Hídverés rovat

Nyugat-Európa igézetében

matematika, fizika, biológia, orvoslás

Példa nélkül állóan hatalmas európai körútján jól megfigyelhető az atyai program és szándék. Fiával megismételteti – kibővítve! – azt az utat, amit vele járatott végig a történetíró […] János és egyben a sajátjához hasonló, korszerű, európai szintű műveltséget próbál vele szereztetni. Ezért vág útnak az ifjú […] 1691-ben Bécsen és Boroszlón keresztül, hogy eljusson a század kiemelkedő tudományos rangú protestáns német és holland egyetemeire; ezért járja be – frankfurti és franekeri tanulmányai befejeztével – Németországon és Hollandián kívül Svédországot, Dániát, Angliát, Belgiumot, Svájcot, Itáliát, Ausztriát és Lengyelországot. Hogy a rendszeres, szervezett egyetemi tanulás mellett világot látva ismerkedjék meg kora valóságával. Lásson népeket és életformákat, járjon szárazföldön és üljön tengerre; szálljon magányos vendégfogadókba, egyen zabkenyeret és tanuljon illemet, aulikus modort királyi udvarokban. Hogy a nagy hatású újsztoikus filozófus, Justus Lipsius utazási előírásai értelmében a bölcs tanítók, könyvek és a felkeresendő híres emberek hármas egységének jegyében okuljon, gyönyörködjön és nevelődjék a peregrinus. Találkozzon századának legérdemesebb – vagy annak hitt – alakjaival, tudományos–politikai–művészeti életének kiválóságaival, s élményekben meggazdagulva, erkölcseiben finomodva, kiművelődve térjen meg Erdélybe, annak felvirágoztatására. S nem tévedett … Miklós: ez az iskolapadon kívüli tanulás – a napló a bizonyság reá – talán még a könyvközpontú akadémiajárásnál is gyümölcsözőbb volt. A naplóban csupán jelzésszerűen megörökített találkozásai pedig az utókor számára, ha mégoly egyedülállóan is, de azt tanúsíthatják, hogy Magyarország és Erdély – utazói, peregrinusai révén – kontaktusban tudott maradni Európával. (Utószó)

A kötet szerkesztőjének számos kisebb-nagyobb változtatást kellett a szövegen végrehajtani: pl. pótolnia kellett a gyakran hiányzó központozási jeleket. Ezen túl többféle mutató és jegyzet segíti a szövegértelmezést. Mindez azonban – beleértve a hypertext nyújtotta lehetőségeket is – nem elegendő, ezért megkíséreltem egy egyszerűsített szövegváltozattal is segíteni az értelmezést. – A szerk.

1691

Anno 1691. Die 5. Novembris kezdettem a Geographiát1 Subart Extraordinarius Uramnál,2 Collegium hoc constat 15 tallér.

1691. november 5. Földrajzot kezdtem hallgatni Subart rendkívüli tanárnál. A tanfolyam 15 tallérba kerül.

Anno 1691. Die 5. Decembris kezdettem a Chartes Philosophiáját Doctor Albinus Bernard alatt.

1691. december 5. Descartes Philosophiáját kezdtem el hallgatni Dr. Albinus Bernard előadásában.

1692

Anno 1692. 18. 28. Januarij Christianus Grünüberg nevű Professor Matheseos nagy titulussal illetvén Illustrissimo Celsitudo, kért töllem a Peripatetica Astronomiaért 100 magyar forintot, és ígérte magát, hogy 16 hetek alatt elvégezi; felvetvén, minden órára esik fél tallér vagy florinus 1. Ez ám jó kereset volna, ha valakinek elhányó pénze volna, és neki meg adná; akárki is örömest beszélhetne egy forintért egy órát, de abban bizony nem kap.

