Hídverés rovat

Archimedes kunkorja

Keresztesi Mária
Válogatás A magyar matematikai műnyelv története című kötetből
matematika, szaknyelv

Keresztesi Mária (1910–1981) 1935-ben nyerte el a doktori címet A magyar matematika műnyelv története című disszertációjával, mely még ugyanabban az évben könyv formájában is megjelent. Staar Gyula interjújában Szénássy Barna így emlékezik meg a kötetről: „Azt hiszem, érdemes lenne újra elővenni, kiegészíteni és kiadni e terület egyetlen forrásmunkáját…”. Sajnos, az átdolgozásra eddig nem akadt vállalkozó, míg az elektronikus kiadás ügyében egyelőre nem tudtam felvenni a kapcsolatot a jogtulajdonossal. Ezért ideiglenesen két jellemző részt mutatok be a kötetből. Az egyik, az Apáczai Csere Jánostól Maróthi Györgyig (1653–1743) című fejezet az áttekintő jellegű első részből, a másik, két tucat fogalom a szótárszerű második részből: algebra: algebra; algoritmus: algorithmus; aritmetika: arithmetica; axióma: axioma; bizonyítás: demonstratio; ciklois: cyclois; definíció: definitio; egyenes: linea; egyenlet: aequatio; egyenlet gyöke: radix; háromszög: triangulum; irracionális: irrationalis; képlet: formula; matematika: mathesis; művelet: operatio; nulla: zerus; szám: numerus; szög: angulus; szögfüggvények: sinus, cosinus, arcus; tengely: axis; terület, térfogat: area; tört: fractio; tört egyszerűsítése: abbreviare fractionem.

A szerző életrajzát Dr. Kántor Sándorné érdekes könyvéből kölcsönöztem.

A szerk.

„De bizon mikoron professzor uram aztat kíváná, hogy Kis Gerzson deák rajzolná meg Arkhimédész-kunkorját, az deák megkérdezé, hogy a görög bölcs korpuszának mellyik része lenne az.”

Apáczai Csere Jánostól Maróthi Györgyig

(1653–1743)

A magyar matematikai műnyelv története című kötet III. fejezete

A XVII. század irodalmi termékei közül műnyelv szempontjából a legértékesebb Apáczai Csere János Magyar Encyclopédiája (1653). Ennek negyedik része A dolgok megszámlálásáról, ötödik része A mennyiségek megméréséről szól. E fejezetekre nézve is igaz Bod Péter megállapítása: „sok magyar szókat ujonnan csinált s mintegy jeget akart törni a tudományok megértésekre.”22

Apáczai Csere János igyekszik minden egyes latin műszót csak egy-egy magyar szóval kifejezni. Bár ez nem mindig sikerül, az elért eredmények különös elismerésre méltók, mivel abban az időben a tudományos fogalmak magyar tolmácsolására általában körülírások kellettek. Pl. Szenczi Molnár Albert a matematikát csak hat magyar szóval tudta kifejezni:23 „bizonyos erősségből és megmutatásból álló tudomány”.

Figyelemre méltó matematikai műszavai ezek:24

azonság (identitás), egymértéküség (symmetria), egynemü (homogeneus), ellenette való (opositus), készántag (alternus), középpont (punktum medium), megmáslódás (alteratio), külön közepü (excentrikus), vágaték (segmentum).

Bölcseleti műszavait Kornis Gyula25 elemezte, melyek közül a következők matematikai vonatkozásban is használatosak:

elbontás (analysis), feltétel (propositio), meghatározás (definitio), magán való foglalás vagy hiteles mondás (axioma), elrendelés (methodus).

Az új szavak alkotásán kívül már meglévő szavakat új értelemben használt. Ebben azonban nem következetes, fölcseréli a jelentéseket, ami gyakran kétértelműséget idéz elő. Pl.26

aequalitas, propositio és congruentia

nála egyaránt egyenlőséget jelent, viszont ugyanakkor a propositionak három magyar neve is van:

hasonlóság, egyenlőség, illendőség.

Művét idegenszerűvé teszi „néhány sajátszerű provincializmus és maga-meghonosította szokatlan szókapcsolat vagy szó”.27 A IV. részből ilyenek:

sokas, sokasitó, sokasitott, sokasitandó, magán elegyes szám, vonittás (vonáska), fellyül rész szerént való, fellyül megoszlató nem, foglalós nem, rendelt.

