Előszó a második (ordfront) kiadáshoz
„Vannak emberek, akiknek még arra sincs bátorságuk, hogy azt állítsák, hideg szél fúj – hiába érzik maguk is –, ha ezt addig nem hallották másoktól.”
Moro úr sikeres felengedtetése. – Amikor a Moro úr nevét viselő könyv megjelent, épp Párizsban voltam, ott olvastam egy svéd újságban a róla szóló első szellemes hirdetéseket. Egy addig ismeretlen stílusban íródtak, egy új nyelven, amelyből felelősségérzet áradt és amely változást ígért. Azonnal a telefonhoz rohantam, hogy megrendeljem a magam példányát. Meglepő módon a tárcsázott szám egyenesen a Stockholm Megyei Igazgatósághoz kapcsolt.
A könyv olyan nehéz volt, hogy magamnak kellett a párizsi 4-es számú postahivatalban átvennem. De megérte a kerülőt. Moro úr beváltotta, sőt felülmúlta a hozzá fűzött reményeket. Titokzatos és kihívó szerkesztési elvekre épülve gyűjti egy kötetbe az irodalom és a gondolkodás egész történetéből válogatott szövegeket és képeket, amelyek egytől egyig telibe – szíven – találják az embert. Igen, az önmagukból kivetkőzött nyolcvanas évek után először tűnt fel végre megint valami, aminek célpontja nem volt más, mint a szív. – Mint kiderült, Moro úr amerikai hűtőgépszerelő volt, aki esztelen kísérlete révén azt akarta bizonyítani, hogy az állásukat elvesztett munkásokat jégtömbbe lehetne fagyasztani és majd akkor felolvasztani, ha a konjunktúra ismét felfelé ível.
Moro úr túlélte a kísérletet. A legfontosabb azonban nem is maga a fagyasztás és felengedtetés, hanem az a mód, ahogyan a kisember az egyre embertelenebbé váló létfeltételek közepette reagál.
Modern idők – Moro úr és Chaplin a gépezetben nemzedéktársak: nem véletlenül. A Moro úr sikeres lefagyasztása a kor számára ugyanolyan meghökkentő volt, akár egy egzisztencialista vitairat. Most Sartre-ra is a felengedtetés várt. Senki sem volt eddig olyan mértékig halott, mint éppen ő és hitvallása: a valóságos világban élni, mint művészet, és mint kötelesség. A léttel szemben érzett felelősség művészete, az élet minden percében. Az erkölcs mellett való kiállás művészete, vallásos mellébeszélés nélkül. – A cél pedig: az ideológiát visszahódítani a pártoktól, a társadalom építését az aktatologatóktól és a hitet a papoktól. – Meg is bukott a dolog. Legalábbis látszólag.
Az izgatott várakozást – amikor egész Stockholm, sőt fél Svédország a könyvet beharangozó plakátkampányról beszélt (ki ne emlékezne a betegesen felduzzadt tőgyű tehén képére, vagy a tudóséra, aki orrokat mér vonalzóval?) – egyszerre néma csend váltotta fel.
A szervezők jó szándékú lelkesedése körüli valóság hirtelen új színt öltött. Az úgynevezett Válságét. A konjunktúra visszaesőben volt, és a nyilvános szektor kifejezés egyik napról a másikra kétes mellékzöngét kapott. Az eredeti terv szerint a könyvet ingyen osztották volna ki az iskolákban, hogy az emberiesség és a szolidaritás nevében növeljék a tanulók érdeklődését az egészségügyi pálya iránt. Most azonban már nem az ápolónők feltüzelése volt a cél, hanem éppen ellenkezőleg. (Utalás a svéd ápolónők 1996-os több hetes sztrájkjára, ami végül követeléseik nagy részének feladásával zárult.)
A Moro-kampányt félbeszakították, a munkatársakat elbocsátották vagy áthelyezték. A könyvek a raktárakban porosodtak. Sartre megfordult sírjában a Montparnasse-i temetőben. – Ám ezzel ugyanakkor megkezdődött Moro úr szamizdatként való új élete.