1692. január 18–28. (?) Egy Christianus Grünüberg nevű matematikaprofesszor – miközben fényességes magasságodnak szólított – a csillagászati előadásokért 100 magyar forintot kért, és megígérte, hogy 16 hét alatt végzünk. Így minden órára fél tallér vagy 1 forint esik. Ez jó kereset volna, ha valakinek elhányni való pénze volna, és neki adná. Bárki örömest beszélne egy forintért egy órát, de abból nem eszik.

Anno 1692. Végeztem el 2. Aprilis a Cartesius Principiumát Albinus alatt.

1692. április 2. Elvégeztem Albinusnál Descartes Principiumát.

Anno 1692. Die eodem Aprilis kezdettem Physicum Curiosum Collegiumot Dominus Albinus alatt. Ez két ember itt praeripit aliis Palmam scilicet Francofurtban.

1692. április. A mai napon elkezdtem a különleges orvosi tanfolyamot Albinus úr alatt. Ez a két ember [a másik Cocejjus3A szerk.] viszi a pálmát, itt, Frankfurtban.

CATALOGUS
Collegiorum in Illustri Universitate Viadrina absolutorum

JEGYZÉK
a nemes frankfurti egyetemen végzett tanfolyamokról


III. Collegium Principiorum Philosophiae Renati Des Cartes inceptum sub Domino Bernhardo Albino Die 5. Decembris Anno 1691. et finitum Die 2. Aprilis, Anno 1692.


III. René Descartes filozófiai elveinek kollégiuma Berhardus Albinus úr alatt, megkezdve 1691. december 5-én, befejezve 1692. április 2-án.


VII. Collegium Experimentale sub Domino Bernhardo Albino inceptum Die 15. Aprilis, et finitum Die 18. Julij 1692.


VII. Kísérletező kollégium Bernhardus Albinus úr alatt, megkezdve április 15-én, befejezve 1692. július 18-án.

1693

Anno 1693. Die 12. Octobris. Jártuk meg a Cünst Kamarát, mely 8 házokból álló, vagyon a tornácában sok szép képírás, és artificiose írtak, item a legkülső tornácában edgynéhány szép obscura kamarák, osztán belől edgy kis házban edgy machina,4 amelyben 72 mesterember dolgozik […]; 3dik házban vadnak a természet szerént nőtt metallumok,5 kövek, csigák, más egyéb sok afrikai, ázsiai kígyókkal és állatokkal, holmi állatoknak sceletumival és kővé változott kenyerek, gomba confectumok.

1693. október 12. Megtekintettük a nyolc házból álló Cünst Kamarát, melynek teraszán sok szép művészi festmény látható, továbbá a legkülső teraszon néhány szép camera obscura, azután belül egy kis házban egy szerkezet, amelyen 72 mesterember dolgozik […]. A harmadik házban természeti fémek, kövek, csigák, és sok más egyéb van: afrikai, ázsiai kígyók és állatok, különféle állatok csontvázai, kővé változott kenyerek, gomba… (???).

Más 4. házban vadnak…, és az embernek ő erei kiállván, amint szokott ordinarie állani. […] 6. házban mathematicum instrumentumok6 és reliquiák.

A negyedik házban […] az ember erei láthatók. […] A hatodikban matematikai eszközök és relikviák.

[…] a 8 ház közzül edgyben két perpetuum mobile, az annya méhében kővé változott gyermek, mely 28 esztendeig volt az anya hasában; […] mindazonáltal a dresdai Cunst Kamarával nem ér.

[…] a nyolc ház közül az egyikben két örökmozgó, illetve egy, az anyja méhében kővé változott gyermek – 28 esztendeig volt az anya hasában – látható; […] mindazonáltal a drezdai Cunst Kamarával nem ér fel.

Die 26. Julij. Anno 1693. Kolozsi Márton és Szaniszló István Uraméknál szállásunk lévén, aznapon őkegyelmekkel a botanicus hortust7 eljártuk, amellyben vadnak mindenféle füvek, a bojtorjánig, és fák, külömb-külömbfélék és egy indiai holló. Jártuk el mellette a kamarát, amellyben vadnak sok megholt ritka állatok és egyebek, minden a maga hellyén leírván, kiknek katalógussa kezemnél vagyon. Onnan mentünk az anatómiában, ahol sok sceletonokat láttunk, mellyeknek is a katalógussa nálam vagyon. Osztán sétáltunk a város mellett.

