1
A diák különösebb lelkesedés nélkül várta a matematikaórát.
Humán érdeklődésű osztályba járt, holmi képletekkel való bűvészkedés
nem hozta ki a sodrából. Különben is, tanáruk megbetegedett, helyettesítés
lesz. Az öregúr, akit addig csak a folyosóról ismertek, a társaságra
ügyet sem vetve egyenesen a táblához ment, és belekezdett egy levezetésbe.
Az első sor után jelentőségteljesen egymásra néztek: csakis őrülttel
lehet dolguk, hiszen normális ember tudná, egy kukkot sem értenek a
felírtakból. A második sornál bomlani kezdett a fegyelem, a harmadik
sortól többen levegő után kapkodtak. Az idős tanár nem zavartatta magát,
befejezte a levezetést, majd az osztállyal szembefordulva csak ennyit
mondott: – Ugye, milyen szép? A diák meghökkent. A kuszának tűnő képletek
egyes emberekben ugyanolyan hatást váltanak ki, mint benne egy remekbe
szabott verssor?
Érettségi után antikvárius lett a diákból. Az élmény azonban még jó húsz év elteltével is élénken él emlékezetében.
(1970 körül megtörtént)
2
A diák csendesen bóbiskolt a filozófiatanár magyarázatát hallgatva Arisztotelészről, valami Porphürioszról és más régi gondolkodókról. Ő már az informatikaórára gyűjtötte erejét, legújabb programjának módosítására készült. Ekkor váratlan esemény zökkentette ki nyugalmából. A tanár úr ugyanis megjegyezte: tudomása szerint a modern számítógép-programozás egyik alapelve szoros rokonságot mutat az arbor porphyriana, azaz a porphürioszi fa konstruálásának elvével. Nocsak, már csaknem kétezer évvel ezelőtt is? – hökkent meg a diák. Elhatározta, hogy alkalomadtán tisztázza a dolgot informatikatanárával.
(kitalált történet)
Tanulmányaim
Munkahelyeim
Főbb szakmai területeim
Hobbim
© A szerzői és egyéb jogok kizárólag a közölt írás jogtulajdonosát illetik.
Védett anyag esetén megkísérlem felvenni a kapcsolatot
a jogtulajdonossal. A megkeresés azonban nem mindig egyszerű feladat,
hiszen gyakran – például az 1948-at megelőző időszakban megjelent kiadványok
esetében – alapvető információk hiányoznak. Ilyenkor mérlegelnem kell,
amit nemegyszer megkönnyít az a körülmény, hogy egy-egy nagyobb lélegzetű
írás egy-két kisebb – témába vágó – részletét kívánom közzétenni, persze
annak tudatában, hogy a részletek közlése is gyakran korlátozva van.
Eddigi tapasztalataim szerint, a jogtulajdonosok megértően és szinte
mindig örömmel vették a közlés szándékát, sőt volt több olyan szerző,
aki az engedélyen kívül konkrét segítséget is nyújtott (pl. javított
az anyagán). Ugyanakkor, szeretném leszögezni, hogy a leközölt nem saját
írásokkal kapcsolatban szerzői jogokkal nem rendelkezem, máshol való
közlésüket tilthatom nem meg, de nem is engedélyezhetem.
A jogtulajdonosoktól kapott közlési engedélyek kizárólag
a Ponticulus Hungaricus ingyenes internetes megjelenésére vonatkoznak.
Kérem azokat a jogtulajdonosokat, akik úgy gondolják, hogy valamely közléssel szerzői jogaik sérültek, ezen az e-mail címen vegyék fel velem a kapcsolatot.
A Ponticulus Hungaricus
a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság
Közoktatási Szakosztályának
elektronikus folyóirata
Célja
a humaniórák és reáliák összefonódásainak és kölcsönhatásainak
bemutatása a szórakoztatva tanítás
(edutainment:
education–entertainment, illetve hard fun) hagyományait követve
Alapítva
1997 decemberében
Ötletgazda, alapító szerkesztő, szerkesztő
Visontay György
Kapcsolat
Kiadás helye
Budapest