Dante Alighieri zseniális alkotása művészi értékelésével kötetekre menő irodalom foglalkozik évszázadok óta. Nem ismeretes előttem, hogy történt-e feldolgozása szemorvosi szempontból. Nemrég hagyta el az angol sajtót Shakespeare műveinek orvosi vonatkozásai című munka. Szerintem egyáltalán nem „felségsértés” az ilyen jellegű tanulmányok megírása, hiszen csak újabb bizonyítékát adják e lángelmék sokoldalúságának. Jelen tanulmányban Babits Mihály konzseniális fordítását dolgoztuk fel.
Dante szembajjal küzdött életében: védőszentje Szent Lucia, a megvakított vértanú volt:
„S a Legnagyobb Család atyjával szemben
ül Lúcia, ki Hölgyed’ küldte hozzád,
mert vakon jártál a veszedelemben. –”
Dante többször utal csökkent látására:
„s gyenge szemem csak onnan láthatott jól”
vagy másutt:
„most érzem földi szemem gyöngeségét.”
Plasztikus ábrázolását kapjuk a scotoma helieclipticumnak, tehát a napfogyatkozást vizsgálók phototraumájának:
„Olyanná lettem, mint akin erőt vett
a napfény melybe imént szeme mélyedt,
s mely egy percre vaksággal verte őt meg.”
vagy egy másik helyen:
„Napfogyatkozást látni a hegyélre
aki kiáll és ajzza szemeit;
annyira néz, hogy elvakul beléje:”
De mesterien ábrázolja a költő a káprázást is, kifejezést adva a túlerős fényforrás okozta látóbíbor-leépülésnek:
„[…] Addig is, amíg új erőre
kapna látásod, mit fényem eloltott”
Majd kissé távolabb, amikor is a „Helladaptation” folyamata lép fel:
„S mintha éles fény nyilai suhantják
szét álmaid, melynek heves sugára
szemed hártyáin egyenkint zuhant át,
a felébredt szem előbb alig állja
hirtelen azt se tudja, hogy mivé lett,
amíg magához nem tér nagysokára:”
A harmadik hasonlat:
„De mint a nap oly szemvesztőn fehérszik,
hogy fátyolt von rá a saját sugára,
úgy éreztem, hogy szemem fénye vész itt.”
Majd Purgatóriumában az ernyőzés szerepel:
„S szemöldökömre kezem ernyőt tartott;
mert a nagy fényhez nehezen törődvén
szemem, verését mérsékelni hajtott.”
A „Blendung” mesteri érzékeltetése található alább:
„Úgy tettél mint kik sötét éjbe mennek
s fáklyát visznek, de nem látják a fényét,
csak az utánuk jövő örül ennek.”
vagy a Paradicsomban:
„a szent Hölgynek, szemében van a hajdan
Ananiás ujjában rejtezett kegy.”
– a damaszkuszi jelenetre utalván.
De a földi sas állítólag bele tud nézni a napba: „A napot állja”. Itt szerepel a szembogár is:
„Az ki pupillám közepébe’ csillog
Az ötből, kik övezve e pupillát
szemöldököt csinálnak, .......”
A presbyopia ténye Dantenál sorscsapás, hiszen Farinata szerint
„»Úgy látunk, mint kinek a szeme rossz,
közelre nem, távolba jól« – felelte –
»ennyi fényt hágy az Úr, ki ostoroz.”
Vagy másutt:
„és úgy élezték szemeiknek élét,
mint vén szabó a tű fokát keresve.”
A retina pálcikarendszerének sötéthez illeszkedése, az aclaptatio leírását az alábbi sorok szemléltetik:
„Sötétedett a lég, eljött az este,
mégis szememtől szeméig a vak közt
látásunk lassan áthatolni kezdte.”
Hogyan fejezi ki a Mester az egységnyi (1,0) látást?
„s most éles látást kell, hogy itt kivánjál,
mert haszna lesz az éles tiszta szemnek.”
A könnypangást érzékelteti az alábbi rész: a szemgolyót fedő praelacrimalis film – pathológiában nem ismert – megfagyásával. Valóságos congelatio lacrimarum-mal állunk szemben:
„S a könny maga a könnyet visszatartja,
hogy a könnyek befelé visszaszállnak,
hogy több legyen a kín nyomása, harca.
Mert a legrégibb könnyek összeállnak
s a szemnek gödrét megtöltvén előre
az arcon kristálysisakot csinálnak.”
A könnycsorgás ábrázolására hivatott az alábbi:
„S egy percre könnyüket arcukra ejték
eddig csak bellül nedves szemeik.”