1693. július 26. Szállásadóinkkal, Kolozsi Márton és Szaniszló István urakkal a botanikus kertet jártuk, amelyben egészen a bojtorjánig mindenféle fű, illetve fa megtalálhatók, továbbá egy indiai holló. Mellette egy teremben sok megholt ritka állat és egyéb van, mindez leírva, katalogizálva. Onnan a csontvázakat bemutató terembe mentünk, ahol sok csontvázat láttunk, ezek katalógusa is nálam van. Azután sétáltunk a város mellett.

Másnap 27. Julij … Drelincurtius Uramat8 meglátogattuk, mentünk ki és sétáltunk a Villa Egmondanában, ahol a Cartesius házát megláttuk.

Másnap, július 27-én … meglátogattuk Drelincurtius urat, majd kisétáltunk a Villa Egmondanába, ahol megtekintettük Descartes házát.

Anno 1693. Die 8. 7bris látogattuk meg Drossander Doctor Uramot,9 ki is Kölöséri és Fejérvári condiscipulussa volt, aki in compendio mindazokat az experimentumokat10 megmutatta, valamellyeket Albinus, és revocálók nálla az egész Curiosum Collegiumot etc.

1693. szeptember 8. Meglátogattuk Drossander Doktor urat, aki Kölöséri és Fejérvári tanulótársa volt. Röviden bemutatta Albinus kísérleteit, és átismételtük nála az egész Különleges Tanfolyamot stb.

Die 13. Octobris. Anno Domini 1693. … és délután menénk az Olahus Vormius11 leckéjére,12 aki ís az anatomicum theatrumban13 bennünket elhordoza, amelyben elég szép raritások vadnak, és a lejdait azzal superállya, hogy az erek mind ki vadnak szedve, és edgy deszkára ragasztván, item edgy szárnyas hal vagyon benne, és más sok csigák, klárisok.

1693. október 13. … és délután kimentünk Olahus Vormius előadására, aki a csontvázakat bemutató teremben – melyben elég szép ritkaságok vannak – körbekísért. A kiállítás a leidenit azzal múlja felül, hogy az erek mind ki vannak szedve és egy deszkára ragasztva. Egy szárnyas hal is látható benne, továbbá sok egyéb: csigák, korallok.

Die 24. Octobris. Látogattyuk meg Olahus Römer Uramot,14 ki is mutogattya meg artificiosam mechanicam structuram Satellitum Jovis item Saturni, és kicsinálta a planétáknak is cursusát, conjunctióját.

Október 24. Meglátogattuk Olahus Römer urat, aki megmutatta a Jupiter és a Szaturnusz holdjainak művészi mesterséggel elkészített szerkezetét, amelyen bemutatta az égitestek pályáját és rendszerét.

Anno 1693. 11. 9bris … Azon éjszaka viratig jövünk Lejdában, és reggel megyünk Volder Uram leckéjére, és lecke után beszélgetünk vele, azután Szaniszló Uraméknál mi kofizunk és megyünk Spanhem Uram leckéjére…

1693. november 11. … Virradatkor értünk Leidenbe. Reggel Volder úr előadására megyünk, majd az előadás után beszélgetünk vele, azután Szaniszló úréknál kávézunk, végül Spanhem úr előadására megyünk…

Anno 1693. … Eodem die látogattuk meg Bartolin Caspar Uramot, híres medicust,15 aki maga munkájával megajándékoza, és holmiket circa uterum, aurem et nasum ex Anatomicis mutogata.

1693. … Ugyanazon a napon meglátogattuk Bartolin Caspar urat, a híres orvost, aki megmutatta és ajándékul adta a méh, a fül és az orr körüli anatómiáról szóló munkáját.

