegyezte Arankát, azt a vörös fülűt, aki mindig Kuglereket* ropogtatott óra alatt és azt sem tudta, a Gauss theoremájának lebegő pontja mire való s hogy a spectralis analysisben az üstökösnek alcoholicus részei a sarkitó sikon jobbra esnek-é, avagy balra. Az a nagyszerü liba! Ó, te nyomorult Laczi! A Csorbai-tavon mikor megcsolnakáztatott, a holdvilágra mutatott fel s kérdezte: »Valjon, vannak-e ott is boldog emberek?« Érted? Is! Ez az is több a vallomásnál. Ez kötelező igéret! Czenczi néni azonban, midőn ezt neki megsúgtam, szemérmesen lesütött szemeim közé nevetett azzal az ő kiállhatatlan vénkisaszonyi rikkanó nevetésével. Soká voltam boldogtalan, hidd meg. Egy hétig nem zongoráztam, ami olyan jól esett!

Borsszem Jankó. 1898. November 13. 4. oldal.

  • * Kugler – minyon.

Technikus-dalok.

Megy a mérnök bicziklin,
Gyorsan jár a lába.
Kicsi legény, hej de nagy
Az ö boszusága.

Irodában fütyülve
Tervet csinált éppen,
S hallja: hiba nagy esett
A dynamo-gépen.

Felpattan a velóra*,
Gép-ház felé vágtat –
De már késő… csak olvadt
Vezetéket láthat.

Elkeseredésében
Mi telhetett tőle:
Nagyot üt a kábellel
A gépész fejére.

Nagyfeszültségű népdalok.

Nagy a czilinderje,
Nem fér a gépemre,
Mérges Wittman** nem jön
A segítségemre,
Kutya teremtette!

(Más.)
Elromlott a, elromlott a
Dynamo az estve –
Elküldeném Siemenséknek***
Hej, föl Budapestre
De nem lehet oly sokáig várni,
Már magamnak kell meg re
Kell megreperálni.

(Más.)
Volta-órám le vagyon kapcsolva,
Mérhetem a feszültséget rajta –
Olyan mint a vasaló, vasaló,
Ez az óra de kedvemre való.

Népszerű chemiai tan-idyll.
Kénsav-képlet a H2SO4
Szőke kis lány oly sietve hová mégy?
Lombikomat nézem a tüz lánginál,
A fejlődő hydrogén-gáz belőle mi messzi száll.

Borsszem Jankó. 1899. Február 19. 12. oldal.

  • * velo – velocipéd; a mai kerékpár előfutára.
  • ** Wittmann Ferenc – (1860–1932) fizikus, műegyetemi tanár, az MTA levelező tagja.
  • *** Siemens gyár – akkoriban a cég budapesti fióktelepe a VIII. ker., Kerepesi út 21. alatt volt.

Tudományos lyra.

Lehullott a rezgő nyárfa ezüstszínű levele,
Hogy lehullott, elsodorta a télnek hideg szele.
Rá volt irva egy levélre rózsámtól az üzenet:
Isten hozzád édes, isten hozzád kedves,
Te az enyém nem lehetsz.

Ez a kis dal egyik bizonyító archeológiái momentum a postaviszonyok történelmének fejlődésében. A levelezés módjának legkezdetlegesebb állapotát – úgy szólván csirájában – mutatja be. Szerző úgy adja elő a dolgot, hogy a rezgő nyárfa (Populus tremula L.) az ezüstösbe játszó levele a föld vonzó ereje következtében a talajra esik s onnan a szél – mely itt a levélhordó szerepét játssza – rendeltetési helyére viszi, amelyre már előzőleg ráírta búcsúját egy bizonyos egyén az ő im ádottjához; tudomására adván ebben, hogy közbejött akadályok miatt őt birtokába nem veheti.

H a kellőleg megértettük az itt elmondottakat, akkor foghatjuk csak föl azt a nagymérvű haladást, melyet a postai intézmények az egyszerű nyárfalevéltől egész a mai postás fókáig (Phoca postalis. Kozma A.) felmutatnak.



