Hídverés rovat

Kekulé „álma”

kémia, szerves kémia, benzol, szénhidrogének

A szénhidrogének szerkezeti felépítését már megoldották, de a benzol titkát nem sikerült felderíteni… Évek múltak el, míg sikerült a dolog nyitjára bukkanni. 1865-ben Kekulé oldotta meg a talányt. Az anekdota szerint – amelyet különben Kekulé is megerősített – gondolkodva-álmodozva maga elé képzelte a kígyóként tekeredő, ficánkoló szénláncot, majd észrevette, hogy az egyik kígyócska hirtelen – akár az alkimisták sárkánya – megragadta saját farkát, s karikaként villózva, szédítő sebességgel forogni kezdett. Állítólag ekkor döbbent rá, hogy a benzol (C6H6) szerkezetében a szénatomok gyűrűként kapcsolódnak össze.

Az alkimisták sárkánya

Kekulé 1865-ben még nem tüntette fel a vegyértékvonalakat, nem hangsúlyozta a kettős kötések szerepét és helyét, de egy évvel később már az ő képletében is szerepeltek ezek a jelölések, ahol a körök szénatomokat, a vonalak a vegyértékeket jelentették. A szerkezet bizonyítására még nem volt lehetőség, éppen ezért kezdetben a hipotézist nem fogadták el, sokat humorizáltak Kekulé „álmáról”. Az éles nyelvű német karikaturisták a benzol szerkezetét hat kis majommal ábrázolták, amelyek hol egy, hol két kézzel-lábbal fogódzkodnak össze, s nem kis derültségre azt állították, hogy ha a szerkezet ilyen, akkor „nyilván” a majmocskák még szabad kezükben banánt is szorongatnak, amely a hidrogént jelképezheti. Még Kolbe sem tudta megállni, hogy rosszmájú megjegyzéseket ne tegyen Kekulé rovására, de addig-addig gúnyolódtak, mígnem mindenki ráébredt arra, hogy a hatszöget kitűnően használhatják a bonyolultabb vegyületek felépítésének jelzésére is.

A benzolgyűrű, ahogyan Kekulé megálmodta, illetve a későbbi képletek
A benzolgyűrű karikatúrája
KEKULÉ, FRIEDRICH AUGUST [VON STRADONITZ]
(1829–1896)
német kémikus, egyetemi tanár, a szerves kémiai kutatások úttörője, kiemelkedő jelentőségű tudósa.
Felismerte, hogy a szén négy vegyértékű, s a szénatomok lánccá kapcsolódhatnak össze (1858), majd felfedezte a benzol gyűrűs szerkezetét (1865). Munkássága a szerves vegyületek szerkezetének megismerését tette lehetővé, ami a szerves kémia forradalmát hozta magával.
KOLBE, HERMANN
(1818–1884)
német szerveskémikus, egyetemi tanár, kiváló pedagógus.
Kutatásait a szerves kémia területén végezte, több fontos szerves vegyületet szintetizált.
  1. szénhidrogének – Szénből és hidrogénből álló szerves vegyületek. A természetben a földgázban és a kőolajban fordulnak elő nagy mennyiségben.
  2. benzol – színtelen, fénytörő, jellegzetes szagú folyadék. Vízben alig, szerves oldószerekben jól oldódik. Nagyon gyúlékony. Szerves vegyületek oldószereként, a festék-, gyógyszer- és műanyaggyártás kiindulóanyagaként használják.

Balázs Lóránt: A kémia története I–II. kötet. Lektor Pais István. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1996. 402–404, 534–535. p.