Németh László univerzuma

Életrajz

„…akadnak magyarok is,
akik nem tudnak rólam többet, mint a svédek…”

Németh László életrajza nem bővelkedik túlságosan látványos fordulatokban, ám a belső történések egy rendkívül érdekes életpálya vonulatát mutatják fel. Az író esetében a művek gazdagsága jelenti az igazi biográfiát, és természetesen azok a motívumok, amelyek ezt az életművet létrehozták. Az alkotó háromnegyed évszázados élettörténetét tanulmányozva a korszak politikai és kulturális eseményeibe is bepillanthatunk.

A gyógyító

„Elme és szervezet közt örök az összjáték”

Pályáját orvosként kezdte Németh László. Először fogorvosként, majd iskolaorvosként dolgozott. Többek között a Medve utcai polgári iskola volt ezeknek az éveknek a tanúja. A reábízott gyerekek vizsgálata közben megismerte az emberi szervezet titkait, és ezek a felfedezések hozzásegíthették, hogy megismerje az emberi lélek viszonylatait is. Ezeket a tapasztalatait hasznosította később drámahőseinek és regényalakjainak megalkotásakor a lélek és a test rezdüléseinek pontos, realisztikus rajzában. Tudományos irodalmunkat is gazdagította orvosi vonatkozású tanulmányaival. Egy másik, nagyon fontos dokumentuma is van gyógyító tevékenységének: orvosként figyelte mintegy húsz esztendőn keresztül beteg önmagát, és a hipertóniáról adott részletes leírása tudományos pontossággal rögzíti e betegség fázisait. Szépírói realizmusa és tudományos egzaktsága teszi egyedivé ezeket az írásokat.

• Ifj. Sipka Sándor: Az „orvos” szerepe Németh László életében
• Bóna Endre: Művészet és orvostörténet. Centenáriumi találkozás Németh Lászlóval
• Szállási Árpád: Az iskolaorvos

Az író

„Az írás: erkölcs.”

„Természetem szerint drámaíró vagyok…”

„A prózába vagyok száműzve.”

„Két dolog teszi a jó regényírót: az a hűség, amellyel az élethez tapad s az a hűtlenség, amellyel az élet fölé kerekedik.”

„Folyóiratom [Tanu] ihletője, e kor igazi múzsája: a szorongó tájékozatlanság. Hajótöröttek vagyunk, akik a csillagokat nézzük, s a partot keressük, abban a hitben, hogy van part, s a csillagok vezetnek.”

„…én elsősorban tanulmányíró voltam…”

Németh László minden irodalmi műnemben alkotott, de önmagát elsősorban esszéírónak tartotta. Tanulmány- és esszéírói céljait elsősorban a maga alapította egyszemélyes folyóiratában, a Tanuban valósíthatta meg, amely ugyan csak néhány évig élt, de e folyóiratban megfogalmazott célkitűzését az egész írói pályát végigkísérő alkotások bizonyítják. Esszéinek és tanulmányainak témái szinte behatárolhatatlanok, hiszen az irodalom, a pedagógia, az orvostudomány, a természettudományok, a zene, a szociológia területén egyaránt otthonosan járt-kelt. Költőként kevésbé ismert, bár ő fontosnak tartotta verseit is, hiszen a prózát egyfajta száműzetésnek érezte. Mégis prózai munkái hozták meg számára az első sikert, regényei pedig a magyar prózairodalom legjelentősebb alkotói közé emelték: a magyar lélektani regény – elsősorban a női lélek pontos rajzával – általa (is) lett az európai irodalom fontos jelensége. Társadalmi és történelmi drámáiban a férfihősök viszik a vezérszólamot; azok a hősök, akik az író saját belső konfliktusait a legplasztikusabban tudják megjeleníteni. Így egyik drámájának főszereplője mondja ki egész írói-gondolkodói pályájának fontos hitvallását: „Szerettem az igazságot.”

• Németh László: A két Bolyai. IV. felvonás. (Részlet; a színházban előadott felvonásvég)
• Abody Béla: Németh László: A két Bolyai
• Németh Judit: Németh László és a természettudományos gondolkodás

A pedagógus

„A pedagógusi hit, mely inkább a természet, mint nézet dolga, kettőt tételez fel: hogy az emberek (az eddiginél különbbé) nevelhetők, s hogy (az eddiginél többre) taníthatók.”