Szerelmes a nap a holdba,
A hold meg a csillagokba.
A csillagok a kék égbe,
Én meg a te kék szemedbe
Kis angyalom.

A magyar nép már régen foglalkozott az astrologiával, mint azt e dal is bizonyítja. Sőt úgy látszik, hogy kiváló physicusunknak Eötvös Loránd bárónak is ezen dal adta meg az alapot a tömegek vonzási törvényének megállapítására. Eötvös ugyanis törvénybe foglalta, hogy a tömegek tömegeik nagysága szerint gyakorolnak vonzást egymásra. De hát ebben a dalban nem az van-é elmondva? Hiszen a szerelem is csak vonzalom s igy ebből folyik, hogy a nap vonja a holdat, a hold meg a csillagokat. Végre a szerző ezen törvényt teljes joggal vonatkoztatja magára is, midőn kijelenti, hogy ő is vonzást gyakorol kis angyalának kék sugarakat visszaverő szemeire, mint sphaeroid testekre.

Dr. Tömb Szilárd.*

Borsszem Jankó. 1901. Május 5. 8. oldal.

  • * dr. Tömb Szilárd – Ágai Adolf (1836–1916), jeles humorista és lapszerkesztő, tanult orvos, a Kisfaludy Társaság tagja.

Tudományos lyra.

Előadja dr. Tömb Szilárd.

Pesten jártam iskolába
Térdig jártam a rózsába,
Lehajoltam, szakasztottam,
Kedves galambomnak adtam.

Látjuk, hogy szerző elemi iskolai tanulmányait székes fővárosunkban végezte, ahol bizonyára valamely virágkorzókor a rózsa oly nagy tömegben feküdt előtte, hogy a cartilago semilunarisáig ért fel. Ekkor az a kellemetlen incidens történt meg vele, hogy lehajlás-közben elszakadt a nadrágja. Azonban szerző e kritikus pillanatban ügyesen segített magán: választottjának adta oda a megsérült ruhadarabot, nyilvánvalóképen abból a czélzatból, hogy azon javítási tümüveleteket eszközöljön.



Nagypénteken mossa holló a fiát,
Ez a világ kígyót békát rám kiált.
Mondja meg hát egész világ szemembe,
Kinek mit vétettem én életembe.

Szerző bizonyára erős concurrentiát támaszt dr. Brehm Alfrédnek, ellesvén a madarak családi életéből egy kedves epizódot, midőn t. i. a keresztény anyaszentegyháznak Krisztus halála emlékére szentelt gyászünnepén, mely az evangélisták egyezménye szerint péntekre esik, Cornus cornix (L.) a fiát H2O segítségével tisztítási műveletnek veti alá. Uraim! Nem fojthatom el a bámulat hangját, midőn a 2-ik sorra térek át. Nem kevesebbről van itten szó, mint Galeottónak a népies elemekbe való ünnepélyes bevonulásáról. Kifejti szerző, hogy a világ a reptiliák családjából származó ophidiákat és az amphibiákból származó batrachiákat vágja a szeme közé a rágalom jelképéül.

Szerzőt azonban ez nem rémiti el, hanem eszébe jutván Horatiusnak szálló igéje: »impavidum ferient ruinæ«*, nyílt felszólítást intéz a világhoz, melyben magyarázatot kér arra nézve, hogy mi az, amivel az ő erkölcsi egyensúlyát megbillenteni iparkodnak s mit követett ő el akár a bttknek hatályban levő paragrafusai, akár pedig a fennálló társadalmi rend ellen?



Ha diák vagy ne tanulj,
Bort igyál és ne busulj!
Ha tanulsz is, ne sokat –
Forgasd a kulacsokat.