Eodem die ejusdem Anni 1693. … estvefelé ismét látogattuk meg Spole András Uramat,16 aki is minden mathematicum instrumentumit megmutogatta, edgy hosszú tubust, nagy quadránst, nauticum astrolábiumot,17 és egyéb afféle, sok szép instrumentumit, kik között maga csinál tam in plano, quam in rotando glóbusokat, órákot, edgyiket fél esztendőben kell feltekerni, circinus proportionálist,18 amelly a mástól differál. … meg is ajándékozott maga munkáival.

1693. Ugyanazon a napon estefelé ismét meglátogattuk Spole András urat, aki minden matematikai eszközét megmutatta: egy hosszú csövet, nagy csillagászati szögmérőt, hajós csillagászati műszert, és sok szép egyéb efféle eszközt, többek között a maga csinálta térképeket és földgömböket, órákat (ezek egyikét félévente kell csak felhúzni), egy újfajta arányozó körzőt. … meg is ajándékozott a maga munkáival.

1694

Anno 1694. Die 12. Februarij nézzünk holmi microscopiumokon, mellyek kicsindek, in tali forma circulationem sangvinis in pinna vel cauda Angvillae sajtban termő kis férget, mellyet mi pornak hívunk, kinek 8 lábai és feje. Heliotropius lanugóját vagy pihét, vért.

1694. február 12. Mikroszkópokon vizsgáljuk a vér áramlását az angolna uszonyában és farkában: . Sajtban termő kis férgeket is látunk, melyeket mi pornak hívunk – 8 lába és feje van. Heliotropium szőrét, pihét, vért vizsgálunk.

Anno 1694. Die 10. Aprilis. Látogattyuk meg Dominus Slon Uramot, aki elhívott volt a Regia Societásban,19 és megmutogatá azokat a ritkaságait, amellyeket hozott Indiából, és a herbariumát,20 ahol sok szép asszú füvök vagyon.

1694. április 10. Meglátogatjuk Slon urat, aki meghív a Királyi Társaságba, és megmutatja azokat a ritkaságait, amelyeket Indiából hozott, továbbá a füvészkertjét, ahol sok szép szárított fű látható.

Anno 1694. Die 12. Aprilis a medicum collegiumot láttyuk, és annak az anatomicum theatrumát, mely szép épület, ahova akkor tanács kedvéért 130 doktor gyűlt be.

1694. április 12. Meglátogatjuk az orvosi kart és annak anatómia termét. Szép épület, ahova akkor 130 doktor gyűlt össze tanácskozni.

Anno 1694. 17. Junij Lejdából jövünk Hágában, ahol is meglátogatván Smettauv Uramot, kisétálunk Hugenius Uramhoz, és mint emberséges ember, megmutatja azt az automatumot,21 mely esztendő által a planéták forgását mind in praesenti,22 mind a jövendő s mind az elmúlt esztendőkben nap, óra számát megmutattya ollyan exacte, amint az égen vagyon a cursus. Mutogattya magától csinált microscopiumot is, és azon a légynek a szárnyát nézzük és fejét is.

1694. június 17. Leidenből átjöttünk Hágában, ahol meglátogatván Smettauv urat, kisétálunk Huygens úrhoz, aki megmutatja azt a szerkezetet, amely az égi pályával pontosan megegyezően megmutatja az égitestek forgását, a múltban, a jelenben és a jövőben. Megmutatja a maga csinálta mikroszkópot is, amellyel egy légy szárnyát és fejét vizsgáljuk.

