„Bibliai” tanok

A játékkártyák tulajdonképpen ikonográfiai előzmény nélkül a 14. század második felében jelentek meg Európában. Hamarosan három jellegzetes típusuk alakult ki: az olasz-, német- és francia sorozatjelű kártyák. A fametszetről történő sokszorosítás és a papírgyártás európai meghonosodása után a kártyázás a 15. század második felében válhatott a tömegek mulatságává.

A játékok barátait nagy számban találjuk a katonák, céhlegények és diákok között. De hasonló elszántsággal ültek a játékasztalokhoz az arisztokraták és a polgárok is a nyerni akarás vágyával. A szenvedélyek szélsőséges hajtásait egyházi és világi tilalmak igyekeztek féken tartani, ezekkel 1370-től Európa-szerte folyamatosan találkozunk a városi jegyzőkönyvekben. Büntetés és megszégyenítés várt a tiltott játékok művelőire.

1600 után francia és angol, később német és olasz kártyakészítők új „találmánnyal”, az ún. tanulókártyákkal lepték meg a játékos társadalmat. Az újdonságot létrehozó filozófia talán az lehetett, hogy ha a diák szívesen kártyázik, játék közben könnyedén elsajátíthatja a kártyalapokra festett és írt tudományokat is. Nem készültek felmérések arra vonatkozóan, hogy milyen hatékonysággal működött ez az elmélet, de gyanítjuk, hogy az oktató szándék zátonyra futott. Ennek ellenére napjainkig nagy számban jelennek meg tanulókártyák, melyeket elsősorban szülők és nagyszülők vásárolnak a tanulóifjúság okulására. Az ilyen módon történő ismeretszerzés azonban továbbra sem pótolja a különféle tudományok céltudatos megismerését.

A tanulókártyák szép számmal találhatók a kártyamúzeumok, grafikai köz- és magángyűjtemények anyagában. Témaválasztásuk szerint legtöbbjük nyelvi, irodalmi, zenei, történelmi, filozófiai, botanikai, heraldikai, geográfiai, asztrológiai, asztronómiai, képzőművészeti ismereteket dolgoz fel. A természettudományok – és gondolunk itt elsősorban matematikára, fizikára és kémiára – nem szerepelnek a 17–19. századi tanulókártyák között.

A tanulókártyák jellegzetessége, hogy a kártyalapok felületének nagy részét a választott témára vonatkozó információk, szöveg és rajz foglalja el. A lap alsó vagy felső szegélyén, esetleg valamelyik sarokrészén találjuk meg a kártyamotívumot. Ezek a sorozatjelből és a kártyalap rangját jelölő feliratból állnak.

A régi tanulókártyák közül két különlegességet választottunk bemutatásra. Részletesen olvashatunk róluk Detlef Hoffmann professzor könyvében.⁽¹⁾

Asztronómiai kártya a 17. század közepéről

Az első játék egy asztronómiai kártya a 17. század közepéről. A német sorozatjelű kártyalapokon a ptolemaioszi geocentrikus tanítások szerinti bolygóállások is helyet kaptak, német és latin nyelvű magyarázatokkal. Az egyes lapok felső szegélye a hagyományos kártyajelek: a számos (VI–X) lapokon a sorozatjelek a megfelelő számban festve, a figurás lapokon sorozatjel és a rang német neve szerepel.

Néhány lap a British Museum gyűjteményéből
Tulajdonos: British Museum, London · Forrás: Wikimedia Common

Várépítészeti kártya az 1700-as évek elejéről

A másik kártya a korabeli várépítészettel foglalkozik. A francia sorozatjelű kártyalapokon várépítészeti utasítások és tanácsok láthatók, melyek a keletkezés korának ismereteit mutatja be. A lapok felső részén a német nyelvű leírásokat, alatta rajzos illusztrációkat kaptak helyet. A kártyamotívumok a lapok jobb felső sarokrészét foglalják el apró kártyalapok formájában. Az ív bal alsó részén két kártyalapnyi méretben egy teljes erődrendszer felülnézeti rajza. Ez az alaprajz kártyalapokból is összeállítható.