Humor rovat

A haszontalan könyvekről

Sebastian Brandt

Részlet A bolondok hajójá-ból

III. évfolyam 12. szám · 1999. december

Márton László

könyvgyűjtés

A Borda Antikvárium kiadásában jelenik meg – Magyarországon először – a középkori német irodalom klasszikusa, Sebastian Brant (1457/8–1521) A bolondok hajója című szatirikus verses műve. A baseli jogászprofesszor, majd politikus szerző latin és német nyelvű jogtudományi és költői munkákat írt. Ez a műve 1600-ig 26 kiadást ért meg, 1497-ben lefordították latinra, majd több európai nyelvre, többször átdolgozták, sok utánzója akadt. Erasmus művének, a Balgaság dicséretének előfutára, és általában a bolondirodalom első jelentős alkotása.

A mű kétnyelvű (magyar és német) teljes kiadása tíz részben jelenik meg. Az 1999-es frankfurti könyvvásárra ebből az első kötet készült el, mely az elöljáró beszédet és tizenegy bolondság verses leírását és tizenkét rézkarcot tartalmaz. A 11 bolondság mindegyike egy-egy társadalmi, emberi gyarlóságot, bűnt pellengérez ki, tesz nevetségessé (kapzsiság, pénzimádat, helytelen gyermeknevelés, könyvgyűjtés stb.).

A könyvgyűjtés szenvedélyét kigúnyoló opust a Kiadó szíves engedélyével közlöm. – A szerk.

DAS NARREN SCHYFF · A BOLONDOK HAJÓJA

Sebastian Brandt

(részlet)

Den vordantz hat man mir gelan
Dann jch on nutz vil buecher han
Die jch nit lyß / vnd nyt verstan

Bolond-táncban első vagyok,
Mert könyv köröttem volna sok,
Mit nem értek s nem olvasok.

Von vnnutzen buchern

Das jch sytz vornan jn dem schyff
Das hat worlich eyn sundren gryff
On vrsach ist das nit gethan
Vff myn libry ich mych verlan

A haszontalan könyvekről

Hogy itt ülök hajónknak orrán,
Az különös fényt vet bizony rám:
Ok nélkül soha sincs ilyesmi,
Könyvtáram miatt kell így esni.

Von buechern hab ich grossen hort
Verstand doch drynn gar wenig wort
Vnd halt sie dennacht jn den eren
Das ich jnn wil der fliegen weren
Wo man von künsten reden duet

Könyvből van egy rakásnyi kincsem,
Melyből nem értek betűnyit sem,
De azért én úgy megbecsűlöm:
Rajta még a legyet se tűröm.
Ha szóba jön a tudomány,

Sprich ich / do heym hab jchs fast guet
Do mit loß ich benuegen mich
Das ich vil buecher vor mir sych
Der künig Ptolomeus bstelt
Das er all buecher het der welt

Mondom: Otthon van egynehány!
Én mindig csak annak örültem,
Hogy ott áll a sok könyv körültem.
Ptolemaeusnak jó sora:
Könyvben híja nem volt soha.

Vnd hyelt das für eyn grossen schatz
Doch hat er nit das recht gesatz
Noch kund dar vß berichten sich
Ich hab vil buecher ouch des glich
Vnd lys doch gantz wenig dar jnn

Az volt neki a drága kincs,
Kár, hogy értelme semmi sincs,
S így nem tanult belőle könnyen.
Van nekem sok efféle könyvem,
De nem szoktam őket olvasni.

Worvmb wolt ich brechen myn synn
Vnd mit der ler mich bkümbren fast
Wer vil studiert / würt ein fantast
Ich mag doch sunst wol sin eyn here
Vnd lonen eym der für mich ler

Minek rövid elmémre masni?
A tudás terhe összeroppant.
Ki sokat tanult, mind meghibbant.
Én úgyis olyan nagy úr lettem:
Van, aki pénzért tanul helyettem.

Ob ich schon hab eyn groben synn
Doch so ich by gelerten bin
So kan ich jta sprechen jo
Des tütschen orden bin ich fro
Dann jch gar wenig kan latin

Bár értelmem színtiszta prosztó,
Ha tudósok között folyik szó,
„Igen” helyett mondom, hogy: íta!
A Német Rend helyzetemen javíta,
Mert fejembe nem sok latin ment.

Ich weyß das vinum heysset win
Gucklus ein gouch / stultus eyn dor
Vnd das ich heyß domne doctor
Die oren sint verborgen mir
Man saeh sunst bald eins mullers thier

Tudom, hogy vinum bort jelent,
Cuculus: kakukk, stultus: hülye,
Én pedig: doctor domine.
Füleimen sipka. Az ok:
Mint molnár barmáé, nagyok.

(Márton László fordítása)