A Kortárs magyar művészeti lexikonnal való bíbelődés közben fedeztem fel Farkas F. Tamás különös világát. Ő maga, egy előadásvázlatban így foglalja össze művészi tevékenységét:
„M. C. Escher (M. C. Escher – The Official Website) művészetében több formaszerveződési megoldást fedezhetünk fel (PENROSE-háromszög, MÖBIUS-szalag.)
M. C. Escher a struktúrákat élővilággal, növényekkel, állatokkal, emberi alakokkal értelmezte. Mint ennek a szemléletnek a követőjét, a struktúrák rendkívül érdekes változatossága foglalkoztatott. Különlegesen izgalmas alapkutatássá vált ezeknek a formaszerveződéseknek a tervezése, kutatása.
Most szeretném megismertetni önökkel azokat a törvényszerűségeket melyek a kutatásom különböző területeit teszik megismerhetővé, értelmezhetővé.
- Folyamatos térbeli alakzatok elemzése. (ezek általában négyzet metszésű hasáb alakzatok). M. C. Eschernél MOEBIUS BAND I–II., WATERFALL.
- Térbeli alakzatok vizuális logikai kapcsolata, elágazó rendszer elemek szervezése egy összefüggő alakzattá. M. C. Eschernél STARS, BELVEDERE.
- Térbeli alakzatok vizuális logikai szervezése rendszerint kocka vagy rövid hasáb elemekből. M. C. Eschernél CYCLE.
- Térbeli alakzatok szervezése – lépcsőhöz – hasonlító rendszerré. M. C. Escher ASCENDING AND DESCENDING.
- Sík és térbeli alakzatok szimmetrikus ismétlődése sík és térkitöltése. (a tér minden irányába sokszorosítható alakzatok, szabályosan töltik ki a felületet). M. C. Eschernél METAMORPHOSE.
A különös térbeli alakzatok kutatásával és művészi megjelenítésével 1972-óta foglalkozom. Máig, több mint 2000 lehetetlen formát (’impossible form’) terveztem. A kutatás fő iránya az úgynevezett ’folyamatos térbeli alakzatok’ tervezése (1. ábra). Jellegzetességük az, hogy egy, kettő vagy három vonalpálya alkotja a szerkezetet. A vonalpálya önmagába visszatér miközben a síkon térbeli pályát ír le. A négyszögletű hasáb alakzat valószerűnek látszik és általában a tér minden irányába mozog. Helyenként a formán belül az alakzatok fedik egymást egy rövid szakaszon, de nem kereszteződnek és nem kapcsolódnak össze. Többségük hatszögű alaphálón van, de sok forma háromszög és négyszög hálón szervezett.
Kapcsolódó-kereszteződő térbeli alakzatok (2. ábra). melyek a struktúrán belül több helyen elágaznak, kereszteződnek és kapcsolódnak egymáshoz. Egyszerre több oldalnézet jelenik meg a síkon, általában kocka vagy hasáb részek kapcsolódnak össze és alkotnak egy lehetetlen formát (’impossible figur’). Hatszögletű alaphálón jelenek meg, de léteznek háromszög és négyszög hálón is.
Térbeli alakzatok kockák és hasábok egymást érintve vagy egymásba hatolva alkotnak egy egységes rendszert (3. ábra). Az ily módon keletkezett struktúrák alapját egy speciális spirál vonal vagy körvonal határozza meg. A spirál vonalra szerveződés lehet 6 karú, 3 karú vagy 2 karú és egyvonalú spirál. Az alakzaton belül egyszerre több oldalnézet is felfedezhető.
Összetettebb általában lépcsős formák szerveződnek egy rendszerré (4. ábra). A térbeli alakzat lépcsőin körbe lehet járni, vagy több oldalról lehet haladni a középpont felé.
Sík és térbeli alakzatok szimmetrikus ismétlődése a síkfelületen (5. ábra). A sík alakzatok általában egyenlő távolságra helyezkednek el egymástól. Van amikor egy alakzat ismétlődik, van amikor három alakzat alkot egy alaprendszert ezen belül az alakzatok elfordulva állnak egymáshoz viszonyítva. Térbeli alakzatok is hasonló jelenségeket idéznek elő. A két dimenziós sík minden irányába folytatható rendszer szabályosan, szimmetrikusan tölti ki a felületet. Ezért a rendszer végtelenig folytatható, növelhető.
Az alakzatok formája sokszor különbözik egymástól, ezért egy rendszeren belül egy, kettő vagy akár három formát is felfedezhetünk. Végezetül úgy érzem nagy köszönettel tartozunk M. C. Eschernek aki egy különösen érdekes és változatos világra nyitott kaput, és a vizuális érzékelés határait tágította számunkra műveivel.”
A fentieket a Kortárs magyar művészeti lexikon szócikke (a kézirat lezárása óta eltelt időszak eseményeivel frissítve), két kiállítási bevezető, végül – a téma elméleti háttere iránt mélyebben érdeklődő olvasók számára – az ’Impossible’ Forms: Experimental Graphics and Theoretical Associations című folyóiratcikk egészíti ki. (Sajnos, az angol szövegek magyar nyelvre való átültetését pillanatnyilag nem tudtam megoldani.)
