A molekulák forgási izomerjeinek elvont ábrázolása, a Newman-vetületek megértése némelyik hallgatónak nehézséget okozhat. Edgar Degas két műve, Az arabeszk és a Cipőjét húzó táncosnő kiválóan alkalmas arra, hogy az A2B–BC2 típusú molekulák nyitott állású és fedőállású konformerjének szerkezetét a művészet szépségével, érzékletesen, és mégis pontosan szemléltessük (1. ábra).
Degas képeinek egyszerűsített vázlata (2. ábra) könnyen átvezet a molekulák konformációjának szokásos ábrázolásához:
Az A2B–BC2 molekula nyitott és fedőállású forgási izomerjének vetületét a 3. ábra mutatja:
A vetületeken a táncosnő törzsének a B–B kötés felel meg, mely merőleges a vetület síkjára. A szétterülő szoknya és a vetületeken a kör jelzi a B–B kötésre merőleges síkot, a táncosnő két karja a B–A kötéseket, két lába a B–C kötéseket. Még a hölgy jobbjában tartott csokornak is (1.a ábra) szánhatunk szerepet, ha a másiktól különböző atomot vagy csoportot akarunk jelölni, hogy többféle forgási forma lehetőségét tárgyaljuk.
A művészetből vagy a természetből vett szemléltető képek, így Degas festményei is, tapasztalatom szerint, nemcsak az előadást élénkítő kitérők, hanem segítik új fogalmak megértését és elsajátítását.