Nem lesz nehéz megállapítani, hogy a fenti vers a Kir. Tud. Egyetem tanulmányi és fegyelmi szabályzatának rövid kivonata, melyben a modern paedagogiának és a közmorálnak megfelelő intézkedéseket látunk. Az első sor egy conjunctivus hypothetikus, mely általánosságban szól arra az esetre, ha az illető bármely szakosztály hallgatója. Az van itt mondva, hogy az emlékeléssel ne sokat törje magát az illető, mert ez nem csupán az agykéregnek, de tán még a substantia transcorticalisnak is kóros elváltozásait vonná maga után. A sorok közt olvasható azonban, hogy ha az illető nem tanul is, de azért tudjon. A második sorban a római jog egyik alaptételét a »recte vivere«-t** találjuk a fizikai életre vonatkoztatva. A harmadik sor parafrázisa az elsőnek, melyben már bizonyos engedményeket állapíthatunk meg. Az utolsó sor egy már sokat tárgyalt themának változata, melyhez képest, tudva azt, hogy a hydrostatikai anyagok atomjai nincsenek egymással szoros cohäsio által összekapcsolva, e tapadás létesítése czéljából szilárd falakkal ellátott edény alkalmaztatik. Ez edénynek öntengelye körül való forgatására van az utolsó sorban utasítás adva.

Borsszem Jankó. 1902. Október 12. 6. oldal.

  • * impavidum ferient ruinæ – Rettenthetetlen, hogyha Föld s Ég / összerogy is, s a romok lesujtják. Énekek II. 3. 7.; Bede Anna fordítása.
  • ** recte vivere – élj helyesen!

Tudományos lyra.

Előadja dr. Tömb Szilárd.

Nagyon fáj a szivem értted,
Mert kendődet visszakérted.
A szivembe voltál zárva,
S a szivem most olyan árva.

Ebben a pár sorban egy szegény beteg ember a saját kortörténetét adja elő, megható egyszerűséggel. A beteg szívbajról panaszkodik, mely baja állítólag azóta tart, mióta valaki a kendőjét visszakérte. Ez a sor kissé homályos ugyan, azonban valószínűnek kell tartanunk a föltevést, hogy a beteg kendő nélkül volt kénytelen járni, s ennél fogva meghűlt. Ez a föltevésünk annyival jogosultabb, mivel az orvostudomány mai álláspontja mellett ismeretes, hogy a szívbajok nagy százalékát meghűlésből származó izületi lob (arthritis rheumatica) előzi meg. Hogy pedig a fenti esetben tényleg egy szervi (organicus) szívbajjal (vitium cordis) van dolgunk, az világosan kitűnik a vers harmadik sorából, midőn a beteg maga mondja, hogy szivébe volt valaki bezárva. Hogy pedig valaki egy szívben elférhessen, szükséges, hogy a szív ki legyen tágulva. A szív hypertrophiája jelen esetben is fönnáll, noha szerény véleményünk szerint a beteg ezen állapotát túlozza.



Kózsabokorban jöttem a világra,
Nem is nevelt édes anyám hiába.

E sorokban rendkívül érdekes s aránylag fölöttébb ritka születési eset van följegyezve. Ugyanis, mint a szülés egyik tényezője a rózsabokor van fölemlítve és hallgatással mellőztetik a méh, mely száll is, szül is. Világos tehát, hogy itt egy méhen kívüli terhességgel (graviditas extrauterina) van dolgunk. Megelégedéssel tapasztaljuk azonban, hogy a szülés (partus) úgy az anyára, mint a magzatra nézve kedvezőn végződött. S az anya boldogan nevelte föl kisdedét, még pedig »nem hiába«.

Borsszem Jankó. 1903. November 29. 13. oldal.

Pótforradalom és visszavonulás Mucsán.

(részlet)

U. i. Ma jelent meg ünnepelt özvegyünknél Colonna Artemisia k. a. s próbakép ellejtette előtte а Beethoven 7-ik szimfóniájából az ismert halotti indulót. A zenetánczban illetékes özvegyünk a fiatal kezdőt biztatá s példák bemutatásával – pirossal szegett, sárga barhet alsójának egyenletes lebbentésével – ellábolta előtte Vega logarithmusait, majd Humboldt Sándor »Kozmoszát«. Az ifjú művésznő boldogan tért vissza a fővárosba, hogy az Urániában e termékenyítő oktatás után eltánczolja Bolyai Farkasunk »Tentamen«-jét is, Trom Péter ur zenéjével.