  1. geographia – földrajz
  2. George Schubart (1650–1701) – (?) frankfurti földrajztanár.
  3. Henricus Cocceius (1644–1719) – német jogtudós, a heidelbergi, az utrechti, majd 1690-től az odera-frankfurti egyetem tanára.
  4. machina – szerkezet
  5. metallum – ásvány
  6. mathematicum instrumentum – matematikai eszköz
  7. botanicus hortus – füvészkert
  8. Charles Drelincourt (1633–1697) – 1688-tól orvostanár Leidenben.
  9. Andreas Drossander (1648–1696) – uppsalai orvosprofesszor.
  10. experimentum – kísérlet
  11. Olahus Vormius (Worm) – bár ismerünk ilyen nevű dán orvost korábbról, feltehetően ennek Vilmos nevű fiáról (1633–1704) van szó, aki szintén orvos, és a fizika professzora.
  12. lecke – előadás, tanítási óra
  13. anatomicum theatrumban – boncterem
  14. Olahus Römer (Olaus Roemer) (1644–1710) – dán matematikus és csillagász, koppenhágai professzor, a fény terjedési sebességének meghatározója.
  15. medicus – orvos
  16. Andreas Spolius (1630–1699) – uppsalai matematikaprofesszor.
  17. nauticum astrolabium – hajózási csillagászati műszer
  18. circinus proportionalis – arányozó körző
  19. Regia Societas – (Royal Society) Királyi Társaság
  20. herbarium – füvészkert
  21. automa – gépezet
  22. praestál – bemutat
  23. observatorium – csillagvizsgáló
  24. prospectus – látvány
  25. perspectiva – távcső
  26. quadrans – csillagászati szögmérő

Részlet az Utószóból

Jankovics József

Bethlen Mihály műve nem áll minden előzmény nélkül irodalmunkban: a kor divatos műfajának ekkorra már jelentős hagyománya alakul ki. A külföldi egyetemjárás, a tanulmányutak megszaporodásával együtt jár a naplók-beszámolók sűrűsödése – jóllehet ma már csak néhányukat ismerjük. Az útinapló vagy a híres emberek bejegyzéseit, bölcsességeit őriző album minden valamirevaló diák tarisznyájában ott lapult. Hegycsúcsként emelkedik ki közülük Szepsi Csombor Márton Europica Varietasa és Szenci Molnár Albert Naplója. Mégsem közvetlenül ezek hatása alatt születik Bethlen Mihály útinaplója. Inspiráló mintája feltehetőleg magának Bethlen Miklósnak útleírása lehetett – melynek létéről az önéletírásból értesülhetünk, hollétéről azonban nincs tudomásunk –; ez a tény önmagában is emeli a fiú naplójának információs értékét. Ha mégis rokonítani akarnánk Bethlen Mihály vállalkozását, akkor mind Csombor, mind a zsoltáros Molnár Albert műve csak távoli rokonként jöhet szóba. A század végén már csak Bethlen mérhető hozzájuk, de művének célja és jellege más. Ezt a jelleget keresve Vizaknai Briccius György feljegyzéseihez kell fordulnunk: ugyanazon évekről, közös élményekről, tapasztalatokról számol be; szintén pro memoria, az írói megformálás minden igénye nélkül, mégis azonos hangulatot árasztva és keltve.