A kiadott könyveknek azt a részét, amely eljutott hozzájuk, a diákok ronggyá olvasták. A megyei oktatási központot ellepték a tanárok levelei. Megható módon számoltak be korábban kezelhetetlen növendékekről, akik most még a szünetben sem válnak meg Moro-példányuktól. A szülők újabb köteteket rendeltek, mert a meglévők neveletlen csemetéik jóvoltából reggelre eltűntek az éjjeliszekrényről. A stockholmi Södermalm negyed egyik könyvkereskedője azt javasolta, hogy a könyv legyen mindenki számára kötelező konfirmációs ajándék. A levélözönt a neves író, Göran Tunström üzenete nyitotta meg: ezt a könyvet ő maga szerette volna megírni.
A meghiúsult kampány következményeképpen a Moro-könyvhöz a ’90-es években nem lehetett hozzájutni: vagyis épp akkor, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá. A nyilvánosságra került példányok úgy jártak kézről kézre, mint a földalatti ellenzéki mozgalom illegális iratai az egykori Szovjetunióban. Lépten-nyomon olyanokba botlott az ember, akik fennhangon idézték a könyv szövegét, vagy éppen a képek iránti elragadtatásuknak adtak hangot. Birtokolni azonban mintha senki sem birtokolta volna, mindenki valaki másnál olvasta, aki viszont az ismeretségi köréből származó egyik vagy másik tizenévestől kapta kölcsön. Moro úr sikeres lefagyasztása minden kétséget kizáróan Svédország legolvasottabb láthatatlan írásműve lett.
Jómagam 1994-ben tértem vissza Franciaországból. Itthon mellbevágott a svéd szellemi légkör hidege. Nemcsak a leépítési láz (hiszen valamit szinte mindig leépítenek). Leginkább a tény, hogy ami a kultúrában, ahonnét akkor jöttem, magát a vérkeringést jelenti – az emberi lét alapkérdései – saját hazámban száműzött társalgási téma. Hogy az emberek között az utcán, a szerkesztőségekben sosem kerül szóba az élet és a halál, a gyűlölet és a szeretet, a szenvedély és a kétségbeesés. Hogy mindig a „tények” és csakis a „tények” számítanak.
Eme lelki jégkorszak elől a bevándorlóknál kerestem menedéket. Úgy tűnt, ők még nem felejtették el, mit jelent élni. A Kungsholmen-negyedre szerencsére rányomta bélyegét a görögök, kabilok, nyugat-indiaiak és minimullahok jelenléte. Órákig elácsorogtam a sarki fűszeresnél vagy a cipészműhely ajtajában, csupán a beszélgetés kedvéért. A törököknek köszönhetem saját felengedtetésemet.
Ám lassacskán mégiscsak történni kezdtek a dolgok. A Göteborgban Moro úr sikeres felengedtetése címmel színre vitt bolondos musical vagy a könyv szellemében rendezett 1995-ös stockholmi kulturális staféta mind hozzájárultak ahhoz, hogy a Moro-kötet megalkotói ismét összefogtak, és egyszerre megtörtént az addig elképzelhetetlen csoda: az Ordfront kiadónak sikerült egy új kiadást tető alá hoznia! Megfelelőbb pillanatot nem is lehetett volna választani. És kiadót sem: Ordfront, a szavak frontja – a kiáltás, ami embertől emberig, szájról szájra száll.
Mert a társadalom vulkánjának kráteréből egyre erősödő dübörgés hallatszik. Az emberek kiismerték a leépítési politika igazi arculatát. És elegük van a kulturális sivárságból, a kritikátlan bólogatásból.
A jégtömb mélyén már kivehetők a szívdobogás hangjai.
Moro úr mozgolódik.
Bettman Archive
A képet 1975-ben hozta nyilvánosságra a New York-i Museum of Modern Arts
Moro úr 1923-ban az Oregon állambeli Portlandban tudományos kísérlet keretében 30 percre egy jégtömbbe fagyasztatta magát. A jégtömb szétdarabolását követően élve került elő. Az eseményt különlegesen meleg nyarak előzték meg, ennek következtében lecsökkent a rendelkezésre álló természetes jég mennyisége. Ez a tény ösztönzőleg hatott a fagyasztási technika fejlődésére. Az akció célja: rávilágítani a munkások helyzetére, hogy recesszió idején »jégre lehet őket tenni, majd gazdasági fellendüléskor kiolvasztani«.
