A tudományoknak nemcsak azok lehetnek a barátai, támogatói, akik akár passzív érdeklődőként, akár aktív észlelő, gyűjtögető amatőrként járulnak hozzá az ismeretek bővítéséhez. E szűk körülhatároláson túl nem szabad megfeledkezni azokról sem, akik híres és kevésbé híres tudósok portréjának megörökítésével hozzájárulnak a tudományok történetének jobb ismeretéhez. A festő, aki egyes személyiségek arcmását rögzíti, a történet- és életrajzíró, aki egy-egy személy életét tevékenységét felvázolja, egy-egy tudományág múltját megörökíti, nagyon fontos munkát végezhet. Kár, hogy az utókor többnyire megfeledkezik az ő tevékenységükről.
Ezek a közé az elfeledett személyek közé tartozik Edvi Illés Ödön festőművész. Pedig neki köszönhetjük Konkoly Thege Miklós egyik legjobb mellképét, és – amint azt nemrégiben dr. Nagy Dezső, Kanadában élő geofizikus jóvoltából kiderült – tőle származik egy, az ógyallai csillagvizsgálót ábrázoló szép festmény is. Emellett a jó nevű festő fiatalon mint a Meteorológiai Intézet tisztviselője kezdte pályafutását, tehát maga is tudományos úton indult.
Az Edvi Illés-család számos jó képességű festőművészt mutathat fel. Edvi Illés Ödön, aki a család festőtagjainak legifjabb nemzedékéhez tartozott, 1877. március 23-án látta meg a napvilágot a Nógrád megyei Tolmácson. Középiskoláit elvégezve a budapesti Magyar királyi Tudományegyetem matematika–fizika szakos hallgatója lett, 19 esztendős korában pedig az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet tisztviselőinek sorába lépett. 1896-tól tiszteletbeli (fizetés nélküli), 1899. március 1-jétől öt hónapig fizetett kalkulátorként dolgozott az Intézetnél. Néhány szépen megírt cikke az akkor induló Az Időjárás című folyóiratban jelent meg, sőt a Hol van a 0 fokú izoterma című tanulmánya Az Időjárás 3. évf. 1899, 42–48. p. német nyelven a híres Meteorologische Zeitschriftben is helyet kapott. Egy másik cikke, a teodolit alkalmazása nélkül végezhető felhőmagasság-mérésről Az Időjárás 2. évf. 1898, 84–87. p. ma is érdekes lehet a légköri jelenségekkel foglalkozó amatőrök számára.
Huszonkét éves korában azonban váratlanul hátat fordított a meteorológiának. Münchenben, Párizsban lett festőművész növendék. Hazatérve hamarosan ismert művésszé vált. Több kiállításon vett részt, a Téli táj (Havas táj) című képét a Szépművészeti Múzeum vásárolta meg. Az első világháború után is elismert festő volt. Főként tájképeket festett, alkotásait a lágy, összemosódó pasztell színek jellemzik.
Ha a tudományhoz hűtlenné is lett, a tudósokhoz nem. A Meteorológiai Intézet megrendelésére elkészítette az első igazgató, Schenzl Guidó (egyébként szorgalmas amatőrcsillagász), Konkoly Thege Miklós, majd a következő igazgatók: Steiner Lajos, Róna Zsigmond, Fraunhoffer Lajos és Réthly Antal portréit. Ezek a képek az Intézet tanácstermét díszítették. Sajnos az első két kép súlyosan megsérült, a harmadik megsemmisült a második világháború során. Most került elő egy festménye, amely az ógyallai Konkoly-csillagvizsgálót ábrázolja, körülbelül 1897 körül. A kép érdekessége, hogy olyan nézetből örökíti meg a csillagdát, amelyet fényképek nem mutatnak be.
Edvi Illés Ödön nem sokkal élte túl Budapest ostromát. 1946. június 5-án hunyt el. Egykori kollégája, dr. Réthly Antal, a Meteorológiai és Földmágnességi Intézet igazgatója szép méltatásban búcsúzott a meteorológusból lett festőművésztől (Az Időjárás 1946. 9–12. 102. p.). A szocialista realizmus kritikusai azután alaposan megfeledkeztek e tehetséges festőnkről. Pedig emléke és művészete megérdemli a megbecsülést, nemcsak a képzőművészet, hanem a tudománytörténet részéről is.