Bethlen Mihály példa nélkül állóan hatalmas európai körútján jól megfigyelhető az atyai program és szándék. Fiával megismételteti – kibővítve! – azt az utat, amit vele járatott végig a történetíró Bethlen János és egyben a sajátjához hasonló, korszerű, európai szintű műveltséget próbál vele szereztetni. Ezért vág útnak az ifjú Bethlen 1691-ben Bécsen és Boroszlón keresztül, hogy eljusson a század kiemelkedő tudományos rangú protestáns német és holland egyetemeire; ezért járja be – frankfurti és franekeri tanulmányai befejeztével – Németországon és Hollandián kívül Svédországot, Dániát, Angliát, Belgiumot, Svájcot, Itáliát, Ausztriát és Lengyelországot. Hogy a rendszeres, szervezett egyetemi tanulás mellett világot látva ismerkedjék meg kora valságával. Lásson népeket és életformákat, járjon szárazföldön és üljön tengerre; szálljon magányos vendégfogadókba, egyen zabkenyeret és tanuljon illemet, aulikus modort királyi udvarokban. Hogy a nagy hatású újsztoikus filozófus, Justus Lipsius utazási előírásai értelmében a bölcs tanítók, könyvek és a felkeresendő híres emberek hármas egységének jegyében okuljon, gyönyörködjön és nevelődjék a peregrinus. Találkozzon századának legérdemesebb – vagy annak hitt – alakjaival, tudományos–politikai–művészeti életének kiválóságaival, s élményekben meggazdagulva, erkölcseiben finomodva, kiművelődve térjen meg Erdélybe, annak felvirágoztatására. S nem tévedett Bethlen Miklós: ez az iskolapadon kívüli tanulás – a napló a bizonyság reá – talán még a könyvközpontú akadémiajárásnál is gyümölcsözőbb volt. A naplóban csupán jelzésszerűen megörökített találkozásai pedig az utókor számára, ha mégoly egyedülállóan is, de azt tanúsíthatják, hogy Magyarország és Erdély – utazói, peregrinusai révén – kontaktusban tudott maradni Európával. A legfrissebb tudományos vívmányok, eredmények, technikai újdonságok híre talán nem olyan nagy fáziskéséssel jutott a kontinens e szögletébe, mint azt ma hajlamosak vagyunk hinni. Éppen Bethlen Mihály példája sugallhatja, milyen nagy volt irányukban még a laikus érdeklődés is.

Nem lehet itt feladatunk az útvonal főbb állomásainak jellemzése és értékelése megtette azt a naplóíró maga. Fel kell viszont a figyelmet hívni sajátos, a kultúra számos területén megmutatkozó jelentőségére, amely mintegy a századvég kisenciklopédiájává teszi a művet. Úgy, hogy ugyanakkor nemzetközi kapcsolataink ez idáig feltáratlan területeire nyit ablakot.

A napló egyik legfőbb érdeme abban rejlik, hogy egyetlen korabeli párjából sem tárul elénk ily fokú, már-már szociografikus teljességgel a külföldet járó magyar deák élete-életformája. (Tegyük hozzá, írója anyagi körülményei folytán az átlagos peregrinusénál jobb viszonyokat tükröz!) Utazási körülményeiről, hétköznapjairól; tanárairól, tanulmányairól-olvasmányairól ilyen részletes beszámolót senki sem ad. Olvasmányjegyzékéből kikövetkeztethető az egyetemek szellemi légköre és színvonala. Olyan iskolatörténeti adalékokat szolgáltat számunkra (diáknévsor, pedagógusok), amelyeket jórészt csak tőle és általa tudunk. Hasonlóan fontosak a könyvtári és könyvészeti adatai – különösképpen a hungarikák külföldi előfordulásairól. (Például: Pázmány, Dávid Ferenc, Méliusz Juhász Péter kötetei a stockholmi könyvtárban.) Történészek, művészettörténészek elemzésére kínálkozik az a hatalmas mennyiségű műtárgyi vonatkozás, amelytől a napló valósággal hemzseg. Történészek és a természettudományok historiográfiájával foglalkozó szakemberek feladata lesz még felbecsülni Bethlen Mihály helyét és szerepét a hazai kora felvilágosodás folyamatában. Annyit máris leszögezhetünk, hogy a századvég Erdélyére jellemző társadalmi okokat kell látnunk abban a nyitottságban, amellyel a kartéziánus neveltetésű fiatalember kora orvostudományi, botanikai, fizikai, csillagászati látnivalóihoz közeledik. Kevés korabeli világjáró magyarunkról tudjuk, hogy ellátogatott a greenwichi obszervatóriumba, mely

„igen jeles observatorium,23 szép prospectusú,24 benne vadnak szép mesterséges nagy órák, perspectivák,25 mellyiknek edgyikén a Napot nézzük, item quadransok,26 kikhez hasonlót eddig nem láttam.”