Az V. részből:

futamodni föld (125 lépés), bizonyos néműség, tekeres (görbe), mellékes (párhuzamos), hanyatlott szegelet, köllö-közép, vonási forma, viszontagozó, kerekitő, egymás közt készántagiak, meg-négyezés, megtöbbíteni, vágaték, kebelesen mozgadozó, közelbső, köz-határu vonások, rá menő (függőleges), hegyes gömbölyeg, lángszabású, oszlop szabásu, toronyszabásu, darabló.

Hogy nyelvezetéről helyes képet alkothassunk, bemutatunk „Encyclopédiá”-jából néhány összefüggő részt:

„A számlálás elsoe vagy eredt. Az elsoe az mely a’ számot a’ számmal egyszer számlállya: mint az egybeadás és az elvonás. Az egybeadás oly elsoe számlálás, mellyel a’ szám számhoz adatik és meg lesz az egész szám.”

„A’ síkról felkeloe igyenes vonás az, a’ mely annak egy bizonyos pontyától felemeltetik: és ez a síkon igyenesen fenn áll, ha annak részei koezoet mindenik feloel egyarányu távul vagyon, ha kueloenben vagyon meg hanyatlot.”

„A’ test széles és magas vonásból álló dolog, azon értelemmel mondatik temerdek dolognak is. A’ temerdek határa a’ szen (superficies). Tengelye pedig az az által méroe, mely koeruel forgattatik, melynek végei tengely végeknek mondatnak. Igyenes temérdek dolog az, a’ melynek tengelye a’ fenék koezepére igyenesen menoe: a’ meg hanyatlot ellenbe.”

E néhány példából is látható, hogy nyelve nehézkes és olvasása fáradságos. De e többé-kevésbé sikerült műnyelv kísérletei dacára matematikai műnyelvünk egyik érdemes megalapítója.

Apáczai Encyclopédiája után az „Arithmetikát tanuló Magyarok kedvekér irattatott”28 Menyői Tolvaj Ferenc Aritmetikája.29 Az „Eloeljáró Beszédben” ezt írja:30

„Vagyon pedig ez disponálva magyarul, hogy mindenek, valakik magyarul tudnak olvasni, és az Arithmetikát akarják tanulni, hasznát vehessék; ha mi pedig néhol vagyon Sermone Latino, az szükségtül viseltetvén esett, azonban olly világosan ’s rendesen, hogy (abfit arrogantia dicto) nem álítok olly tanulni igyekvoe elmét, melly leg-fellyebb két, vagy három hetek alatt de puncto ad punctum meg nem taníthatja innét, valamellyek szükségesebbek az Arithmetikában.”

De meg kell tanulnia a latin szavakat is az olvasónak, mert ha be is mutat magyar elnevezéseket, de azután mégis inkább alkalmazza a latin szókat: pl. subtraháld, addito, multiplicatio, numerus, dividálni. Tartalmilag különben igen szegényes, csak a négy alapműveletet tárgyalja, a törtekről hallgat. Nyelve nehézkes, nehezen érthető. De elég róla ennyi, meghallgatván a Szerző kívánságát:

„Már Isten hozzád barátom olvasó,
E tsekély Munkát ne légy rágalmazó.”

Nem mondhatunk jobbat Onadi János 1693-ban megjelent Arithmetikájáról sem. S mivel a szabályokat versben mondja el s az érthetőséget a rím kedvéért gyakran feláldozza, még érthetetlenebb. Az osztásról így ír:


Elsoe Regula. 91. p.

„Aequalis Composita Divisor két ágával
Nem kérd soet mellyik bal feloel elsoe leend
A’ Quotiesben lévoe Numerust de multiplikállya
Mindenik osztoval promoveállya megint.”

Második Regula 92. p.

„Nagyobb része miatt osztónak nem lehet annyit
Lelni, felsoeben; mennyire benne látczik.”

Harmadik Regula. 93. p.

„El-osztando mikor oztónál lenne kevessebb
Igazán osztani nem lehet ezeket,
Meg sokasittsad azért osztandót: az után ozd el,
Meg tudod edgyenként része kinek mi joehet.”