Tartalom
Emmanuel Lévinas: Az arc
César Vallejo: Életem legkomolyabb pillanata
Eugène Ionesco: Semmi sem szörnyű…
Fjodor Dosztojevszkij: Feljegyzések az egérlyukból
Idézet a Koránból
Ady Endre: Búcsú
Ezra Pound: Megbízatás
Pär Lagerkvist: Apám és én
Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata
Matsuo Basho: Haiku
Gabriela Mistral: Inni
George Orwell: Az akasztás
Arthur Schopenhauer: Pszichológiai elmélkedések
Friedrich Nietzsche: Adalék a morál genealógiájához
Victor Svanberg: Nietzschéről
Peter Kemp: Együtt érezni valakivel
Utolsó levél Sztálingrádból, 1943
Bertrand Russell: A nyugati világ bölcsessége
Esterházy Péter: Arra gondoltam, hogy az le
Georg Henrik von Wright: A humanizmus mint életelv
Samuel Beckett: Godot-ra várva
A bolygók adatai
Genezis (Mózes első könyve)
Dante: Isteni színjáték. A Pokol
Charles Darwin: A fajok eredete
Sigmund Freud: Bevezetés a pszichoanalízisbe
Franz Kafka: Az utas
Simone de Beauvoir: A második nem
Adam de la Halle: Robin és Marion játéka
Vlagyimir Majakovszkij: Nadrágba bújt felhő
Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio
Petrus Abaelardus: A szerencsétlenségeim története
Alina Reyes: A hentes
William Harvey: A vérkeringés
Az emberi test alkotóelemei
Az ember csontjai
Albert Einstein: Az élet értelméről
Marguerite Duras: Szerelmem, hirosima
Peter Sloterdijk: Bombameditációk
József Attila: Isten
Gregory Bateson: Olykor a kicsi a szép
Simone Weil: Gyökeret verni
Radnóti Miklós: Alkonyi elégia
Jézus Hegyi Beszéde
Søren Kierkegaard: Amit akarok
Sam Siebert: Vesék eladásra
Seneca: Az élet rövidségéről
Brenda Peters – Alcors: A krionika az életről szól
Lev Tolsztoj: Naplófeljegyzés
Jean-Paul Sartre: Egzisztencializmus
Hjalmar Söderberg: A gazdátlan kutya
Martin Buber: Én és Te
Virginia Woolf: Hogyan olvassunk könyvet?
Illusztrációk, illusztrátorok
AARONSON, Alan, USA · Michael Maye tűzoltó sikertelenül próbálkozik a kéthónapos Cynthia Alvarado újraélesztésével, miután a kisbaba és kétéves bátyja, Carlos, eszméletüket vesztették kigyulladt bronxi otthonukban. New York, 1964
ARNOLD, Eve (1913), USA, A Magnum első női fotósa · Lord Bath fácánvadászaton, Anglia, 1961 · Fiatal menyasszonyi ruhás nők, akik e napon Istennek szentelik életüket…, Anglia, 1965
BAUER, Karlheinz, Németország · Úrnapja Bambergben, Németország, dátum nélkül
BOUBAT, Edouard (1923), Franciaország · Nazare, Portugalia, 1956 · India, 1971 · Guinea, 1956 · New York, 1964 · Lella, Bretagne, 1947 · New Orleans, 1953 · Párizs, 1946 · Seguis, Párizs, 1947
BOURKE-WHITE, Margaret (1904–83), USA · Hitlerjugend, Morvaország, 1938
BRANDT, Bill (1904–83), Anglia · Bár a Sohóban, London, 1930 · Lány „Lambeth Walk”-ot táncol az East Enden, London, 1930 · Szénbányász útban hazafelé Jarrow-ba, Anglia, 1930 · Szénbányász, Durham, 1932
BRASSAÏ [ifj. Halász Gyula] (1899–1984) magyar származású fotóművész, 1924-től Párizsban élt · Conchita tengerészekkel a Café Place d’Italie-ban, Párizs, 1933 · Bijou mama, Párizs, 1932