Ugyanakkor izgatta a mikrokozmosz is, mert mikroszkópon keresztül ismerkedik növényi és állati részekkel. Veszi a fáradságot és felkeresi Huygenst, aki

„mint emberséges ember, megmutatja azt az automatumot, mely esztendő által a planéták forgását mind in praesenti, mind a jövendő s mind az elmúlt esztendőkben nap, óra számát megmutattya ollyan exacte, amint az égen vagyon a cursus: Mutogattya magától csinált microscopiumot is, és azon a légynek a szárnyát nézzük és fejét is.”

Lehetetlen, hogy ezen idézet mögé ne képzeljük oda a teljes megértés végett Huygens életművéből az ingaóra és a rugós órák feltalálását, az optikai eszközök tökéletesítését, a fény hullámelméletének, a kettős törésnek magyarázatát – amely még ha ily kezdetleges formában is, mint Bethlen naplója őrzi, de eljuthatott Erdélybe. Miként a svéd és dán csillagászok eredményei is.

Nem élt volna Bethlen Mihály a felvilágosodás előestéjén, ha csak a tudományos ismeretek tárháza lenne naplója. Éppen ekkora fontosságot tulajdonít az áltudományok, babonák misztikumának. A furcsaságok, „raritások”, az emberi butaság és hiszékenység egzotikumának is hitelt ad. Legtöbbször kritika nélkül. Ám lehet-e elképedni azon, ha csodálattal adózva feljegyzi az „egy Hassal” 365 gyermeket szülő anya történetét, amikor ugyanez az eset – ugyanilyen komolysággal teret kap Apácai Csere Enciklopédiájában is. Az „ekkédig megtörtént dolgok” között jegyzi fel: „1276. Egy főasszony Hollandiában egyszersmind 365 gyermeket szül.”

Régi magyar utazóinkat gyakran érte a vád: érzéketlenül mennek el koruk külországi kiválóságai mellett; feljegyzéseikben semmi nyom nem árulkodik saját jelenük irodalmi-művészeti értékeinek felismeréséről, az azokkal vagy alkotóikkal történő találkozás reveláló hatásáról. Ízlésük határa legfeljebb az antik kultúra emlékeinek és műveinek befogadásáig, dicsőítéséig terjed. Nos, Bethlen Mihály ez alól is kivétel. Bár megjegyzései korántsem tanúskodnak pallérozott ízlésről, fejlett esztétikai érzékről, jelentékeny képzőművészeti vagy irodalmi ismeretekről, mégis – naivitásában is – példátlan érzékenységgel reagál kora építészeti és festészeti műalkotásaira, például az akkoriban épült Montague-ház, vagy honfitársa, Bogdányi Jakab festményeire. (S bár név szerint nem emel ki senkit, megigézve áll az olasz reneszánsz művei előtt is.) A svédországi fejezet pedig azért unikum a magyar régiség szövegei között, mert abban külföldi verselőkről is említést tesz még ha kuriózum formájában is. S amit eddig annyira hiányoltak: arra a kortárs külföldi irodalom jelentős figurájával, a négykötetes Atland és Manhem szerzőjével, Olaf Rudbeckkel való találkozása a példa. Bár nála is a régiségekre és a ritkaságokra kíváncsi, érdemesnek tartja róla azt is megemlíteni, hogy a svéd történelem inspirálta művészetét.