Az író nemcsak irodalomtörténetünk fontos személyisége, hanem a magyar pedagógiatörténeté is: jelentős és egyre aktuálisabb alkotásokkal gazdagította e tudományágat. Tanulmányaiban és hódmezővásárhelyi tanári működése idején a különböző tantárgyak összefüggéseit kutatta, a gyakorlatban pedig ki is próbálta e tantárgyak integrált tanításának lehetősgeit. Kísérlete nemcsak a humán tárgyakra, hanem a reáliákra is kiterjedt, és óraleírásai, tanulmányai, tanítványainak visszaemlékezései e kísérletek sikeréről számolnak be. Ő magát legszívesebben pedagógusként jellemezte, hiszen a „kísérletező ember” ebben a tudományban próbálta ki önmagát. Tanulmányaiban, cikkeiben (például A tanügy rendezése, Ha én miniszter lennék) kísérleteinek eredményeit, gyakorlati megvalósításának lehetőségeit, valamint pedagógiai és a kultúrára vonatkozó elképzeléseit fogalmazta meg.

• Németh Judit: Németh László és a „kétféle műveltség”
• Németh László: A Négy Könyvről. Ismertetés a kiadó számára. (Részlet)
• Németh Magda: A természettudományos oktatás megújítása az egységes világképért
• Katona András: Egy „képesítés nélküli” pedagógus: Németh László. A Tanu „egyeteme és gyakorló iskolája”

Az olvasó

„A jó könyvet arról ismerem meg,
hogy nem tudom egyfolytában végigolvasni.”

Szinte önálló és egyéni Németh László-i irodalomtörténet bontakozik ki azokból az írásokból, amelyek állandó kísérői voltak szellemi barangolásainak. Az orosz, angol, német amerikai, magyar irodalomból úgy válogatott saját maga számára, hogy az ezekről írt naplójegyzetek egyben eligazítást jelentenek az olvasóknak is: olyan vezérfonalat, amely eligazodni segít az irodalom sok irányba tartó országútjain.

Idegen nyelven

„Európának nincs népe, melyet ily rég fenyegetne, s egyre jobban, a szétszóródás, a jellegvesztés s elmerülés veszélye, s kevés, amelyre, bár szavát sem értik, ekkora várakozással hegyeződnek a fülek.”

Regény-, dráma- és esszéírói tevékenysége mellett – főként a hallgatás éveiben az előbbiek helyett és szellemi, anyagi szükségből – műfordításokkal gazdagította irodalmunkat, és ezzel újabb ablakot nyitott a világirodalom felé. Rendkívül gazdag a listája az oroszból fordított műveknek (Puskintól Lev és Alekszej Tolsztojon és Gorkijon át egészen a kortárs, az akkori szovjet írókig), de fordított többek között angolból Shakespeare-t és az amerikai Wildert, németből Kleistet, Lessinget, norvégból Ibsent, dánból Nexøt, csehből Jiráseket, spanyolból García Lorcát. Műfaji korlátokat nem ismert, hiszen verses dráma éppúgy szerepel műfordításai sorában, mint a nagyepikus regény. Ezzel a tevékenységével jelentősen gazdagította a magyar irodalom műfordítói hagyományait.

Ám nemcsak ő fordított, hanem az ő műveit is lefordították szinte valamennyi európai nyelvre. Drámái, regényei, esszéi huszonnégy nyelven jelentek meg, némelyik több kiadásban is: angolul, franciául, németül, oroszul, spanyolul, lengyelül, csehül, szlovénül, ukránul, bolgárul, olaszul, románul, dánul, svédül, norvégül, szlovákul, lettül, litvánul, üzbégül, albánul, észtül, finnül, hollandul, szerbül. Ezek a fordítások jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar irodalom is számottevő helyet kapjon a világirodalomban.

Kapcsolatok

„A barátság: emberi, közeli, személyes”

Az író levelezése – melyet egyik leánya, Németh Ágnes állított össze – életművének jelentős részét teszi ki. Ezek a levelek kortársaihoz fűződő kapcsolatairól, barátságairól tanúskodnak. Nélkülük nehezebb megérteni Németh László műveit, hiszen az őt foglalkoztató eszmék, gondolatok, ötletek sokszor először ezekben a levelekben fogalmazódnak meg. Így például a Tanu című folyóirat alapításának gondolata, amelyről először a Gulyás Pálnak írt levélben olvashatunk. Baráti szálak fűzték sok alkotóművészhez és tudós kortársához (csak néhány közülük: Kerényi Károly, Gulyás Pál, Móricz Zsigmond, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Illés Endre, Bay Zoltán, Benedek András, Borsos Miklós). Ezekről a kapcsolatokról, zenei élményekről, irodalmi problémákról, szociális gondokról, kísérletekről, betegségről, támadásokról, sikerekről szólnak levelei, melyek révén az alkotóműhely titkosabb zugaiba is bepillanthatunk.