Onadi is inkább latin szavakat használ, a magyar elnevezés egyszer-kétszer fordul elő. Állandó kifejezései:

addáld oeszve, subtrahálni, computálni, dividálni.

Általában véve e korban a matematikai műnyelv még meglehetős szegényes és bizonytalan. Ekkor jelentkező műszavaink:31

asztalka szabásu, áltat méroe, által járó, által vonás, bé kerittés. be iratot, be töltés, egybeadás, egyenes szegeletue, egy-mást nézoe, el osztandó summa, elvonás, el vonni, félbe szakasztás, folytába való, formázot, gömbölyeg, három szegeletű, hegyes gömbölyeg, horgas vonás, igyenes vonás, kerek vagy görbe, keruelet, hatszegelet, körül irot, kerittés, máshoz adás, másbul el-huzás, mutató, négyes, négy szegü, négy sikju, oszlop, orsó, orsószabásu, oet sikju, oetszegelet, oeszve vagy egybe szerkesztés, pont, rend, sik, sok szegue, sokasitás, sor, suta gömbölyeg, szen, temerdek, tengely, udvar, vágó.

Ízelítő a szótárból

abbreviare fractionem • tört egyszerűsítése

aequatio • egyenlet

algebra, arithmetica universalis, arithmetica literalis • algebra

algorithmus • algoritmus

angulus • szög

arcus • ív

area • térfogat

arithmetica • számolás

axioma • axióma

axis • tengely

cosinus, sinus rectus complementi • cosinus

cyclois • ciklois

definitio • definíció

demonstratio • bizonyítás

formula • képlet

fractio • tört

irrationalis • irracionális

linea • egyenes

mathesis • matematika

numerus • szám

operatio (algebraica, arithmetica) • művelet (algebrai)