CARTIER-BRESSON, Henri (1908) Franciaország · Párizs, 1932 · Boulevard Diderot, Párizs, 1969 · Mexikó, 1934 · Pacelli bíboros látogatása a Montmartre-on, Párizs, 1938
CHARBONNIER, Jean-Philippe (1921) Franciaország · Kolduló japán rokkantak egy templom előtt, Kyoto, 1955
CLARITY, Ed, USA · William Connaughton ugrani készül a George Washington hídról, de lelkére beszélnek…, New York, 1957
DAGUERRE, Louis Jacques Mandé (1787–1851) Franciaország [manapság úgy tartják, hogy Niepce a fotográfia feltalálója] · Az első ismert, embert ábrázoló fotográfia, Boulevard de Temple. Párizs, 1839
DAVIDSON, Bruce (1933) USA · Jimmy, „a kis ember”, New Jersey, 1958 · Keleti 100. utca, New York, 1968 · Brooklyn, 1959 · Anglia, 1960 · Gyapotszedő nő megkapja a báláért járó pénzt, Dél-Karolina, 1962 · Brooklyn, 1959
DAYAL, Lala Deen (1844–1910) India · India, 1891
DOISNEAU, Robert (1912–1994) Franciaország · Francine Doisneau, 1954 · Párizs, 1946 · Párizs, 1951 · Bátor hegymászó, Franciaország, 1952 · Pár a Quai de la Rapée-nál, Párizs, 1951 · Elsüllyeszthetetlen csónak a „Concours Lépine” feltaláló-találkozón, Párizs, 1954 · Párizs, 1952 · A „Le Petit Balcon” táncterem, Párizs, 1953 · Anita kisasszony, Párizs, 1959 · A mészárszék, Párizs, dátum nélkül · Elesett ló, Párizs, 1942
EDINGER, Claudio (1952) USA · Bruce Steele, fizikusasszisztens a Chelsea Hotelbeli szobájában, New York, 1971
ERWITT, Elliott (1928) USA · Moszkva, 1959 · Newcastle, Anglia, 1969
FORMAN, Stanley (1945) USA · A 19 éves Diana Bryant és a 3 éves Tiare Jones egy kigyulladt házból zuhannak lefelé. A kisfiú a lányra esik, és túléli a zuhanást. Boston, 1975
FOX, Michael W. (1937) · Manipulált tejhozamú tehén, Kalifornia, 1978
GANIS, John B. (1951) USA · Coney Island, New York, 1974
GUSTAFSON, Bret (1954) USA · Pár bevásárlószatyrokkal (Duane Hanson szobra), USA, 1976
HAAS, Ernst (1921) Ausztria. 1950-től az Egyesült Államokban él · Hazatérés az orosz hadifogságból. Asszonyok kérdezősködnek eltűnt férjük és fiaik után egy vasútállomáson. Bécs, 1949
HALSMAN, Philippe (1906–1979) Lettországban született, 1940-ben az Egyesült Államokba költözött · Az ablak, New York, 1951
HORVAT, Frank (1928) Olaszország. Párizsban él · New York, 1960
HURN, David (1934) Anglia. Az Egyesült Államokban él · MG-autótulajdonosok bankettje Edinburgh-ban, Skócia, 1967
HÖPKER, Thomas (1936) Németország · Mise Palermóban, dátum nélkül
JACOBS, Fenno, USA · Japán hadifogoly reggeli tisztálkodása a „Jersey” nevű amerikai hadihajón, 1944
JACOBY, Max, Németország · Az operatőrök tribünje J. E Kennedy beszéde alatt, Berlin, 1963
JOHNSON, Tore (1928–1980) Svédország. Eyvind Johnson író gyermeke · Sztriptíz Finnerödjában, Svédország, 1956
JONSSON, Sune (1930) Svédország. Hanna Lövgren, Skellefteå, Svédország, 1962
KERTÉSZ, André [Kertész Andor] (1894–1985) Magyar származású fotóművész, 1925-től Párizsban élt · Vak hegedűs, Magyarország, 1921 · Hatodik sugárút, New York, 1959 · Gém a Természettudományi Múzeumban, New York, 1969 · Eltévedt felhő, New York, 1937 · Saint-Martin-csatorna, Párizs, 1926 · Concorde tér, Párizs, 1928