• Németh László élete levelekben. (Részletek)

Interjúk

„Minden párbeszéd menete ugyanaz:
bemutatás, kikérdezés, költői előhívás…”

Egy alkotó bemutatásának sokféle lehetősége között az interjúnak kiemelt szerepe van abban, hogy megismerjük az egyéniség rejtettebb tartományait. Ennek változatos formáit gyűjtöttük össze, hiszen szerepel itt öninterjú, az író megvallatása, beszélgetés a családtagokkal, egykori tanítvánnyal, valamint irodalomtörténészekkel műhelytitkairól, gondolatatokról, irodalmi alakokról. Személyes hangú vallomások és esztétikai értékelések egyaránt olvashatók a beszélgetésekben.

• „Gondolatait apja nem tudja elfogadni”. Beszélgetés Borsányi Jánossal A két Bolyai című drámáról
• „Elsősorban a mozgás érdekelte”. Beszélgetés Borsányi Jánossal a Galilei című drámáról
• „Megtalálták a másikban azt, akikké ők lehettek volna”. Beszélgetés dr. Márki-Zay Jánossal Németh László és Bay Zoltán kapcsolatáról
• A minőség forradalmára. Interjú Marx Györggyel
• „Szívesen beszélgetek el azzal, aki hozzám szegődik”. Beszélgetés Mészáros Emma művésztanárral, a hódmezővásárhelyi „drága jó nyolcadik” egykori tanulójával, Németh László tanítványával

Életműszilánkok

Azok a művek és műrészletek kerültek ebbe a gyűjteménybe, amelyekkel megpróbáltuk a lehető legtöbb oldaláról bemutatni Németh László alkotói világát. Más menüpontokban ezekkel újra találkozhatunk, azokban, amelyekben a művekhez cikkek, tanulmányok, esszék, valamint levélváltásai kapcsolódnak. Tulajdonképpen szűkre szabott antológia ez, de mint kagylóból a tengeré, ebből is kihallhatók a teljes életmű hangjai.

A gondolkodó-író vagy író-gondolkodó Németh László szellemi világába pillanthatunk be az idézetek révén is, hiszen ezek a miniatűrök mutatják meg a legtömörebben azokat a gondolatokat, amelyek foglalkoztatták az írót, sőt közöttük, szinte velük együtt élt. Hátterét adják irodalmi, kritikusi, pedagógiai működésének, és időnként egy-egy idézetből – számos ilyen található a gyűjteményben – ráismerhetünk nagyobb lélegzetű műveinek gondolati felépítményére is. Nem töredékek ezek, hanem egy viaskodó-vitatkozó, nyugtalan szellem maradandó felvillanásai.

• Németh László: A Galilei együttesének. (Részlet)
• Németh László: Galilei. IV. felvonás. (Részlet)

Utóélet

„A művek sorsa, ha élnek, mégiscsak az,
hogy egy vagy ötven év múlva koporsójukban felüljenek.”

Egy író utóéletét műveinek népszerűsége jelenti: írásainak olvasottsága, hány kiadást érnek meg regényei, hány színház játssza színpadi műveit halála után is. Németh László sok kiadást megért művei, a színházakban életre kelt drámái negyedszázaddal az után, hogy eltávozott, bizonyítják tartós jelenlétét immár a XXI. század magyar kulturális életében is. A tudományos elemzések, a pályáját vagy annak egyes szakaszait kutató tanulmányok, műveit elemző cikkek, visszaemlékezések jelentős száma életművének folyamatosságát bizonyítják. Születésének centenáriumát országszerte ünnepelték. Az évfordulóra számos tanulmánykötet jelent meg, konferenciákon méltatták munkásságát. Utóéletét jelentik a kortársak és utódok alkotásai is, amelyeknek fókusza Németh László személyisége: versek, szobrok, emlékérmek, róla elnevezett iskolák, szellemét őrző társaság, könyvtár, a nevét viselő díj, műveit kutató pályázatok, személyes tárgyait őrző emlékszoba, a hagyatékát feldolgozó tudósi gondoskodás az író univerzumának egyre terjedő határait jelölik ki.

Bibliográfia

„…a bibliográfia nemcsak könyvjegyzék,
de a könyvek megkívántatása…”

Az író alkotásainak és a róluk írt műveknek gazdag jegyzéke áttekintést kíván adni azoknak, akik tanulmányozni akarják Németh László életművét, valamint a hozzá kapcsolódó irodalmat. Fontosnak tartottuk külön közölni a pedagógiai bibliográfiát és a centenárium évében megjelent művek jegyzékét.

A válogatás összeállításához az alábbi forrásokat használtuk fel:

• Mutató Németh László munkáihoz (Somogyi Könyvtár, 1981),
• a hódmezővásárhelyi Németh László Városi Könyvtár gyűjteménye,
• a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár adatbázisa,
• a Könyvkereső Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. összeállítása és
• a CD-ROM-on szereplő tanulmányok bibliográfiája.

Multimédia