Nyomhagyók rovat

Barcsay Jenő Művészeti anatómiája

Szállási Árpád dr.
Barcsay Jenő, orvoslás, művészi anatómia

Az orvosi karon és a képzőművészeti főiskolán a bonctan egyaránt alaptárgy. Igaz, hogy ez utóbbin csak a csont- és izomtan, azoknak is a funkcionális és esztétikai része kihangsúlyozottan. Leonardo da Vinci vizsgálta és rajzolta le először a test szerkezetét szinte mérnöki pontossággal, amely minden későbbi anatómiának alapjául szolgált. Ahogy Szentágothai írja:

„Leonardo reneszánsz sokoldalúsággal tudományos biztosításként hasznosította saját anatómiai felfedezéseit. A torzító leegyszerűsítések és a merevvé dermesztett torz általánosítások után egy új, egy modern tudományos és művészi anatómia úttörője.”1

Ezt honosította meg nálunk a művészeti oktatásban a festő Székely Bertalan, folytatta az orvos Tellyesniczky Kálmán, majd művelte a legmagasabb szinten Barcsay Jenő. Atlasza hét nyelven jelent meg, az egész világon elterjedt, példányszámban csak híres szakácskönyveink múlják felül. A Mester két évtizeddel ezelőtt hunyt el, jó alkalom ez a méltatásra és a megemlékezésre. Felidézve a pályakezdet nehézségeit, amelyeket több évtizedes atyai barátsága révén volt szerencsém megismerni, de a „hivatalos” életrajzokból ki kellett hagyni.

Tanulmányok a Művészeti anatómia című kötetből
Cultura.hu

A híres erdélyi fejedelmi család sarja 1900. január 14-én született a mezőségi Katona nevű községben. Ez eddig is köztudott volt. Az már kevésbé, hogy gyermekkorát a Néma nevet viselő helységben töltötte, ahol apja a jegyzői tisztséget viselte. Naponta láthatta azt a községházát, ahonnét dédapját a feldühített hegyi mócok 1849-ben kiráncigálták és ok nélkül agyonverték. A szörnyű traumát a család soha nem heverte ki. Az első világháború utolsó évében kigyulladt az egyik helyi torony, s az új hatalom a gyanút az éppen hazalátogató művészhallgatóra terelte, ezért a várható megtorlás elől, a zöldhatáron át, éjjel sürgősen menekülnie kellett. Holott semmi köze nem volt hozzá! Apja vadászpuskával rövidesen főbe lőtte magát, így nem csoda, hogy a festőjelöltet kezdettől inkább a sötét színek vonzották. Azt a Barcsay Jenőt, aki nagyenyedi kollégista korában még zongoraművésznek készült, a rajz annyira nem érdekelte, hogy a korabeli közös értesítő szerint ebből a tárgyból elégséges osztályzatot kapott.2 Érettségi után a marosvásárhelyi zeneiskolába iratkozott, ahol Gulyás Károly rajztanár ismerte fel tehetségét, és támogatót szerezve neki, a képzőművészeti főiskolára irányította.3 Így került a Százados úti „zsenimagazinba”, ahogy azt tréfálkozva mesélte. Majd IV. Károly visszatérési kísérlete idején az egyetemi zászlóalj tagja, de harcban nem vett részt. Testvéröccse 1924-ben tbc-ben elhunyt, a szorongásra amúgy is hajlamos ifjút egyik tragédia érte a másik után. Előbb a világos színekkel dolgozó Vaszary János növendéke volt, majd két év után átment a sötétebb tónusok világában otthonos Rudnay Gyula osztályába, amit soha nem bánt meg. A fentiek hiányoznak hivatalos életrajzából, talán nem érdektelen ez a kiegészítés. Életművének szakavatott ismerői és ismertetői (Kassák Lajos, László Gyula, Petényi Katalin) felsorolják, hogy két párizsi és egy római ösztöndíj után kik voltak hatással festészetére, de első számú kedvence mindvégig Mednyánszky László maradt. Annyira, hogy minden pénzét az emberi nyomorúságot páratlanul megjelenítő Mester képeinek vásárlására költötte. Nem gyűjtőként, hanem kincsmentőként. Mednyánszkyt ugyanis felvidéki születése miatt Szlovákia is a magáénak vallja, noha a család lengyel eredetű, és ő maga mindig magyarnak vallotta magát. A Barcsay által megvásárolt legszebb képei ajándékként a szolnoki Damjanich Múzeumba kerültek. Élete többi része nyitott könyv. 1931 és 1944 között a Fővárosi Ipartanonc Iskola rajztanára, ez biztosított a szerény igényű agglegény számára megélhetést, mert képet megrendelésre elvből nem festett és nem adott el. Vaszary, Rudnay, Szőnyi, Egry és Derkovits fiatalabb kortársaként ez nem is lett volna könnyű, hacsak nem áll be divatos portréfestőnek.