radix, aequationis, potentiae vagy dignitatis • gyök

sinois • szinusz

sinus | sinus görbe lásd sinois

triangulum • háromszög

zerus • nulla

A kötet irodalomjegyzéke

Ábel Károly
1872: Mértan I–II. 2. kiadás. Budapest.
Apáczai Csere János
1653: Magyar Encyclopédia, IV. és V. rész.
Arenstein József
1847: Képzetes mennyiségek. (Mathematikai pályamunkák).
1591: Magyar Aritmetica, az az, számvetesnec tudománya. Colosvarat.
1577: Aritmetica, az az A Számve Tesnec Tudoma nia, Debrecenben.
Bajusz Mihály
1869: Elemző tértan a lapban. Pest.
1870: Gömbi háromszögmértan. Pest.
1870: Lapi háromszögmértan. Pest.
1870: Tömörtértan. Pest.
1870: Laptértan. Pest.
Bartzafalvi Szabó Dávid
1787: Szigvárt Klastromi Története. Posony. Magyar Nyelvőr. 1:45, 95. p.
1792: A tudományok magyarul. Posony.
Beke Manó
1892: A hypercomplex számok elmélete. = Mathematikai és Physikai Lapok, 193. p.
1925: Determinánsok. 1925. Budapest.
1910–16: Differenciál és integrálszámítás. I–II. Budapest.
1920: Bevezetés a differenciál és integrálszámításba. Budapest.
Benyák Bernát
1786[?]: A deák nyelvműben gyakorlott nevezeteknek magyarítását előadó lajstrom. Nem teljes kiadása: Takáts Sándortól. = Magyar Nyelvőr. 1901. 424. p.
Bitnicz Lajos
1831: Mathematikai műszavak gyüjteménye a készülő Mathematikai Műszótárhoz. Kézirat.
1832–34: A’ kög’ négyszegítéséről. = Magyar Tudós Társaság Évkönyvei II. 2. oszt. 151. p.
1833: Mathematikai műszavak gyüjteménye. Kézirat.
1834–36: A’ legkisebb négyzetek’ elve. Uo. III. 3. oszt. 42. p.
Bolyai Farkas
1830: Az Arithmetika eleje. M. Vásárhelyt.
1832: Tentamen. M. Marosvásárhelyt. 2-ik kiadás. Budapest. 1904. I–II.
1834: Az Arithmetikának, Geometriának és Physikának Eleje. Maros Vásárhelyen.
1843: Arithmetika Eleje. Marosvásárhely. 2-ik. kiadás.
Bolyai János
1897: Scientia spatii absulute vera. A tér absolut igaz tudománya. Előszóval, magyar fordítással s magyarázatokkal Suták Józseftől. Budapest.
Bónis Károly
1879: Egyetemes számvetés vagy Algebra.
1882: Közönséges számvetés. Nagykőrös.
1888: Egyetemes számvetés vagy Algebra.
Brassai Sámuel
Számító Socrates. Kolozsvár.
1853: Algebrai gyakorlatkönyv. Pest.
1865: Euklides elemei. Pest
Bresztyenszky Béla
1823: Az algebrai megfogások nemzeti nyelvünkben előadásának próbája. = Tudományos Gyüjtemény IX. 35–50. p.
Calepinus
1585: Szótár.
Corzan Avendano Gábor
1864: Szögmértan. Pest.
1867: Elemi síkmértan. Pest.
Császár Károly
1867: Betűszámtan. Pest.
1877: Geometria. Pest.
Csider Pál
1751: Magyar Arithmétika Budán.
Dugonics András
1784: Tudákosság. I–II. Pest.
1798: Tudákosság. Pozsonyban és Pesten. Második kiadás. I. II. III. IV.
Edvi lllés Pál
1844: Számvetéstan. Pest.
Fejér Lipót
1902: Vizsgálatok a Fourier-féle sorok köréből. Budapest.
Fest Vilmos
1844: Az első és másod rendű görbék. (Mathematikai pályamunkák.) Buda
Frölich Izidor
1890: Mathematikai repertorium. Budapest.
Grosschmid Lajos
1923: Előadások a mathematika köréből. Budapest.
1933: Másodfokú alakok algebrája. Budapest.
Győry Sándor
1822: A lehetetlen gyökerekről. Tudományos Gyüjtemény. IX. 46. p.
1836–40: A felsőbb analysis elemei. I–II. Buda.
1840–42: A számbeli felső egyenletek. = Magyar Tudós Társaság Évkönyvei VI. 395. p.
1861–62: A háromszög határozatlan területéről. = Magyar Akadémiai Értesítő Mathematikai és Természettudományi Közlemények II. 59. p.
1869: A mathematikai műszavakról. = Magyar Akadémiai Értesítő Mathematikai és Természettudományi Közlemények III. 131. p.
Hunyady Jenő
1867: A polus és polárok. = Értekezések a Mathematikai Tudományok Köréből
Jordan Károly
1927: Matematikai statisztika. Budapest.
Kerekes Ferenc
1827: A felsőbb mértan. Kiadta: Csányi Dániel, 1862. Debrecen.
1845: Szorszámtan. Debrecen
1848: Négyes kis tűkör. Debrecen.
Kereky Sándor
1835: A kerekség négyszegítése. Debrecen.
Klug Lipót
1892: A projectiv geometria elemei. Budapest.
Komnenovich Sándor
1862: Algebra. Pest.
1872: Algebra. Pest.
Kováts János
1836: Számkönyv. Sárospatak.
Kőnig Dénes
1918: Az analysis situs elemei. I. Budapest.
Kőnig Gyula
1871: Az elliptikai függvények alkalmazásáról a magasabb fokú egyenletek elméletére. = Értekezések a Mathematikai Tudományok Köréből
1887: Analízis. Budapest:
1877: Az algebrai analysis elemei. Budapest.
1881: A Hamilton-féle rendszerek és az elsőrendű parcziális differencziálegyenletek általános elmélete. = Értekezések a Mathematikai Tudományok Köréből VIII. 10. sz.
1903: Az algebrai mennyiségek általános elméletének alapvonalai. Budapest.
1906: Középiskolai Műszótár. Budapest.
Kürschák József
1920: Analízis és analitikus geometria. I. Budapest.
Lukáts János
1811: Számvető mesterség. Kassa.
Lutter Nándor
1865: Felsőbb mennyiségtan. Pest.
Maróthi György
1743: Arithmetica vagy Számvetésnek Mestersége. Debretzenben.
