A burdigalai (bordeaux-i) születésű Decimus Magnus Ausonius (310–382), költeménye, a Mosella tárgyául a Rajnába ömlő Mosel folyó környezetét és élővilágát választotta.
„Nunc, pecus aequoreum, celebrabere, magne silure,
Quem velut Actaeo perductum tergora oliuo
Amnicolam delphina reor: sic per freta magnum
Laberis et longi uix corporis agmina solves
Aut breuibus defensa uadis aut fluminis uluis.
At cum tranquillos moliris in amne meatus,
Te uirides ripae, te caerula turba natantum,
Te liquidae mirantur aquae: diffunditur alueo
Aestus et extremi procurrunt margine fluctus.”
„Most téged dicsőítlek nagy vízi állat:
Harcsa, akit folyó delfinjének vélnélek:
Hátad, mintha Actaeonnak olajával kenve
Vonszolod óriás testednek tömegét a vízen,
Vagy a sekélybe vagy hinarasba bújsz menedékbe.
Ám a folyóban csendesen úszván és nyugodtan:
Partjai zöldje, kék halaknak nagy sokasága,
Még a folyamnak habjai, ők is megcsodálnak:
Zúg a hullám és a mederből forrva kiárad.”
Ausonius költeményére még hazánk halainak legrégibb kutatói is hivatkoztak. Például Bél Mátyás, Tractatus de re rustica Hungarorum című, 1730–1740 közt írt művében.