Életének új szakasza kezdődött 1945-ben, amikor kinevezték a Képzőművészeti Főiskolán a művészeti bonctan és a szemléleti látszattan tanárává. Bennünket ez a fejezet érdekel elsősorban. Elmondása szerint Kiss Ferenc professzor (szintén erdélyi ember) engedélyével bejárt az anatómiára. Nagy segítségére volt mindig Lyka Károly, aki sógora, Minich Károly professzor révén jó kapcsolatot tartott a morfológusokkal. Kezdetben csontokat kért a boncmesterektől, azokat otthon rajzolgatta éjszakákon át. Az agglegény senkit nem zavart. Tanulva tanított, tűhegyes ceruzával készítette rajzait. Használta RicherAnatomie artistique” című munkáját (1890). Magánál tartotta Tellyesniczky könyvét,4 forgatta Sobotta szépen illusztrált három kötetét, Toldt-Hochstetter atlaszát, Krause leíró emberbonctanát, Kiss Ferenc tájanatómiáját. Kortársai szerint páratlan gondossággal és türelemmel rajzolt. Kár, hogy az általa sikertelennek ítélt próbálkozásokat megsemmisítette. Ellentétben Székely Bertalannal, aki után több száz vázlat maradt. Könyv formájában a „Művészeti anatómia” először 1953-ban jelent meg a Művelt Nép Kiadónál. Hamar elfogyott, utánnyomás vált szükségessé. A harmadikat a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat „dobta piacra”, majd a Corvina vette át5, és angol, francia, német, olasz, orosz, valamint spanyol nyelven is megjelentette.

Üzletnek sem volt utolsó. Világhírének első jele, hogy amikor az Egyesült Államokban Fritz Schider művészeti anatómiájának harmadik kiadása 1957-ben elhagyta a New York-i Dover Publications kiadó nyomdáját,6 a XX. század Európáját már egyedül Barcsay Jenő 16 rajza képviselte.

Érdekes egybeesés, hogy pont azok az ábrázolások, amelyeket Krompecher István professzor a szerzőhöz írt egyik levelében a legjobbaknak tartott. Sorai a következők:7

„Ismerem Barcsay Művészeti anatómiáját. Medikus korom óta csodálom Leonardo da Vinci anatómiai műveit. Vesalius örök mesterünk. Barcsayt én a két nagy méltó magyar követőjének tartom.”

De idézhetjük Lyka Károlyt is:

„Ebben a nagy műben mintegy kezet fog egymással a tudomány és a művészet. A szellem két hatalmas motorja egyesül itt, hogy megvilágítsa a természet legszebb remekművének, az emberi testnek a formatrendjét. Évezredeken át ez volt a művészet legnemesebb becsvágyának a tárgya, mert hiszen az ember az embert érzi itt a legbensőbben.”