Martin Lajos
1877: A változtatási hánylat alkalmazása a propellerfölület egyenletének lefejtésére. = Értekezések a Mathematikai Tudományok Köréből 7. sz.
1834: Mathematikai Műszótár.
Méhes György
1819: Arithmetica az alsóbb oskolák számára. Kiadta: Méhes Sámuel. Kolozsváron.
Méhes Sámuel
1817: Közönséges Arithmetica. Kolo’sváron.
1833: Közönséges Arihtmetica. Kolosvár.
Menyöi Tolvaj Ferenc
1698: Az Arithmetikanak A Avagy A Számlálásnak öt Speciesinek rövid Magyar Regulákban foglaltatott Mestersége. Kolosvár.
1729: Az Arithmetikanak… Lötse.
Mikola Sándor – Rátz László
1914: A függvények és az infinitézimális számítások elemei. Második kiadás. Budapest.
Molnár János
1777: A fisikának eleji. Posonyban és Kassán. I–II.
1858: Német–Magyar Tudományos Műszótár.
Nagy Károly
1835: Elemi arithmológia. Bécs.
1837: Elemi algebra. Bécs.
1837: A kis számító. Bécs.
1838: Kis geometra. Bécs.
Nyíry István
1821: Az emberi Életidő számvetési története. = Tudományos Gyüjtemény IX. 49. p.
1822: A számvetés tudományának kezdete. A köznép és az Alsóbb Oskolák számára. Sárospatak.
1830–32: A’ fa és kőhíderő’ hasonlati meghatározása. = Magyar Tudós Társaság Évkönyvei I. 3. oszt. 232. p.
1834–36: A’ folyóvizek’ belsőerőinek tudákos ismerete. = Magyar Tudós Társaság Évkönyvei III. 3. oszt. 3. p.
Onadi János
1693: Arithmetika. Kassa.
Pethe Ferentz
1812: Mathesis. Bétsben. I. Mindennemű Számvetés. II. Terjedségmérés.
Petzval Ottó
Egyenes vonalú háromszögtan. Kőnyomat. Pest.
1850–51: Felsőbb mennyiségtan. Kőnyomat. I–II. Pest.
1867–68: Felsőbb mennyiségtan. I–II. Pest.
Pólya György
1912: Valószínűségszámítás néhány kérdéséről. Budapest.
Rados Gusztáv
1919: Analizis és Geometria. Budapest.
Sárkány Lajos
1905: Algebra. Gimnáziumi kézikönyv. Budapest.
Sárközy Pál
1932: A differenciálegyenletek elméletének elemei. Pannonhalma.
Sávári Pál
1835: Golyóbisos Háromszegellés. Kézirat. Debrecen.
Sasku Károly
1847: Körszeletek. Pest.
1860: A körnek új általános törvényei. Pest.
1862: Mértani fejtegetések. Pest.
Schlesinger Lajos
1901: A lineár differecziálegyenletek elméletének egy általános tételéröl. = Mathematikai és Physikai Lapok 261. p.
1904: Riemann-nak a lineár differentiálegyenletek elméletére vonatkozó töredékéről. = Mathematikai és Természettudományi Értesítő 328. p.
1904, 1905, 1906: A lineár differentiálegyenletek rendszereinek elméletéhez. = Mathematikai és Physikai Lapok.
1911: A lineáris differencziálrendszerek elméletéhez. = Mathematikai és Természettudományi Értesítő p. 193.
Stachó Tibor
1933: Felsőbb mennyiségtan. Budapest.
Steécz György
1894: Helyzetmennyiségtan. Budapest.
Suták József
1906: A differenciálegyenletek elmélete. Budapest.
Szász Károly, id. és ifj.
1853: Számtan. Pest.
Tarczy Lajos
1839: Elemi számtudomány. Pápa.
1841: Tiszta mértan elemei. Pápa.
1846: Tiszta mértan elemei. Pápa.
Tatai András
1836: Tiszta mathesis kezdete. Pest.
1842: Elemi mértan. Kecskemét.
Taubner Károly
1844: Az első és másodrendű görbék. (Math. pályamunkák) Buda.
1847: Nevezetesebb láttani görbék. = Magyar Académiai Értesítő 375. p.
Vállas Antal
1838: Egyetemes számtudomány. Pest.
1848: Felsőbb egyenletek. Buda.
Vályi Gyula
1899: Analysis. Kolozsvár. Hektografált jegyzet.
1880: A másodrendű partialis differentialis egyenletek elméletéhez. Kolozsvár.
1901: Analitika geometria. Kolozsvár. Kőnyomat.
1889: Trigonometria. Kolozsvár. Hektografált jegyzet.
1900: Elemi függvénytan. Kolozsvár. Hektografált jegyzet.
Veress Pál
1934: Valós függvények. Budapest.
Vész (Weisz) János Ármin
1861, 1862: A felsőbb mennyiségtan alapvonalai. I–II. Pest.
1865: Leírati mértan. Pest.
1881: A felsőbb mennyiségtan alapvonalai. I–II. Budapest.
  1. Magyar Athenás. 1766, 12. p.
  2. Pintér Jenő: Magyar irodalomtörténet. III. 165. p.
  3. Vö. Szily Kálmán: Apáczai Encyclopédiája mathematikai és fizikai szempontból. = Adalékok a magyar nyelv- és irodalom történetéhez. Budapest, 1898. 112–120. p.
  4. A magyar bölcseleti műnyelv fejlődése. = Magyar Nyelv 1907. 101–102. p.
  5. Vö. Szily i. m.
  6. Kremmer Dezső: Apáczai Cseri János élete és munkássága. Budapest, 1911. 116. p.
  7. Kolosvár. 1698. Cimlap.
  8. Kiadásai: Debrecen, 1675. Kolosvár, 1694. Kolosvár, 1698. Lötse, 1701. Kolosvár, 1703. Lötse, 1729. Ezek közül az 1698, 1701 és 1729-es kiadásokat használhattam föl.
  9. Lötse. 1729. A3.
  10. A már emlitetteken kívül, Az egyes szavakra nézve utalunk a második részre, a szótárra.
  • Apáczai Csere János: Magyar Encyclopédia. IV. és V. rész. 1653
  • Menyöi Tolvaj Ferenc: Az Arithmetikanak A Avagy A Számlálásnak öt Speciesinek rövid Magyar Regulákban foglaltatott Mestersége. Kolosvár. 1698.
  • __ __ : Az Arithmetikanak… Lötse. 1701.
  • __ __ : Az Arithmetikanak… Lötse. 1729.
  • Onadi János: Arithmetika. Kassa. 1693.