Borsszem Jankó. 1904. Május 15. 11. oldal.

Tudományos lyra.

Előadja dr. Tömb Szilárd.

Nincsen annyi tenger csillag az égen,
Mint ahányszor eszembe jutsz te nékem,
Ha te engem szintoly hiven szeretnél,
Mélyebb lenne szerelmünk a tengernél.

Az egész dal tulajdonképen nem egyéb, mint egy nagy, tudományos hyperbola, mellyel a szerző az ideálja iránti vonzalmát a fantázia hatványában kívánja bemutatni. Tudvalevő, hogy a csillagok megszámlálhatatlanok. Még a teleszkóp segélyével sem bírjuk meghatározni a megközelitő mennyiséget s a szerző mégis azt akarná elhitetni, hogy ez a szédítő mennyiség is kevesebb a szerző agyának memoriae circulus-viciosusánál, melynek középpontja és emlékeztető alanya a hyperbolában aposztrofált nőnemű lény. Az erotikus dalnok a szeretett nőre való emlékezésnek ezen csaknem kóros tultengését mint szerelmi hüségét demonstrálja s egyúttal kétségbe-vonja annak lehetőségét, hogy a megénekelt dalalany is hasonló nagy vonzalommal viseltethessék ő iránta, mert úgy véli, hogy ha a szóban levő szintén viszonozná a dalnok szerelmének intensitását, akkor a szerelmük mélyebb volna a tengernél. A szerelem abstract fogalom lévén, annak mélységét a rendelkezésünkre álló Laplace-féle eszközökkel sem mérhetjük meg, de tudvalevő, hogy a Challenger és a Tuscarora felvételei szerint a Kurili-szigeteknél 8513 méter mély a tenger s eszerint a dalnok szerelmének mélysége körülbelül megközelítené a Mount-Everest magasságát, ami a dalnok szerelmét romeoi nívóra emeli.

Borsszem Jankó. 1905. Márczius 19. 9. oldal.

Példabeszédek.

Uj alakba öltöztette dr. Tömb Szilárd ur, a M. T. A. tagja.

Ha valamely test felületének megvan az a képessége, melynél fogva a reá eső fény legnagyobb részét visszaveri, s ha véletlenül a test eme képességének ugyanakkora az intensitásai mint a deltoid-ikozi-tetraéder formában jegeczedő, legrégibb kor óta ismert, sárga szinü, pénzverésre használt, Au-vegyjelü nemes fém: még abból nem következik, mintha a szóban levő test az előbb említett nemes fémmel azonos volna.

(Hétköznapi beszédben: »Nem mind arany, ami fénylik.«)

Borsszem Jankó. 1905. Május 14. 8. oldal.

Példabeszédek.

Uj alakba öltöztette dr. Tömb Szilárd ur, a M. T. A. tagja.

Az idegkimerülés vagy neurasthenia folyománya-képen keletkező ideges dispepsia következtében az emberi gyomorban még a nux vomicának* egy kávéskanálnyi élvezete után sem lép fel rögtön bizonyos tápszerek elfogyasztására irányuló érzés, illetve hajlandóság; ha azonban az ember e hajlandóság érzete nélkül is belekezd abba a folyamatba, mely az óhajtott hajlandóság kielégítése czéljából, a gyomor megtöltése végett a fogak mechanikai műtéte segélyével végeztetik, akkor az illető tapasztalni fogja, hogy a jelzett processus folyamán, talán éppen annak suggestiv hatása következtében, a tápszerfogyasztásra irányuló fenn vázolt gyomorbeli vágy is bekövetkezik.

(Hétköznapi beszédben: »Evés közben jön meg az étvágy.«)

Borsszem Jankó. 1905. Junius 11. 15. oldal.

  • * nux vomica – a farkasmaszlag magjából készített, a homeopátiában használatos szer.