Számunkra, magyarok számára különösen fontos még a napló angliai fejezete. Nem csupán azért emelkedik fölébe az eddig legtöbbet adó Szepsi Csombor-féle leírásnak, mert neve és valamelyes nyelvismerete miatt jobban benne élhetett az ottani közélet eseményeiben, mint elődje. Nem is csupán azért, mert mindent személyes élmény, benyomás alapján ír meg, s nem másodkézből, útikönyvekből merítve mondandóját. Információinak fontossága, újdonságértéke akkor tűnik ki igazán és válik nélkülözhetetlenné, amikor az ott élő és dolgozó, az angol szellemi életben tevékenyen részt vállaló magyar értelmiségi csoport létezéséről továbbít jelzéseket. Londonban találkozik azzal az antitrinitárius elveket valló, európai hatósugarú körben működő irodalomszervező nyomdász Frank Ádámmal, aki még Bethlen Miklós tanulótársa volt, majd pedig Tótfalusival állt kapcsolatban. Többször ebédel Bogdányi Jakab festőnél, akinek virág- és madárcsendéleteit az angol udvari körök kedvelték. Sylvanus, azaz az orvosdoktori képzettségű Szilágyi György iskolai szükségleteket kielégítő könyvek írásával és kiadásával klasszikus filológusként tette híressé nevét. Tolnai Mihály – aki láthatólag Bethlen legközelebbi ismerőse és angliai patrónusa – sorsának felderítése további kutatásra vár. A szakirodalom nem zárja ki még annak lehetőségét sem, hogy biográfiai adataiban az első kuruc prédikátor író életrajzára ismerjünk.

A diáriumot olvasgatva, ha nem kerekedik is tökéletesre a Bethlen Mihály-portré, legalább képet kapunk személyiségéről, egyéni érdeklődéséről. Korának gyermeke ő is: falja, amit a fegyvertárak, a ritkaságházak, csodabogarak kuriózumgyűjteményeinek tárlói felkínálnak számára. Szellemi fölénye legfeljebb a „pápista” relikviák, ereklyék, szentek földi maradványainak, s azok csodatételeinek ironikus megjegyzésekkel fűszerezett leírásakor jut érvényre amit azonban nem szabad többre értékelnünk a protestáns állásfoglalás racionalizmusánál. Érdeklődése fokozottan tetten érhető; amikor az egyes országok államberendezkedésének, az egyházi-vallási szervezet működésének megfigyelésére irányul. Ha néprajzi tárgyú különlegességre bukkan – például a londoni tejárus asszonyok tánca –, azonnal lejegyzésre érdemesíti. Valószínűleg apja – a betlenszentmiklósi kastély tervezője és építtetője – vonzalmát örökölve tekint megkülönböztető kíváncsisággal az építészeti alkotásokra: kastélyok, várak, templomok, szökőkutak formai megoldásai, pompája gyakran serkenti munkára tollát. Feltűnő viszont, hogy tájkép nélküli tájakon utazik majd fél évtizeden át. A természeti szép iránt érzéketlen, vele szemben mindig a mesterségeset, az emberi alkotás nagyságát dicsőíti.

Bethlen Mihálynak sem szépírói ambíciói nem voltak, sem a tudós geográfusok földrajzi-történeti adatokat zsúfoló hajlamát nem örökölte. Naplója esztétikai értékmérővel nem mérhető, számunkra elsősorban dokumentum jellege, információi miatt fontos.

„Egy időben valószínűtlenül távoli világból küld fényjeleket a közvetlen szemtanú, megfigyelő, átélő realizmusának nyers hitelességével.”

Ez a „nyers hitelesség”, amellyel az adatok gazdag tárházát oly egyszerűen, hivalkodás nélkül kezeli, de amelynek révén odavetett félmondatai mögött fölsejlik a leáldozó XVII. század Európájának pannója és panoptikuma, ez a Bethlen Mihály-i mű legfőbb érdeme az utókor előtt.

Beküldendő a naplóíró neve.

Bethlen Mihály.
[peregrinusi napló; 1691–1695.]

Bethlen Mihály útinaplója (1691–1695).

  • Bethlen Mihály útinaplója (1691–1695). Sajtó alá rendezte és az utószót írta Jankovics József. A latin szövegeket fordította és a jegyzeteket összeállította Kulcsár Péter. A kéziratot szakmai szempontból Szakály Ferenc nézte át. Budapest: Magyar Helikon, 1981. (Bibliotheca historica.) [A kézirat az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában található, jelzete: Oct. Hung. 1261.]

Mentovich Ferenc: Látogatás Gaussnál. Naplótöredékek. IV.