Dr. Tóth Lajosné Dr. Keresztesi Mária (1910–1981).

Dr. Keresztesi Mária volt az egyetlen tanárnő, aki matematikából egyetemi doktorátust szerzett a debreceni Tudományegyetemen a felszabadulás előtt.

1910-ben született Debrecenben. Középiskolai tanulmányait a Dóczi Leánygimnáziumban végezte 1920-tól 1928-ig. Utána a debreceni Tudományegyetemen matematika–fizika szakon folytatta tanulmányait, 1933-ban kapta meg diplomáját. 1935-ben doktorált Dávid Lajos szemináriumában. Témája a magyar matematika műnyelv történetének a feldolgozása volt.

Dr. Keresztesi Mária disszertációját könyv formájában is kiadták 1935-ben. Ez a munka matematikai történet jellegű és elsősorban a tanárok számára ajánlották.

A magyar matematika műnyelv története című könyv két részből áll. Az első részben a szerző nyolc korszakra osztja a magyar matematika történetet és ezekben vizsgálja a matematika nyelvének fejlődését és egy-egy korszak fejlődéséről jellemző részletet mutat be.

A korszakokat jelentősebb matematika művek fémjelzik, pl. a Debreceni Aritmetika (1577), Apáczai Csere János Magyar Enciklopédiája (1743), Dugonics András Tudákosság (1784), Pethe Ferenc Mathesis 1812, Győry Sándor Matematikai Műszótár (1834) és a szerző vizsgálatai (1935). A nyelvi vizsgálat legfontosabb szempontjai a szabatosság, magyarosság, hajlékonyság, rövidség, egyöntetűség, egységesség.

Javasolja, hogy pl. „sugár helyett inkább mondjunk félegyenest, lévén egyúttal félsík és féltér is” – az egyöntetűség kedvéért.

A második rész egy 143 oldalas szótár, amely elsősorban latin nevekből indul ki, majd megmutatja, hogy hogyan változott a szó neve a történelem folyamán pl. Circulus, Kreis, keruelet, kerék, karika, kered, kerekded, körvonal. Bizonyos szavak a fordított irányban is megtalálhatók pl. cziphra, zérus.