Hőgyes Endre.

Zord végzet: olykor elborúl
A maga-fénylő elme.
Mindent felejtő mélabú
Enyésztő veszedelme.

Az Elysium küszöbén
Fogadja Pasteur mester:
– Testvér, várhattál vón’ kicsit,
Még szükség volt rád Pesten.

Borsszem Jankó. 1906. Szeptember 16. 11. oldal.

  • * Hőgyes Endre – (1847–1906) orvos, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A kísérleti orvostudomány kiemelkedő kutatója.

Számok forradalma.

Az egyszeregy birodalmát hatalmas vihar rázkódtatta meg a héten. Egy zseniális fölfedezés került napvilágra. Meg van oldva a négyzetre emelt koefficiens számlálójának nevezősitett köbgyöki integrál kitevője. Newton binominális tantétele egyszerűen túlhaladott állásponttá sülyedt. Az új tétel a visszalapozáson kulminál. Vissza kell lapozni a múltba, míg oly régi dolog kerül elő, mely már az ujság ingerével hat, hét, nyolcz stb. Ezt négyzetre kell emelni, francziára lefordittatni, az eredményt egyetemi tanársággal kombinálni, egy adag kongregácziós szörpöt hozzáadni, a tudományos akadémia tudományának köbre emelt átmérőjével megszorozni, a plágium látszatát kivonni, s benne egy elismert tudós véleményét osztani. Aki ezt meg nem érti, annak tudományos pályára menni nem tanácsos. Főleg nem udvari tanácsos.

Borsszem Jankó. 1911. Márczius 19. 7. oldal.

Tudomány.

Magyar Ehrlich doktor fogadja az újságírókat, félig besötétiti a laboratóriumát és előadást tart:

– Uraim, én fölfedeztem a bölcseség kövét. (Előveszi, kovát csihol.) Első szikra: ez, uraim, meggyógyítja az a-, bé-, cé-, dé-, ká-, el-, pé-, er-, eskórt. (Újra csihol.) Második szikra: ez, uraim, meggyógyítja a tüdővészt, a lábfájást, a haj- és bajuszhullást. (Újra csihol.) Harmadik szikra: ez, uraim, egy matematikai tétel, melynek legkiválóbb tulajdonsága, hogy előttem csak kétszáz évvel fedezték föl. (Újra csihol.) Negyedik szikra: ez, uraim, egy második tétel, mely megdönti Newtont és megdönt mindent, ami van, ami volt, ami lesz. (Utolsó csiholás.) Ötödik szikra: és ez, uraim, ez – a kissármási gáz, amely igénytelen személyem tudományos értékére kellő világot vet.

Borsszem Jankó. 1911. Márczius 26. 9. oldal.

Demeczky székfoglalója.

Tisztelt hölgyeim és uraim! Érdemeim elismeréseül a miniszter úr külön negyedik tanszéket állított fel, hogy az általam kitalált r. kat. aritmetikát tanitsam. Ez új elméletben a római jegyek az arabokhoz vannak adjungálva, miáltal az összeadás törvényei megváltoznak; a régiek oldalba vannak rúgva, az újak pedig a gyakorlati céloknak igen jól megfelelnek. Például:

