Nemrégiben a The World of Mathematics című tanulmánygyűjtemény tartalomjegyzékét fordítottam. A 133 címből néhány igen kemény diónak bizonyult. Például, a The Lever of Mahomet (Mohamed emeltyűje) fantáziacím valójában egy mechanikai feladatot takart. Az egyik furcsaság a Cycloid Pudding volt. Mint kiderült, ezt a címet a Gulliverből kiválasztott fejezet, az Utazás Laputába kapta a szerkesztőtől. Megkönnyebbültem, hiszen kéznél volt a Szentkuthy-féle fordítás és lehetőség nyílt az angol eredetivel való összevetésre is:
“We had two Courses, of three Dishes each. In the first Course,
there was a Shoulder of Mutton, cut into an Aequilateral Triangle;
a Piece of Beef into a Rhomboides; and a Pudding into a Cycloid.
The second Course was two Ducks, trussed up into the Form of Fiddles;
Sausages and Puddings resembling Flutes and Hautboys, and a Breast
of Veal in the Shape of a Harp. The Servants cut our Bread into
Cones, Cylinders, Parallelograms, and several other Mathematical
Figures.”
„Két szakaszból állt a vacsora: egy-egy szakasz három fogásból állt. Elsőnek birkalapockát kaptunk, szigorúan egyenlő szárú háromszögekbe vágva; utána bifszteket romboid módra; végül pudingot csigavonalakban. Másodjára két kacsa került az asztalra, különböző drótokkal úgy megspékelve, hogy hegedű alakja legyen a pecsenyének; a virslik és pudingok fuvolákhoz és oboákhoz hasonlítottak; a borjúszegy pedig tökéletesen felvette a hárfa formáját. Az inasok a kenyeret kúpokba, hengerekbe, paralelogrammákba szelték; később egyéb klasszikus geometriai idomok is sorra kerültek.”
Elképedésemre a „puding csigavonalakban”1 fordulat nem felel meg ciklois2 fogalmának, míg „a virslik és pudingok fuvolákhoz és oboákhoz hasonlítottak” megfogalmazás képzavart eredményezett. Úgy gondoltam, hogy a dublini születésű és írországi iskolákat kijárt szerző, talán kicsit figyelmetlenül, kétféle értelemben használta a skót dialektusú puding szót. Még további három magyar fordítást néztem át (Karinthy Frigyes, 1914; Wildner Ödön, é. n.; Pálóczi Horváth György, 1934), de egyik sem tűnt kielégítőnek. Például a képzavart egyedül Karinthy próbálta kezelni – a tőle megszokott frappáns módon:
„[…] a körítékben fuvola- és furulyaalakú burgonyák úszkáltak, […]”.
Tehát, utána kellett nézni a dolognak. A szó eredetének keresése során fény derült a kevésbé ismert hurka jelentésre.3 A hosszú bélbe töltött, csigavonalba tekert hurka magyarul ugyan nem puding, viszont kisebb darabokra vágva hasonlíthat hosszú, síp-alakú hangszerekhez. De hol itt a ciklois? A francia és angol pudingok természetrajzát pl. Dobos C. József 1881-es kiadású Magyar–franczia szakácskönyve ismerteti részletesen.
Az angol és francia pudingokról
„E puddingok az angolokétól abban különböznek, hogy tésztájuk nem olyan nehéz és nem főnek asztalkendőben, mint amazok. Borito formában gőzben főnek és aztán kiborittatnak, ami pedig izöket illeti, jóságban az angol puddingot magasan tulszárnyalják […]”,
„Az angol puddingok készítése abban különbözik, hogy alkatrészük sokkal kevertebb és több zsíranyagot tartalmaz. Ép ugy főzése is különbözik, minthogy asztalkendőbe kötve, sok vízben főzetik meg, avagy pedig bádog-, pléh- vagy réz-fedővel ellátott formában, mely szintén asztalkendőbe kötve, vízben főzetik. […]”.
Plumpudding
„Ezen angol nemzeti étel, következő alkatrészekből áll: 560 gramm (1 font) vesezsír, 280 gramm (½ font) marhavelő, 560 gramm török mazsola, 280 gramm apró szőllő, 140 gramm czitronád és ugyanannyi czukros narancshéj, 8 alma, 17 gramm törött fahaj, kevés szerecsendió, czukorra dörzsölt czitromhéj, 280 gramm törött czukor, 560 gramm reszelt zsemlyemorzsa, 105 gramm liszt, 1/10 liter arak vagy cognac, kevés só és 10 tojás.
A vesezsirt bőrétől és inaitól megtisztítjuk, nagyon apróra összemetéljük, cseréptálba tesszük, a megszemelt mazsolát, apró szőllőt, apróra metélt czitronádot és narancshéját, valamint a szintén kiáztatott és apró koczkára metélt velőt, füszert, czukrot, sót és czitromhéját, – mind jól összekeverve a tojással, arakkal és liszttel nagyon kivakarjuk és betakarva egy órát állani hagyjuk. Egy asztalkendőt vajjal jól megkenünk, reszelt zsemlyemorzsával jól meghintjük, és a masszát közepére téve, az asztalkendőt összefogjuk és egy ujjnyira a massza fölött erősen megkötjük. – E puddingot egy nagy edénybe sok forró vízzel, hogy uszhasson, teszszük, és harmadfél órát szakadatlanul, betakarva főzzük, mialatt a vizet gyakran fölszaporítjuk.
Tálaláskor a puddingot kiemeljük, drótszitára teszszük, a kötelékét fölvágjuk, az asztalkendőt minden oldalról fölszabadítjuk és a puddingot az asztalkendőből tálba borítjuk; rummártással leöntve, a többit külön tálalva, föladjuk.”
Nos, fogalmam sincs róla, hogy a „vidéki” Swift mire gondolt, de a magyar szöveg nehézségek nélkül konzisztenssé tehető az alábbi módon:
Az angol puding ciklois metszetű (félgömbhöz hasonló) edényben kifőzve a kívánt alakot veszi fel, de állaga lehetővé teszi késsel való megformázását is. Ezért, ha a pudding szó első előfordulását pudingnak, míg a másodikat hurkának fordítjuk, továbbá elfogadjuk a ciklois alakot, a konzisztencia helyreáll. Eközben természetesen nem feledkezünk meg az egyenlő szárú és egyenlő oldalú háromszög közötti különbségről sem. Íme:
„[…] Elsőnek birkalapockát kaptunk, szigorúan egyenlő oldalú háromszögekbe vágva; utána bifszteket romboid, végül pudingot ciklois módra. Másodjára […]; a kolbászok és hurkák fuvolákhoz és oboákhoz hasonlítottak; […]
A művelődéstörténeti kitekintés révén megszületett a magyar címváltozat: Puding à la ciklois. Ejnye, de hisz’ ebben egyetlen magyar szó sincs!