A zsidó nép bibliai héber nyelvében a Kr. e. 6. század második feléig nyomát sem találjuk a nap kisebb részeire való osztásnak, az óráknak. A mondott időben, tehát a babiloni fogság végén keletkezett Dániel könyvének arámi nyelvű részében ugyan előfordul egy általános időmeghatározásra használt kifejezés, a sa’ah vagy sa’athah. Jeromos egyházatya latin fordítása (Kr. u. IV. század) ezt ugyan hora, vagyis „óra” alakban adja vissza, a sa’ah eredeti értelme a Bibliában itt csupán „akkor”, „abban az időben”. A Bibliában tehát a babiloni fogság vége előtt nem lehet óráról, annál kevésbé napóráról beszélni.
Annál meglepőbb, hogy a Kr. e. VIII. század végén – VII. század legelején élt Ezékiás – más fordítás szerint: Hiszkija-király idejéből való események leírásában „napóra” fordul elő. A leírás egy természeti csodát is tartalmaz. Előzményként tudnunk kell, hogy Ezékiás király halálos betegséget kapott. A király prófétája, Ézsaiás szózatot hallott az Úrtól, mely szerint a király három napmúlva meg fog gyógyulni, és még tizenöt évig fog élni. A király nem hitt neki, és megkérdezte tőle:
„Mi lesz a jele, hogy meggyógyít az Úr, és három nap múlva fölmehetek az Út házába? Ézsaiás így felelt: Kapsz jelet az Úrtól arra, hogy az Úr teljesíti azt az igét, amelyet kijelentett: Előre menjen az árnyék tíz fokkal, vagy visszafelé menjen tíz fokkal? Ezékiás ezt mondta: Könnyű az árnyéknak tíz fokkal megnyúlnia. Ne úgy legyen, hanem menjen az árnyék visszafelé tíz fokkal! Ekkor Ézsaiás próféta az Úrhoz kiáltott, ő pedig visszatérítette az árnyékot tíz fokkal Áház napóráján, azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt.”
Az említett Áház Ezékiás király elődje és apja volt. Róla azt tudjuk, hogy ajándékokkal megnyerte Tiglat-Pileszer (III. Tukulti-apil-Ésarra) asszír király jóindulatát, és leverte a zsidók ellenségének, Arám királyának hadait.
„Ezután elment Áház király Damaszkuszba Asszíria királya, Tiglat-Pileszer elé, és meglátta a damaszkuszi oltárt. Ekkor Áház király elküldte Úrijjá papnak ennek az oltárnak a hasonmását és elkészítésének pontos leírását. Úrijjá pap pedig megépíttette az oltárt egészen olyanra, mint amilyent Áház király küldött Damaszkuszból…
Amikor a király megérkezett Damaszkuszból, és meglátta… az oltárt, odalépett… az oltárhoz, és fölment rá… A rézoltárt pedig, amely az Úr színe előtt volt, elvitette a templom elől… és az ő oltára mellé helyeztette, észak felől.”
Kétségtelen, hogy Áház királynak valamiért nagyon megtetszhetett Tiglat-Pileszer oltára, mert lemásoltatta és Jeruzsálemben a templom előtt megépíttette a pontos mását. Az addig ott állt rézoltárt pedig elvitette, és az új oltárától észak felé helyeztette el. Az új oltár nyilván nem rézből, hanem kőből épülhetett, hiszen lépcsői voltak, és a király „fölment rá”.
A híres olasz csillagász, G. Schiaparelli a XX. század elején foglalkozott ezzel a kérdéssel. Szerinte a „napóra” csupán fordítási tévedés. A kérdéses bibliai helyen (Áház napórájának fokai) a ma’alóth szó szerepel. Ez a ma’alah többesszámaként fogható fel, amelyet a Biblia „lépcsőfok” értelemben használ. Ezért a ma’alóth jelentése nyilván „lépcsősor” (lásd Neh 12,37).
A bibliamagyarázók egy része szerint olyan, Áház által épített lépcsősorról lehet szó, amely a királyi palotától a feljebb fekvő templomig vezetett. Erre a lépcsősorra egy fal párkányának árnyéka eshetett. Az árnyék ezen délelőtt, a Nap magasságának emelkedése idéjén lefelé, majd délután felfelé haladt a lépcsősor fokain. Tehát nincs szó napóráról.
Ha azonban megnézzük ezt a Kr. e. VI. századból származó, mezopotámiai előképekre emlékeztető egyiptomi napórát, valószínűnek tarthatjuk, hogyaz oltár ilyen lépcsős asszír szerkezethez lehetett hasonló. Ez a ránkmaradt, mészkőből faragott napóra hordozható volt, mindössze 35 cm hosszú, de elképzelhetők ilyenek akár oltár méretben is. A szerkezet hossztengelyét kelet-nyugat irányba kellett állítani. A felső lapján kiemelkedő kis oszlop egy másik napórát működtethetett: ez volt az árnyékvető, és a keresztben futó vájatok az óravonalak. (Hasonló elven működő időmérő szerkezetek Egyiptomból a II. évezred közepétől ismeretesek.) A fő napórát a négy lépcsősor és a kőblokkok vízszintes élei adják: napkeltekor a hat lépcsőfok közül a legfelső kap világosságot, délben a legalsóig hatol a napfény.
Hogy az asszír király „oltára” napóraként is működött, arra Áház király csodálata is utalhat. Fő érvként felhozható, hogy a régi rézoltárt a jeruzsálemi másolattól észak felé állíttatta fel – nyilván azért, hogy az új oltárra zavartalanul eshessenek a napsugarak. Bár nincs erre tudományosan igazolható bizonyíték, valószínűnek tartható, hogy mezopotámiai közvetítéssel már a babiloni fogság előtt ismeretesek voltak a zsidó népnél ilyen időmérő szerkezetek. (Magának a csodának értelmezése nem tartozik a napórák témájához. Röviden csak annyi jegyezhető meg itt, hogy valószínűleg csak valami szokatlan dolog történt a napfénnyel, például az, hogy egy napfogyatkozás hatására elsötétült, és az ányéka is különös lett. Megvizsgálva az akkoriban bekövetkezett napfogyatkozásokat, a Kr. e. 711. III. 14-ire gyanakodhatunk, amely csaknem 80%-osnak, tehát nagyfokú részleges fogyatkozásnak volt látható Jeruzsálemből. Ezt az időpontot alapul véve azoknak a történészeknek lehet igazat adni, akik szerint Ezékiás király Kr. e. 725 és 697 között uralkodott.)
2004. március