+ XX
– 99
–––-
+ 11

vagyis 20-ból 99-et kivonva 11 marad, ami – tekintve a mai horribilis drágasági viszonyokat – a szegény emberekre és általában hazánk közgazdasági viszonyaira nézve korszakos jelentőségű. Munkásságom nevezetes része a Dirichlet–Dedekind számelmélet átdolgozása, nevezetes újitással. Rájöttem ugyanis magántanári működésem alatt, hogy e könyvben gyakran szerepel az a betű a számok jelölésére. Én e helyett a sokkal jellemzőbb és kifejezőbb b betűt használtam. Nagyjelentőségű fölfedezéseket tettem a felületek elméletében. Feltünt ugyanis, hogy a hallgatóim és hallgatónőim számára rendezett zsúrjaimon a felszolgált pompás zamatú Jessenbach-féle körte héja bicskával lehámozható, tehát lefejthető felület. Ebből csináltam a Jessenbach-féle lefejthető körte-felületek új osztályának elméletét, mely a Feuerbach-féle kör rengeteg módon való általánosítása, S minő csodálatos véletlen! Newtont a nehézkedési erő gondolatára egy lehulló alma vezette, engem új fölfedezésekhez egy körte juttatott! A Waring-féle heccre kérem ne adjanak semmit. A Poincaré véleménye nem irányadó, hiszen ezen úr maga bevallja őszintén a „Tudomány és föltevés"-ben, hogyha egy hajó minden fadarabját meg is mérné, mégsem tudná a hajóskapitány életkorát kiszámitani. No már ha ennyit sem tud a számtanból, akkor az én fölfedezéseim értékéről nem nyilatkozhatik. Ezzel van szerencsém megkezdeni előadásaim sorozatát.

Borsszem Jankó. 1912. Április 14. 2. oldal.

Kémia.

Vegyészbarátommal, dr. Hiper-Ochs Hümérrel ebédeltem egy előkelő budapesti vendéglőben. Még gőzölgött előttünk a sült leve, mikor barátom szivarra gyújtott. Meglepődötten néztem rá. Hümér fölényes mosollyal szólt:

– Erre a szivarhamura szükségem van. Tudniillik meg akarok győződni róla, hogy ebben a korcsmában margarinnal dolgoznak-e vagy sem. A margarint nagyon egyszerűen ki lehet mutatni. Hamut verek a sült levébe, így, és jól összekeverem. Ha van benne margarin, akkor vörös csapadékot kell kapnunk. Hja, vagy úgy! Megkékült? Hát ez azért kékült meg, mert a lében bizonyos sók és szabad savak vannak és ezek hátráltatják a reakció síma lefolyását. Ezeket tehát előbb le kell csapnunk, illetőleg neutralizálnunk kell őket. Hogy ezt mivel csinálhatjuk? Oh, kérlek, az nagyon egyszerű. Hé! Jani! Hozzon csak tollat, tintát. (Pincér hozza.) Így ni. A tintából két grammnyit belecsöpögtetek a lébe és jól összekeverem. És most mit veszünk észre: az oldat színe megváltozott! Látod? Az uralkodó alapszín: kissé feketébe játszó zöld. Ez pedig minek a jele? Hát ez annak a jele, hogy az említett akadályozó sók és savak már lecsapódtak, illetőleg neutralizálva vannak és az oldal alján mint apró kristályok lebegnek. Most már hozzáfoghatunk a margarin kimutatásához. Ezt ez esetben szivarhamuval már nem érhetjük el. Itt káliumklorátra van szükségünk. Mi a? Hogy azt itt nem lehet kapni? Hehehe! Milyen naiv vagy! Hát nem tudod, hogy az ún. svédgyujtó fejében van káliumklorát, sőt annak egyik nagyon fontos alkotórésze. Tehát told csak idébb azt a gyufatartót. Veszek egy egész marék gyújtót, a fejüket belemártom az oldatba, ide-oda mozgatom őket, így. Látod? Az oldat halványvörös színt kapott! Tehát minden kétséget kizáróan megállapítottuk, hogy itt margarinnal főznek! No látod! De kísérletünknek van egy érdekes mellékeredménye is. Látod ezeket az apró göböcskéket, amelyek itt úsznak? Ezek a göböcskék stearinból vannak! Ez a stearin a margarinból hasadt le kísérletünk folyamán. Micsoda? Hogy nem hiszed? Hát mindjárt be fogom neked bizonyítani. Összegyűjtöm a göböcskéket, összegyúrom őket, a szalvétából kihúzok egy szálat, ez lesz a bél. A belet most beléhúzom a masszába és meggyujtom. Így ni. Nahát, látod, hogy igazam van: szép lánggal ég. Ez hát minden kétségen fölül stearin!

– Mégis csak nagy dolog az a kémia! – álmélkodtam, miközben undorral toltam el az ételt.