Tehát ez a munka a világhírt, a világnyelveken való kiadása a világsikert jelentette. Külföldi útjaimon gyakran fedeztem fel az üzletekben, legutóbb a Szlovákiában készült példányait, nyilván az olcsóbb kivitelezés miatt. Egyébként minden korrekt módon volt feltüntetve. A képzőművészeti főiskolások bibliaként használták. Következő könyve az „Ember és drapéria” az előzőnek a folytatása. Ahogy a fülszövegben összegezve olvasható:8

„A Művészeti anatómia című világsikert aratott művében az emberi test felépítését vizsgálta a művészeti ábrázolás szempontjából. Új könyvében ezúttal továbblép: az élő emberi alakon redőző drapériát tanulmányozza. E kötet a vizsgálódásai során megállapított törvényszerűségek sommázó rajzait foglalja magában. A könyv 68 képtábláját kisebb, összefüggő képcsoportokra bontja a világos, közérthető magyarázó szöveg.”

Női akt-kompozíció az Ember és drapéria című kötetből
rezkarcvasar.hu

A művészetek iránt érdeklődők nagy része két részre osztja Barcsay Jenő művészetét. Egyik a briliánsán rajzoló grafikusé, aki a nagy reneszánsz mesterekhez hasonlítható. Hiszen az említett amerikai művészeti anatómiában Leonardo, Michelangelo, Goya, Degas illusztris társaságában található, és nem egy magyar szerző elfogult válogatása alapján. Konstruktivista képeit viszont gyanakodva méregetik, pedig a kettő egységet alkot. Már 24 éves korában azt mondta Rudnay mester az egyik portréjára:

„Magának nincs mit tanulni, ez művészet Pesten, Párizsban, Pekingben egyaránt.”

Nem feladatunk senkit meggyőzni. Művészeti anatómiáját mindenki elismeri. Barcsay mester jó negyedszázadig adta elő a képzőművészeti főiskolán. Erdélyből jött, ahová mindig visszavágyott. Szentendrét is azért választotta nyári alkotóműhelyként, mert emlékeztette a hazai tájra, a mezőségi domb vonulatokra. Sokszor sóhajtotta:

„Ezt a kis országot egyedül a kultúrája mentheti meg.”

Ritkán és halkan beszélt, de a puszta jelenléte mindenütt tiszteletet parancsolt. Húsz évvel ezelőtt költözött el az örök vadászmezőkre, pedig genetikailag kódolva volt az akkor még nem sejtett rendszerváltásig. Édesanyja 103 évet élt, neki legalább 95-öt tippeltek. Jó lett volna 1989 után is elmenni vele szülőfalujába. Vigasztaló viszont, hogy művészgenerációk, Szentendre és a magyar művészettörténet a helyén tudják. A felsorolásból, legalább a csodálatos művészeti anatómiája miatt, az orvosokat se hagyjuk ki!

Barcsay Jenő
(1900–1988)
Kossuth-díjas magyar festő, grafikus,
művészpedagógus, tanár
  • Szentágothai János ünneplése. Magyar Tudományos Akadémia, Bibliofil, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1987.
  • A Nagyenyedi Református Bethlen Kollégium Főgimnázium és Tanítóképző értesítője. Nagyenyed, 1917.
  • László Gy.: Barcsay. Képzőművészeti Alap, Budapest, 1962.
  • Tellyesniczky K.: Művészeti boncolástan. Eggenberger, Budapest, 1900.
  • Barcsay J.: Művészeti anatómia. 5. kiadás. Corvina Kiadó, Budapest, 1972.
  • Schider, F.: An Anatomy for Artists. 3. edit. Dover Publications, New York, 1957.
  • Krompecher István levele a szerzőhöz.
  • Barcsay J.: Ember és drapéria. 2. kiadás. Corvina Kiadó, Budapest, 1958.

Orvosi Hetilap 149 (2008) 32. 1521–1523. p. (orvostortenelem.hu)