KOUDELKA, Josef (1938) Csehszlovákiában született, francia állampolgár · Andalúzia, Spanyolország, 1969
KRIEGER, Franz (1914) Ausztria · Könyvmáglya Salzburgban, Ausztria, 1938
KRÄMER, Volker (1943) Németország · Európai turista, Szenegál, 1975
MAGRITTE, René (1898–1967) Francia szürrealista festőművész · Georgette Magritte, Párizs, 1947
MATTSON, George, USA · A 12 éves Carlos kutyáját éppen most gázolta el egy autó, New York, 1949
Mc BRIDE, Will (1931) USA. 1972 óta Olaszországban él · Popcorn és bikini, Berlin, 1959
MODEL, Lisette (1906–1983) Olaszország. 1938-tól az Egyesült Államokban élt · Lower East Side, New York, 1942
NEWMAN, Marvin (1927) USA · A vesztes, USA, 1955
NOCELLA, Sam, USA · Apa halott gyermekével a szkopjei földrengés után, Jugoszlávia, 1963
ODDNER, Georg (1923) Svédország · Spanyolország, 1970 · Peru, 1955 · Vasárnapi séta, Moszkva, 1955
OLDE, Hans, Norvégia · Friedrich Nietzsche Jénában, Németország, 1889
OLIVARES, Jenares, Mexikó · Zsebtolvaj, Mexikóváros, 1950
OWENS, Bill (1928) USA · Magándetektív, New York, 1975
PARKS, Gordon (1912) USA · Kaszinó San Juanban, Puerto Rico, 1949
PERUTZ, Carl (1921–1982) USA · A Pachall házaspár a „Staten Island” komp fedélzetén, New York, 1955
PETERSEN, Anders (1944) Svédország · Gertrud és kuncsaftja a Café Lehmitzben, Hamburg, 1970
PETERSON, Clayton V, USA · Cementben, Kalifornia, 1962
PLAYER, John, USA · Orángután és csirke a Bristoli Állatkertben, Anglia, 1979
RAY, Man (1890–1976) USA. 1921-től Franciaországban élt · Az ima, 1930
REICHARD & LINDNER Udvari fotográfusok Berlinben, Németország · II. Vilmos német császár, Berlin
REIDY, John J., USA · Egy gyilkos beszáll a rendőrfurgonba, New York, 1930-as évek
RIBOUD, Marc (1923) Franciaország · Liverpool, 1954 · Benares, India, 1956
RODERO, Cristina García (1949) Spanyolország · A csók, Spanyolország, 1980 · Gyónás, Spanyolország, 1980
ROITER, Fulvio (1926) Olaszország · Vándorcigányok, Spanyolország, 1956
RONDEN, Hector, Venezuela · A halál hidegének pillanata, Venezuela, 1963
RØNNE, Steen (1937) Dánia · Bornholm, 1956
SANDER, August (1876–1964) Németország · Dr. Lu Strauss-Ernst fiával, Franciaország, 1928 · Házmester, Köln, 1930 · Apa fiaival, Köln, 1914 · Németország, 1928 · Apáca, Westerwald, 1921 · Cukrász, Köln, 1928
SCHELER, Max (1928) Németország · Úrnapi körmenet, Granada, Spanyolország, dátum nélkül
SCHUH, Gotthard (1897–1969) Svájc · Bali, 1938
SCHUTZER, Paul (1930–1967) Franciaország · Olaszország, dátum nélkül
SEIDENSTÜCKER, Friedrich (1883–1966) Németország · Berlin, 1925
SIEGRIST, Elsbeth (1920) Svájc · Fogságban élő gorilla újszülött kicsinyével játszik a baseli állatkertben, Svájc, 1961
STEKOVICS János (1959) Magyarország. 1989-től Németországban él · A Lukács fivérek, Magyarország, 1988
TORRIE, George, USA · Az ötéves Morris Jacobs keze beszorult egy cukorka-automatába, New York, 1950