– Bizony! – bólogatott barátom, a vegyész és feledve papot-csapot, kísérletet, belemártott egy kenyérdarabkát a sült levébe. És jóízűen falatozott. Könnyű neki, – ő tudja, mit eszik.

mf

Borsszem Jankó. 1918. Január 13. 12. oldal

Interjú lord Newtonnal.

Mi is meginterjuvoltuk lord Newtont, a nehézségi erővel foglalkozó nagy fizikus névrokon-dédunokáját, hogy mi a véleménye a trianoni békéről. Lord Newton a következőket nem mondta:

– A nehézségi erő, mellyel nagy névrokon-dédapám hajdan foglalkozott és az ántánt nagyon közeli rokonságban vannak. Tudniillik nagy nehézség az ántánttal valamire jutni és nagyon sokan kívánják neki, hogy a nehézség jöjjön rá. A szegény legyőzött népeknek, míg ő segíteni fog rajtuk, hogy tudós műszóval éljek, bizony könnyen fölkopernikus az álluk. Míg nagy névrokon-dédnagyapám foglalkozott az ingával, addig az ántánt azt tartja, hogy akinek nem inga, ne vegye magára. A kisántántra vonatkozólag az a vélemény, mint a nagy Newtonnak az almáról, hogy az alma nem esik messze a fájától.

Borsszem Jankó. 1922. Szeptember 10. 3. oldal.

Borsszem Jankó mint vegyész.

(részlet)

E) A politikai vegytan az imponderabiliák* tudománya. Még szűz terület a kutatók számária. Törvényei Einstein szerint is teljesen kiszámíthatatlanok. Fölfedezésre váró tételei például: Hány atom Macchiavellit tartalmaz Bethlen István? Milyen a vonzódás egyrészt Friedrich István, másrészt Mussolini, illetve Kemál között? Milyen eszközökkel lehetne e’bontani azt a vegyületet, mely Nagyatádi és a Bársonyszék között fönnáll? Hány vegyértékkel kapcsolódik Gömbös Gyula Rothenstein Mórhoz?

Dr. Nim

Borsszem Jankó. 1924. Junius. 1. 6. oldal.

  • * imponderabilia – megfoghatatlan, ténylegesen nem mérhető dolog, hatás.

A napfogyatkozás vészes következményei.

Alig van pár hete, hogy megtörtént a január huszonnegyediki napfogyatkozás, máris mutatkozik a hatása. Hogy hol? Hát az egész vonalon. Lássuk csak:

Először is emelkedett a kormosüveg ára. Mivel pedig a közgazdaság szerves egész s egy árú nem szakítható ki az egész komplexumból, azért a kormosüveg drágulása valamennyi többi cikk drágulását vonta maga után. Kávé, búza, rozs, vízdíj, – mindezek nem tesznek egyebet, mint mennek a kormosüveg után.

Illetékes közgazdasági vezérférfiak, akik eddig is mindig fejünkön találták a szöget, már nyilatkoznak is sorra, hogy azt mondják: a napfogyatkozás lelkiismeretlen külföldi manőver következménye. A kormány már közbe is lépett, megtette a szükséges intézkedéseket: a rendőrség nyomozást indított Kant, Laplace, Galilei, Kepler és Newton iránt s az illetékes országoktól kéri kiadatásukat.

Napfogyatkozás után a kövér nők és kövér férfiak további fogyatkozása várható. Sőt a soványak további fogyatkozása még inkább várható.

Mivel a napfogyatkozás abból áll, hogy a Hold a Nap és Föld közé kerülve a Napot elfödi s a Földet sötétségbe borítja, előkelő társadalmi egyesületeink, közöttük az ÉME, beadványt intéztek a kormányhoz, melyben követelik a teljes napfogyatkozás bevezetését és állandósítását.

Bethlen beszédet tartott az egységes párt vacsoráján, melyben a napfogyatkozást, tekintettel annak fenti lényegére, politikai szükségszerűségnek mondta.

Borsszem Jankó. 1925. Február 15. 3. oldal.