Megtudhatjuk, hogy az átfogó, befogó elnevezés Bolyai Farkas Tentamenjében fordult először elő 1832-ben, a derékszög Dugonicsnál 1784-ben, a zérus a Debreceni Aritmetikában cziphra néven szerepelt.

A szótárból hiányoznak pl. a következő szavak: elsőfokú függvény, középponti szög, zárójel, tört egyszerűsítése.

A matematikának, mint tudománynak a fejlődése maga után vonja új fogalmak, új szavak kialakulását. Mivel a magyar nyelv távol áll a latintól és a görögtől, így a műszavak kialakulását, nyelvünkbe való beillesztését Keresztesi Mária fontosnak tartotta.

1934–1936 között díjtalan gyakornok, majd fizetés nélküli tanársegéd volt a debreceni Tudományegyetem Matematikai Intézetében. Közben férjhez ment, gyermeke született, így a háborús évek alatt nem állt munkába. 1946-tól tanított. 1946–1948 között a Református Leánygimnáziumban, 1948–1950 között az Állami Svetits Gimnáziumban, 1950–52 között a Csokonai Gimnáziumban, 1952-től nyugdíjaztatásáig, 1964-ig a Kossuth Gyakorló Gimnáziumban. 1950-től volt vezetőtanár. Tanított még a Dolgozók Gimnáziumában, Szakérettségis Tanfolyamon, levelező tanfolyamokon.

Aktívan részt vett a Bolyai János Matematikai Társulat munkájában, a Választmány tagja volt. 1951–53 között a matematikatanárok szakmai konferenciáin tanfolyamvezető volt. 1952-ben részt vett Dr. Szénássy Barna mellett a debreceni középiskolai matematikai délutánok megszervezésében. Tagja volt a Hazafias Népfront Bizottságnak és a Kossuth Gimnázium növendékeivel együtt részt vett és irányította a „Hortobágyi Békeliget” gondozását. 1957-ben ezüst, 1958-ban arany Béke jelvénnyel tüntették ki.

A Kossuth Gimnáziumban a Matematikai Munkaközösség vezetője volt.

Tanári munkáját jó szakmai felkészülés, alaposság jellemezte. Türelmes és megértő volt tanítványaival szemben. Érdekelte a matematika tanításának javítása. Módszertani cikket irt, illetve részt vett Pedagógus újító mozgalomban az 1950-es években. 1955/1956-ban bekapcsolódott a Matematika Tanításában megjelenő feladatok megoldó versenyébe. Az ő irányítása alatt készítette el az iskola matematika munkaközössége az iskola évkönyvében 1961/62-ben megjelentetett A térszemlélet kérdéséhez című dolgozatát.

Irodalmi munkássága:

1. A magyar matematikai műnyelv története. Debrecen 1935.

2. Matematikai kirándulás: mérés a szabadban. = Köznevelés 1951.

3. Feladatmegoldások a Matematika Tanításában. 1955/56.

4. A térszemlélet kérdéséhez. = Kossuth Gyakorló Gimnázium Értesítője 1961/62. (társszerzővel közösen)

5. Táblai ellipszográf. (Pedagógus újítás, 1954.)

Forrás: Dr. Keresztesi Mária Dr. Tóth Lajosné (1910–1981). = Dr. Kántor Sándorné: Matematikát, fizikát oktató tudós és nevezetes tanárok Hajdú, Szabolcs és Szolnok megye középiskoláiban (1850–1948). Lektorálta Peták Kálmán és Varecza Árpád. Debrecen: Debreceni Akadémiai Bizottság, 1986. 197–200. p.

  • Keresztesi Mária: A magyar matematikai műnyelv története (Die Geschichte der ungarischen Fachsprache in der Mathematik). Debrecen: Dávid Lajos, 1935. 15–18, 25, 29–30, 36–39, 43–47, 51, 53, 56–57, 59–62, 62–63, 64–65, 76–77, 79, 80–81, 100–104, 118, 127–128, 130, 140–141, 142, 161–162, 172, 187–188, 194. p. (Közlemények a Debreceni Tudományegyetem Matematikai Szemináriumából, 11.)
  • A matematikatörténet szerény apostola. = Staar Gyula: A megélt matematika. Beszélgetések. Szakmailag ellenőrizte Varga Antal és Vekerdi László. Budapest: Gondolat, 1990. 128, 129–130. p.