VIERNY & MICHIO Fotográfusok a Szerelmem, Hirosima című film forgatásakor · Emmanuele Riva és Eiji Okada a Szerelmem, Hirosima című filmben, 1959
WEEGEE, Arthur, H. Fellig művészneve (1899–1968) USA · Vízbefúlt férfi Coney Island-en, New York, 1940 · Cilinderek, New York, 1943 · Alvás a tűzlépcsőn, New York, 1940 · Kritika, Washington, 1943
WEYDE, William van der (1871–1929) USA · Férfi a villamosszékben, USA, 1900
WIDENBERG, Arnaud de, Franciaország · Dr. Raymond Martinot professzor és kutató halott állapotban lefagyasztott felesége, Monique fölött virraszt, Franciaország, 1986
WONG, H. S. Japán · Vasútállomás japán légitámadás után, Sanghaj, 1937
WOODRUFF, Francis (1953) USA · Férfi és elefánt, Athén, 1978
Brazília, Indiánirtás Brazíliában · Dokumentumképsor a Szerelmem, Hirosima című filmből, 1959 · »Moro úr lefagyasztása sikeresnek bizonyult« · Német katona anyára és gyermekére lő, Lettország, 1942 · Nők és gyermekek bántalmazása és megalázása, Lemberg, Ukrajna, 1941 · Hans-Georg Henke, a német légvédelem 16 éves kisegítő katonája a háború utolsó napjaiban, Berlin, 1945 · Albert Speer, Adolf Hitler és Arno Breker az Eiffel-torony előtt, Párizs, 1940 · Megfagyott német katonák, Sztálingrád, 1943 · Délutáni tea, India, 1910 · A Naprendszer · A Tejútrendszer · Orrméret-felvétel rasszbiológiai osztályozás céljából, Németország, 1933 · Egy német egység, Jugoszlávia, 1941 · Szemklinika, USA, 1957 · 5000 fehér emberből álló csőcselék Omahában meglincsel egy fiatal fekete férfit, Nebraska, USA, 1919 · A sárga blúz, Moszkva, 1913 · A Pioneer űrhajó képlemeze, 1979 · A Föld egy sarló alakú szelete, 1972 · Brit katonák Amritsarban arra kényszerítenek egy indiait, hogy hason csússzon végig az utcán, India, 1919 · Varsó romokban, 1943 · Könyvtár német bombatámadás után, London, 1940 · Német katona zsidó férfit lő agyon egy tömegsír szélén, Varsó, 1942 · Azonos típusú atombomba, mint az, amelyet 1945. augusztus 9-én a japán Nagaszakira dobtak le · Albert Einstein, 1952 · Foglyok a hererók népéből, Német Délnyugat-Afrika, 1904 · Kísérleti atomrobbantás, Csendes-óceán, 1946. július
ANDERSSON, Oskar (1877–1906) svéd karikaturista.
CALCAR, Jan Stephan van (1499?–1546?) Észak-németalföldi származású festő, Itáliában Tiziano tanítványa. Andreas Vesalius De Humani Corporis Fabrica (Az emberi test felépítéséről, 1543) című műve fametszeteinek készítője.
DORÉ, Gustave (1832–1883) francia grafikus. A világirodalom remekműveit illusztrálta, például a következőket: Dante Isteni színjáték (1861), Cervantes Don Quijote (1863) és La Fontaine meséi (1867).
MOREAU, Jean Michel (1741–1814) Francia rajzoló és fametsző. Illusztrációkat készített Voltaire, Molière és Rousseau műveihez.
PLEYDENWURFF, Wilhelm (1462–1494) német festő. Michel Wohlgemuttal együtt a Liber Chronicarium (Nürnbergi krónika, 1493) fametszeteinek készítője.
WOHLGEMUT, Michel (1434–1519) német festő. A Liber Chronicarium (Nürnbergi krónika, 1493) fametszeteinek másik alkotója.