A totális blepharorrhaphia korhű leírását olvasihatjuk a Vakok erkélyén című fejezetben, mégpedig a legmodernebb varróanyag segítségével (e célra újabban tantaldrót kerül alkalmazásra):
„mert mindeniknek levarrva csukottan
pillája (s vasfonállal!) – mint levarrják
vad sólyomét, ........................”
Ez az idomítás idejére történt. Majd később:
„........................... a szörnyű
varrással varrt ájtatos árnyak; sirtak,
s a varráson át nyomódott a könnyű.”
De míg e kárhozottak szemrés-zárása végleges, Dante önmagának csak időlegeset szán:
„Az én szemem is lesz még itt bevarrva”
A középkor nagy festői arkangyalt állítottak Tóbiás mellé elveszett látásának (ulcus serpens?) gyógyítására, mégpedig halepével (epesavas só a mai sebkezelésben); így ábrázolja pl. Rembrandt is az eseményt. A költő Rafaelre utal:
„A Szentegyház is így rajzolja Gábort
emberi arccal, és Mihályt, s ki által
a bús vakságból Tóbiás kilábolt.”
A strabismus ábrázolására szolgál az alábbi részlet: amelyben a Sziréna, a világ csábítójának jelképét örökíti meg (syndroma?):
„egy nő jött elém, álmomban, dadogva,
a szeme kancsal, arca színe halvány,
lába meggörbült, és a karja csonka.”
A következő kép a kóros lesoványodottság, a cachexia elsőrendű megjelenítése, az enophthalmus kiemelésével (a régiek szerint ui. az emberi arcon kivehető a HOMO szó betűi):
„Szemük fekete gödre mélyre tágult;
az arcuk sápadt, s bőrük, mint silány zsák
csontjukon, a csont formái után nyúlt.
Gyöngyvesztett gyűrük gödrei a szemek;
ki minden arcban azt olvassa: OMO,
itt jól láthatta alakját az M-nek.”
A reflexio törvényét tárja elénk az alábbi részlet:
„Mint a tükörbül, ha visszaverődvén,
vagy víz szinérül, époly foku szögben,
mint rájahullott, a beléeső fény
a függélyes vonaltul jobbra szökken
– ha balrul jött – egyenlő messzeségbe,
(mint kisérlet mutatja s ábra könyvben):”
Bár a távolság négyzetével fordított arányban álló képnagyság törvényét nem ismerték, azt olvassuk, hogy három egymás mögött álló tükörben visszavert fényforrás képe kisebbedik, ugyanakkor:
„............... de nem gyengébb a lángja,
mint azé, melynek távolsága kurta.”
irritáló gázok okozta orr- és kötőhártya-gyulladást írja le a költő; ez a Solfatare-k kénhidrogén gázaira emlékeztet:
„mert a bugyornak gőze lecsapódott
s szemem gyötörte és csavarta orrom.”
A szépirodalmi művek, laikusok által gyakran használt kifejezése a „hályog” lehullásáról itt is szó esik:
„A hegyre már, a hályogot levetni,
mellyel látnotok Istent, tiltja vakság!”
Az időtartam rövidségét a szemhéj emeléséhez hasonlítja; tudjuk, hogy a pislogás tartama 0,3 másodperc: az ezer év oly kis idő még az örökhöz,
„............ mint a leglassubb égkör
forgásához, míg pilláid emelődnék.”
A vakság festői szemléltetését találjuk alábbiakban:
„(Ugyanis egyik árnyon megfigyeltem,
hogy vár szavamra, mert vakok gyanánt
fölnyujtá állát, egy kissé emelten.)”
Érdekes állatfiziológiai megfigyelésre bukkanunk a következő sorokban, ahol az alpesi köd fátylán át
„csak úgy láttál mint bőrön a vakondok;”
Az eddig látószerv nélkülinek tartott vakondokról nemrég derült ki, hogy létezik itt is egy csökevényes szerv, mely a bőr lenyúzása alkalmából kerülte ki a leírását.
Szimbolisztikus jellegű a három szemmel jellemzett Okosság, ki egyformán tekint múltra, jelenre és jövőre, a Csodálatos körmenetben Purg. XXIX. 132.
A szemrés zárásának, illetve nyitásának asszociált volta olvasható alább:
„mint a két szemet, zárni és emelni,
egyetlen akarat mozgatja kénnyel:”
A rövid értekezésben néhány asszociációról emlékeztünk meg. Ezek ismerete csak fokozhatja azt a műélvezetet, amelyet a Divina Commedia tanulmányozása ébreszt az olvasóban, ha az történetesen – szemorvos.
